Kocka - BRKLYN

Adott egy kis ipari épület, mely hosszú évtizedek óta álldogál a Kazinczy utca bérházai között. Az emeletes tömeg eredetileg össze volt építve a mellette álló bérházzal, melyet a Madách sétány Kazinczy utcáig történő továbbvezetése során elbontottak. Az építkezések befejezése után megüresedett épület számára új funkciót kerestek, és szinte természetesen adódott, hogy egy vendéglátóipari egységet, ha tetszik kocsmát, bisztrót, szórakozóhelyet, vagy nemes egyszerűséggel egy helyet lenne érdemes nyitni. Báger András írása.

"És miért lett kocka a neve?" – érkezik a kérdés. "A kocka munkacím volt a tervezés során, és valahogy rajtaragadt a házon" – meséli az épület egyik tervezője.

Ok, elfogadom a választ, de ugyanakkor zavar, hogy geometriailag nem kocka az épület. A “hasáb" talán pontosabb név lett volna. Persze a “kocka" jobban hangzik, mert többet jelent: amíg a hasáb üzenete az, hogy akkora amekkora, addig a kocka a geometriai tökéletességet szimbolizálja. Egy szikrázóan precíz, “tökéletes" test a Madách sétány szerethetően kusza új világában, a bulinegyed kellős közepén.

"Node hogy került oda az a test?" – a kérdező ezen a ponton észrevétlenül átváltott a test megnevezésre. "Mindig is ott volt" – hangzik a válasz.

Adott egy kis ipari épület, mely hosszú évtizedek óta álldogál a Kazinczy utca bérházai között. Élete során különféle funkcióknak adott otthont: működött benne tápszergyár, nyomda, raktár; illetve a közelmúlt építkezései során építési irodaként is funkcionált. Az emeletes tömeg eredetileg össze volt építve a mellette álló bérházzal, melyet a Madách sétány Kazinczy utcáig történő továbbvezetése során elbontottak, és a helyén új luxus apartmanházat építettek. Az építkezések befejezése után megüresedett épület számára új funkciót kerestek, és szinte természetesen adódott, hogy egy vendéglátóipari egységet, ha tetszik kocsmát, bisztrót, szórakozóhelyet, vagy nemes egyszerűséggel egy helyet lenne érdemes nyitni. A környéken a közelmúltban és a jelenben zajló dzsenrifikációs folyamat, illetve az este/éjszaka működésbe lépő “bulinegyed" szolgáltatásai magas színvonal igényét vetítették előre. Az üzemeltetés elnyerésére többen is pályáztak. Az épület tereinek használatára előzetes vázlatterv is született, mely új pinceszint kialakítását irányozta elő, mert az épület adottságai – két nagy unalmas szint és a pince hiánya – nem voltak megfelelőek egy modern kocsma számára.

A tervezők továbbhaladtak a kijelölt úton, és pincszinti bővítés logikus felvetéséből az egész épületre kiterjedő térbeli koncepciót fejtettek ki. Egy többszintes szórakozóhelynél fontos szempont az átláthatóság, a tereknek vonzónak, hivogatónak kell lenniük. Az elkészült épület ezt az igényt maximálisan kielégíti: a spirálisan szervezett terek, lépcsők látványosan tárják fel az emelet és a pince dimenzióit. A vertikális térszervezésből fakadóan a belső tereket nem szobák/termek összességének érzékeljük, hanem inkább a központi teherhordó-gépészeti mag köré szervezett teraszok rendszerének. A belső falak és födémek nyers, beton-hatású felületképzése, illetve a fekete acél lépcsők a tér barlangszerű karakterét erősítik.

Ha belépünk ebbe a felszín közeli mesterséges, fénnyel átitatott “barlangba", akkor automatikusan felfelé indulunk a felkínált széles lépcsőn. A klasszikus kávézó hangulatú félemeletről félelmetes fekete acél lépcső vezet tovább az emelet felé. A DJ-teraszként is használt széles lépcsőforduló sötét teréből ösztönösen tovább emelkedünk a fény felé, és megérkezünk az emeleti látványkonyhás étterembe. A vertikális tér ezen a ponton horizontálisba vált: az étterem megnyitott végfala hatalmas faliképként tárja fel a Madách sétány új gyalogostengelyét. A főlépcső folytatása tetőteraszra vezet, ahol egy ívesen formált kopolit üveg burkolatú kapszula mellett élvezhetjük a hűsítő italokat. Az épület tetején lévő gépészeti felépítmény finom modernista formálása jól illeszkedik a fő tömeg tiszta fehérségéhez.

Érdekes adalék, hogy a munkaközi tervek szerint sokáig egy aranysárga színű házforma koronázta volna a tömeget, amely a gépészeti térigény növekedésével fokozatosan aránytalanná növekedett és ezért végül Le Corbusier formavilága legyőzte a kortárs Herzog&deMeuron poénját. A homlokzaton is az örök-fiatal francia mester korai villáinak öröksége győzött: a kezdeti vázlatok szines/mintás vakolatát felváltotta az egyszerű fehér csempe, mely a külső síkon beépített nyílászárókkal és a sarkokon lévő korrekt élvédőkkel nagyon egységes és kompakt tárggyá nemesíti az épületet.

