Nézőpontok/Vélemény

Közelmúltból közellenség - a szocializmus mostoha sorsú építészeti hagyatéka

1/34

Gyógyászati Segédeszközök gyára - felvétel az épületek elkészültekor a Tüzér utca - Taksony utca sarkáról

Gyógyászati Segédeszközök gyára, belső tér a tetőépítményben, 1964

Gyógyászati Segédeszközök gyára, Homlokzatrészlet a Taksony utca felől, 1964

Gyógyászati Segédeszközök gyára, Kassák Lajos utca felőli homlokzat a bejárati rámpával, 1964

Gyógyászati Segédeszközök gyára, a lépcső érkezése a tetőemeletre - fotó: Maczó Balázs

Gyógyászati Segédeszközök gyára, a shed-tetős gyárépület bontása - fotó: Maczó Balázs

Gyógyászati Segédeszközök gyára, Bontás - fotó: Maczó Balázs

Gyógyászati Segédeszközök gyára, Lépcsőpihenő - fotó: Maczó Balázs

Kereskedelmi Kamara, előcsarnok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Kereskedelmi Kamara, előcsarnok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Kereskedelmi Kamara, tárgyaló - fotó: F. Szalatnyay Judit

Kereskedelmi Kamara, tárgyaló - fotó: F. Szalatnyay Judit

Kereskedelmi Kamara, ruhatár az előcsarnokban - fotó: F. Szalatnyay Judit

Kereskedelmi Kamara, ruhatár az előcsarnokban - fotó: F. Szalatnyay Judit

Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Déli pályaudvar, 1962 - Fortepan

Déli pályaudvar- Fortepan

Déli pályaudvar - Fortepan

Déli pályaudvar

?>
Gyógyászati Segédeszközök gyára - felvétel az épületek elkészültekor a Tüzér utca - Taksony utca sarkáról
?>
Gyógyászati Segédeszközök gyára, belső tér a tetőépítményben, 1964
?>
Gyógyászati Segédeszközök gyára, Homlokzatrészlet a Taksony utca felől, 1964
?>
Gyógyászati Segédeszközök gyára, Kassák Lajos utca felőli homlokzat a bejárati rámpával, 1964
?>
Gyógyászati Segédeszközök gyára, a lépcső érkezése a tetőemeletre - fotó: Maczó Balázs
?>
Gyógyászati Segédeszközök gyára, a shed-tetős gyárépület bontása - fotó: Maczó Balázs
?>
Gyógyászati Segédeszközök gyára, Bontás - fotó: Maczó Balázs
?>
Gyógyászati Segédeszközök gyára, Lépcsőpihenő - fotó: Maczó Balázs
?>
Kereskedelmi Kamara, előcsarnok - fotó: F. Szalatnyay Judit
?>
Kereskedelmi Kamara, előcsarnok - fotó: F. Szalatnyay Judit
?>
Kereskedelmi Kamara, tárgyaló - fotó: F. Szalatnyay Judit
?>
Kereskedelmi Kamara, tárgyaló - fotó: F. Szalatnyay Judit
?>
Kereskedelmi Kamara, ruhatár az előcsarnokban - fotó: F. Szalatnyay Judit
?>
Kereskedelmi Kamara, ruhatár az előcsarnokban - fotó: F. Szalatnyay Judit
?>
Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit
?>
Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit
?>
Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit
?>
Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit
?>
Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit
?>
Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit
?>
Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit
?>
Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit
?>
Déli pályaudvar, 1962 - Fortepan
?>
Déli pályaudvar- Fortepan
?>
Déli pályaudvar - Fortepan
?>
Déli pályaudvar
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
1/34

Gyógyászati Segédeszközök gyára - felvétel az épületek elkészültekor a Tüzér utca - Taksony utca sarkáról

Gyógyászati Segédeszközök gyára, belső tér a tetőépítményben, 1964

Gyógyászati Segédeszközök gyára, Homlokzatrészlet a Taksony utca felől, 1964

Gyógyászati Segédeszközök gyára, Kassák Lajos utca felőli homlokzat a bejárati rámpával, 1964

Gyógyászati Segédeszközök gyára, a lépcső érkezése a tetőemeletre - fotó: Maczó Balázs

Gyógyászati Segédeszközök gyára, a shed-tetős gyárépület bontása - fotó: Maczó Balázs

