Későmodern hétvégi házból családi otthon Máriaremetén

A Zsuffa és Kalmár Építész Műterem tervei alapján született újjá egy későmodern ház a budai hegyekben. Az eredeti karaktert megtartó, ám az épületet a mai igényekhez igazító átalakítást Vannay Miklós írásából ismerhetik meg. 

Találkozás

A Tompa Mihály utca és Dutka Ákos utca kereszteződésében állt egy régi családi ház. Az első és egyben talán az utolsó is azok közül, melyek itt állhattak abból az időből, mikor ez a városi peremterület egy rövid ideig még nem tudta eldönteni, mi legyen vele. A helyi gyümölcsösök, és azok épületei nyaralóvá alakuljanak, vagy lassan átadják helyüket a városnak, ezáltal utat engedve annak, hogy végül a környék kertvárossá alakuljon át. Egy rossz értelemben vett kertvárossá, ahol a házak pusztán a lakhatást szolgálják, nem véve tudomást az értékes környezetükről, a tájról, a térről, a természetről, az életről, összességében a világról.

Ahol az autók téridőkapuk, melyek elrepítik a használójukat egyik helyről a másikra, figyelmen kívül hagyva a környezetet, ahol a ház körüli kert a várárok, mely eltávolít, nem pedig összeköt a környezettel, amelyen átzuhanva, a lakó a garázsba érkezve közvetlenül a lakásába léphet. Semmit sem véve észre abból, ami körülötte történik.
Ez a ház az egyik legelső lakóház lehetett a környéken, de még etikusan, alkalmazkodón viszonyult a környezetéhez, nem olyan dölyfösen, mint azok a házak, melyek mostanában épültek ide.

Eredet

Az eredeti lakóházat Csics Miklós Ybl díjas építész tervezte 1974-ben, finoman viszonyulva az ekkor még gyümölcsösökkel és azokhoz tartozó házakkal ritkán belakott, hobbikertekkel és hétvégi házakkal tarkított környezethez. Ez az épület egy finom átmenetet képzett: nem gyümölcsösben álló vidéki ház, és nem is nyaraló. Kerthez való viszonyát tekintve inkább hétvégi ház, háromféle különböző kertkapcsolati karakterrel. A nappalihoz tartozó kertbe néző pihenő terasszal, a kelet felé forduló hálószobákkal, az érkezés felé forduló garázzsal, a kert aljával és a gazdasági telekrésszel kapcsolatot teremtő barkácsműhellyel. Viszont a lakószint kialakítását, méretét és komfortfokozatát tekintve inkább egy a modern igényeknek megfelelő kertes lakóház. Az épület lakószinti alaprajzát a középpontjában sűrűsödő kiszolgáló mag szervezte.

Ez magába foglalta a fürdőt, wc-t, lépcsőt, gardróbot, közlekedőt és előteret. Ezt a sűrű, és talán túl kevéssé átjárható magot ölelték körbe a lakószobák, a nappali és konyha tere, ezáltal kettéválasztva a nappali életterét a hálószobáktól. Erre a kettéosztottságra és tiszta szerkesztésre reagált az épület pillangó teteje is, mely az épület külső megjelenését és tömegét uralta. Talán ez fogta meg először a ház újratervezésére felkért alkotók képzeletét is. Hisz ez a fajta tömegformálás összeköti a magyar modernista építészetet a nemzetközi építészettel. És mikor lenne aktuálisabb erről írni, mint most, amikor lebontották a modern építészet egy ikonikusnak tartott épületét, a Breuer Marcell által 1945-ben tervezett egyik első, általa „bi-nukleárisnak" nevezett alaprajzi szervezésű, pillangó-tetős épületet, a Geller I. házat, amely minden bizonnyal előképül szolgálhatott a Dutka Ákos utcai háznak is.

Ezt a fajta tetőformálást több forrás is Le Corbusier 1930-ban Chilében, Eugenia Errazurinak tervezett, soha meg nem épült lakóházhoz köti. Tehát a Tompa Mihály utcai lakóháznál nem kisebb a tét, mint egy korai modern korszellem szülte 1974-es magyarországi lakóház-kísérlet megmentése.

Takarékosság

Mi is a takarékosság nekünk, építészeknek? Az energia, építőanyag, vagy költséghatékonyság jelenléte a tervezés pillanatában? Talán ennél sokkal több. A takarékosság nem csak az anyaghasználatra, tájolásra, és egyéb tervezési paraméterek optimalizálására korlátozódik, de fontos a szellemiséggel, építészeti hagyatékkal való takarékosság: a már megszületett gondolatok állandó megkérdőjelezése és figyelmen kívül hagyása helyett azok megértése, finomítása, újra felhasználása új helyen, új helyzetben.

