Programok
Körner József emlékkiállítás a HAP Galériában
2008.09.01. 07:33
A szeptember 2-án nyíló kiállítás Körner József munkásságának teljes keresztmetszetét adja, hiszen az épületei mellett a látogatók megismerkedhetnek üzletterveivel, belsőépítészeti alkotásival, plakátjaival, grafikáival. A szakma általában a második világháború utáni tevékenységét ismeri, pedig az 1930-as években a modern építészetet terjeszteni kívánó első magyar szervezet alapító tagja volt.megtekinthető szeptember 3. – október 3. között
Körner József (1907–1971) építész emlékkiállítása a HAP galériában
2008. szeptember 2-án 18 órakor nyílik a HAP Galéria tárlata, ahol Körner József munkássága kerül bemutatásra (megemlékezés Körner Józsefről születésének 100 évfordulóján az építészfórumon 2007-ben). A kiállítás az építész munkásságának teljes keresztmetszetét adja, hiszen az épületei mellett a látogatók megismerkedhetnek üzletterveivel, belsőépítészeti alkotásival, plakátjaival, grafikáival. A szakma általában a második világháború utáni tevékenységét ismeri, pedig az 1930-as években a modern építészetet terjeszteni kívánó első magyar szervezet alapító tagja volt. Egy görög árvaház épületegyüttesére készített terve, amellyel 1937-ben nemzetközi pályázaton első díjat nyert, a két világháború közti modern magyar építészet egyik legjobb, bár kevéssé ismert dokumentuma.
Körner József emlékkiállítását fia, Körner András építész nyitja meg.
Az ingyenes kiállítás 2008. október 3-ig, hétfő-péntek 14–19 óra között tekinthető meg.
Budapest II. ker., Margit krt. 24. földszint
2/2
Körner József: Szobabelső terve – forrás: HAP Galéria
Körner József: Szobabelső terve – forrás: HAP Galéria
Életrajz
Körner József fiatal építészként a modern architekturát terjeszteni kívánó első magyar szervezet alapító tagja volt. Egy görög árvaház épületegyüttesére készített terve, amellyel 1937-ben nemzetközi pályázaton első díjat nyert, a két világháború közti modern magyar építészet egyik legkíválóbb, bár sajnálatosan kevéssé ismert dokumentuma. Körner nem csak építészként, hanem belsőépítészként, bútortervezőként és reklámgrafikusként is jelentős volt.
Körner ritkán beszélt magáról, érzelmeiről pedig szinte sohasem. Szemérmes, nem kitárulkozó alkat volt – ezért tűnik olyan szokatlannak Károlyi Antalról 1969-ben írt nekrológjának személyes hangja. Családja és az őt jól ismerő néhány kollégája úgy érezte, hogy itt talán nem csak Károlyiról, hanem önmagáról és szeretett szakmájához való viszonyáról is írt. Bár ekkor még csak 62 éves volt, de a munkaszolgálatban szerzett betegsége – ami miatt 1949 óta délutánonként csak otthon volt képes dolgozni, ahol lepihenhetett, ha fáradt volt – egyre inkább legyengítette. Érezhette, hogy az ő pályája is a végéhez közeleg, s ezzel kapcsolatos érzései tették ezt a kis írást nála szokatlanul vallomásossá.
“Milyen nehéz egy építészpálya summázatát megírni! Hiszen nem egyszerűen életrajzi adatokról, épületekről van szó. Egy teljes életről, az emberről kellene írni. Írni kellene arról a sok gondról, amit minden épület magába foglal és amiről a nagyközönség nem sokat tud. Azután arról a sok munkáról, tervről, ami meg sem épült, csak papír maradt. Írni kellene arról, ami az építészpályát olyan széppé teszi, az alkotás öröméről és a sokszor nehezen elviselhető fájdalmas csalódásokról. Minden épület mögött – akár kicsi, akár nagy – ott van a küzdelem az anyaggal, viták, nehézségek az építtetőkkel, hatóságokkal, a kivitelezéssel való küzdelem. Némelykor szinte azt hisszük, hogy az építész tehetségén kívül a körülmények szinte csillagászati konstellációja kell ahhoz, hogy jelentős épülete jöjjön létre."
Bár az alábbi rövid ismertetésbe sem fér be egy teljes élet, mégis megpróbáljuk itt Körnert és pályáját röviden bemutatni.
