Kellett-e szökőkút a szegedi Indóház térre?

@reliefplan: Jó ötlet, ejtsük meg még idén, júniusban :-). Szabadjon meghívni Rigó mérnök urat is. Az időpont egyeztetése végett javaslom, kérjük el az Építészfórum szerkesztőségétől egymás elérhetőségét.

Üdvözlöm, Pákozdi Imre

@reliefplan: 1-hez:

"... szanáljunk térszíni parkoló számára (és kezeljük valahogy az így véglegesített épülettorzókat)"

Az "épülettorzók" új emeletes házak, melyek a CSERE-idológia következményei. Igen a tér Nagyállomással szembeni teleksávját javasoltam parkolóhellyé tenni.

2-höz:

"A (térfelújítással megvalósult) koncepció és rendezési terv arról is szólt, hogy különüljön el a téren az utasforgalom a járműforgalomtól, taxi és autó és busz ne keresztezzen gyalogos és villamos forgalmat. Ez úgy gondolom, piros pontot jelent a várostervezési/közlekedési szakmában; ez is hozzátartozna a térfelújítás értékeléséhez, ..."

A busz, a villamos vonalak ma is keresztezik a gyalogosok pályáját. Tehát nem valósult meg a hermetikus szétválasztás. De ezt az elválasztó igényt semmi sem indokolta. A szétválasztás előtt sem történtek ott balesetek, mert minden jármű sebessége kicsi volt, hiszen vagy megállóba érkeztek, vagy a megállóból indultak, miközben gyalogospályát kereszteztek.

"Így az „eszközváltás” a lehető legzavartalanabb ..."

Nincs sok köze az eszközváltáshoz a kereszteződésmentességnek. A kereszteződés-mentesség egy jelzőlámpás csomópontban fontos, az Indóház tér pedig nem az.

"Természetes alapelv egyébként (ez volt a tervezések során végig az akkori Műemléki Felügyelőség, és a Tervtanács álláspontja is), hogy kapjon méltó előteret a műemlék épület úgy, hogy zavartalanul élvezhessük látványát, és sem kerékpár, sem autóparkoló ne legyen előtte elhelyezve."

Igen erről a szerintem torz szemléletről szól ez a tér. Egy közlekedéssel dominált téren zavar valakiket a közlekedési jármű látványa! Akor viszon be kellett volna valamennyit dugni a föld alá. Ez sem lett. A méltó lett ez az előtér a romházakkal?

"... az övezeti besorolás megengedi parkolóház elhelyezését is ..."

Ez is és a "közeli parkolók" is a majd, egyszer, a valamilyen pénzből!

Lényegében erről írtam, kávézni pedig én is megyek.

 

@alfoldi2011: KELLETT! Előre bocsátom: tisztelem a szerzőt szakmai közéleti tenni akarásáért (vannak-voltak megfontolandó javaslatai is), publikációs tevékenységéért. A nyilvános kritika más tészta, itt a stílusra vigyázni kell; más kritikusok lejárató stílusát már megtapasztalva mondom, írom ezt. Nézetem szerint a jó várostervezés komplex hozzáálláson nyugvó optimumkeresés. Nem muszáj ezt a hozzáállást elfogadni. Más hozzáállás az, ha egy fontosnak vélt szempont – itt: a parkolás - kiemelendő, és más szempontok nem (olyan) fontosak.  Hiába minden  ellenérv, ha valaki ragaszkodik az elképzeléséhez; nevezetesen itt: az a jó városfejlesztés, ha nagy közpénzből kisajátítunk azért, hogy üres telkeken parkoló-felületeket hozzunk létre (természetes e felfogásban, hogy  méltó lenne ez „városkapunak” miközben megkérdőjeleződik, hogy új épületsorral vajh milyen lenne ez). Esetünkben bulvárosan megkérdőjeleződik, kellett-e szökőkút - amelyet persze pihenőhely övez, erről nem esik szó a cikkben - a térre, hiszen kinyilváníttatik: ez közlekedési tér (parkolóhelyet ide!). Torz az építész grémium és a műemlékvédők szemlélete, nem az Enyém. Rossz a koncepció, rossz a terv, más kollégák munkája nyilvánosan le van… sajnálva. Szakmai sovinizmussal, és a kákán is csomót kereső ellenkezéssel nem lehet értelmesen vitatkozni. Csak  - bocsánat kedves olvasó – szájbarágó  módon, így: NEM,  NEM ROSSZ A KONCEPCIÓ ÉS A TÉRFELÚJÍTÁS, HANEM A LEHETŐ LEGJOBB.  ÉS IGEN, KELLETT A SZÖKŐKÚT. ÉS PASSZ.

