Kiszombor, Gólyafészek vendéglő – a volt Rónay kúria helyreállítása 2003–2006.
Építész felelős tervező: Sipos György Belsőépítész: Vesmás Péter
Kiszombor a Délalföld egyik műemlékekben leggazdagabb települése. A műemlékké nyilvánított épületek nagy részét az egykori földbirtokos Rónay (korábban Oexel) család építtette a 18-19. században. Ezek közé tartozik az a klasszicista kúria is, amely az államosítást követően, többszöri átalakítás ellenére is, Gólyafészek vendéglőként él a köztudatban.
1997-ben került későbbi megbízónk, a Kiszombori Önkormányzat tulajdonába. Előtte étterem, diszkó volt, majd üresen állt. Az átépítések és a gazdátlanság, romhalmazzá tette a házat.
Terveink szerint az öt építési korszak közül a második, (1852-1854), illetve a harmadik (~1880) periódus lett helyreállítva. A korabeli belsőből semmi nem maradt fenn. Visszafogott, korhű, de mégis modern módon igyekeztünk a belső tereket felújíttatni. A földszintre ismét étterem került, a tetőtérben pedig, az egykori hambáremelet helyén rendezvénytér lesz.
Sipos György építész
Publikálva: Marosvidék kulturális folyóirat, VI. évf. 2-5. szám
Megbízó: Kiszombor Község Önkormányzata
Építész felelős tervező: Sipos György
Belsőépítész: Vesmás Péter
Építész munkatárs: Fontos Rómeó, Simó Anna
Régész: Simon Zoltán
Statikus tervező: Lakatos László
Gépész tervező: Várkonyi István
Elektromos tervező: Papp Antal
Közmű tervező: Udvardy Endre
Kerttervező: Rácz Mária
Generál tervező: Tér és Forma – Szeged Kft
Tervezés éve: 2003-2004
Generál kivitelező: Cseh és Társa Kft., Szeged
Műszaki ellenőr: Dr. Szöllősi Béla
Kivitelezés éve: 2005-2006
Hasznos alapterület: 450 m2
Beruházás összköltsége: 145 millió Ft
08:05
Ásatások és írásos feljegyzések szerint is Kiszombor lakott hely volt már a szkíta időkben. Szent István korát a katolikus templomból kihámozott rotonda őrzi.A középkorban pusztította a tatár, a török, a Maros jeges árja, a vörös kokas. És a Sors nem volt hozzá kegyesebb később sem. Szaggatta családi civakodás, 1849-ben pedig annak a bosszúszomjas Schlick generálisnak az osztrákjai, aki már augusztusban megszállta Makót, a szatmári békekötés után pedig adományként Hódmezővásárhelyt kapta a koronától.
Haltepertő és egy pohár kadarka a Gólyafészekben című cikkében Borvendég Béla ír hosszabban a fenti témáról Hintaló rovatában.