Kicsi, piros, kortárs épület a lakótornyok árnyékában: a Dunaújvárosi Főiskola menzája

"Valódi értéknövelő felújítás történt, amit a gyakorlat – az étterem sikere – igazolt. Láthatóan a nagyközönség befogadta a kortárs, minimalista elemekkel operáló külsőt, ami talán megnyithatja az utat a környék jövendő beruházásainak hasonló színvonalú megvalósulása előtt is." Dunaújvárosban az egykori Főiskola Étterem négy évvel ezelőtt zárt be, ám nemrégiben felújítva, átfogalmazva kelt új életre Campus Étterem néven, melyet Hartvig Lajos DLA vezetésével Földes László és Gönczi Orsolya tervezett. 

Dunaújváros egyik nagy forgalmú főútvonala mellett, a főiskolai kollégiumok tornyait összekötő alacsonyabb épületrészben üzemelt az egykori Főiskola Étterem. Mintegy négy évvel ezelőtti bezárása után két évig üresen, kihasználatlanul állt. Nemrégiben azonban Campus Étterem néven ismét megnyitotta kapuit, méghozzá teljes felújítás és modernizáció után. Horváth Attila ügyvezető elmondta, hogy a hosszú zárva tartás során a diákok sajnos „leszoktak" a menzáról, holott kedvezményes áron juthatnának minőségi meleg ételhez. A felújított, fiatalos hely viszont új vásárlói réteget vonzott ide: lassan a városiak kedvelt ebédlője lett, ahol akár hétvégi rendezvényeket, esküvőket is lehet tartani.

A főút felől, kisebb téren át közelíthető meg a bejárati üvegportál. Szerencsére a tér rendezése is megtörtént a beruházás során, így a kicsi, kompakt épület hozzá illő, rafinált előkerthez jutott. A körülbelül térdmagasságig kiemelt nyersbeton virágágyak és a megőrzött fák tompítják a főút közelségének hatását, miközben nem szeparálják el az éttermet az utcától.  Az összképet kívülről csak a lakóblokkok jelenlegi látványa rontja, jelentős a minőségbeli váltás a menza épülete és a tornyok homlokzati megjelenése között.

Az épület tömegéhez a felújítás során nem nyúltak, de teljesen új ruhát kapott. Nagytáblás, piros  burkolata kitűnően illik alakjára, annak ellenére, hogy keveset láttat az eredeti struktúrából. Ugyancsak átszabták a nyíláskiosztást is, visszafogott, fekete fém ajtók és a vendégtérbe nulla parapetes ablakok kerültek be. A forma szigorát a kerek lyukakkal perforált burkolati elemek oldják, amelyek részben megoldják az árnyékolást, és őrzik az épület homogenitását is. Így például a mosdóelőtér magas parapetű vízszintes nyílása nem bontja meg a homlokzati rendet  – miközben a perforált lemez fényt enged az alárendelt funkciójú helyiségekbe.

Üvegezett szélfogón keresztül juthatunk a vendégtérbe, ahol tágas előtérből a ruhatár és a mosdók szeparáltabb blokkja, valamint a nagy, nyitott fogyasztótér és kiszolgáló pultok közelíthetők meg. A belsőt több játékosság jellemzi, mint a külsőt. Több szín és fekete-fehér mintás tapéta feledteti a nyolcvanas évek menzáit - teljes sikerrel. A konyhai kiszolgáló pultrendszer ugyancsak fiatalos, dominál a tapéta mintája, az üveg és a rozsdamentes acél kiegészítők pedig azt a tisztaságot és profizmust sugallják, amit ma egy önkiszolgáló gyorsétteremtől csak elvárhatunk. A térbe úsztatott pénztár és evőeszköz-tároló hasonlóan egyedi kialakítású, egyben megkíméli az előteret az asztalok térhódításától.

A fogyasztótér arányait javítja a középre beépített bárpult, azon túl kisebb – bár ugyanabban a légtérben lévő – szeparált zóna található. A bárpult és ruhatár középső magjától eltekintve, az egész fogyasztótér megnyílik az épület utcai és hátsó frontja felé is, így elegendő fény árad be az üvegfalakon. Tetten érhető az a tervezői szándék, hogy a helyiség változatosan rendezhető legyen, így valóban nagyobb rendezvények befogadására is alkalmas. A hétköznapi fogyasztótértől teljesen elkülönítve, a szélfogóból nyílik egy exkluzív különterem. Közvetlen kapcsolatban áll a kiszolgáló területekkel és a konyhával, ennélfogva a napi forgalom mellett is alkalmas magánrendezvények zavartalan lebonyolítására.

Valódi értéknövelő felújítás történt, amit a gyakorlat – az étterem sikere – igazolt. Láthatóan a nagyközönség befogadta a kortárs, minimalista elemekkel operáló külsőt, ami talán megnyithatja az utat a környék jövendő beruházásainak hasonló színvonalú megvalósulása előtt is.