Kedves Pákozdi Imre! Meghívtam Önt egy kávéra a térre; Ön elfogadta (örülök), a szerző is jönne (ennek is örülök, régi az ismeretségünk), de ezt az áldatlan vitát ne folytassuk. (Július inkább jobb lenne)

@reliefplan: Ez az a szemlélet, mely komplexitást tűz maga elé, de a közlekedés nem fért bele ebbe a sajátos komplexitásba, mint az többedszerre is nyilvánvalóvá vált.

Vitapartnerem még ma is viccelődik azon, hogy ez a tér közlekedési tér, ahogyan azt műs építészek mondják: közlekedéssel dominált tér. Járművek egy téren? Képtelenség, hiszen azok megzavarhatják egy épület látványát! Ilyen alapon az utcákról is ki kellene rekeszteni a járműveket, mert bizony itt-ott takarnak házakat. Egy csupán épületekből állna egy város, járművek nélkül? Még szerencse, hogy azért néhány parkoló készült, jelzés értékkel. Még jó, hogy a néhány parkolóhelyre is nem házakat tettek. (Persze azok már eltakarták volna a korábbi épületeket, amit még egy háznak sem szabad - ugye.) Ehhez kellett volna szabni az "optimalizálást", de optimalizálás-e az, ha elemi elvárás volt a járművek eldugása, mint az előbbiekben megtudhattuk.

Ez a mi Széll Kálmán terünk, ahol mindenki siet. Van, aki azért, hogy még elérje a vonatot és van, aki azért, hogy leszállva a vonatról gyorsan hazaérjen. A vonat előtt és után pedig nem üldögélünk a szökőkútnál. Ez elsősorban nem egy üldögélő-tér! Itt nem várható tömeges réveteg üldögélés. Bizony ide a szökőkutas ülőkék helyett parkolók kellettek volna, a Nagyállomás előtt is a mainál nagyobb - jelenleg holt - felületen is, és még a felszabaduló teleksávon is, a házak újjáépítése helyett.  Parkoló a házhelyen - tűrhetetlen! Ez a nézetkülönbség alapja.

Vitapatnerem - mint tervező - kifelé mutogat, felelősséget hárít, ami jó jel is lehet, ha megkésett is.

Az egymás melletti elbeszélés folytatásának szerintem sincs értelme. Nekem a július is jó!

 

@reliefplan: Köszönöm a választ, melyben sok igazság van, de még több a sértődöttség és a kioktatási hajlam.

Vitapartnerem az a mérnök lehet, aki az Indóház tér különféle építészeti, városrendezési terveiből talán a legtöbbet készítette, erre szinte évtizedei mentek el. Tisztelet illeti elvei védelméért!

A szegedi Indóház tér a szegedi Nagyállomás miatt egy olyan tér, ahová gyalog, kerékpárral, autóval, villamossal és busszal mennek azok, kik a vonatra igyekeznek. Visszafelé pedig fordítva használják a közlekedési eszközöket. Ez tehát egy közlekedési eszközt és közlekedési módot váltó tér. Ehhez pedig hely kell. Ez egy közlekedés által dominált tér, mely Szegeden majdnem az egyetlen ilyen tér, melyet nem lehet közelíteni a szokványos térfelújítási eszköztárral. A tér fő funkciója a közlekedési eszköz váltása. Egy új vasútállomásnál jóval több a hely, szabadabb a tervező, mint egy felújításnál. Itt legfeljebb csak kisebb korrekciók jöhetnek, jöhettek volna szóba.

