A Sajó völgye mellett az 1950-es évek elején, Barcika és Sajókazinc falvak között kezdődött nagyszabású városépítés. Forrás: Fortepan/ Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ
A város létrehozásának egyik fő oka a mellette települt egykori Borsodi Vegyi Kombinát óriási üzeme volt. A budapesti Magit-szigetnél bő másfélszer nagyobb területet elfoglaló üzem ma is működik, kínai tulajdonosa hosszú távon tervez vele.
Az új város 1947-ben vette fel a Kazincbarcika nevet. A hasonló új városokban megszokott zárt házsorok, és nagy, burkolt terek itt is megjelentek, de hasonlóan fontos, hogy köztük óriási szabadon hagyott térségek is maradtak.
A város mértani központjához közel alakították ki, pontosabban hagyták beépítetlenül a mai Völgypark hatszáz méter hosszú sávját.
Az 1950-es évek végére kiépült városközponti lakótelepek a korszak jellegzetes építészeti megoldásait vonultatják fel: 4-5 szint, magastető, hosszú sávházakkal elszeparált hátsó udvarok. A Jókai téren 1966 óta áll az író szobra.
A városközpont egyik mai jellemzője a kiváló állapotú közterületek sora. Bár kisebb lépcsők, gyalogutak itt is javításra várnak, összességében jól látható, milyen jövő vár egy iparvárosra akkor, ha az ipara hosszú évtizedeken át gazdaságosan fennmarad.
A város egyik legrégibb tere a Rákóczi tér, közepén Búza Barna 1959-re elkészült Kuruc Lovas című szobrával, szélén még a szocialista realizmus jegyében épült, gazdagon díszített homlokzatú lakóházakkal.
Az épületek nagy részét az 1950-es évek végén, a szocreál kora után fejezték be. Homlokzatuk már kevésbé díszes, de arányaikkal még a fél évtizeddel korábbi iskola jegyeit hordozzák. Az utcák apró díszfái hetven év alatt túlnőttek az épületeken.
A város legmonumentálisabb épülete Kazincbarcikán nem egy lakóház, hanem a megyei kórház tömbje, ami a Sajó völgyéből érkezve már kilométerekről látszik. 1967-re készült el, mai formáját a 2005-ös felújítás után kapta.
A kórház tervezője a sokoldalú Jánossy György, akinek az ország egyik első brutalista épülete (Salgótarján, Karancs szálló, 1963) mellett a budai vár több modern foghíjbeépítését (köztük a lebontott diplomata lakóházat) is köszönhetjük.
A 20. század felújításai a városközpontban is folytatódtak, a forgalomcsillapított főutca igazi bevásárlóutcává alakult. A földszinti lakásokból kialakított üzlethelységek korábbi kis lépcsőit a homlokzatok tövében megemelt térszínnel váltották ki.
A főutca egyik legjellegzetesebb szocreál lakóháza, az Egressy Béni út 21-25. homlokzata, amelynek képét már a városlakók is megszerették...
...ennek egyik jele, hogy a 2013-ban útjára indított KolorCity projekt egyik elemeként az egyik modernebb panelház addig üres oldalfalén is visszaköszön.
Az idén tíz éve tartó kezdeményezés kulturális projekteket is összefog, maradandóan látványos eleme azonban a város modern épületeinek homlokzati festményei.
Szőke Gábor Miklós Unikornis című szobra a KolorCity program kezdete, azaz 2013 óta áll az egyik belvárosi körforgalomban.
A ma is tartó KolorCity projektben eddig közel félszáz kazincbarcikai épület kapott egyedi festést, bár egyes helyeken ez nem feltétlenül erősíti az eredeti építészeti képet.
A falfestmények nagy része azonban panelházak tűzfalaira kerül, olykor kilométerekről látható formában.
Az újabb falfelületek festményeit a rendszeresen kiírt pályázatokon választja ki a program zsűrije. Egy évben 2-8 új festmény készül el.
A kórház 2005-ös felújításból kimaradt, nyugati szárnya a viszonylag kevés eredeti, későmodern épület egyike. Mögötte, a 2005-ben épült Szent Család római katolikus templom formájában a város első nagyméretű temploma is megszületett.
A templom, és tornyának építése teljes mértékben 2007-re fejeződött be, Rátkainé Kiss Róza és Rátkai Attila tervei alapján. A templombelsőt fedő, mintegy 25 méteres, ellipszoid alakú, faszerkezetű kupola egyedülálló az országban.
