Közgáz — Sajtótájékoztató a Budapesti Corvinus Egyetem új, oktatási célú épületéről

A 36.100 m2 bruttó szintterületű épület a tervek szerint 2007. szeptember 1-ére készül el, s a 23.000 m2-es felsőoktatási funkciókat ellátó részét a Wallis mint bérbeadó húsz évig üzemelteti az állam mint bérlő igényei szerint.

Magyar Bálint oktatási miniszter, Mészáros Tamás a Corvinus Egyetem rektora, Noah M. Steinberg, a Wallis Ingatlan Rt. elnök-vezérigazgatója közös sajtótájékoztatót tartott szeptember 1-én, a Corvinus Egyetemen, miután ünnepélyes keretek között aláírták az Egyetem és a Wallis PPP-típusú megállapodását a Lónyai, Czuczor, Mátyás és Közraktár utcák határolta telekre tervezett új oktatási központ felépítéséről és üzemeltetéséről.

A 36.100 m2 bruttó szintterületű épület a tervek szerint 2007. szeptember 1-ére készül el, s a 23.000 m2-es felsőoktatási funkciókat ellátó részét a Wallis mint bérbeadó húsz évig üzemelteti az állam mint bérlő igényei szerint. A fennmaradó 13.000 m2-en a befektető üzemeltetésében az egyetemi élethez kapcsolódó szolgáltató funkciók, illetve egy A-kategóriás irodaház működtetését tervezik. A környék és az épület parkolási igényeit a helyszínen kielégítendő a befektető egy kétszintes mélygarázs kivitelezését is tervbe vette.

A nagyságrendileg tízmilliárdos beruházás a manapság talán túlságosan is közkeletűvé lett PPP (ti. public private partnership) jogi és üzleti keretrendszerében épül fel az elkövetkezendőkben az Oktatási Minisztérium (OM) által indított Magyar Universitas Program jegyében, az OM és az Egyetem által 2004. márciusában aláírt finanszírozási megállapodás szerint. Mint azt Magyar Bálint sajtótájékoztatójában elmondta, a felsőoktatás versenyképessé tételének négy alapelvet kell követnie a 2002-es elképzelésük szerint. Elsőként át kell térni az angolszász (ti. 3+2-es) képzési modellre, másodszor új finanszírozási modelleket kell követni, harmadszor az egyetemi autonómia hatókörét bővíteni kell a gazdasági-menedzselési autonómiával, negyedszer pedig az infrastruktúra haladéktalan reformjára van szükség.

A miniszter szerint 1996 és 2000 között megtörtént az egyetemek jogi integrációja, immár "tartalommal kell megtölteni" azt. E célokat példázza az új oktatási törvény, s e céloknak felel meg a Corvinushoz hasonló PPP-projektek elindítása is. "A magántőke bevonása elkerülhetetlen volt, hiszen az állami finanszírozás nem tudta ellensúlyozni az amortizációs költségeket" - hangsúlyozta Magyar Bálint. "Ez - folytatta Magyar - eretnekségnek tűnt 2002-ben, s azóta is politikai demagógiával fűszerezett támadások érnek bennünket", melyek szerint ekképp adósodik el újfent az ország. "A PPP-nek természetesen van kockázata, de csak így lehet végleg leszámolni a szocializmussal", s a költségvetési szponzorálás szemléletével is, tette hozzá a miniszter. Az egyetemek Magyar szerint ugyanis a jövő tudásgazdaságához járulnak hozzá, az állam pedig csupán csak megrendelő lesz.

Hogy a gazdasági liberalizmus elvei szerint érvelő miniszternek s kormányának igaza lesz-e a PPP-ket illetően, csak a jövő döntheti el, s ma szinte kizárólag csak vérmérséklet és világnézet kérdése, hiszünk-e benne, avagy sem, hiszen a PPP intézménye az Európai Unió más, fejlettebb országaiban is viszonylag újkeletűnek számít még. Az azonban egyértelmű, hogy a honi PPP-k a kelleténél kevésbé transzparens működtetése nem kedvez az új beruházási forma megítélésének, miként arra a Művészetek Palotájának esete, avagy épp a Corvinus pályázati időszakának példája is utalhat. Rebesgetik, hogy nem ment minden a legnagyobb rendben a közbeszerzési szakaszban, s hogy nem kellően tisztázott körülmények között nyert a Wallis a többi pályázó - az Arcadom Rt., a Gropius Rt., a Kész Kft. és a Bouygues - előtt.

Mármost, ami az építészetet illeti, az avatatlan szemlélőnek is feltűnik, hogy Lázár Antalék (A&D Stúdió) Wallis-tól prezentált terve nem feltétlenül megnyerőbb, mint a többi pályamunka - mellesleg az Arcadom Rt. a Finta Építész Stúdióval - innen is Kulcsár Zoltán vezető tervezővel -, a Gropius Juhari Katalinnal (Teampannon Kft.), a Bouygues pedig Skardelli György (Közti Rt.) építésszel pályázott. Különösen szembetűnő Skardelli terve, amely vitathatatlanul messze a legjobb a mezőnyből. Az illetékesek szerint a Wallis azért nyerhetett, mert minden szempontból a legkedvezőbb ajánlatot tette le az asztalra. Ez, azt hiszem, az építészet dimenziójában semmiképpen sem támasztható alá meggyőző érvekkel.

Az építészeti szempont ilyen mérvű alábecslése mindenképp arra vall, hogy a mai Magyarországon semmi esetre sem az építész az az ember, aki egy adott tervezési folyamat egészét meghatározza. Pedig a honi építészeti minőség tekintetében ez igen csak üdvözítő volna! Mi sem jellemzőbb jelenünkre, minthogy a Wallis pályamunkáját sem az építész, hanem az ingatlanfejlesztő szakember (Báthory Balázs) ismertette a sajtóval. Ha a PPP-vel minden rendben is lesz, az egyik szemünk mindig sírni fog, míg a másik nevet, ugyanis a Budapest jövője szempontjából kiemelkedően fontos "Közraktár-régióban" immár, úgy tűnik, visszavonhatatlanul egy olyan épület nyomja rá bélyegét a Duna-parti városhomlokzatra, amely nem bír semminő érdemi karakterrel, s végképp nem tükrözi a magyar építészet kreatív képességeit.

SzeM

Fotó: SzeM