Már gyerekkorában kitűnt zenei képességével és rajztudásával. Az utóbbinak köszönhette, hogy a zsidó származásúak felvételét korlátozó numerus clausus törvény dacára bejutott a Műegyetemre. Egyetemi évei alatt reklámgrafikákból tartotta fenn magát: plakátokat, szórólapokat és újsághirdetéseket tervezett. Az egyetemen Kotsis Iván tanszékét választotta, mert itt lehetett először modern stílusban tervezni – 1929-es diplomaterve, egy banképület és lakóház is ilyen volt. Mint egyetemista, esténként egy asztalosmester mellett inaskodott, így szerezve meg a bútortervezéshez szükséges ismereteket.
1929-ben Molnár Farkassal, Fischer Józseffel, Révész Zoltánnal és másokkal együtt részt vett a modern építészet terjesztésére létrejött nemzetközi szervezet, a CIRPAC magyarországi szekciójának alapításában. A következő években velük együtt publikált a Tér és Forma című szakfolyóirat számaiban s részt vett a CIRPAC-szekció kiállításainak rendezésében és grafikai előkészítésében. Az 1932-ben az Iparcsarnokban rendezett Ház, város, társadalom című kiállításukat, amely a nyomornegyedek szörnyű lakásviszonyait is feltárta, a rendőrség betiltotta s a kiállítás hat rendezőjét – köztük Molnárt, Fischert és Körnert – hivatalos statisztikák tendenciózus csoportosítása és “osztályellenes izgatás" miatt perbe fogta és egy-egy hónapos felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.
Diplomája megszerzése után két évig Hajós Alfréd irodájában dolgozott, itt irodavezetőként a tervezésben is fontos szerepet kapott. 1932-től független tervező volt. Első önálló munkái kiállítási pavilonok, üzletportálok, lakásbelsők, bútorok voltak, de néhány évig reklámgrafikai munkáját is folytatta, s többek között ő tervezte 1932-ben a fontos Hogyan építsünk? című kiállítás plakátját.
Körülbelül egy évig CIRPAC-os barátjával, Révész Zoltánnal tartott fenn közös irodát, majd 1934-ben Rosenberg Józseffel társult. A cégen belül Körner foglalkozott tervezéssel, míg Rosenberg elsősorban a munkák megszerzésére és a kivitellel kapcsolatos problémákra koncentrált. Körner szenvedélyes kiránduló és evezős volt, ez magyarázza, hogy első megépült épületei között több csónakház és evezősök részére készült üdülő is volt, köztük a Weiser kollektív nyaralóház (1932–1933) a Szúnyog-szigeten. Ezt az épületet a Tér és Forma mellett külföldi könyvekben és folyóiratokban is ismertették, s a terveit kiállították az 1936-os milánói Triennálén is.
Ekkoriban készült lakberendezési munkái közül kiemelkedik a Fenyves lakásé, amelyhez több csőbútort s más egyedi bútordarabot is tervezett. Kiállítási épületei közül talán legjelentősebbek a Magyar Kender, Len és Jutaipar részére és a Magyar Lajos gépszíj-cégének tervezett standok. Rengeteg üzletportál- és üzletbelső-tervet is készített ezekben az években, közülük legfontosabbak a Hajós Alfréddal közösen tervezett Kovács Victor-üzlet (1935) a Szervita téren, Vadász Miklós üzlete a mai Bajcsy-Zsilinszky úton (1935–1936), és a mai József Attila utcában egykor működött Stop presszó (1940), az egyik legkorábbi ilyen létesítmény Pesten.
1935-től egyre több családi ház és bérház tervezésére kapott megbízást. Bár ezek egy része csak terv maradt, a megépültek közül kiemelkedik a Hollósy Simon utca 17. alatti bérház 1937-ből, a Hollán Ernő utca 38/b. alatti bérház 1940-ből és a Palánta utca 16. alatti kétlakásos villa ugyancsak 1940-ből.
