„Konfucius azt mondja, hogy hús nélkül lehet élni, de bambusz nélkül nem”

Ability Park, Labirintus, sátrak, bútorok, hangszerek, színház és performance. Egy valami közös: a bambusz. A Medence Csoport felével, Terebessy Tóbiással, Gross Andrással és Magyar Gergellyel beszélgettünk költözésről, angliai élményeikről és természetesen a bambuszról.

Ability Park, Labirintus, sátrak, bútorok, hangszerek, színház és performance. Egy valami közös: a bambusz. A Medence Csoport felével, Terebessy Tóbiással, Gross Andrással és Magyar Gergellyel beszélgettünk költözésről, angliai élményeikről és természetesen a bambuszról.

 

 

 

Biczó Gabriella: Az International Bamboo Building Design Competition nemzetközi pályázatot hirdetett bambusz szerkezetű épületek tervezésére. Ti is indultatok, van már eredmény?

Medence Csoport: Nem még nem született meg az eredmény. De amennyiből ők dolgoznak… A mi sátraink vagy makettjaink optimális anyagkihasználással készülnek. De látjuk, ott kint, nem félnek az anyaggal dolgozni.

 

ÉF.: Ez a pénz miatt van?
M.Cs.: Igen, annyival olcsóbb. Nekünk a szállítás a költséges. A bambusznak igazából nincs ára. Ez egy vadon termő növény.

 

ÉF.: Hogy jött a bambusz?
M.Cs.: Fölkértek minket a Szigetesek, hogy csináljunk nekik valami nagy, látványos objektumot. Szigetre mit csináljunk? Csináljunk halat. Az volt a gondolatunk, hogy valami optimális anyagból, hajlított halformát készítünk. Az egyik társunk mondta, akivel együtt dolgoztunk, hogy használjuk a bambuszt. Volt valami kapcsolata, ahonnan tudtunk is szerezni. Egyébként mi a Somával a soproni faiparin végeztünk, ő építész, én formatervező, a Geri pedig látványtervező, tehát innen is van valami kapcsolat a fával. Rájöttünk, hogy a bambusz egy hihetetlenül erős anyag. Ugyanannyi anyag fából lényegesen kevesebb statikai igénybevételt tud elviselni, mint a bambusz. Később fölkért minket a Nemzeti Sport, hogy készítsünk valami látványos dolgot a sydney-i olimpiára. Ez az objektum, tizenkét méteres bambuszokból készült, gigantikus volt. Hihetetlen volt, megrémültünk amikor elkészítettük a látványterveket, kitaláltuk, hogyan működjön a szerkezet, és ott álltunk, egy óriás cuccal, de meg kellett csinálni. Nagyjából akkor jöttünk ki az egyetemről, tehát nem nagyon voltak tapasztalataink, de összeraktuk. Viszonylag pozitívak voltak a visszajelzések.

Utána már kerestek is minket. Siófokon van egy nagy árnyékoló installációnk, ami megint érdekes volt, mert száz méterre van bent, a vízben. Ez tulajdonképpen egy dobogórendszer, egy stég úgymond. Erre szeretett volna a megrendelő egy olyan objektumot, ami árnyékolja a bárt, egy boltot, az öltözőjét. Elkészítettük. Az árnyékolás majdnem 80 négyzetméter ponyvafelület. Különböző elektromos szélérzékelővel összehúzható ponyvafelületet csináltunk, a meglévő karos árnyékoló rendszereket továbbgondoltuk úgy, hogy tulajdonképpen az egész működjön a szélben. Utána végiggondoltuk, hogy mi van akkor, ha nagyon fúj a szél, akkor ugye be kell tekerni. A szélérzékelő nagyjából összerántja az egészet. Pont amikor elkészültünk a cuccal, jött egy hatalmas vihar. Azt mondta a megrendelő, hogy sok kis szél nem fogja elvinni, de egy nagy szél igen. Szépen bejött egy 160 kilométeres szél, és ott maradt a cucc. Kint a parton összedőlt minden, repkedtek a kukák, ez meg ott maradt. Leginkább egy vitorlás árbocszerkezetére hasonlít.

 

ÉF.: Jól érzem, hogy az anyag szeretetén túl, van valami különös kapcsolatotok a bambusszal?

M.Cs.: Persze van. Csinálunk különböző performancokat, meg színházi előadásokat ugyanúgy bambuszból. Tényleg hihetetlen anyag. Konfucius azt mondja, hogy hús nélkül lehet élni, de bambusz nélkül nem. Keleten nagyon magas szintre emelik ezt az anyagot.

