Kősziklák a város felett – közkönyvtár Kolumbiában

A nagyszabású fejlesztések és rendhagyó várospolitika nyomán Bogota mellett Medellín vált Kolumbia elmúlt évtizedbeli felemelkedésének szimbólumává. A változások ikonikus megtestesítője a Giancarlo Mazzanti által tervezett Biblioteca Parque España, egy nemzetközi díjakkal elismert közhasznú projekt, amely igen eredeti módon viszonyul a környező hegyvidéki tájhoz, újraértelmezve a város korábban igencsak kétes hírű identitását. Az épületet Nemes András mutatja be.

A város

Medellin az északi Andok-hegység gerincén fekszik egy mély völgyben. Meredek magasságok jellemzik, amely kihat a város szociális képére is:  hagyományosan a szegények élnek itt a völgyben, akikre hegyvidéki villáikból néznek le a gazdagok. Egy olyan városról van szó, amelynek közelmúltját a korrupció és a durva utcai erőszak határozta meg. A nyolcvanas években ez volt Pablo Escobar és a hírhedt drog-kartellek központja.

Az elmúlt évtizedben azonban Medellin komoly változáson esett át. Kezdeményezője Sergio Fajardo matematikus és egyetemi tanár , aki 2003 és 2007 között volt a város polgármestere - jelenleg Kolumbia egyik államfőjelöltje. Fajardo alapította meg a korrupció-ellenes Polgári Elkötelezettség Mozgalmat, és arra törekedett, hogy átalakítsa a várost, lehetőség szerint egyenlő társadalmi lehetőségeket biztosítva a helyi lakosság számára. Az állam pozitív jelenléte végre érzékelhetővé vált a legszegényebb és legerőszakosabb területeken. Kormányzati pályázatokból finanszírozott építészeti projekteket, amelyek megvalósításában lehetőséget adott Kolumbia fiatal építész-generációjának is.

 

 

Fajardo meggyőződése volt, hogy a jó építészet kihat az emberek mentális állapotára. Ezekben az években tíz új iskola, öt könyvtár, sétálóutcák, közterek, egy botanikus kert, vagyis körülbelül ötven közhasznú projekt épült meg. A legjelentősebb a Giancarlo Mazzanti tervezte, 2005-ben megépült Biblioteca Parque España, amely a francia Global Award For Sustainable Architecture elismerés kiemelt terve lett 2010-ben.

 

 

A könyvtár
Az épület a környék természeti struktúrájának tájtervezés szemléletű továbbgondolása. Sziluettjében sziklák szabálytalan körvonalai folytatódnak. A természet itt nemcsak szép panoráma, vagy egy fontos épület kulisszája.. A topográfia építészeti koncepció lett. A könyvtár zord formái feszültségben tartják nézőjét. Figyelmét megragadják, elbizonytalanítják, és arra ösztönzik, hogy újraértelmezze épület és táj megszokott modern kapcsolatát.

 

 

A nyolcemeletes, sötét kőborítású, masszív szépségű épületegyüttes egy zöld domb tetején helyezkedik el. A városból drótkötélpályás felvonó vezet hozzá - környezetkímélő  közlekedési eszköz, amely jól hangsúlyozza az egész projektet jellemző vertikalitást. Az épületek tömbjeit geometrikus kimetsződések gazdagítják. A különböző színű kövekből összeállított véletlenszerű mintázat organikus jelleget ad. Az ablakok külön életet élnek az épületen. Meghökkentő osztásuk, jelszerű  mintázatuk egyáltalán nem követik  az emeletek rendjét. Inkább hatnak sziklán levő rajzolatoknak, egy újabb felületi rétegnek.

 

 

A multifunkcionális könyvtár olvasóteremmel, tantermekkel és egyéb közösségi találkozókra alkalmas terekkel egészül ki. A kívülről vadnak ható épület-együttesbe belépve a látogató azt érzékeli, hogy számos választási lehetősége van. Meleg, barátságos  atmoszférában találja magát, ahol elvonatkoztathat a a külvilágtól, a környező szegénységtől, itt nyugodtan tanulhat, olvashat. Nem véletlenül ad ez a kulturális menedék olyan gyér kipillantást a városra. Inkább felülről, tetőablakain keresztül ereszti be a napfényt.

 

 

Az ikon
Az épület a város minden utcájából látható. Viszonyítási pont lett, az új Medellin szimbóluma, a városi közélet emlékműve. Képeslapok és építészeti magazinok címlapjára kívánkozó látvány, elsődleges turistalátványosság, kilátó és találkozóhely.