Gyógyászati Segédeszközök gyára, Bontás - fotó: Maczó Balázs

Gyógyászati Segédeszközök gyára, Lépcsőpihenő - fotó: Maczó Balázs

Kereskedelmi Kamara, előcsarnok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Kereskedelmi Kamara, előcsarnok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Kereskedelmi Kamara, tárgyaló - fotó: F. Szalatnyay Judit

Kereskedelmi Kamara, tárgyaló - fotó: F. Szalatnyay Judit

Kereskedelmi Kamara, ruhatár az előcsarnokban - fotó: F. Szalatnyay Judit

Kereskedelmi Kamara, ruhatár az előcsarnokban - fotó: F. Szalatnyay Judit

Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Déli pályaudvar, 1962 - Fortepan

Déli pályaudvar- Fortepan

Déli pályaudvar - Fortepan

Déli pályaudvar

Közelmúltból közellenség - a szocializmus mostoha sorsú építészeti hagyatéka
Nézőpontok/Vélemény

Közelmúltból közellenség - a szocializmus mostoha sorsú építészeti hagyatéka

2016.06.15. 13:28

A MÉSZ estéken legutóbb a műemlékvédelem mostohagyerekének, az „elmúltnegyven" építészeti hagyatékának sorsát járták körül több szempontból a téma kutatói, illetve szakavatott ismerői. Ferkai András, Branczik Márta és Erő Zoltán előadásai a 20. század hazai építészetének lehetséges utóéletéről adtak számot a nem túl népes hallgatóság előtt. Zöldi Anna beszámolója. 

Az érdeklődő szakmai közönség szűk köre már önmagában beszédes, ahogy az est címe is: Közelmúltból közellenség – a szocialista korszak építészete kettős hátránnyal indul az építészeti örökségvédelem amúgy is nehezített pályáján. A közönség számára a második világháború utáni modern építészet mindvégig idegen maradt, de legalábbis idegenkedéssel fordul felé – igaz, nem csak itthon, hanem világszerte. Magyarországon manapság azt is bűnéül róják fel, hogy a szocializmus idején született. Egyedül az építész, illetve a műemlékes szakma védelmére számíthat, ám ezen szakmák mozgástere a jelenlegi kultúrpolitika preferenciájának következtében csekély. A 19. század építészeti öröksége a döntéshozók részéről kifejezetten támogatott területének számít, ám ez éppen nem óvja meg attól, hogy ne kísérjék ellentmondások a kezelését. A MÉSZ esték eddigi témái is ezt a problémakört járták körül: a történeti épületek funkcióváltásától a korhűnek szánt visszaépítésekig. 

Gyógyászati Segédeszközök gyára, Homlokzatrészlet a Taksony utca felől, 1964
3/34
Gyógyászati Segédeszközök gyára, Homlokzatrészlet a Taksony utca felől, 1964

A 20. század második felének épületei esetében azonban egyre inkább az a kérdés, hogy megérik-e ezek a házak azt, hogy róluk akár új funkció, akár helyreállítás vonatkozásában egyáltalán gondolkodni lehessen. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, aligha. A vitaest ennek felismeréséből született, részben figyelemfelkeltő, részben a párbeszéd megindításának szándékával.

A 3 előadó a szocialista korszak építészeti örökségét 3 különböző aspektusból vizsgálta: az átépített, a lebontott és a lebontásra váró. Ezek példáin keresztül mutatta be, milyen sorsot szánt az utókor ezeknek az épületeknek, és ebben a folyamatban hol lehet az építész szakma szerepe és lehetősége. Ferkai András Jánossy György házainak átépítésével illusztrálta, hogyan nyúlt az utókor - a maga idejében - józan funkcionalitással, a kor építőipari színvonalának megfelelően többnyire szerény műszaki minőséggel megépült objektumokhoz, ha azt a kor igényeinek változása megkövetelte. A példák azt tanúsítják, hogy a modernitásban foglalt építészeti gondolat teljességgel idegen és érthetetlen maradt az utódok számára, sem esztétikai értéket, sem megőrzendő szellemi értéket nem tulajdonítottak neki, sőt, valószínűleg fel sem ismerték azt.