Vagy fölismeri valaki a fő funkciót, vagy nem. Vagy figyelembe veszi a felismert fő funkciót, vagy nem. Itt ez kisiklott.

Az itteni ideológiát én a CSERE ideológiájának tudnám nevezni. A térfelújítás ugyanis kimerült abban, hogy lecserélték a tér burkolatát és le fogják cserélni a térnek Nagyállomással szembeni házait. A Nagyállomással szembeni tömbben is a CSERE ideológiája szerint történtek a dolgok, ezért alakultak ki azok a bizonyos tűzfalak is. Ezek tehát már mind egy ideológia következménye! Egy mindenki előtt látott folyamat, mert nem titokban bontottak és építettek, nyilván mindez engedéllyel történt. A folyamat megállításában bíztam, mely azonban sem a tervező, sem a megbízó véleményével nem találkozott. Ennyi történt.

A CSERE ideológiája szerinti folyamatban a közlekedési feladatok majd megoldja valaki, majd valahol és majd valamilyen pénzből, de főleg nem itt és nem most, nem ebből a pénzből. Majd csinálunk valami olyasmit! Ezt nevezik a PC-nyelven a "ütemezett városfejlesztésnek".

Ma a kerékpárok, az autók, a villamosok, és a buszok világában a rendelkezésükre álló tér pontosan ugyanakkora, mint amekkora egykor a fiákereknek volt. A téren kialakított parkolóhelyek egy egyszerű hétköznap is tele vannak. Kénytelenek a környező utcákban parkolni.

Van olyan építészmérnök kolléga, aki a Nagyállomás felhagyását, és a szegedi Nagykörút mellett egy új nagyállomás építését javasolja. Én csak  egy sáv hozzáadását javasoltam.

Azt hittem, hogy a térnek alig, inkább csak egy szélesebb utcácskának nevezhető, Indóház tér kiszélesíthető egy telekszélességel. Egy kis sávot javasoltam a térhez csatolni akkor, amikor még azon nem kezdődött építkezés. Ehhez azonban szándék és főleg pénz kellett volna, de egyik sem akadt.

Meg kell nézni azt, hogy - már az első beavatkozáskor - miként szolgálják majd ki a beavatkozás szerves részeként az eszközváltó hely funkciót, mondjuk a debreceni vagy a kelenföldi vasútállomáson! 

Abban sem vagyok biztos, hogy a tér oldalán majdan épülő házak annyira jellegzetesek, lesznek, hogy a vonatról leszálló utas ezekből azonnal tudni fogja, hogy Szegedre érkezett. Biztos nem elég oda bármilyen házakat biggyeszteni, biztos vannak speciális építészeti megfontolások is az ilyen különleges helyre vonatkozóan! Majd meglátjuk!

Vitapartnerem korábban úgy gondolta, hogy a felújított Nagyállomás területfejlesztő, településfejlesztő hatású lesz, Alsóváros decenrumi funkcióit nagára véve a környéket fölfelé húzza. Ez sem jött be. A Nagyállomás tele van kiadásra évek óta váró bolthelyiségekkel.

Sajnálom, hogy vitapartnerem bevetette eszközként a "nyitott kapukat dönget" és "megsértette a ..." (és itt a mértékadó fél világ felsorolása szokott következni) fegyvereket, az érvek helyett.

Tudja mindenki, hogy a koncepciókészítés és a megvalósítás (melynek során a generáltervező válogatja ki a neki tetsző társtervezőket, akik már nem foglalkoznak, és nem is foglalkozhatnak a koncepcióval) két külön ütem. Mindenki csak azért felelhet, amiben résztvett. Kér a kettőt összekeverni. 

