KOMPOZIT: felújítás és bővítés Göröcsfalván

Erdélyben, a Csíkrákoshoz tartozó Göröcsfalva nevezetű település felejthetetlen táját még a csűrök sora és fatornácos porták látképe határozza meg a dombok ölelésében. A nyeregtetők között azonban most feltűnik egy merőben új, merészségével együtt mégis elelegáns és tisztelettudó idegen, amely fúziót generál a népi építészet, az örökségvédelem és a tisztán kortárs építészeti értékek között.

Előzmények: 
A ház szerencsés körülmények között született, a nővérem családjának terveztem, akik Marosvásárhelyen éltek és készültek hazaköltözni, házat építeni. Biztattam őket, hogy karoljanak fel egy régi portát/házat Csíkszereda közelében és mentsék meg azt, keltsék új életre. Nemsokára rátaláltunk a szóban forgó göröcsfalvi portára, rajta a parasztházzal, csűrrel és rögtön döntés született: ide tervezzük meg az új otthont, megmentve a régi értékeket.

A megbízó által megfogalmazott program/kihívások:
A család lelkesedett az ötletért, hogy a porta megújul, hogy egy régi épületnek nyújthatnak új fejezetet, viszont nem tudták volna elképzelni, hogy kizárólag csak a parasztházban lakjanak. Két dolgot kértek: hogy legyen egy tágas, nagyvonalú nappali rész, valamint azt, hogy minden hálószobának legyen külön mosdója azért, hogy amennyiben úgy alakul, hogy elköltöznek, akkor tudják az épületet vendégházként hasznosítani.

A környezet:
A göröcsfalvi faluszövet fölött komolyabb változás nélkül teltek el az utóbbi évtizedek. Számos olyan elem fellelhető, amely a székely falvak karakterét adja. Ilyen például az egyenes telekhasználat a frontra húzott parasztházzal és keresztcsűrrel, amely leválasztja a hátsó kertet az udvartól és amelyek a szomszédos csűrökkel közösen csűrsorrá szerveződnek. Valamint ilyen a dombra épített templom és annak tornya is, amely viszonyítási pontként szolgál a környéken.

Az évtizedek leginkább a frontra húzott házakon hagytak nyomot, java részük már átesett kisebb-nagyobbb átalakításon vagy emeletráépítésen részlegesen vagy teljesen elveszítve valamikori jellegét.

Személyes koncepció:
A kihívás az volt, hogy hogyan tudjuk bővíteni a régi házat úgy, hogy a meglévő építészeti értékeket és az utcaképet ne bántsuk. Nagyon hamar eldőlt, hogy jó példát mutatva a régi a házat felújítjuk, és a ház mögötti nyári konyha helyére tervezzük a továbbépítést.

A bővítményt úgy képzeltem mint valami jövevényt a portán. Egy olyan egyszerű tömeget szerettem volna létrehozni a nyári konyha helyén, ami nem utánozza megtévesztésig a meglévő értékes építészeti örökséget, hanem kiegészíti azt, besimul a meglévő szövetbe.  Úgy gondoltam, hogy ez az őszinte hozzáállás. Ugyanakkor fontosnak tartottam, hogy anyaghasználatban, illetve tömegképzésben nagyon ne térjünk el a helyi hagyományoktól. Így született meg a csűrszerű, hosszában elhelyezett fával burkolt tömeg, amely a ház mögé bújik. Nagyon vigyáztam, hogy az új tömeg az utcáról és a csűrsor vonala mögül a lehető legkevésbé látszódjon.

A bővítmény egy kissé elvékonyodik a parasztház tornáca közelében, szabadon hagyva onnan a kilátást, kinyitva a nappalit a kapu irányába Az új épület alsó szintje kizárólag a nappali funkcióknak biztosít helyet egy tágas  teraszban végződve, amelyből remek kilátás nyílik a lenyűgöző csűrsorra. A  nappaliba óriási nyílások kerültek, amelyeken keresztül szinte bekerül a nappaliba a csűr és a régi ház olyan érzést keltve, mintha csak az udvaron lennénk. A két szint közötti kapcsolatot egy pihenő háló igyekszik szorosabbra fűzni.

A kivitelezés:
A portán kirajzolódó kettősség nagyon tetszett a családnak. Már vázlatterv fázisában könnyen azonosulni tudtak vele, valahogyan az életük leképződését vélték benne felfedezni. Talán ennek is köszönhető, hogy a kivitelezés nagyon szépen ment, meg persze annak is, hogy a megrendelő maga vezette le az építkezést, hiszen ezen a területen dolgozik.

Dénes Péter 

A göröcsfalvai ház az utóbbi évek egyik legeltaláltabb bővítése. Megtestesíti a nívót, mellyel meglévő építészeti értékeinkez alapvető volna viszonyulni nem csupán egy otthonteremtési projektnél, de körülbelül minden más, nagyobb léptékű örökségi beruházásnál is.Hegyezhetnénk ezt az írást az erdélyi kortárs építészetre, Erdély népi építészeti értékeire is, de úgy gondolom, hogy a látottak merőben univerzálisak: azaz az eredeti épületet minőségi módon kellene mindig felújítani, ám azokhoz az igényekhez, amelyeket egy régi kor architektúrája már nem elégíthet ki, elsősorban  olyan bővítést kell eszközölni, mely anyagában és léptékében követi a történeti mintákat, megfogalmazásában, motívumaiban, technológiájában azonban jelenkori. A fa, a forma, a méretbeli tisztelettartás az örökkévalóságnak szól, nem próbál tiszavirág életű divatnak hódolni. A matéria, a közös lépték miatt viszont együtt tudnak majd megöregedni, nem csak a házzal, de a település csűrsorával is.

A régi porta ily konzervatív, ugyanakkor mégis a használhatóságra törekvő felújítása olyan befektett energia, amelyet nem sok megrendelőtől tapasztalni napjainkban. Arról nem is beszélve, hogy olykor a tulajdonos a régi épület nyílászáró cseréjével, "újítónak" ható változatásaival  – és ezzel a régi épület arányrendszerét, atmoszféráját megbontó lépéseivel  – büszkélkedik  egy régi épület megmentésével. A göröcsfalvihoz hasonló népi építészeti értékmentés egyre nagyobb kihívás: társadalmunk növekvő, túlzó igényei nem akarják, nem tudják hasznosítani a hasonló épületeket. Egy ilyen rehabilitáció példája azonban mindenkinek inspirációt adhat, aki nem elégszik meg mondjuk egy magyar vidéki parasztház meghittségével. Igenis érdemes régi épületbe és a vidékbe fektetni, bátorítani mindenkit arra, hogy brutális átalakítás helyett, azaz egy régi történet eltörlése helyett egy új fejezetet is érdemes írni.

Pleskovics Viola

A KOMPOZIT sorozat többi cikkét az alábbi dossziéban találják.