33/34

Sok esetben igaz ez az építész szakmára is. A posztmodern formák és szellemiség megjelenésével túlhaladottnak ítélte a modernitás struktúrákban gondolkodó, visszafogott szerénységét, amely legkiválóbb emlékeiben a különleges anyaghasználatnak, a részletek igényes műszaki kialakításának köszönhetően emelkedett az átlag fölé. Mivel az itthoni építőipar éppen ezt a műszaki igényességet nélkülözte, az amortizálódott modern „kockák"-ra vagy az eredetileg könnyed struktúrákkal épült, a ´80-as, ´90-es években magastetővel, bumfordi szerkezetekkel eltorzított házakra könnyen mondják ki ma a végítéletet. Az előadások utáni vitában a jelen lévő, a tárgyalt korban alkotó építészek hozzászólásaikban maguk is kárhoztatták ezt az időszakot, saját alkotásaikat kérdőjelezve meg ezzel. Ez azt mutatja, hogy a szakma is felemás érzésekkel közelít a ´60-as, ´70-es évek produktumaihoz, holott kiváló alkotások találhatóak közöttük, melyek túl azon, hogy egy korszak dokumentumai, építészeti értékeiknél fogva is megóvásra méltóak lennének.

27/34

A rendszerváltás utáni időkben erősödött az a tendencia, ami napjainkban kulminál: a hétköznapok leértékelődése és egyfajta hamis pátosz erőltetése, amely a történelemben, a történeti építészetben nyer igazolást önmaga számára. A laikusoknak amúgy sem könnyű a modern épületek értékeit nyilvánvalóvá, átélhetővé tenni – az elutasítás szellemi-, ideológiai-, esztétikai hátterének felderítése persze komoly kutatást érdemelne, azonban ennek híján is egyértelmű tény. A kultúrpolitika döntései ezt erősítik, a szakma felelőssége tehát egyedülálló. Egy hozzászóló megjegyezte, hogy míg a kortárs képzőművészeti alkotások restaurálása a muzeológus szakma magáénak vallott feladata, addig a modern épületek esetében ez nincs így - holott a műemlékvédelem feladata lenne, ha már a használók nem ismerik fel értékeit.

Ezzel szemben Ferkai András hangsúlyozta, hogy többszöri próbálkozás ellenére a szakemberek által védettségre javasolt mintegy kétezer épületből alig száz vált védetté. Ezt Lővei Pál is megerősítette, kiegészítve azzal, hogy a műemlékvédelem teljes elsorvasztásának következtében napjainkra a védetté nyilvánítás procedúrája is teljesen átláthatatlanná vált. Ferkai András a DOCOMOMO tevékenységével és néhány külföldi példával igazolta, hogy modern építészet korszerű felújítására léteznek hiteles műszaki és építészeti megoldások. Ritka sikerként bemutatta a Tóth Árpád sétányon álló Jánossy ház szakszerűtlen külső homlokzat-felújításának megakadályozását.1

Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit
18/34
Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Branczik Márta előadása a szakma lehetőségeire mutatott példát – igaz, azokban az esetekben, amikor épület híján már csak a dokumentálás marad lehetőségként. A BTM Kiscelli Múzeumának Építészeti Gyűjteménye munkatársaként a múzeum által létrehozott digitális archivumot ismertette, amely „Virtuális leletmentés" címen a múzeum honlapján keresztül elérhető. Az archívum ötletét a 20. század második feléből származó lebontásra ítélt, értékes belső részletekkel rendelkező, az utca embere előtt ismeretlen középületek szaporodása adta. Branczik Márta és múzeumi fényképész munkatársa, F. Szalatnyay Judit elsőként a Széllkapu projekt keretében lebontott volt Ipari Minisztérium, és később a mögötte álló Ganz csarnokok belsejét dokumentálta. A közvélemény hangos helyeslése mellett elbontott épület látványos bújtatott, kettős karokkal kialakított lépcsőházának, páternoszterének elbontásával a korszak belsőépítészetének karakteres elemei tűntek el örökre.