Az egyetem elvégzése óta rendszeresen vett részt pályázatokon, amelyeken sok elismerést szerzett, többek között első díjat nyert 1932-ben a Lupa-szigetre tervezett hétvégi házakért s ugyancsak első díjat kapott a pécsi zsidó szeretetház pályázatán 1936-ban. Legnagyobb sikerét 1936-ban aratta, amikor egy Athén környéki pavilonos telepítésű árvaház-komplexumra kiírt nemzetközi pályázaton első lett. Vágó Józsefen kívül, aki a genfi Népszövetség épületének pályázatán nyert első díjat, a magyarok közül valószínűleg csak Körner és Rosenberg (közös néven adták be a pályázatot) győzött a két világháború között nemzetközi építészeti pályázaton. A világ legjobb akkori modern építészetével összemérhető beépítési terv s az épületek kiképzése a háború előtti magyar architektúra egyik kimagasló teljesítménye, amely azonban a közelgő háború miatt sajnos csupán terv maradt.
A munkaszolgálatok, összeköltöztetések, a védett ház, a gettó és súlyos betegsége okozta kényszerű megszakítások után, a háború befejeződésekor lelkesen vetette magát a munkába. Eleinte magántervező volt, majd 1947 végétől különböző állami tervezőintézetekben dolgozott. A háborút követő első évek legfontosabb munkái a MÁVAG munkásöltöző épülete (1947, társtervezők: Hegedüs Béla és Málnai László), a Dagály utcai strandfürdő (1948–1950, statika, gépészet és technológia: Darvas Lajos), a Külkereskedelmi Minisztérium a Honvéd utcában (1948–1949), és a Szikra Könyvklub az Andrássy úton (1950, társtervező: Vass Antal). Több jelentős kiállítási épületet is tervezett ebben az időszakban, köztük Gádoros Lajossal a Magyar Állami Szénbányák pavilonját az 1948-as Budapesti Nemzetközi Vásárra, Vass Antallal pedig a Földművelésügyi Minisztérium pavilonját az 1949-es Országos Mezőgazdasági Kiállításra.
A szocreál korszak munkái közül említésre méltó a II. kerületi pártszékház (1952, ma kerületi önkormányzat), amelyért az Ybl-díjat kapta, a vezető politikusok részére készült villák a Szabadsághegyen (1952) és a Szabadság üdülő a Római parton (1954). A dombot szinte folytatni látszó pártszékház épülete jó megoldást adott a helyszínhez képest aránytalanul szűk program problémájára azáltal, hogy az eredetileg a körúthoz közelebbi helyre szánt épületet a domb tetejére telepítette; a jól sikerült, egyáltalán nem sablonos szabadsághegyi lakóházak pedig az átriumos, pergolás mediterrán villák nálunk szokatlan típusát követik.
Az ismét modern stílusban tervezett, de sajnos megvalósulatlan szép isztambuli szálloda (1956, társtervezők: Janáky István, Molnár Péter, Vass Antal és Zilahy István) több későbbi magyar szállodaterv előképéül szolgált. Bár a Duna-parti hotel 1958 és 1960 között készült és ugyancsak meg nem valósult terve (társtervező: Zilahy István) kevésbé karakteres, mint az isztambuli, de szépen illeszkedik a Duna-parti házsor vonalába. E kor megépült munkái közül jelentősek az óbudai kísérleti lakótelep két épülete (1959–1960), a tatabányai könyvtár (1963, társtervező: Lázár János), a veszprémi szálloda (1964–1965) és néhány jól sikerült üzletbelső. Az Olcsai Kiss Zoltán szobrászművésszel közös Kossuth-díjat az 1958-ban a Kerepesi temetőbe tervezett Munkásmozgalmi Emlékműért kapta, amelynek kevéssé ismert belső terei sokkal sikerültebbek, mint a közismert, de meglehetősen nehézkes külső megjelenése. Néhány késői művén sajnos már érződik a fáradtság; ez valószínűleg annak az egyre súlyosbodó betegségnek következménye volt, amely 1971 januárban a halálát okozta.
(Körner András)
forrás: HAP sajtóközlemény
10:27
Ez a hozzászólás csak azért született, hogy felhívja a figyelmet a kiállításra.
(A 227 olvasást ugyen csak keveselem. Különösen akko, ha ma egy egyetemi előadónak az lehet a véleméyne, hogy egy építész azt csinál amit akar.)
És a kiállítás megtekintését melegen ajánlom a fiataloknak. (igaz, hogy akkor még nem volt számítógép és nem lehetett bűvészkedni, csak épületet megtervezni.)
Ryhe
11:12
@Hartmann György Sándor: "Hogy leszögezzem: bárki, így Földes László is azt tervez és épít a SAJÁT tetőterébe, amit akar, mi több, azt, ami otthonában leginkább a kényelmét szolgálja."