Elég lett volna csak annyit írni, hogy ennyire futotta!

@alfoldi2011: Én egyszer érkeztem vonaton Szegedre, minden további alkalommal autóval mentem. Nem véletlenül. Annál sivárabbat, mint kilépni a Nagyállomás kapuján, nehezen képzelhetnék el. (Már a vonat is csalódás volt, intersziti létére étkezőkocsi, sőt büfé, 220 voltos csatlakozó és wifi nélkül... régen volt, vagy öt évvel ezelőtt.) Miközben a város csodás, a Nemzeti Színház és környéke a hídfővel és a pazar belvárosi sugárutakkal, utcákkal, a főtérrel nagyon szép: szebb és nagystílűbb, mint Debrecen, Pécs vagy éppen Miskolc belvárosa. És ez nem csak tizenöt utcát jelent, hanem mondjuk százat. Szeged valószínűleg a legszebb száz-kétszázezres lakosszámú nagyváros Magyarországon.

@Pákozdi Imre: Igen, jól tetszik megfogalmazni a kettősséget: más a Belváros szépsége és más a Nagyállomás környéke elhanyagoltsága.

Sajnos azonban a Belváros is kopik, mállik. A sok szép ház mintha gazdátlan lenne, olyan elhanyagolt. A Novák István főépítész úr által kezdett belvárosi tömbrehabilitáció is meghalt.

A színház és a hídfő környetének szépségéről tetszik írni.

Tessék majd legközelebb megnézni a színház melletti, a Szeged szívében ki tudja még meddig álló Kass-szállót, melynek egyre rosszabb állapota senkinek sem fáj, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb állapota. A hivatalos verzió szerint nem éri meg felújítani, mert nincs vendég. Akkor azonban miből él a sok új szálló, panzió?

A szegedi hídfőben, szemben a múzeummal, a Híd utca-Oskola utca sarki ház évtizede bomlik, valószínűen üres is.

Sok a csak homlokzatában - a látszatnak - felújított öreg ház is a Belvárosban.

Borzalmas állapotúak főterünk, a Széchenyi térnek, a házai is, a felhagyott, lepusztult üzleteikkel. A Széchenyi teret megszállták a bankok, melyek silány kirakata nem sok sétálót vonz. "Fesztiválmentes" időkben jóformán csak azért látni itt embereket, mert van egy nagy forgalmú villamos és egy buszmegálló.

A Röek-palota felújítása mutatja, hogy milyen csodára képes egy régi ház, ha felújítják!

De ez szerencsére nem az én szakterületem. Sajnos mind a lakosság, mind a város szegény, me, bírja utólérni magát.

Maradjon vigaszunknak az, hogy romjaiban is szépek?

@alfoldi2011: "Sajnos, mind a lakosság, mind a város szegény, nem bírja utolérni magát." Nagyon a fején találta a szöget. Megértük már Győr belvárosának teljes rekonstrukcióját, még korábban Egerét és bizonyára sorolhatnánk a többi, európai, kormányzati és megyei költségvetésből helyrepofozott várost. Három évvel az "operáció", a nagy rendteremtés után mindenütt pattogzik az ablakfestés, leázik a vakolat, felázik a lábazat. Mert nincs gazdája a közösségi pénzből rendbehozott cuccnak. Mármint magánerős gazdája, módos, saját házát saját pénzéből a saját örömére karbantartó polgári tulajdonosa. Szegények vagyunk, és biztosíthatom még szegényebbek leszünk, ha továbbra is az államszocializmust építjük, a piacgazdaság helyett. Kizsigerelt, sértődött, elbizonytalanított bankrendszerrel, amely sok mindennel foglalkozik, de hitelt, na, azt speciel nem ad a magán- és versenyszektornak. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok, nemdebár.