A fehér csempe több érdekes jelentést is vonz: tisztaság, tisztíthatóság, üresség. Az ürességhez kapcsolódóan az épület külső világításának koncepciója is érdekes: egyszerű konzolos lámpákat szereltek fel a falakra, melyek az üres homlokzatot világítják. A tervezők szándéka szerint ez a világítás megjeleníti azt az állapotot, amikor egy ipari épület üressé válik, leszerelik a cégért és a homlokzati lámpák az üres falat világítják. Az új funkciónak nincs is szüksége cégérre, a hatalmas nyílásokkal megnyitott fehér épülettömeg maga válik jellé.
Lépjünk újra közelebb az épülethez: A legérdekesebb nyílás a Kazinczy utca felöli bejárathoz közeli ablak, melyet kettévág a félemelet födémje. Az utca felől így megjelennek a ház izgalmas térbeli dimenziói: békaperspektívából szemlélhetjük a félemeleti kávézóteret és felülről láthatunk rá a süllyesztett bár laza háromszög asztalaira, melyeket a többi egyedi bútorral együtt szintén az építészek terveztek. Ha újra belépünk az épületbe és leereszkedünk a bárba, akkor az említett nyíláson keresztül süllyesztett nézőpontból szemlélhetjük az utca történéseit.

A bár mélyített “teraszáról" lelátunk a pinceszinten kialakított tánctérre, melynek a pult falára felfutó kék műgyanta burkolata az úszómedencék hangulatát idézi. A pincében és a bárban hatalmas tükörfalak is szerepelnek a terveken, melyek várható elkészültük után újabb izgalmas dimenzióval bővítik majd a tereket. Gondolatok a pincében: nem volt túl bonyolult és drága egy – bocsánat – rozoga kis ipari épület alá utólag pincét építeni és totálisan új térrendszert kialakítani benne? A válasz persze nem egyértelmű. Mondhatnánk azt, hogy “de" – sokkal egyszerűbb lett volna ideiglenes szerkezettel megtartani az utcai homlokzatot, lebontani az épületet, majd a homlokzat mögé felépíteni egy teljesen új házat. Ezt az álláspontot erősíti az építéstörténet is: az eredeti tervek szerint megmaradt volna a négy fal, és a központi pillér, mely az emeleti és a zárófödémet tartja. Az építkezés során azonban kiderült, hogy a központi pillér rossz statikai állapotban van, és ezért végül az épület belső szerkezeteit teljes egészében bontani kellett. Miért jó mégis, hogy a projekt alapvetően a meglévő épület megtartására épült? Egy épület megtartása, átlényegítése és újrahasznosítása jó üzenet a mai korban. Egyre inkább a meglévő épületállományra kell koncentrálnunk, hiszen ezeknek az épületeknek a többsége alkalmassá tehető arra, hogy korszerű funkciót fogadjon be. Egy másik érv építésjogi vonatkozású: nem vagyok biztos abban, hogy teljes bontás esetén az építési szabályzat lehetővé tette volna-e egy ilyen léptékű és helyzetű épület építését. Pedig a helyszínen érezhető, hogy üdítően hat a szabadonálló, alacsony tömeg a túlságosan sűrű belváros bérházai között. A harmadik érv a megtartás mellett a meglévő épület ösztönző-fegyelmező ereje.

Nem félek attól hogy nem terveztek volna szuper új házat az építészek, de a meglévő épület kötöttségei, lehetőségei, története fontos dimenzióval gazdagítják a létrejött térrendszert. A komoly kérdések után itt az idő, hogy lazítsunk egyet és megfigyeljük a kívülről megnyugtatóan letisztult épület belső tereinek öltözékét, berendezését, ékszereit. A belsőépítészeti kialakítás alapfelülete a már említett beton-hatású fal, melynek felületképzését 1-2m²-es probafelületeken kísérletezték ki a tervezők. A beltéri effect-festékek világában végül az egyszerű csemperagasztó lett a befutó, mely megjelenésében és gondolatilag is erősíti a belső tér nyers, ipari hatását. A falakra friss grafikus kezek a szintbeli viszonyokat magyarázó szintvonalakat és magyarázó metszeteket rajzoltak.

A bútorok egy része egyedi tervezésű: a pultok külön blokkonként formált egységei különböző burkolatokat kaptak, az asztalok felületét lakkozott színátmenetes műgyanta festés emeli ki. A székeket azonos vizuális nyelvet beszélő típusokból válogatták össze a tervezők, főként német és dán tervezők munkája előtt tisztelegve. A világítás flexibilis sínes alaprendszerre épül, de a reflektorok mellett egyedi lámpák is megjelennek. Az emeleti minimal fénycsővek keménységét ellensúlyozzák a földszinti pult fölé – hatalmas női fülbevalókként függesztett – szőrös lámpaköltemények.

Lépjünk távolabb az épülettől és vonjunk egy gyors mérleget: kialakult / fennmaradt egy olyan városépítészeti mikroszituáció, amely önmagában értéket képvisel, és példaértékű lehet későbbi városfejlesztések számára. Született / megújult egy épület, melynek jó arányú, nyugodt homlokzatai fehéren világítanak a belváros barnás világában. Az épületben kialakított térrendszer önmagában is figyelemre méltó és izgalmas, a belső terek felöltöztetése pedig kellően laza és friss. Mindezek miatt is érdemes meglátogatni az új helyet, a belváros komoly építészeti értéket képviselő új “kockáját".

Báger András