Azóta az archívum újabb elemekkel bővült, közülük az előadás bemutatta a Gyógyászati Segédeszközök gyárának épületét illetve a Kossuth téren álló, átépítésre váró Kereskedelmi Kamara impozáns belső tereit, márvány csigalépcsőjét, préselt alumínium burkolatú ruhatárát, amely ma akár trendi is lehetne, de aligha számít a befektetők szemében megőrzendő értéknek. A virtuális leletmentés különösen annak fényében indokolt, hogy a kormány építési szándékának fókuszában egyértelműen a Budai Vár ´60-as évekbeli felújításának revíziója áll első helyen. Ez az ottani, szintén kordokumentum értékű és sokszor önmagában is magas esztétikai minőséget képviselő belsőépítészet pusztulásával járhat. Branczik Márta elmondta, hogy a dokumentációs igényű fotózás számtalan adminisztratív nehézséggel jár, nem könnyű megtalálni a munkára engedélyt adó vagy a bejutást lehetővé tevő partnereket. Azzal együtt, hogy ezek az épületek már eleve nem azzal a szándékkal épültek, hogy valaha is műemlékké váljanak – hisz maga a műemlék kifejezés is egy bizonyos kor és szemlélet terméke és mára jócskán átértékelődött – hibát követnénk el, ha ezt a korszakot hagynák nyom nélkül elenyészni. A virtuális leletmentés hiánypótló az általános szakmai tehetetlenség közepette: hozzájárul ahhoz, hogy a folytonos változás sürgető kényszere ellenére látható emlékeink maradjanak a 20. század második felének szellemi és anyagi kultúrájáról. Aktualitását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a MÉSZ esemény óa eltelt három hét ismét megpecsételte egy épület sorsát. Június 13-án a kormány döntött arról, hogy lebontják a várban a levéltár szomszédságában álló villamos teherelosztó épületét. A szándék eltökélt komolyságát jelzi, hogy a döntéssel kapcsolatos ügyeket kiemelt fontosságúnak nyilvánították. Korábban a kormány utasította a nemzeti fejlesztési minisztert, hogy az MVM-től vásárolja meg a már használaton kívül álló épületet, és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő útján adja azt a Magyar Nemzeti Levéltár vagyonkezelésébe. A bontásról hírt adó média ritka ronda épületként, illetve a vár legocsmányabb épületeként aposztrofálja Virág Csaba 1979-ben átadott üveg homlokzatú függönyfalas épületét, amely az akkori kortárs építészet hiteles válasza volt a vár történeti beépítésére.2 A szakmai értéket képviselő ház ezentúl már csak a virtulális leletmentés galériáját tudja gazdagítani. A projekt munkatársai örömmel fogadnak javaslatokat az archívum bővítésére.3

Déli pályaudvar- Fortepan
24/34
Déli pályaudvar- Fortepan

Erő Zoltán a Déli Pályaudvar tervezett megszüntetésének kapcsán szólt arról, hogy egy még álló, megmenthető épület esetében milyen szakmai és urbanisztikai szempontok mentén kellene megvizsgálni és mérlegelni annak megtartását illetve elbontását, lehetséges szerepét a működő városszövetben.4 A Déli tervezője, Kővári György egyéb munkáiból és szakmai útjából ítélve invenciózus építész volt, aki mindössze 28 évesen tervezhette meg 1962-ben az első, eleve ideiglenesnek szánt csarnokot, amely sok szakember szerint jobban sikerült épület volt a jelenleginél. Az akkor még nagyrészt vonaton bonyolódó balatoni turizmus, az akkori „dolce vita" életérzés egyértelműen kifejeződik a fiatal építész gesztusaiban: az épület hazai viszonylatban előkép nélküli nagyvonalú könnyedségében, és szándékos utalásokban egyaránt. A vörös homokkő a balatoni állomások anyaghasználatát idézi, ahogy a nyári pénztárak is a balatoni forgalom kiszolgálására létesültek. A metró építése kapcsán került sor tíz évvel később a csarnok bővítésére és az irodaépület felépítésére, amelyet szintén a még mindig fiatal Kővári tervezett, az adottságokhoz igazítva, szellemes építészeti gesztussal bővítve a meglévő csarnokot a metrólejárat befogadására. A Déli ellen felhozott leggyakoribb érv a rossz műszaki állapot, amely nagyrészt a karbantartás hiányából fakad. 

Maga az épület azonban - már csak a fiatalon, ötvenéves kora előtt elhunyt tervezője okán, de saját jogán is olyan építészeti minőséget képvisel, amely indokolná a megőrzését, a pályaudvari funkciótól függetlenül is. A döntéshozók azonban a szakma megkérdezése nélkül jelentették be ez év januárjában a pályaudvar megszüntetését – amely szintén számos szakmai kérdést felvet – és az épület tervezett lebontását.

Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit
16/34
Ganz ipari csarnokok - fotó: F. Szalatnyay Judit

Erő Zoltán egy minden épület esetében jól alkalmazható elemzéssel illusztrálta, hogy milyen szempontok szerint illene dönteni arról, hogy az Olümposz vagy a Taigetosz lesz-e egy-egy városi objektum sorsa. Az alap-, a városi funkció, a városi pozíció, a működés minősége, a műszaki állapot, és a használók illetve a szakma megítélésének hálójában a Déli kizárólag a műszaki állapot, illetve működés minősége szempontjából akad fenn, ám mindkettő könnyen javítható. Az épület elbontására racionális okot nehéz találni, sokkal inkább magyarázza az egész est során hangsúlyozott, nyilvánvaló érzelmi idegenkedés a korszak építészetétől. Ám ahogy Erő Zoltán és a többi előadó is figyelmeztettt rá: nem bonthatjuk le cakk-pakk a ´70-es éveket, csak azért, mert most épp nem szeretjük. Már maga a „nem-szeretés" is relatív, mert a fiatal generációk szemében a ´60-´70-es évek vizuális világa egyre vonzóbb, másrészt általánosságban sem törölhető négy évtized a történelemből – ahogy ezt számtalan más területen is igazolva látjuk.

A kedvezőtlen körülményeket tekintetbe véve az építész szakmára hárul a felelősség, hogy felvilágosítással, jó értelemben vett „népneveléssel" irányítsa a figyelmet ennek a korszaknak az értékeire. A laikusok az építészethez érzelmileg viszonyulnak, értékítéletüket az érzelmi kötődés alapvetően befolyásolja – a Déli esetében például nem beszélhetünk negatív asszociációkról. A háború utáni építészet értékelése nem csak a volt szocialista országokban problémás, Japánban, az USA-ban vagy a Londonban éppúgy veszélyben vannak ezek az épületek. A volt NDK területén számos háború utáni épület esetében a lakosság szervezett tiltakozó akciókat, házfoglalást, művészeti performance-okat –nálunk lakossági tiltakozást jellemzően csak a 19. század és a korábbi évszázadok emlékeinek estében látunk – viszont ott vehemens mértékben, és nem is mindig indokoltan. Hasonlóan populáris eszközök, és ezzel párhuzamosan fajsúlyos szakmai érvelés, viták, az értékek dokumentálása és publikálása szükséges ahhoz, hogy a szakmán belül is mostohán kezelt épületállomány megőrzése és méltó kezelése megvalósuljon.

Zöldi Anna

1  Ferkai András gondolatai a mellékelt dokumentumban olvashatóak.

2 http://www.kozep.bme.hu/wp-content/uploads/2013/08/tanulmany_viragcsaba_2007.pdf

3 branczik.marta@kiscellimuzeum.hu

4  A déli szerepéről, történetéről ld: Erő Zoltán Magyar Narancsban megjelent cikke

 

 

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Mozgásjavító Általános Iskola épülete // Egy Hely + Építészfórum

2024.09.11. 11:36
10:30

Az Egy hely Lajta Béla egyik első, 1908-ban megvalósult nagyszabású zuglói épületének történetét mutatja be, mely korábban sokáig a Vakok Intézeteként, de átmenetileg hadi kórházként és zsidó menekültek táborhelyeként is működött. A monumentális, nyers téglatömeget sokféle, részletes motívumrendszer gazdagítja: kerítésbe komponált költemények strófái, állatfigurák, népművészeti motívumok, pásztorfaragások és életfamotívumok.

Az Egy hely Lajta Béla egyik első, 1908-ban megvalósult nagyszabású zuglói épületének történetét mutatja be, mely korábban sokáig a Vakok Intézeteként, de átmenetileg hadi kórházként és zsidó menekültek táborhelyeként is működött. A monumentális, nyers téglatömeget sokféle, részletes motívumrendszer gazdagítja: kerítésbe komponált költemények strófái, állatfigurák, népművészeti motívumok, pásztorfaragások és életfamotívumok.

Nézőpontok/Történet

Japánkert // Egy hely + Építészfórum

2024.09.11. 11:35
10:27

Mamutfenyő, botanikus kert, szőlőültetvény, fűszernövények, sövénylabirintus, torii kapu, teaház, tórendszer, szigetek, szent hegy, japánkert. Az Egy hely a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium zuglói tankertjét mutatja be.

Mamutfenyő, botanikus kert, szőlőültetvény, fűszernövények, sövénylabirintus, torii kapu, teaház, tórendszer, szigetek, szent hegy, japánkert. Az Egy hely a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium zuglói tankertjét mutatja be.