Épületek/Irodaépület

A közelmúlt továbbírása: Az Atrinova irodaház

1/21

Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – négypontos fejlesztési javaslat, 2015 (részlet a megrendelői prezentációból)

?>
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – négypontos fejlesztési javaslat, 2015 (részlet a megrendelői prezentációból)
?>
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – homlokzatátalakítási koncepció, 2019 (részlet a megrendelői prezentációból)
?>
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – homlokzatátalakítási koncepció, 2019 (részlet a megrendelői prezentációból)
?>
Bajcsy-Zsilinszky út - Nagysándor József utca sarka, 1974 – forrás: Fortepan
?>
Atrinova irodaház – az eredeti állapot – tervező: Horváth Lajos Ybl díjas építész és Molnár Tibor építész, KÖZTI Zrt, 1997.
?>
Atrinova irodaház – az eredeti állapot – tervező: Horváth Lajos Ybl díjas építész és Molnár Tibor építész, KÖZTI Zrt, 1997.
?>
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt
?>
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt
?>
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt
?>
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt
?>
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt
?>
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt
?>
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt
?>
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt
?>
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt
?>
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt
?>
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt
?>
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt
?>
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – alaprajz
?>
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – homlokzat
?>
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – metszet
1/21

Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – négypontos fejlesztési javaslat, 2015 (részlet a megrendelői prezentációból)

A közelmúlt továbbírása: Az Atrinova irodaház
Épületek/Irodaépület

A közelmúlt továbbírása: Az Atrinova irodaház

2022.09.05. 17:01

Projektinfó

Szerzők:
Gulyás Levente

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Zsuffa és Kalmár Építész Műterem, Zsuffa Zsolt, Kalmár László

Termék, technológia:
Equitone

Vélemények:
3

Atrinova irodaház átalakítása

URL:
Zsuffa és Kalmár Építész Műterem

Tervezés éve:
2015-2019

Építés éve:
2021-2022

Stáblista

generáltervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem

építészet, belsőépítészet: Kalmár László, Kronavetter Péter, Zsuffa Zsolt és Balázs Marcell, Pelle Zita, Vass Réka, Villányi Olivia (Studio BMPZ)

épületszerkezetek: Pécsi Levente, Esztergályos Viktor

statika: Jámbrik Csaba

gépészet: Fejes Tamás

épületvillamosság: Sándor Dávid

tűzvédelem: Decsi György

akadálymentesítés: Kormányos Anna

 

eredeti épület tervezője: Horváth Lajos Ybl díjas építész és Molnár Tibor építész, KÖZTI Zrt. 1997.

Bizony az idő rohamosan múlik és be kell látnunk, hogy nem csupán a későmodern időszak, de már az 1990-es és 2000-es évek sem tegnap volt. A korszak kiemelkedő építészeti alkotásain már megjelentek az idő kihívásai, felújításuk tekintetében pedig örökségi szempontokat is időszerű lenne mérlegelni. Az Építészfórum sorozatában ezen korszak olyan épületeit emeljük ki, melyeken nemrég átalakításokat  végeztek – jobb vagy rosszabb válaszokat nyújtva a közelmúlt továbbírásának kérdésére. Gulyás Levente elsőként a  Zsuffa és Kalmár Építész Műterem által átalakított Atrinova irodaházat mutatja be.

"[…] Ma, amikor az épületek nagy része nem a távoli jövőnek, hanem fogyasztási cikknek épül, egy ötven éve épült ház is érték. Érték több szempontból. Egyrészt, ha nem bontjuk el, hanem gondolkodunk a felhasználhatóságán – az ökológiai lábnyom kisebb lesz. Másfelől egy meglévő épület térkincse, karaktere egy hozzáértő továbbgondolás során meg tud maradni új formájában úgy, hogy gazdagodik nemcsak önmaga, hanem a megszülető új is. Herman Hertzberger híres holland építész azt üzente a fiatal építészeknek, hogy ne tervezzenek új házat, amíg a meglévő térkincs nincs kihasználva, mert mindenből lehet értéket teremteni. […]"[1]

A fenti sorok Csomay Zsófia a budai Várban történő épületrombolások és visszaépítések kapcsán született írásának bevezető gondolatai, néhány állítása azonban mintha a vártól eltávolodva méginkább érvényes lenne.

