Kié a köztér? | 2. Köztéri Konferencia

"Ha a köztér minősége látványosan romlik, az nem önmagában a probléma, hanem egy tünet." A 2025. február 28-án megrendezésre kerülő konferencia kiemelt célja, hogy szélesebb elemzési keretek között ismét érdemi párbeszédet indítson a „közös" fogalmáról.

A köztéri szobrok nem csupán a mindennapok díszletei: a közélet totális akkumulációi, amelyek mindenki számára érzékelhető tárgyi formában jelennek meg. Köztér, közemlékezet, közpénz, közízlés, közérdek, közmegegyezés – és még sorolhatnánk. Éppen ezért, míg a szobrok sokakat pusztán a létükkel lelkesítenek, másokból – mint a társadalmi morál és az arra épülő politikai taktika közvetlen megnyilatkozásai – zsigeri esztétikai háborgást váltanak ki.
Ha a köztér minősége látványosan romlik, az nem önmagában a probléma, hanem egy tünet. A szobrok, illetve más művészeti gesztusként értelmezett politikai beavatkozások kapcsán felmerülő kritikák jellemzően elszigetelt esetként jelennek meg, nem pedig olyan esettanulmányként, amelyek szélesebb kontextusba ágyazódnak.
A 2. ferencvárosi köztéri nyílt konferencia arra vállalkozik, hogy ne csupán egy-egy tárgyból kiindulva próbáljunk néhány óra alatt rávilágítani a fennálló rend hiányosságaira, hanem szélesebb értelmezési keretek mentén vizsgáljuk azokat a gondolati struktúrákat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy újra érdemben beszélhessünk a „közös" fogalmáról – legyen az anyagi vagy eszmei természetű –, és milyen szempontokat kellene mérlegelnünk, mielőtt azt használjuk, abból elveszünk vagy hozzáteszünk állami, helyi vagy egyéni szinten.

P R O G R A M

16:00-17:00 | 1. panel

BENEDEK KATA / @trashofkozter
Köszöntő

K. HORVÁTH ZSOLT | társadalomtörténézs, kritikus, METU
"Az utca nyüzsgő bölcsessége". Disszenzus és a városi tér értelemgondozása
Az utcanevek és köztéri alkotások révén a városi tér topográfiáját a 19. század óta fontos közéleti szereplők – politikusok, irodalmárok, művészek – nevei uralják a nemzetépítés jegyében. Bár kimutatható bizonyos folytonosság ezen a téren, a  20. század extrém ellentéteket mutató politikatörténete felszaggatta ezt a kánont. Ha abból indulunk ki, hogy az elnevezéseknek elvben az adott társadalom demokratikus konszenzusát kellene tükrözniük a városi térben, akkor a „felülről" kezdeményezett utcaátnevezéseket és szoboráthelyezéseket – beleértve az 1990 és 2010 utániakat is – mind illegitimnek tekinthetjük, hiszen ezeket nem előzte meg társadalmi egyeztetés vagy vita.  Amikor ma Moszkva teret mondunk, az pont olyan ellenszegülés, mint amikor a November 7-e tér helyett Oktogont mondtunk. Az illegitim politikai döntések társadalmi semmibevétele először disszenzust, majd közönyt hoz létre, így őrizheti egy zuglói út mindmáig az egyik leghíresebb 19. századi besúgó nevét.

17:15-18:15 | 2. panel

SZARVAS MÁRTON | társadalomtudós, MOME
Kultúrkatonák békéje: a közművelődési intézményrendszer átalakulása
A művelődési ház története a 20. század elejétől összefonódik a magyar állam létrejöttével, az állami szolgáltatások terjedésével és kiterjesztésével. Az intézményrendszer hozzájárult az írástudatlanság elleni küzdelemhez, a népi kultúra árucikké válásához és  bemutatásához és általában a kultúra mindennapi termeléséhez és fogyasztásához. A korai szocialista állam számára a közművelődés olyan fontos volt, hogy a kultúra katonáiként emlegették a művelődési házban dolgozókat. Az 1960-as években a közművelődés tartalma fokozatosan elvesztette harciasságát, és elkezdett külön szakmává válni. A rendszerváltás óta az intézmény részben elhagyatottá vált és egyetlen közpolitikai fordulat sem adta vissza a tér korábbi fontosságát. Az előadás a kortárs művelődési házak lehetőségeit és potenciális szerepét vizsgálja majd. 

SZEMZŐ HANNA | szociológus, Városkutatás Kft.
Átalakuló városok: alternatívák üresen álló épületek újrahasznosítására
A városi, elővárosi és külvárosi terek használatának drasztikus átalakulása következtében valaha gyakran használt területek, épületek és üzletek válnak üressé, kezdenek lepusztulni. Bár a mélyebb okok változnak, a folyamat mindenütt jelen van. Az újrahasznosítás kapcsán – aminek előszeretettel alkalmazott módja, hogy hotelek, loftok, kulturális intézmények és drága bevásárlóközpontok jelennek meg – felmerül a kérdés, hogy mekkora és mindenhol egységes igény van-e ezekre a funkciókra, illetve, hogy van-e olyan mód, ami az újrahasznosítás folyamatában több beleszólást ad a helyi lakosságnak. Egy izgalmas kutatás, az EU által finanszírozott OpenHeritage kapcsán az előadásomban olyan példákat elemzek, amelyek az épített örökség szerepének újraértelmezésén keresztül aktivizálnak különböző fizikailag vagy társadalmilag marginalizált csoportokat, és vizsgálják annak potenciális hatásait.

18:30-19:30  | 3. panel

SÁRDI ORSOLYA | jogász, MKE
Szoborállítás és -döntés joga
A köztéren elhelyezett művészeti alkotásokra vonatkozó jogi szabályozás folyamatosan változik időben és térben egyaránt. Vannak hasonlóságok és különbségek, trendek, jó és rossz tapasztalatok. Vajon köztéren kinek és milyen joga van szoborállításra, átalakításra, szobor ledöntésére, eltávolítására? Hogyan viszonyul a jog az alkotások esztétikai értékéhez? 

MÉLYI JÓZSEF | művészettörténész, MKE
Mi köze van a köznek a köztérhez? Kiemelt közterek és emlékezetpolitika (Budapest, 2010-2025)
Másfél évtized után kirajzolódik, hogy az Orbán-kormányzatok emlékezetpolitikai üzeneteik közvetítésére Budapesten kiemelt tereket használnak fel. A terek ezzel mintegy kimetsződnek a fővárosból és nemzeti „üzenőfalakká" változnak át. Hogyan rekonstruálhatók a tervezett és megvalósult köztéri emlékművek együtteseiből az emlékezetpolitikai szándékok?

19:45  |  Kerekasztal
Moderátor: TILLMANN ÁRMIN | filozófus, esztéta, ELTE Filozófiatudományi Doktori Iskola