Budapest kapcsán pedig: "Egészen addig, ameddig betartják az előírásokat, melyeknek csakis a kubatúrára kellene vonatkoznia: építsen mindenki azt, amit akar."
Mit nem lehet ezeken a mondaton megérteni? Hm? Már feltéve ha én vagyok a címzett... üdv, ...A
14:15
@WérGidA: Kedves Wergida!
Tényleg figyelmetlen voltam abbah, hogy átsiklottam a következő mondaton:
"A háznak felújítás kellett, nekem egy tetőtér", mert a folyatás elbizonytalanított:
"megegyeztem a tulajdonosokkal így nekiállhattunk a tervezésnek.", amiből le kellett volna vonnom azt a következtetést, hogy ez a alkás magának szerzőnek - az Tisztelt Építésznek készült el.
De, azt hogy mit engednek meg maguknak a első osztályú építészek a szabályok áthágásában, a sokszor már kopasznak is hajmeresztő! (Az sajnos nem más lapra tartozik - ahogy azt a szólás modja -, hogy ehhez assziltálnak a tervzsűrik, a tervtanácsok és az építési előadók is.
Azt is tudum, hogy az egyetem az más, ott szárnyalhat a fantázia (és ebben ez is a jó), hiszan az a jó terv amely sohasem fog megépüleni. De egy legútóbbi esetben egy probléma felmerülésekor, közvéleméynkutatást tartottam, és asjnos a válaszadók között egyetemi oktató is, aki azt mindta - ezt a szabályt ő sohasem veszi komolyan.
Tehát csak annyit, egy építész sem engedhet meg magának mindent! Minimum ennyit egy okatónak hozzákell tenni a megjegyzéseihez. Különben mi a fenének a kamara, az etikai szabályzat, stb., stb.
Ryhe
Ui. Sajnálom, hogy nem a lépcsős honlapon hivatkoztál vissza, de lehet, hogy e szóváltás éppen a kiállításnak tesz jó szogálatot.
06:34
@WérGidA: Értsem úgy is hogy egy befektető - mint a projekt és a lakások tulajdonosa - azt építhessen a kubatúrán belül a saját ingatlanába saját beruházásként és saját - no persze később értékesítendő lakásaiba - amire kedve van? Akkor minek az OTÉK, akkor minek a többi előírás, amelynek nagy része szerintem helyénvaló, és éppen a vérnősző befektetői önkénytől védi meg a későbbi felhasználót.
Amúgy érteném én, hogy azt építhessen magának egy építész amit akar, de akkor legyen valami biztosíték arra, hogy pl nem adja majd el másnak, nem lesz gyereke és nem is hív a lakásába gyerekkel érkező vendéget, ha már csak ezt a lépcsőt tekintjük, ami szerintem szobornak allegóriának érdekes, de lépcsőnek nem lehetne titulálni és egy másik lépcső igenis kellene a megfelelő megközelítés érdekében.
No meg arra is kell valami biztosíték, hogy nem adja el, és ha elhagyná a lakást a lépcső lebontatik.
09:22
@barra: http://smokwawelski.net/gallery/albums/Istambul/Yedikule_PH_R.jpg
szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban senki nem akarja eldönteni mások helyett, hogy honnan essnek le
09:47
@barra: Azt gondolom, hogy szabályzatok azért kellenek, hogy strukturális alapjait jelenthessék egy "fejlődésnek" egy, a közösség is által áhított "kép", "vízió" és "élet" eléréséhez. A szabályok kereteket, nem pedig megoldásokat adnak, lehetőségek, nem pedig védelmek, restrikciók tárháza.
Ha Magyarországon, ha rossz az OTÉK, az három dolognak, (i) az effektív butaságának és rugalmatlanságának, (ii) a szabálybetartási morálunknak, valmint (iii) annak a félelemnek tudható be, hogy MINDENT törvénnyel képzelünk leszabályozni, kivédeni - még a saját butaságunkat is.