A rendszerváltás után megváltozott befektetői hangulatban sok nemzetközi multinacionális cég helyezte ki alközpontját Magyarországra, így nagy mennyiségű irodatérre nyílt kereslet a főváros belső negyedeiben. Az 1990-es és 2000-es években a pesti belváros több pontján épültek be az addig rossz állapotú múltszázadi, földszintes vagy épület nélküli foghíj telkek ilyen presztízsberuházások keretében. Az új pénzügyi központok megjelenése a klasszicista, eklektikus pesti belvárosban újfajta kihívás elé állították a kor magyar építészeit. A szakmát a szocializmusban elsajátító generációnak újfajta építészeti nyelvezetet kellett találni a nagy lendülettel megérkező nyugati kapitalista életérzést árasztó cégek központjainak. A nyugati posztmodern irodaházépítészet mintájára itthon megjelenő épületek alapvető geometrikus elemekkel építkező újraértelmezett történeti formái és léptéke által igyekezett beilleszkedni a pesti történelmi városnegyedbe, míg az általa alkalmazott drága (vagy annak tűnő) anyagok alkalmasak voltak a különböző pénzintézetek presztízsének reprezentálására. Egy olyan átmeneti időszak volt ez, ahol a függönyfalat tartó high-tech rozsdamentes acél rácsostartó elemek még megfértek a márványból készült tagozatos homlokzati architektúrával, a nyugatról megkésve érkező trendek önálló életre keltek, és szabad felhasználásuknak nem lehetett határt szabni.

Ennek a műfajnak Pest Nagykörúton belüli részén jópár jellemző példája található meg, talán az egyik leginkább sikerült ezek közül az Astoriánál álló, Zalaváry Lajos által jegyzett East-West Business Center, melynek tagoltsága, valamint a kereszteződés két forgalmas útjának vonalától való visszahúzott tömege levegőt hagy a városlakóknak, és ezzel élhetőbbé teszi a belvárosi egyik legforgalmasabb csomópontját. Ettől függetlenül itt is, ahogy a többi hozzá hasonló épületnél, az új építészeti nyelvezet, a gránit, a fóliázott tükrös üveg, az absztrakt geometriai formák valahogy mégis idegenül hatnak ezeken a belvárosi középületeken. Az általuk reprezentálni kívánt nyugati jólét és szabadpiac ígérete mintha ezeknek a házaknak a sarokbástyái közé rekedtek volna, a hétköznapi városlakó számára megközelíthetetlenek maradtak.

Ettől függetlenül ezek az épületek a város részeivé váltak, velünk éltek, öregedtek, hozzátartoznak a város emlékezetéhez, pont emiatt lenne nagyon fontos, hogy építészeti értékeik gyors leértékelése és sorsuk elhamarkodott eldöntése helyett sokkal alaposabban vizsgájuk meg ezeket a helyzeteket, milyen olyan adottságokkal rendelkeznek, amik egy esetleges átépítés során érdemesek lehetnek a továbbírásra. Az elmúlt harminc évben a bérlők folyamatos cseréjéből fakadó szüntelen belső megújulás mellett elérkezetté vált ezeknek a házaknak a mind műszaki, mind építészeti szempontból való korszerűsítése, nagy mértékű átalakítása. A városban elfoglalt helyük mellett meglévő térstruktúrájuk, karakterük továbbgondolásával szervesen lehetne továbbírni ezeknek a házaknak a történetét, ami által a kialakuló új, korszerű épület is gazdagabb lehetne, nem feltétlenül számokra fordítható értelemben. Ez a gondolkodás sajnos nemhogy itthon, de még világviszonylatban is csak éledezőben van, így meglehetősen nehéz annak az építésznek a feladata, aki ezek mentén a szempontok mentén szeretne hozzálátni egy ilyen átalakításhoz. Sokszor nehéz elmagyarázni a döntéshozóknak, hogy ezekben a helyzetekben megéri kétszer annyit gondolkodni, hogy feleannyiba kerüljön egy beruházás. Ezeknek a ’90-es években született belvárosi irodaházaknak az esetében talán azért lehet mégis könnyebb dolga a tervezőnek, mivel itt egy éveken keresztül stagnáló tulajdonos személyében olyan jó értelemben vett gazdája van a háznak, aki a megfelelő üzemeltetés révén egyrészt ismeri annak történetét, másrészt gazdaságilag kifizetődő átalakításokat szeretne végrehajtani rajta, ami a józanabb, észszerűbb lépésről lépésre történő hozzányúlásoknak kedvez.

