Kell egy sprint

Félbemaradt nagyberuházások helyett kevés pénzből, sok ötlettel még mindig lehet jó kulturális fővárosi évet csinálni Pécsett, állítja Guttmann Szabolcs, az erdélyi Nagyszeben korábbi főépítésze, aki levezényelte a szász város sikeres EKF évét 2007-ben. Guttmann az építészfórumnak elmondta: a politika Romániában is rátelepszik a szakmára, a főépítészi székek rendre betöltetlenek.

Építészfórum: Tavaly nyár óta már nem főépítész Nagyszebenben. Mit csinál mostanság?

Guttmann Szabolcs: 2008. július 1-től megváltam a várostól, és átmentem Kolozsvárra. Régóta ingázom a két város között, 1995 és 2000 között például hetente feljártam tanítani az építészeti tanszékre, ahol műemléki rehabilitációt oktattam. Most félállásban végzem ugyanezt a munkát, a főállás pedig a magánszféra, vagyis a tervezés. A főépítészi évek után ezt nagyon élvezem, Romániában ugyanis a főépítészi státus a tervezői praxis teljes felfüggesztésével jár együtt. Annak idején le kellett raknom a pecsétet a kamarához, most újra felvehettem.

ÉF: Milyen munkákon dolgozik?

G. Sz.: Máramarosszigeten egy századelejei művelődési ház helyreállításán, ahol könyvtárat, előadótermet és művészeti iskolát alakítunk ki. A másik terep Medgyes, ami nekem kedves régi helyszín. 1990-től tíz évig egy nagyszebeni irodával Medgyesen dolgoztam egy városrehabilitációs projekten – jóval megelőzve magát Nagyszebent. Itt most egy panziót tervezek a középkori városfaltól nem messze, abba a külső övezetbe, ami most már a központhoz hasonlóan műemléki terület. Fontos számomra Gyulafehérvár is, ahol a millenniumi évfordulóra megint beindult a katedrális helyreállítása. Ez egy nagyon összetett helyszín, Erdély egyik legfontosabb műemléki együttese, ahol jelenleg az érseki palota homlokzatán dolgozunk.

ÉF: Mi történt Nagyszebenben amióta eljött?

G. Sz.: Sajnos, bevált az a fogadásom, hogy a főépítészi státus a távozásom után nem lesz meghirdetve. Ez a szék máig betöltetlen, ami nagyon elszomorító, és igazolja a döntésemet, hogy beadtam a felmondásomat. Úgy látszik, az a polgármester [Klaus Johannis], akivel az utolsó két évben már nem tudtam kommunikálni, nem is akar főépítészt maga mellé.

ÉF: A kulturális fővárosi év példátlan sikere után miért változtatott a városvezetés egy jól működő szisztémán?

G. Sz.: Országos gondról van szó, ugyanis minden tehetséges és hatalommal rendelkező polgármester észrevette, hogy nem kötelező betölteni a főépítészi pozíciót. Kolozsváron a szék lassan három éve üres. A politika mindenütt arra törekszik, hogy szűkre szabja a szakma mozgásterét. A döntéshozatalt igyekeznek maguknak fenntartani, különösen az olyan fontos ügyekben, mint a nagybefektetések. Ennek köszönhető az a kaotikus fejlődés, ami a román városok többségére jellemző.

ÉF: A főépítész hiányának kézzelfoghatóan rossz következményei is vannak Nagyszebenben?

G. Sz.: Romániába is begyűrűzött a gazdasági válság, és ennek vannak pozitív következményei: a tervezőknek több idejük marad, jobb terveket tehetnek le az asztalra, nem lesz olyan fejlesztési hullám, amire számítottunk. A szociológiai felmérések azt mutatják, hogy a város népessége nem fog növekedni a közeljövőben, ezért nagy mértékű terjeszkedésre nincs szükség. A legfontosabb a volt szocialista ipari területek regenerációja, de a válság hatására akár az új ipartelepek egy része is kiürülhet. Természetesen a nehéz gazdasági helyzetben komoly kihívást jelent a városi infrastruktúra átgondolt fejlesztése, annál is inkább, mert ezt a problémát sokszor a jobb időkben sem sikerült megoldani.

ÉF: A nagyszebeni tapasztalatok fényében lát még rá esélyt, hogy ne legyen bukás a pécsi EKF?

G. Sz.: Alkalmam volt néhányszor betekinteni az EKF előkészületeibe, mivel részt vettem két tervpályázati zsűrizésben, igaz, a Tettye és az Uránváros közterületeinek megújítása nem legjellegzetesebb városrészeket érinti. Pécs legalább egy nullával több európai uniós pénzt kap a tervei megvalósítására, mint annak idején Nagyszeben. Egyelőre mégsem látni, hogy a sok jó ötletből mennyit lehet 2010 után megvalósítani, és mi az, ami az EKF évére elkészül. Sajnos a magyarországi bürokrácia miatt minden nagyon nehézkesen halad. Ha a saját zsűrizési díjam kifizetésének elhúzódásából következtetek az általános állapotokra, akkor azt mondom, itt szinte lehetetlen bármit kivitelezni. Hozzám két év alatt sem jutott el az átutalás, noha öt minisztériumi pecsét kellett ahhoz, hogy a zsűri tagja lehessek. Nagyszeben talán szerencsésebb volt, mert nem uniós pénzekből dolgoztunk, és a bürokrácia sem burjánzott el még ennyire.

ÉF: Péccsel ellentétben Nagyszebenben egyáltalán nem voltak nagyberuházások, csak közterületi rehabilitáció. Melyik a jobb megoldás?

G. Sz.: Pécsnek elvileg volt ideje és uniós pénze arra, hogy nagyberuházásokba kezdjen, és ezt kár lett volna kihagyni. Amikor évről évre kiderült, hogy mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy szerették volna, akkor lehet, hogy szükség lett volna egy nagyon kemény váltásra. Megértem, hogy a két polgármester elvesztése nagyon megnehezítette Pécs dolgát. Ennél rosszabb csillagjárás nem nagyon lehetett volna. Ettől függetlenül Pécs annyira jó hely, olyan fejlett kulturális infrastruktúrával rendelkezik Nagyszebenhez képest, hogy mai állapotában is remek dolgokat tud bemutatni a turistáknak. Az utolsó száz méteren kéne egy nagy sprint: átszervezni a turistairányítási rendszert, jó szórólapokat kell csinálni, kiadni a helyi építészhallgatóknak egy csomó apró feladatot, hogy vigyenek színt, ötletet a közterekre. A sikerhez nem kell feltétlenül sok pénz. Ha már a nagyberuházások nem készültek el, legalább ne maradjon ott a város 2010 után hatalmas adósságokkal.

Az interjút Zsuppán András készítette