Ez az átalakítás takarékos. Talán nem a költségek tekintetében, hisz tudjuk, hogy egy alapos felújítás, átalakítás költségei megegyeznek, sőt néha meg is haladják az új építés költségeit. De takarékos az építőanyagok, építési hulladékok tekintetében, mert nem bont, hogy újat építhessen, és takarékos a hely hagyatékával szemben, és takarékos az eredeti terv építészeti erényeivel szemben. Talán ez a legfőbb erénye, hogy a ház megőrzésével megment egy helyi emléket, mely talán csak egy történeti pillanatig volt mértékadó ezen a helyen, de mégis fontos a környezet alakulásának szempontjából, és fontos az ország szempontjából, hisz Magyarország oly sok hagyatékot, emléket veszített el a világháborúk alatt, vagy pusztított el tudatosan a kommunizmus és a rendszerváltás törései során.

Metamorfózis

Nagyon pontosan tudnunk kell, amikor a metamorfózis varázslatával élünk, hogy miből mit akarunk elérni. Pontosan meg kell ismerni a meglevő adottságait az épületnek, annak lehetőségeit, a benne rejlő potenciált. De ugyanígy pontosan ismerni kell a célt is. Ennek az épületnek a tervezésénél sikerült a varázslat. Az épület megőrizte építészeti karakterét, mégis tökéletesen alkalmassá vált arra, hogy megfeleljen a modern élet mai elvárásainak. Az átalakítás során fontos volt az épület helyiségeinek funkcióváltása, mint hogy a gépkocsitárolóból és a barkácsműhelyből szobák lettek saját kertkapcsolattal. De a nagy varázslat nem itt történt, hanem a felső szinten, a zárófödém eltávolításával megnövelt nappali tér belmagasságával, és a nappali terébe nyitott konyha, valamint a két szintet összekötő lépcsőtér megnövelésével és annak téri kinyitásával. Ez az, ami miatt a ház térélménye jelentősen megváltozott, huzamos lakhatásra komfortosabbá vált.

Talán ezáltal a belső változtatással elveszett a lakóteret szervező központi mag, cserébe egy átláthatóbb tágasabb lakótér keletkezett. Az épület megélt terei úgy növekedtek meg jelentősen, hogy annak külső megjelenése, mérete nem változott. Emellett a kert finom alakításával a nappali és a kert kapcsolata is sokkal direktebbé vált. A kerthasználat még egy kerti pavilonnal is gazdagodott, mely a kertvárosi környezetben oly gyakran hiányzó átmeneti tereit növelte meg az eredeti épületnek. Nagyon izgalmas, hogy ez a kerti tető a hagyományos átmeneti terek és a leszakadó kerti építmények között találja meg valahol a helyét. Éppen nem ér hozzá a házhoz, ezzel tartva tiszteletben annak eredeti tömegképzését, de nagyon el sem távolodik tőle, így viszont a nyári záporokban is használhatóvá teszi azt, jelentősen kitágítva vele a nappali nyári használatát, igazi „in-between" helyzetet teremtve.

Ezek mellett a tervezők nem csak funkció és tömeg béli megjelenésének megőrzésére és felfrissítésére gondoltak, de az épület eredeti hangulatát is megpróbálták megőrizni. A felújítás, átalakítás során a nyílászárók cseréjekor az eredeti, akkor valószínűleg kiemelten innovatívnak számító okkersárga tolóablakok cseréjekor az eredetivel megegyező nyílásrendű és hasonló színű tolóablakok kerültek helyükre. Az azbesztes hullámpala helyére új hullámpala került a tetőre, és az épület befejezetlenség hangulatát keltő vakolata helyére egy barázdált, cementszínű dekor vakolat készült, az épület eredeti képét idézve meg.  

Összességében ez a felújítás nagyon jó példa arra, hogyan lehet az elődök által teremtett értékek megtartása mellett értéket növelni. Ez az épület olyan, mintha mindig is ez állt volna a Tompa Mihály utca és a Dutka Ákos utca sarkán, rezzenéstelenül 1974-óta. A metamorfózis szinte észrevétlen maradt, a varázslat sikerült.

Vannay Miklós Ágoston DLA

Szerk.: Paár Eszter Szilvia