Atrinova irodaház – az eredeti állapot – tervező: Horváth Lajos Ybl díjas építész és Molnár Tibor építész, KÖZTI Zrt, 1997.
6/21
Atrinova irodaház – az eredeti állapot – tervező: Horváth Lajos Ybl díjas építész és Molnár Tibor építész, KÖZTI Zrt, 1997.

Budapest közigazgatási és pénzügyi központjában, a Szabadság tér szomszédságában egy koreai bank székházaként épült fel az Atrinova irodaház 1997-ben a Bajcsy-Zsilinszky úton. A többi ehhez hasonló bérbeadási-konstrukcióhoz hasonlóan az alsó szinteket reprezentatív ügyfélterek és irodaterek formájában a bank saját maga számára tartotta fenn, a felette levő szinteket egyterű irodaként adta ki bérbe más cégeknek. A tetőszint alatt lefedett belső udvar körül helyezkednek el a hol jobban, hol kevésbé jól bevilágított irodaterek. A tetőtéri szinten találhatóak az irodaház közösségi funkciói, a büfé, egy konferenciaterem, valamint a nagyobb egybenyitható tárgyalók. Városi pozícióját, szerepét tekintve a ház kedvező sarokpozíciója által két oldaláról mutatja magát a forgalmas Bajcsy-Zsilinszky úton közlekedőknek, a sarok lecsapásával egy bejárati gesztust alakít ki a két oldal találkozásánál, ami szerencsésen szélesíti ki a különösen szűk, Lechner Ödön által tervezett Postatakarékpénztárba torkolló Nagysándor József utca elejét. Ezt a sarokhelyzetet a ház oszlopokra állításával, valamint a tetőráépítés sarokra pozicionálásával még inkább kiemeli az épület.

Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt
8/21
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt

Az Atrinova irodaházat jelenleg tulajdonló német ingatlanbefektető cég 2015-ben hívta meg a Zsuffa és Kalmár Építész Műtermet az épület részleges belső átalakítására és a homlokzati nyílászárók árnyékolására kiírt pályázatra. A tervezők a kis lépték ellenére nem álltak meg a feladat által sugallt kereteknél, és a nagyobb képet nézve az egész ház fejlesztési lehetőségeit tartották szem előtt. Négy pontból álló fejlesztési csomagot készítettek, négy olyan beavatkozást kijelölve, amely szerintük képes lehet átbillenteni a házat a működő jó részek megtartásával, új megoldások alkalmazásával. Ezek között szerepelt a homlokzat újragondolása, a bejárati csarnok és az általuk ide áthelyezett büfé kialakítása, a lefedett belső udvar fejlesztése és az épület tetején található manzárd szint jobb kihasználása. A tervezők emellett felhívták a megrendelő figyelmét a legfelső szintben rejlő titkos tartalékra, a ház elhelyezkedéséből fakadó páratlan kilátásra, ahonnan többek között a Szent István Bazilika és a korábban már említett Postatakarékpénztár[2] tárul a szemünk elé. A rendszerszerű gondolkodás elnyerte a megrendelő tetszését és az iroda kapta a megbízást, azonban egyelőre csak a büfé rész tetőtérben való újragondolására, a mosdók, liftelőterek átalakítására. Az átfogó, igazi változást hozó beavatkozások tervei a fiókban pihentek egészen 2019-ig, amikor a házat borító nehéz gránitlapokat tartó kampók elkezdték megadni magukat, így a homlokzatburkolat utcára potyogásával lépéskényszerbe került a ház tulajdonosa.

Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – négypontos fejlesztési javaslat, 2015 (részlet a megrendelői prezentációból)
1/21
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – négypontos fejlesztési javaslat, 2015 (részlet a megrendelői prezentációból)

A homlokzati munkálatok megkezdésének feltétele volt, hogy az irodaház bérlőinek munkája nem állhat le a felújítás ideje alatt. Ez a megkötés eszünkbe juttathatja a 2019-ben a legjobb európai középület Mies van der Rohe díját megnyerő Lacaton & Vassal féle panelház átalakítást, ahol az extra erkélyeket az épület mellé helyező homlokzati átalakításokat úgy kellett végezni, hogy a családok közben bent laktak a lakásokban. Az Atrinova esetében a tulajdonos a homlokzati függönyfal profiljának felületkezelésénél húzta meg a felújítás határát, az építészeknek ezen a vonalon kívül volt csak lehetőségük gondolkodni. Ez a gazdaságosságból fakadó döntés akaratlanul is kikövetelt egy olyan építészeti következményt, melynek keretében lehetőség nyílt a város felé meghagyni valamit a ház régi arcából.

Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – homlokzatátalakítási koncepció, 2019 (részlet a megrendelői prezentációból)
2/21
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – homlokzatátalakítási koncepció, 2019 (részlet a megrendelői prezentációból)

A 2015-ös fejlesztési csomag részeként bemutatott terv a meglévő homlokzat elé húzott árnyékoló lamellasort javasolt a Bajcsy-Zsilinszky úti homlokzat üvegfelületei mögötti terek felmelegedése ellen. Az energetikai szempontok mellett a lamellák hangsúlyos vízszintes osztópárkányok közé helyezésével az új homlokzat visszaadott valamit a városképnek, amit az eredeti ház erőteljes függőleges szerkesztésű üvegfelületeivel elvett tőle. A környező XIX. századi házak homlokzati ritmusát tekintve ugyanúgy jelen van a vertikalitás ezeken az épületeken, mint a vízszintes osztottság, ugyanakkor egyértelműen egy olyan hierarchiában, amelyben először a horizontalitás után érvényesül az ablakok egymásalattisága. Az eredeti ház homlokzatának túlnyomóan függőleges szerkesztettségét az új homlokzati réteg az opál felületű üveglamellákkal puhítja, ugyanakkor az osztópárkányok a vízszintes osztottság irányába döntik a hangsúlyt. Az új réteg amellett, hogy kiigazít, finoman módosít a régin, meg is mutatja azt, viszonyba kerül vele. Régi és új átfedését cizellálja továbbá, hogy a régi homlokzathoz képest, ahol az eredeti épület homlokzata lentről kifele fokozatosan egyre kijjebb kúszik, az új réteg egy síkban marad, így a külső új és a belső régi burok közötti mélység felfelé egyre inkább csökken, közeledik egymáshoz a két réteg.

Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt
13/21
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt

Ezeken a példákon keresztül is látszik, hogy sok szempontból öntörvényűbb volt a Közti féle irodaház a városi kontextusban. Ezt az öntörvényűséget a későbbi tervezők igyekeztek belesimítani mind a város, mind a ház új arcának egységes képébe. A homlokzat esetében is ez a különleges viszony, régi és új játéka lehet a példa arra, miért érdemes a bontás helyett az átalakítást választani. Az eredeti házon a sarokhelyzetet tovább hangsúlyozandó a bejáratot egy, az utcáról is jól látható többszintes előtér ünnepli, a Zsuffa és Kalmár-féle homlokzat nem enged meg ilyenfajta felnyílásokat a vízszintes sorok között, egységesen futtatja végig a horizontális osztásokat, az új homlokzat kő lábazati szintje a maga szigorúságában választja el a földszinti sávot a ház felső részeitől.

