Ködbe vesző életmű – Sárkány István emlékére

Ötven évvel ezelőtt, 1970. március 27-én hunyt el Sárkány István építész. Neve sokszor még szakmai berkekben sem cseng ismerősen, ennek ellenére életműve tartogat meglepetéseket. Számtalan műfajban alkotott a síremlékektől kezdve a piacépületekig. Életéről keveset tudunk, sajnos hagyatéka lappang. Hagyaték, eredeti tervek és levelezések híján nagyrészt folyóiratokból rajzolódik ki életműve.

Schweiger István néven 1882-ben született Budapesten, zsidó családban. Édesapja Dr. Schweiger Vilmos (1847-1928) ügyvéd, édesanyja Schweiger Karolin (1853-1936), mindketten kecskeméti származásúak. Bátyja, Schweiger Ernő 1901-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet a Királyi József Műegyetemen. István 1901 és 1904 között tanult ugyanitt, 1904-ben szerezte meg építész oklevelét. Ezt megelőzően Zürichben tanult. Londonban, majd Athénban dolgozott, a Görög Nemzeti Bank műszaki osztályán. Később Korb és Giergl irodájában vállalt munkát. 1906-ban Sárkányra változtatta vezetéknevét.

1905 végén került Lajta Béla irodájába, ahol a Wechselmann Ignác és neje, Neuschloss Zsófia Vakok Intézetének részlettervein dolgozott. Lajta Béla nemcsak a századforduló építészetének, hanem kifejezetten a kor zsidó síremlékművészetének egyik legnagyobb alakja volt. 1904-ben a Chevra Kadisa felkérte őt a zsidó temetők műszaki tanácsosának. Mestere nagy hatással lehetett a fiatal Sárkányra, és talán megbízásokhoz is hozzásegíthette, bár erre vonatkozóan is csak találgathatunk.

Az 1910-es évek végéig eddigi ismereteink szerint négy síremléket, egy emlékművet, valamint pályamunkákat tervezett Sárkány. Pályaművei: „Havasi levegő" jeligére egy tornácos, gerendás turistaház terve 1904-ből; Könyvtár Palota terve boglyaíves kapuzattal 1908-ból; majd két évvel később újabb könyvtárépület rajzai, immár klasszicizáló premodern stílusban.

A Sárkány által tervezett négy síremlék közül három a Kozma utcai izraelita temetőben, egy pedig a kecskeméti zsidó temetőben található. Formaviláguk nagyon újszerű, ezek az alkotásai az art deco korai megnyilvánulásainak tekinthetők. Sárkány síremlékei és emlékműve olyannyira plasztikusak és szobor jellegűek, hogy már az építészet és szobrászat közti határvonalon helyezkednek el. 

1925-ben az építész önálló irodát nyitott. Legfontosabb munkái a két világháború közötti időszakból: szombathelyi víztorony (1927), a Vágóhíd helyreállítása és új épületei (1928-1930), bérház a Márvány utcában (1930), családi ház a Pasaréti úton (1932), kelenföldi leányiskola épülete (ma Bartók Béla út 141., Menyhért Miklóssal, 1935.); családi ház a Szemlőhegy utcában (1936), lakóház az OTI angyalföldi kislakásos telepén (1941). Ebben az időszakban az építész sokat foglalkozott városépítészeti problémákkal is. 

A II. világháború utáni időszakban Sárkány a BUVÁTI-nál dolgozott. Ebben az utolsó alkotói periódusban tervezte a Fény utcai piacot (1953), a Bosnyák téri vásárcsarnokot (1964) és a Kada utcai iskola (1957) új épületszárnyát. Sárkány egészen az 1950-es évek végéig, hetvenéves korán túl is alkotott. 1970. március 27-én hunyt el. Végrendeletében óriási könyvtárat hagyott a Szépművészeti Múzeumra, bútor-és szőnyeggyűjteményét pedig az Iparművészeti Múzeumnak adta.