@Pákozdi Imre: Köszönöm,

de írásaimban én jórészt csak leírom a szegediek tudását, véleményét, azt, amit az elmúlt évtizedekben itt tanultam, mérnök kollégáimtól hallottam.

Ilyen pl. az, hogy az egyes városi tereknek funkciója van és ebből kell, kellene kiindulni. Úgy tűnik, mintha az Indóház térnél nem ez történt volna, annak elismerésével, hogy a mai tér sokal elfogadhatóbb a korábbinál.

Célom csak annyi, hogy ne menjen nagyon félre a dal. Zavar a kényszer miatti, a kényszeres "fejlesztés".

Tisztában vagyok azzal, hogy megosztó vagyok, de ma ki vagy mi nem az? Ha bárki bármiben megszólal, már megosztó! Sokan ettől félve hallgatnak, sokan nem szeretik, ha lejárató jelzőket kapnak.

Az ügyeim elfogadottsága pedig annyi, mint amennyit az Építészfórumon tetszik látni. Mivel nemcsak az én esetemben ez a helyzet, még ez sem zavar. Aki esetleg figyeli az országházi közvetítéseket, láthatja, hogy az országgyűlési képviselők javaslati közül milyen sokat hagynak figyelmen kívül.

Az egyetem miatt Szegeden sok a laikus, épeszű ember. Ők járják a világot, rengeteget látnak. Lehetnek jó, és Szegeden is hasznosítható, javaslataik, melyek sajnos nem jutnak célba. Ennak hátrányai pedig visszahatnak Szegedre.

Sejtem a döntéshozók nehéz helyzetét, időzavarát, kényszereit is, de a jó ötleteket mégis valahogyan meg kellene hallgatni, esetleg beépíteni. Mintha valami nem stimmelne.

Nem az ún. lakossági fórumokat szeretném feléleszteni, mert az a közösségi tervezés vicce, lejáratása. Mivel nincs olyan feladat, amit csak egyetlen módon lehet megoldani, előbb fel kellene a lehetőségeket, a változatokat tárni, időben kellene ezeket érthető módon bemutatni. Csak ilyen előkészítés UTÁN lenne szabad laikus véleményt kérni.

Lehet, hogy gyógyszerész vagy sebész, esetleg tanár, könyvtáros valaki, de napi gondjai megoldása közben problémákat old meg. A laikus is problémákat megoldó ember, tehát nem az idióta szinonímája.

Könnyű észrevenni azt, hogy a különféle szakterületek probléma-szerkezete azonos: mit tegyünk a kevés pénzünkkel úgy, hogy az a lehető legjobb legyen?

A városi gondok az esetek többségében olyan összetettek, hogy azt megoldani egyetlen szakma megoldan nem is tudja. Nem lenne szabad engedni a témák egy szakterület általi kisajátítását.

Sajnos vannak olyan szakemberek, akik nem veszik észre azt sem, hogy ők legfeljebb csak egy témakörben szakemberek, és több ezerben maguk is laikusok.

Abban hiszek, ezek után, hogy a magyarul elmondott, a magyarra fordított, városi gondok megoldásába sok jó "laikus" vélemény is beépíthető lenne. Én csak megpróbálom az általam ismert területeken e laikus szegedieket képbe hozni.

Az is látszik, hogy sok a fővárosi gond, de azt is jó lenne látni, hogy van egy vidék is.

Írok, hátha elolvassák!

Az Építészfórumnak pedig köszönöm, hogy helyt ad a dolgozataimnak.

 

 

@alfoldi2011: Nagyon szerény, realista válaszából világos, hogy a szegedi hivatalosság egyszerűen nem vesz tudomást az Ön gondolatairól és az Ön által képviselt ügyek társadalmi támogatottságáról.

Ez arra utal, amit mindíg is sejtettem, hogy tök mindegy, hogy egy városban szocialista vagy fideszes a hatalom, az bizony a saját almát - értsd: koszos vackát - rendezgeti és tesz a pikszisen kívülről érkező véleményekre. Tehát ne legyen illúziónk bármiféle változással kapcsolatban: Szegeden a szocik nem figyelnek oda, Budapesten a Tarlós-féle Fidesz-klientúra. 