 

ÉF.: Miért? Miben rendkívüli a bambusz?
M.Cs.: Egyfelől rendkívül gyorsan nő. Három év alatt képes megnőni a maximális méretére, ami akár hatvan méter is lehet. A bambuszrügy 100-120 évig él. És nem telepítik, hanem nő magától. Van egy nagy virágzás, ami végigmegy a területen, és aztán kész, meghal. Most is volt Indonéziában vagy Kínában egy hatalmas bambuszvirágzás, utána hatalmas területek halnak ki. Ez valami nagyon misztikus dolog.

 

ÉF.: És gyakorlatilag bármire lehet használni.
M.Cs.: Igen, elképesztő a felhasználása, gyakorlatilag végtelen. Száz százalékig felhasználható a papírtól kezdve odáig, hogy kaját készítenek belőle.

 

ÉF.: Min dolgoztok mostanában?
M.Cs.: Egyfelől költözünk a Pipa utcába. Új műhelyünk lesz, meg bemutatótermünk. És most jöttünk haza Angliából. A British Council által támogatott tanulmányútról. Megnéztük az Eden Projectet, ami egy külön riportot is megérne. Ez egy ökológiai, gazdasági és művészeti kísérlet. Csináltak egy olyan parkot, ami egyfajta témapark, de nem azt mutatja be, hogy milyen három gével gyorsulni a hullámvasúton, hanem hogy a környezet, ami körülvesz minket, hogyan működik.

 

ÉF.: Újra meg kell ismertetni az emberrel, hogy mi is veszi körbe.
M.Cs.: Pontosan. A kiállítás bemutatja, hogy mindaz, amit például megeszünk, az hogy és hol nő. És persze ez nagyon jó ürügy arra is, hogy felhívja a figyelmet a környezettudatosságra, az újrafelhasználásra. Ötven méter magas, műanyag cellás valami, amit felépítettek és ebben van maga a kiállítás. Mivel mi is foglalkozunk interaktív kiállításokkal, ezért meglátogattuk ezt a helyet. Csodálatos maga a környezet is, dél-Angliában van, ahol köztudott, hogy milyen fejlett a kertkultúra.

 

ÉF.: A költözésen és Anglián kívül, nemrég a Mokka étteremnek készítettetek bambusz csillárt. Ebben mi volt az újítás?
M.Cs.: Eddig nem sikerült felület kezelni a bambuszt, minden szezonban újra kellett festeni, mert ledobja a festéket. Most szép feketére festettük, végre sikerült.

 

ÉF.: Milyen technikával sikerült ezt elérni?
M.Cs.: Ezek már műhelytitkok! Föl van hevítve a bambusz, és forrón rákenjük a festéket. Kimegy belőle a nedvesség, föloldódik a gyantája és belesül. Maga a csillár 27 szál 5 méteres bambusz a bárpult fölött. Látszólag rendezetlenül, kaotikusan lógnak benne a kábelekkel.

 

ÉF.: Jobban ismerik itthon a bambuszt, amióta ti ezzel foglalkoztok?
M.Cs.: Nem tudom, nem szoktunk közvélemény kutatást végezni. Az biztos, hogy kötik hozzánk, és ha valami komolyabb dologra akarják használni, akkor meg szoktak keresni minket. De Magyarországon, leginkább dekorációra használják a bambuszt.

 

ÉF.: Az Ability Parknak hatalmas sikere volt itthon. Annál inkább meglepett, hogy a dán Index Alapítvány által meghirdetett design pályázatra, bár a magyarországi nomináltak között voltatok, végül az ottani zsűri nem válogatta be az Ability Parkot.
M.Cs.: Nem válogattak be? Na, ezt nem tudtuk.

 

 

 

ÉF.: Bocs, a rossz hírért… Nem lehet, hogy ennek azaz oka, hogy itthon nem fektetnek hangsúlyt a fogyatékkal élők mindennapi nehézségeinek megoldására, észak-európában pedig ehhez képest már évtizedek óta a "design for all" jegyében gondolkoznak?
M.Cs.: Az biztos, hogy itthon nem integrálja a társadalom a fogyatékkal élőket. Az Ability Park pont erre volt jó, hogy tessék, ülj bele egy kerekesszékbe, és próbáld ki milyen ezzel közlekedni. Azt nem tudom, hogy északon hogy állnak ezzel. Nekem most a dogma filmek jutottak eszembe, ami pont nem azt bizonyítja, hogy sokkal előrébb tartanának.

 

az interjút Biczó Gabriella készítette