Gróf Andrássy Gyula emlékműve, Tiszadob

Az életmű legérdekesebb alkotása Tiszadob határában található, a töltés mellett. A kissé elhagyatott, beépítetlen területen csak a szemfülesebbeknek tűnik fel, hogy a fák között megbújik egy tizenkét-tizenhárom méter magas, mészkőből készült építmény.

Az emlékművet Gróf Andrássy Gyula tiszteletére emelték, aki a Tiszavölgyi szabályozó-társaság elnöke volt.  A birtokán álló Urkom-halmon tette meg Széchenyi István 1846. augusztus 27-én az első jelképes kapavágást, ezzel megnyitva a Tisza-szabályozást. Az emlékmű tervezésére a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium pályázatot hirdetett 1907-ben, melyet Sárkány István terve nyert meg. A felavatására 1909-ben, ünnepélyes keretek között került sor.

Egyszerű mértani formákból áll: három oszlop, amelyek lábazatuknál és fejezetüknél „egybeolvadnak". Az oszlopok felül középen, mint három kar, egy sárgaréz gömböt, glóbuszt tartanak. Az oszlopok felületén szétszórva egy-egy golyószerű bütyök található rajtuk. A tömör, robosztus oszlopok fejezetei ugyanazt a lépcsőző, rétegződő motívumot ismétlik, mint amilyet Sárkány síremlékein láthatunk, csak lágyabb, organikusabb, hullámos vonalvezetéssel. A talapzat hullámos profilú, akárcsak az oszlopok feletti „karok", amelyek a gömböt tartják. Ezek az elemek olyanok, mintha a hagyományos lábazat és párkányzat tagozásának átértelmezett, leegyszerűsített változatai lennének.

Formáját, stílusát tekintve nem találunk a korszakban még hasonló művet sem Magyarországon. Az építmény jóval megelőzi korát, leginkább az expresszionista építészet és szobrászat, vagy az art deco előfutárának tekinthetjük, amely a dátumot tekintve úttörő jelentőségűnek számít.

Előképként a Bismarck-tornyok típustervét (Götterdämmerung, 1899, Wilhelm Kreis) említhejtük meg. Az oszlopok fejezetét képező lépcsőző felületképzés az art deco egyik jellegzetes motívuma. Az oszloptörzseken látható bütykök Lechner Ödön épületeiről lehetnek ismerősek, és indiai előképekre vezethetők vissza.

Sárkány Istvánnak a síremlék és emlékmű műfajában sikerült kiteljesednie, így életművének a korai szakasza a legértékesebb, legizgalmasabb. Ezek a kisépítészeti alkotások formai kísérletek: egy fiatal építész kísérletei az egyszerű geometriai formákkal és tömegekkel, a régi, már jól ismert zsidó motívumok újraértelmezésére, ornamentikába illesztésére. A kísérletezéseknek az eredménye egy új látványvilág megszületése lett, amely előrevetíti a két világháború között kiteljesedő art deco építészetet.

Magyaróvári Fanni Izabella
A szerző művészettörténész, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ muzeológusa, Sárkány István életművének kutatója.

Irodalom
•    A Községi Nyilvános Könyvtár és Közművelődési Intézet tervpályázata. Magyar Építőművészet 1911. IX. évf. 8. sz. 1-32.
•    Cholnoky Viktor: A temető esztétikája. A Ház 1910. 8-9. sz. 167-222.
•    Emlékművek Sárkány Istvántól. Magyar Iparművészet 1910. XIII. évf. 9. sz. 352.
•    Magyaróvári Fanni Izabella: Sárkány István korai art deco síremlékművészete. In: P. Kovács Klára, Pál Emese (szerk.): Képváltás. Tanulmányok a Fiatal művészettörténészek V. Konferenciájának előadásaiból. Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány - Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2017.
•    Major Máté: Sárkány István nyolcvanöt éves. Magyar Építőművészet 1970. 1. sz. 58.
•    Sárkány (Schweiger) István. Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990. 172.
•    Vadászi Erzsébet: Sárkány István emlékére. Műgyűjtő 1971. III. évf. 4. sz. 54-55.