A külsővel összhangban a belső térben is tompítva lett az előcsarnokba való megérkezés megünneplése, a földszint felett fehér függöny takarja a falakat, felületeket. A súlyos lábazat felett kezdődő könnyű lamellázat párkányosztásai a parapetmagasságokban követik le a szintek vonalait, ezután érünk el az eredeti ház felső két szintjére, amit az új homlokzat is meghagyott egybefogottan egy nagyobb lélegzetvételű résznek, így egy izgalmas feszültség alakul ki a legmagasabb lamellás réteg legfelülre kerülésével.

Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt
15/21
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt

A homlokzat tárgyalásának részét képezheti még a ház körüli közterület birtokbavételének kérdése. A régi épület az utca előtte elnyúló részét saját képére formálta, a homlokzatburkolat anyagához hasonló térburkolat egyfajta harmadik, vízszintes homlokzatként kívánta elérni az utca emberét. Az új tervezők szándéka szerint azonban a ház a "küszöbig tart", a város különböző részeit összekapcsoló, a városlakók által használt közterület már egységes, egybefüggő sávként kezelendő, időszűke miatt azonban a koncepció ezen része már nem tudott megvalósulni, maradt az eredeti burkolat. A külső átalakításokkal lezárult a ház fejlesztésének első nagy fejezete.

Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt
10/21
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt

Egy teljesen új épülethez képest egy meglévő épületet addigi városképi szerepéből, annak előnyeiből és hátrányaiból tanulva, saját adottságait továbbfejlesztve lehet kiigazítani. Ilyen szempontból egyrészt az eltelt idő miatt egy kiérleltebb döntés születhet, másrészt az eredeti házat jegyző és az átalakítást végző iroda között szükségszerűen kialakul egy olyan párbeszéd, ami több szempontot figyelembe vevő eredmény felé mutathat. Az ilyen típusú tervezői feladatok egy olyan körültekintő és aprólékos vizsgálódással kezdődnek, amelyek kiszemezgetik a meglévőből a jót, a működőt, amit érdemes továbbvinni, és ehhez keresnek olyan stratégiát, amivel minimális hozzányúlásokkal sokkal élhetőbb élet- vagy éppen munkatér érhető el. A döntések mögött nem a régi irányába fennálló feltétlen tisztelet áll, hanem egyszerűen az a józan gondolkodás, miszerint a meglévő forrásként való felhasználásával egyrészt ökologikusabb, másrészt rétegzettebb eredmény érhető el. Ahogy a 2021-ben Pritzker-díjat nyerő francia építészpáros, Anne Lacaton és Jean-Philip Vassal egyik tervezői alapelve mondja: minimális beavatkozással maximális hatást elérni. Az üzemeltetést és megelőző állagmegóvást alacsony színvonalon végző magyar építőipari-, üzemeltetői kultúrának tanulságos lehet egy ilyen felújítás, ahol a gondos utánagondolás lehetőséget adhat egyrészt rengeteg pénz megtakarítására, másrészt hozzájárulhat, hogy városaink szervesen, a múltjuk összes rétegét egymás mellett megmutatva fejlődhessenek tovább. A gondolatmenetet a Csomay idézettel párhuzamba állítva a már említett Lacaton & Vassal iroda 2021-es Pritzker-díj átadó ünnepélyén elhangzott beszédének néhány sorával lehet zárni:

" […] Soha ne bontsunk

Franciaországban és szerte a világon sajnos a bontás lett a jellemző, és ez többet már nem jelent gondot. Ez már nem tabu. A bontás egy rövidtávú megoldás, könnyű döntés, egy városi újratermelési mód, sőt egyfajta újrahasznosítás is lett.

Pedig a bontás visszafordíthatatlan. Minden bontás hatalmas mennyiségű információt, tudást, réteget, anyagot és emléket semmisít meg. Az életnek hosszú időre van szüksége, hogy megszülessen és növekedjen. A növekedésnek, helyfoglalásnak, és lakozásnak ez az ideje rendkívül értékes. Nem lehet helyreállítani.