Ha valakinek eddig nem tűnt fel, csöndesen megjegyzem, hogy egyetlen országban találtak igazi gyógyírt a politikusok törvényszerű érzéketlenné válása, mit ne mondjak, elszemtelenedése ellen. Ez Svájc, a közvetlen demokráciájával. Az évi huszonhét vagy hány országos ill. kantonális népszavazásával, az évente változó országirányítói pozíciókkal Svájc képes hatékony, érzékeny, érdekelt szervezetként működtetni a politikai gépezetét. Magyarország nem, méghozzá elsősorban az éveken át tartó meg nem mérettetés okán. Aminek eredményeképpen például egy felfuvalkodott kormányfő fenekestül felforgathatja Budapest fejlesztési tervét, azért, hogy ő a Várba, 70 méterrel az Országgyűlés feje fölé kerekedhessen.

@Pákozdi Imre: Sajnos  nem tudom azt, hogy a dolgozataimban megfogalmazott javaslataimnak mekkora a támogatottsága a szegedi társadalomban; így természetesen azt sem zárhatom ki, hogy támogatottabbak a városvezetés ötletei, javaslatai.

Ha sokszor hallunk valamit, igaznak véljük.

A szegedi társadalom megosztottsága legalább akkora, mint a fővárosié, így nagyon nehéz valami mögé tömeget felsorakoztatni. Ha ma azt írnám, hogy a tiszavirágzás egy természeti csoda, lehet, hogy holnap ezren támadnának meg.

Mivel itt élek, és szeretném, ha továbbra is sok ismerősöm lenne, nem célom az ellentétek szítása, az árkok mélyítése.

Dolgozataimmal megfontolni valókat kínálok föl, mert nem hiszem azt, hogy egy gond csak egyféleképpen oldható meg. Ebben támaszkodok azokra az ismeretekre, melyet Szegeden néhány itt megélt évtized alatt mérnök kollégáimtól hallottam, sőt korábbi mérnöki véleményeket is megpróbálok előásni. Nem hiszem, hogy mindig mindent az elejéről kell kezdeni, igyekszem megmutatni, hogy mindennek van előzménye. A műszaki vonalon a mának szervesen kapcsolódni lenne jó a tegnaphoz. Nem lenne szabad jó ötleteket eldobni csak azért, mert a tegnap mérnökei fogalmazták meg.

Fontosnak tartanám azt, ha a mérnök kollégák döntéseiknél jobban támaszkodnának a pénzre. Azaz: egy infrastruktúra beruházás lehetőleg legyen megtérülő beruházás, sőt: elkészülte után ne rójon nehezen elviselhető anyagi terhet a fenntartóinak. Az elsőnél nagyvonalúságot érzék, míg a másodikról pedig rendre megfeledkeznek.

Egyes mérnök kollégák szerintem túl nagy szerepet szánnak egy infrastruktúra elem ún. területfejlesztő, településfejlesztő hatásának. Annyira, mintha pusztán csak ettől az egytől függne minden. Pedig ennek is ezer oka van, mint a nem harangozásnak. Van szegedi ellenpélda: sem az M5, sem az M43 autópálya nem hozta az elvárt csodát. Most új messiások után kutatnak. Az egyik ilyen az egyvágányú szegedi Déli-híd, melyen a tram-train átgurul Újszegedre, esetleg még Makóig is, megoldva újra és méregdrágán a már megoldott feladatot, elvonva a pénzt az értelmes felhasználástól. Nagyon fontos lenne a mismásolás helyett ezen fogalom mérnöki stílusú definiálására.

Jó lenne, ha érvényesülhetne a józan ész: ha egy beruházást a javaslattevő nem fizetne ki a saját pénztárcájából, akkor kár nekikezdeni!