Mizsei Anett

Műleírás

A Dunaújvárosi Főiskola [DUF] az utóbbi évtized fejlesztéseinek köszönhetően egy európai színvonalú campus várossá nőtte ki magát. A korábban lepusztult szocreál egyetemi épület, ipari és raktárépületek környezetének helyén ma a Duna-parti város legkedveltebb találka- és pihenőhelye, valamint a város büszkesége, a korszerű egyetemi épület komplexum található. A hét év alatt – 17 önálló beruházási mozzanatból és számtalan épületrész felújításból összetevődő – a mintegy hétmilliárdos beruházás a főiskola önrészével és EU-s pályázatainak segítségével, az Oktatási Minisztériummal és az Önkormányzattal is összefogva, valamint PPP konstrukcióban magántőke bevonásával tudott megvalósulni. A „Városrész rehabilitáció és főiskolai campus születése, városi park és a Dunaújvárosi Főiskola „A" épülete" 2010-ben az XII. Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázaton 2. helyezést ért el. Ami arra buzdította a fejlesztőket, hogy 2011-ben a FIABCI Nemzetközi Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázatán is induljanak a teljes campus-fejlesztéssel.

Az oktatási funkciók fejlesztése mellett – illetve annak megtorpanásakor – az építés/korszerűsítés súlypontja néhány évre áttevődött a felsőoktatási intézmény három hétemeletes kollégiumi épületére, valamint a tornyok közé ékelődő foghíjjakra. A 37-es és a 35-ös számú szállásépület közül távozó gépészeti tanszék irodái, termei helyén szabadidőközpont létesült, valamint a 35-33 épületek közti étterem is megújult, nemcsak a hallgatók örömére. Irodánk tervezési feladata a Dunaújvárosi Főiskola [DUF] Dózsa György út 33. szám alatti kollégiumi épületéhez csatlakozó menzaépület átalakítása, bővítése és a hozzá kapcsolódó főzőkonyha korszerűsítése volt.

A jelenlegi menzaépület az 1980-as évek elején épült, acél tartóvázzal. A kezdeti elképzelés az volt, hogy a meglévő épület teljesen elbontásra kerül és helyén egy háromszintes étterem épül rendezvényteremmel. A tervezés folyamán azonban szükség volt a költségek racionalizálására. Így alakult ki a jelenlegi tervezési program, az egyszintes menza. A főfunkciót magába foglaló épületrész tartószerkezete és a tető rétegei megtartásra kerültek, a hozzá kapcsolódó (később átalakított) vizesblokkot és bejáratot tartalmazó kiszolgáló épületrész teljes egészében elbontásra került. Az épület alápincézett, de a pince átalakítása kikerült a tervezési programból. Korábban konditerem működött a menza alatt, ez a funkció az átalakítás során megszűnt, másik épületbe költözött. A pincébe vezető lépcső jelenleg a Dózsa György út felé működik. Ezt a lejáratot megszüntettük, a pincébe kerülő gépészeti helyiség a kollégium pincéje felől közelíthető meg.

A menzát kiszolgáló 600 adagos főzőkonyha a 33-as számú kollégium földszintjén található. Korábbi formája a menza építésekor alakult ki. Berendezése, alaprajzi elrendezése korszerűtlen volt. A kontúrját megtartva új, mai igényeknek megfelelő 600 adagos főzőkonyha került kialakításra. A konyha korszerűsítése nem érintette sem a homlokzati kialakítását, sem a tartószerkezetet. A menza elsősorban a főiskolát szolgálja ki, de alkalmas rendezvények szervezésére is. A menza klasszikus formában önkiszolgáló jelleggel, a különterem pedig pincéres felszolgálással működik.

A menza fogyasztóterének tömegét megtartva, elé kerültek az új, bővített funkciók, két „dobozba" foglalva. A nagyobb új „dobozba" kerül az elegáns különterem, ennek „folytatása" a menzán belül az önkiszolgáló tálalórész, közvetlen kapcsolattal a konyha felé. A kisebb „doboz" foglalja magába a vizes blokkot, a ruhatárat illetve a menza felé működő italpultot. Főbejárat a Dózsa György út felől a két „doboz" között helyezkedik el. A konyha gazdasági bejárata maradt a jelenlegi helyén, a kollégium délkeleti, hátsó homlokzatán.

A tömegalakítás fő szempontja az volt, hogy a meglévő szerkezetű menza és az új bővítmények (a funkciójukból eredően is) elkülönüljenek egymástól. Az új „dobozok" a meglévő, új, paneles fémlemez homlokzatburkolat ellátott menzaépületből nőnek ki az utca felé. A „dobozok" külső és belső – a menzába benyúló – felületei egységes megjelenésűek: ugyanazt a szerelt, HPL kompaktlemez-táblás falburkolatot kapták. A funkciójukból adódóan eltérő nyílásrendjüket, perforált falburkolati elemekkel fogtuk össze, tettük játékosabbá. A bővítmények és a menzarész közötti eltérések a tervek szerint megjelentek volna a belsőépítészetben is. Sajnos a nyertes üzemeltető/ bérlő a belső kialakításkor ezt az elképzelést nem vette figyelembe, így a „dobozok" belülről nem kaptak HPL burkolatot.

Hartvig Lajos DLA

Többek között a Dunaújvárosi Egyetem menzája is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.