Számos ikonikus épület létezik az Eiffel toronytól a Kreml-ig, melyeknek az idők során a reprezentáció lett elsődleges funkciójuk. Az öbölparton álló sydney-i Operaház azért számít jó párhuzamnak, mert ugyanígy nincs a városközpontban, ellenben jól látható a város legtöbb pontjáról. Absztrahált vitorlaformái kikötőt idéznek. A medellini-i könyvtár szikla-formációja viszont arra a természetes anyagra utal, amelyből a környező terület is “készült". Más, hegytetőkön elhelyezkedő monumentális emlékművekhez képest ebben rejlik újdonsága is: egy olyan ikon, amelyet a környező táj tesz azzá.

 

 

Még egy figyelemre méltó részlet: a könyvtár távolból súlyos sziklának mutatja magát. Aztán kiderül, hogy egyáltalán nem olyan, mert egy könnyű acélszerkezetre épített vékony homlokzatról van szó. Végeredményben súlyos, ikonikus imázsa egy vékony bőr csupán, csak egy réteg az épület egészén,. Nagyon finom, intelligens állásfoglalás ez egy épület jelentés-rétegeiről,  valamint építészeti forma és reprezentáció viszonyáról.

Nemes András

---

A "Medellíni csoda"

Bár a változás szó szerint véres és gyötrelmes harcok árán indult el és bőven akad még megoldandó probléma, Kolumbia második legnagyobb városa, a mintegy két és félmilliós Medellín mára már modellértékű várossá lépett elő. A kilencvenes évekig elsősorban hírhedt kokainkartelljéről, szegénységéről és az utcáin folyó erőszakról ismert város az ezredforduló után jelentős változáson ment keresztül. 

A bogotai példa nyomán, mintegy Enrique Peñalosa munkásságának örökében, Medellínben 2003 és 2007 között Sergio Fajardo kezdte el a fejlesztéseket. A Fritz Lang Metropolisát idéző építészeti- és társadalmi szerkezetű város nyomornegyedeiből (ahol az öngondoskodás kényszeréből fakadóan nem ritkán még a tetőkön is zöldséget termelnek, netán disznót tartanak), képtelenség lett volna kitörni megfelelő állami- és külföldi tőkeinjekció, s nem utolsósorban egy határozott városrendezési politika nélkül.

A közlekedési hálózat bővítése, az új közterek, sétálóutcák, iskolák, könyvtárak és egyéb közhasznú létesítmények mellett jelentős szerepet kapott több szemléletformáló program behívása is: Kisvállalkozás és kampány az erőszakmentességért, amelynek keretén belül frissen elbocsájtott dolgozók segítését szervezték meg, vállalkozási ismeretekkel és néhány személyes fejlődésüket biztosító eszközzel látva el őket, hogy végül saját kisvállalkozásokat indíthassanak, vagy az Oktatási kampány az erőszakmentességért, amelyen belül oktatókat is kiképeztek az egyetemekre (mindezt a Humanista Mozgalom segítségével).

2003 és 2006 között a várost uraló félkatonai szervezetek és a Pablo Escobar halála után is működő drogkartellek ellen indított Orion Művelet nyomán több mint 3000 felfegyverkezett ember adta meg magát. A város szegényebb és gazdagabb negyedeit összekötő metró mellett, ami korábban a bűnözés és a szegregáció egyik legfontosabb "eszköze" volt, újabb járatokat állítottak szolgálatba. Medellínre jellemző kép ma már az is, hogy a várost átszelő buszvonal északi termináljában játszóház várja a kisgyerekkel utazókat, vagy internet-szobákat nyitnak a legszegényebb negyedekben.

Habár a statisztikai adatok szerint a gyilkosságok száma az utóbbi 2 évben ismét emelkedni látszik, (az 1991-es évi 6500-as szám 2008-ban 700-ra csökkent, 2010 első felében pedig már 500-nál járnak), a jelentősen megnövekedett közbiztonság az elmúlt évtized egyik leglátogatottabb turisztikai célpontjává is tette a várost.

[balintcili]

---

Biblioteca Parque España, Santo Domingo, Medellin

vezető tervező: Giancarlo Mazzanti
építész munkatársak: Andrés Sarmiento, Juan Manuel Gil, Freddy Pantoja, Camilo Mora, Pedro Saa, Alejandro Piña, Iván Ucros, Gustavo Vásquez
szakági tervezők:
tartószerkezet: Sergio Tobón
acélszerkezet: Alberto Ashner

tervezés éve: 2005
kivitelezés éve: 2007
bruttó szintterület: 5500 m²