Kedves barra - az Ön/Te hozzászólásának második fele a szimpla emberi butaságot akarja törvénnyel kivédeni. Egyrészt: Ne csak egy építész... Ön is építsen magának azt, amit akar - amíg a szabályzókat betartja. Ha iksz tud élni korlát nélküli lépcsővel: tegye. Ha ipszilon nem tud, akkor ne tegye: építsen korlátot, bontsa el Ő a lépcsőt. De ne feledje: az egyéni igényeket nem szabályozhatja törvény. Épp fordítva: adjon lehetőséget eme igények értelmes kielégítésére. Alakítsa mindenki a saját képére az adott lakást. De ne akarja törvényekkel védeni magát. Van erre persze példa az amerikai törvényhozásban és száradni a mikróba tett macska esetében, ami egyszerre szól az emberi butaságról, a pontos tájékoztatásról és a joghézagokról.
Tömören: az Ön által hozott esteben a biztosíték az a józan ész és megfontolás.
10:05
@WérGidA: "az egyéni igényeket nem szabályozhatja törvény."
Aha, hát nem is erről szóltam. Az igényeket nem szabályozza törvény, mint bizonyára ismeri a rossz viccet aminek a vége "... de igény az lenne rá". Van akinek pl. igénye van másik javaira, vagy igénye van a környezet tönkretételére, hogy a horroisztikusabb igényekre ne is térjek ki.
De hogy ezt az igényét meddig és milyen módon elégíti ki, nos erről szólnak egyrészt egyrészt a törvények (elég régóta, elég Mózes kőbe vésett tábláira gondolni, mint alaptörvényekre) másrészt pl. az Alkotmány, (az egészséghez való jog) és a többi törvény.
Részben ezt taglalja az OTÉK, a kivitelezésről szóló jogszabályok, a környezetvédelméről szóló jogszabályok, és előnyösebb lenne ha betartaná és betartatná az, akinek az a dolga, nem pedig a kiskapukat olajozgatnák.
Véleményem szerint pl. olyan lakásban ahol csak egy ilyen lépcső van nem lehet gyereket "tartani", házibulit rendezni stb, de jól fotózható. Van akinek erre az utóbbira nagyobb az igénye mint az előzőre, így ebben egyet is érthetünk.
Ugye a józan és megfontolásra való hivatkozás a mai magyar közállapotok között inkább fikció és vágyálom, nem pedig a valóság. A józan észre és megfontolásra hivatkozni egy befektető vagy egy önmegvalósító (és egyezzünk meg abban másolt ötlettel dolgozó) építész esetében (védelmében?) vicces. Hol volt a józan esze az elmúlt 15 évben annak a sok építésznek és befektetőnek, akik tönkrevágták a város különböző negyedeit.
Nagyon jól hangzik a vágyálom: mindenki szükséglete szerint cselekedjék/részesül/stb de tekintve a szét.... környezetet inkább támaszkodnék a törvényekre és annak betartására mint egy pl. egy maffia józan eszére.
Talán mégis a törvényeknek kellene megvédeni a várost és a lakókat mintsem a befektető józan eszére bízni egy 1000 éves (na jó 500 éves) településszerkezet védelmét. És a lakásokban az élet védelmét (ld. egészséges belső klíma, balesetmentes környezet stb...).
Ennyit erről.
10:15
@WérGidA: "Egyrészt: Ne csak egy építész... Ön is építsen magának azt, amit akar "
jelentette ki gida. Jelzem értem én a célzást és lekezelő gúnyt is, nem is baj, nem várnék el mást, de azért egyetemi oktatóként mégis építésznek tekintem magam. Már megbocsáss. (Tegezés az idősebb jogán. :) )
Visszafelé azonban nem lövöm a nyilat, inkább ezt teszem hozzá: építkezzen melléd a szomszédod a józan ész és megfontolás alapján és ne legyen szükséged a törvényekben biztosított jogoddal élni.
11:18
@barra: (o) Ha nem akarsz gyerekeket vállalni egy ilyen otthonba: a.) ne vállalj, b.) heftöltess korlátot a lépcsőre, (c) bontsd el a lépcsőt és építtess liftet, esetleg egy másik lépcsőt, vagy mindkettőt, vagy ha ez túlontúl nagy energia-, és időveszteség: add el a lakást, mi több, ha látod, hogy számodra riszkis a belső, akkor eleve meg se vedd azt; d.) ha te vagy a vendéglátó akkor szólj előre: Józsikám, a gyerekek nem mehetnek fel azon a lépcsőn; (e.) ne szólj semmit, pusztán tolj oda egy széket, hogy ne lehessen felmenni. Látott már ilyet az építészettörténet Peter Eisenman House VI-e a Frank House Cornvallban, nos ebbena házban volt egy luk a födémben, a hálószobában, amit - utólag az építész engedélyével befoltoztak, mert "jött a gyerek". Erre gondoltam józan ész alatt.