Sürgősen abba kell hagyni a bontást, megszüntetést, törlést, kivágást, és a városból kell kiindulni, pontosan úgy, ahogy van. Abból kezdeni valamit és továbbépíteni, amink van. Bármelyik épület átalakítható, újrahasznosítható. Minden fát gondosan meg lehet őrizni. Bármilyen kényszert át lehet fordítani az előnyére. […]
[3]"

Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt
12/21
Atrinova irodaház – tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem – fotó: Hlinka Zsolt

Gulyás Levente

Szerk.: Hulesch Máté, Pleskovics Viola

 

[1] Csomay Zsófia: Műemlékvédelem helyett történelemhamísítás folyik, Telex, 2021. március

[2] Érdekes adalék a ház tetőteraszainak megnyitására vonatkozó törekvésekhez a Postatakarékpénztárhoz kapcsolódó anekdota: az épület visszafogott homlokzatához képest a formagazdagságot mutató tető láttán a kortársak megjegyzésére, miszerint minek jár el akkora műgonddal Lechner olyan részek tekintetében, ami nem látható a járókelők számára, az építész játékosan azt válaszolta, hogy "Nem baj, a madarak látják."

[3] A szerző saját fordítása.

 

Vélemények (3)
Reki
2022.09.10.
06:06

Valóban nem bontották le, de teljesen átépítették. A mai világban ennyit ér egy épület, hogy néhány éven belül átépítik? Függetlenül attól, hogy szép, vagy csúnya? Ez mind kiküszöbölhető lenne, ha az eredeti eklektikus épületet építenék újra. Jó példa is van, a Diplomata ház lebontása a várban. Ott az eredeti épület épül újjá. Ez kéne mindenhol!

Reki
2022.09.06.
05:14

Ezen a telken korábban szintén egy modern ház állt, nagy üvegablakokkal. Túllépve azon, hogy jobb lett volna az eredeti ott állt eklektikus épületet újjáépíteni, de végül is ez a nagy ablakos épület is elment. Nem értem, miért kell néhány éves épületeket lebontani, és helyükre egy szintén oda nem illő új modern épületeket emelni? Több példa is van erre Budapesten: Fontana ház a Váci utcában, "Spenót ház a Roosevelt téren, ORI épület a Vörösmarty téren, stb. Ha már mindenképp bontani akarnak, akkor a Szent István téren lévő banképületet kéne lebontani a Bazilika mellett. Elképesztően ronda és oda nem illő.

oolajto
2022.09.08.
11:06

@Reki: A cikket is érdemes elolvasni, nem bontották le az épületet.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

KÁLI SZOBROK // Egy hely

2022.09.02. 14:53
00:04:59

Az Egy hely mai részében a Balaton-felvidékre látogatunk: Kővágóörs és Köveskál között áll a "Káli Stonehenge", vagyis Veszprémi Imre szobrászművész Emberi komédia című alkotása.

Az Egy hely mai részében a Balaton-felvidékre látogatunk: Kővágóörs és Köveskál között áll a "Káli Stonehenge", vagyis Veszprémi Imre szobrászművész Emberi komédia című alkotása.

Nézőpontok/Történet

LÖVŐHÁZ UTCA // Egy hely + Építészfórum

2022.09.02. 14:51
00:09:05

Bevásárlóközpont, piac, Ganz-székház, elemi iskola és persze lövőház. Az Egy hely mai részében Torma Tamás a budai Lövőház utcán kalauzolja végig a nézőket, bemutatva a ma élettel teli sétálóutcaként ismert városrész színes múltját és jelenét, a Széna tértől a Marczibányi téren át a Haris parkig.

Bevásárlóközpont, piac, Ganz-székház, elemi iskola és persze lövőház. Az Egy hely mai részében Torma Tamás a budai Lövőház utcán kalauzolja végig a nézőket, bemutatva a ma élettel teli sétálóutcaként ismert városrész színes múltját és jelenét, a Széna tértől a Marczibányi téren át a Haris parkig.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk