Kisoroszi Rév és Kulturális Központ – Grátzer Szabolcs diplomaterve

Grátzer Szabolcs alapos vizsgálatok után válaszotta ki diplomaterve helyszínét és témáját: Kisoroszi község igényeire reagálva tervezett a Duna-partra egy komplex rendeltetésű együttest, amelyben könyvtár és a helyi művészek kiállítótere kapott helyet. Az árterületen elhelyezett, belső udvar köré csoportosuló geometrikus tömegek alsó szintjén egy időszakosan elönthető tér található, amely szabályozott módon teszi lehetővé a víz „megszelidített" áramlását.

Diplomatervem helyszíneként Kisoroszi települését választottam, többek között a közösség helyszeretete és szépre való igénye miatt. A helyszín bejárása és az első beszélgetések után szembetűnő volt a település elzártsága, mely egyrészt biztosítja annak biztonságát, csendességét, nyugalmát, másfelől viszont ez igen meghatározó az ott élők, illetve ott dolgozók számára. A környező településekkel való összeköttetést alapvetően rév oldja meg, amelynek helyzetén szükséges lenne javítani.

 

 

A településen meglehetősen nagy arányban élnek alkotó, illetve alkotni vágyó emberek: festők, szobrászok, nyaranta vannak festő táborok, és egész évben működnek különböző alkotó, például varró szakkörök is. Érdekes módon az általuk készített munkák megtekintésére, kiállítására, bemutatására nincs megfelelő mód a településen. Problémának láttam, hogy az információk terjesztésének elfogadott módja a különböző hirdetések kerítésre ragasztása, amely az ott tapasztalható rendezettség szöges ellentéteként jelenik A helyi könyvtár helyzete sem szerencsés. Elhelyezkedésében ugyan elsőre megfelelőnek tűnik, ám állapotán lehetne javítani, és felmerül a kérdés is, hogy célszerű lenne-e más funkciókkal valamilyen módon párosítani.

A látható és látens helyi igények összegzésével kialakult a kép, mely szerint egy olyan egységre lenne szükség, ami egyszerre rendezi a rév, a könyvtár, az alkotás, a kiállítás és az információk cseréjének kérdéskörét - ezek funkciók elsőre ugyan igen távolinak tűnhetnek, de végiggondolva nem is állnak egymástól oly nagymértékben távol. Ennek szem előtt tartásával kerestem immár pontosabb helyszínt és vizsgáltam meg, vajon a rév jelenlegi helye valóban a legmegfelelőbb-e? A kérdés nem volt alaptalan, hiszen a történeti áttekintések megmutatták, a rév helye többször is módosult. A lehetőségek részletes vizsgálata választ adott, a régi helyszín mára egyrészt teljesen beépült, másrészt a folyó medre igencsak kiszélesedik, ami nehezítené a rév megközelítését és felesleges pusztítást követelne meg a mederben.

A funkciók, valamint a tervezési helyszín megtalálása után - a telepítés vizsgálatával párhuzamosan - különböző célokat határoztam meg. Ilyen cél volt pédául, hogy a vizet valamilyen módon szeretném megszelídíteni és kapcsolatot kialakítani vele; a telken található fát, mely egy támfal fölött kapaszkodik, meg kell óvni; az utcaképet követni kívánom, valamint az épület léptékét, működését, vonalvezetését, természettel való viszonyát igazítani kell a településhez. Fontos volt a Duna menti támfal kezelése is. További vizsgálatok során a közeli verőcei támfallal hasonlítottam össze, tekintetbe véve, hogy annak mintájára készült, de azzal ellentétben magán kezdeményezésre. Ez teszi rendkívül összetetté és változatossá, vonala pedig ennek okán vált töredezetté.

 

 

Az épület alapvetően két tömegből és az ezekhez tartozó külső-belső udvarokból áll; köztük a horizontális és vertikális kapcsolatok különösen lényegesek. A bejáratnál egyenes vonalon, mint egy mederben haladunk át a fejépületen és jutunk át a kiállító udvarba, amelynek erősen megfaragott fala szemünket úgy vezeti, mint az öblök a vizet. Az épületben a mosdókhoz ugyanígy „hömpölyöghetünk be", mintha oldalág lenne. A kiállító udvar fala előtt elhaladva az épület hátsó tömegéhez érkezünk, ahonnan még tovább kacskaringózhatunk egy részben nyitott alkotó térhez, udvarhoz, majd innen a támfalon keresztül a partra szivároghatunk le. A fejépületben a büféhez és információs pulthoz egy lakóhídhoz hasonlóan mehetünk fel a lépcsőn, amely egy olvasó folyosóval csatlakozik a hátsó tömeghez. A folyosó vertikális viszonya az alá nyúló kiállító udvarral vizuális, ám a hátsó tömegben elhelyezett olvasóból megközelíthető az első udvar, ahol a fa árnyékában is lehet olvasgatni, tanulni, és ahol további kiállítási pontok is vannak nagyobb, kültéri plasztikák számára. Az udvar nyitott kürtőkkel kapcsolódik az alatta megbúvó alkotó udvarhoz, amik betekintést engednek az alsó tér életébe.

Itt jön létre a megszelídített vízzel való kontaktus is. Az alsó részbe magas vízállás esetén irányítottan engedem be a vizet. Ugyanez a kürtős kialakítás a hátsó tömegben is megjelenik, itt az olvasót és az alkotó teret köti össze. Itt lehetőség nyílik az alkotás folyamatába való betekintésre, így interakció jöhet létre alkotó és szemlélő között.

 

 

Az épület tömege erősen geometrikus, letisztult, nagy üvegfelületekkel rendelkezik. Ezen tulajdonságai teszik kézenfekvővé az adott anyagok használatát. A támfal köve a kiállító udvar faragott falában köszön vissza, de az épület - középület lévén - nem kíván ilyen módon hasonulni a környező lakóházakhoz. A látszóbeton mintázottsága megadja azt a mértékű barátságosságot, amelytől az épület anyagában sem lesz visszatetsző az azt használóknak, ráadásul a beton egyszerre csak kis felületen jelenik meg.

Az épület nem akar gondot okozni, nem akar hivalkodni, nem akar többnek látszani. Azért jön létre, hogy a helyiek életminőségén javítson, segítse őket és további lehetőségeket adjon nekik a kapcsolattartásra egymással és a folyón túliakkal, és lehetőséget adjon önmaguk megismerésére, fejlesztésére, kibontakozására.

---

Kisoroszi Rév és Kulturális Központ - Grátzer Szabolcs diplomamunkája

építész konzulens: Falvai Balázs, Kapy Jenő DLA
statikus konzulens: Hernád Attila
szervezés konzulens: Tóti Magda
tervezés éve: 2012