12:54
@barra: egész pontosan melyik része 1000najó500 éves ennek a településnek?
13:09
@olvasó: Meg még ez is...
12:23
@olvasó: "...egy 1000 éves (na jó 500 éves) településszerkezet..." írtam én
".... ennek a településnek?" kérdezted te.
DE:
"egy": általános alany, gondolom érthető miért használtam, mivelhogy Európa szerte települések lehetnek áldozatok védelem nélkül.
"ennek": mutatónévmás, (határozott, birtokos vagy részeshatározói már nem is tudom, nem vagyok író, sem közíró, sem nyelvész sem kritikus), de nem értem miért használtad, konkrétan melyik települést kérdezted?
Hovatovább: településszerkezet és település között még mekkora a különbség! Ó nyelvtan, oktatás és kultúra, kritikusok, írók akik mind vagytok!
A szövegértés problémái ide vezetnek. Hozzászokhatunk a laza és pontatlan fogalmazáshoz, és azt hiszitek hogy más is ezt teszi.
A témához: Szerintem általában egy településszerkezetnek nem a józan befektetői ész kel általában védelmére, hanem a tényleges védelem szükséges, akár törvényekkel meghatározva a kört is, továbbá igaz ez az élet védelmére vagyis az egészséges és biztonságos környezetre is.
17:02
@barra: Gyere elő a farbával: törvényileg tilatni kéne a Földes-Dekleva-Gregoric lépcsőt, úgy, ott ahol vannak, vagy sem?
08:40
@WérGidA: Már eddig is vonatkozott rá a törvény, gondolom a lakhatásinál előírták nekik a korlát elhelyezését.... de szobornak tetszetős, csak kell egy másik lépcső is, amin le lehet jönni szemüvegesnek is, vagy egy tálcával, vagy egy kosár ruhával stb, amit az élet hoz, márha lakjuk is a teret, persze nézegetni így is jó....
OTÉK
Korlát, mellvédfal 68. § (1) Az 1 m-nél hosszabb vízszintes vetületű lépcsőt, rámpát, lejtőt fogódzkodóval kell megvalósítani. Azt a járófelületet, amelynek szintje a csatlakozó szintnél 0,80 m-nél magasabban van, továbbá a csatlakozó szinthez képest 0,17 m feletti akadálymentes közlekedésre szolgáló járófelületet, amelyhez nem tartozik lecsúszás elleni védőperem legalább 1,0 m magas, kiesést gátló korláttal, mellvédfallal vagy ráccsal kell határolni. A magasság legfeljebb 0,80 m-re csökkenthető, ha a korlát vagy a mellvéd felső vízszintes lezárása (pl. könyöklője) legalább 0,30 m széles, stabil szerkezet.
(2) A lépcsőkar legalább egyik - a 2,0 m-nél szélesebb lépcsőkar mindkét - oldalát fogódzásra alkalmas módon kell megvalósítani.
09:56
@barra: Nem ezt kérdeztem - úgyhogy, ha már szóba hoztad a szövegértést, ó nyelvtan, oktatás és kultúra, - akkor felteszem azt újra: "törvényileg tilatni kéne a Földes-Dekleva-Gregoric lépcsőt, úgy, ott ahol vannak, vagy sem?" Eldöntendő kérdés. Egy szó. A szövegértés problémái ide vezetnek.:)
12:12
@WérGidA: Nos, mivel nem akartam rápirítani a kérdezőre, hogy olyanra kérdez rá amire már megvan a válasz, vagyis eldöntött a dolog, nem pedig eldöntendő. És tudnia is kellene róla, éppen az általta hivatkozott OTÉK alapján, tehát éppen ezért válaszoltam a törvény beidézésével. Vagyis a "törvényileg tilatni kéne" kérdés esetében nem a "kéne" a kérdés, vagy inkább "kellene-e", hanem tiltva is vagyon, nagyon régóta. Amivel részemről egyet is értek, tekintve az egészséges és biztonságos környezethez való alapjogot.
13:50
@barra: Igazad van. Köszönöm a türelmed.