Lánc-Lánc-Térlánc

A közelmúltban ismét téma lett a Városháza Fórum sorsa és ennek kapcsán újra fellángolt az az elsősorban urbanisztikai vita, hogy a belvárosi térségben az Erzsébet tértől a Dohány utcáig húzódó „szétfolyó térláncot" tagolni kell-e térfalakkal a funkcionális strukturálás érdekében. Ugyanakkor az újabb térfalak ki nem mondatlanul is beépítést, sűrítést jelentenének e térségben. A dilemma feloldását talán segítheti, ha megvizsgáljuk néhány európai város belvárosának közterületi szerkezetét. Kíváncsiak voltunk: van-e élet (térláncokkal együtt) máshol is Európában… Bardóczi Sándor írása.

A Martinelli-ház Károly körútra néző, letarolt területén most egy Városháza tér (főtér) kialakítását vetette fel az LMP fővárosi szervezete, de szakmai körökben időről-időre felmerül a városháza tömb sorsával kapcsolatban a terület beépítése, értékesítése is. Általában a felszínre került markánsabb építészeti vélemények között az fogalmazódik meg, hogy vagy ezt a területet, vagy pedig a Gödör területét mindenképpen szükséges beépíteni, hiszen belvárosi, egyébként központi vegyes besorolású beépítésre szánt területekről lévén szó, ezek a telkek végtére is értékes befektetési telkek, kihasználtságuk pedig „jelenleg alacsony". A gazdasági érvek között szerepel, hogy az ingatlanfejlesztési erő, lendület leghatékonyabban a sűrű közlekedési hálózattal és egyéb infrastruktúrával rendelkező városrészekben köthető le, ezért természetes és támogatandó folyamat a belvárosi funkciósűrűsödés. Ilyenkor szóba kerül a Gödör, Erzsébet tér, Deák tér, Károly körút, Madách tér, Városháza park által ma alkotott térsor is, ahol a térfalak részleges hiánya miatt a városi térszerkezet „kilukad".

Ugyanakkor másik oldalról azt halljuk, hogy a város végletesen egyközpontú, a belvárosban koncentrálódik a fővárosi munkahelyek és intézmények jelentős száma, magas a lakónépesség elvándorlása, jellemző tendencia a lakóhely és a munkahely térbeli szétválása és az ingázás erősödése és nagyobbrészt ez okozza a belvárosra nehezedő, alig elviselhető környezeti terhelést.

A Budapest Szíve Akcióterv
A környezeti paraméterek romlása, a szálló por magas koncentrációja, a belváros igen sűrű szerkezete hívta életre a Budapest Szíve programot is. A Budapest Szíve Fejlesztési Program – Akcióterv és Előzetes Megvalósíthatósági Tanulmány (M-Teampannon, 2006) igen magas színvonalon elemzi ezt a belvárosi helyzetet, és célul tűzi ki a belváros tehermentesítését közlekedési szempontból a teher és személygépjármű forgalom radikális visszaszorításával, a közösségi közlekedés és a gyaloglás priorizálásával, a kerékpáros infrastruktúra megteremtésével, valamint a zöldfelületi arány növelésével. Ugyanakkor a tanulmány a város – véleményem szerint immár elodázhatatlanul szükséges - többközpontosodását marginálisan kezeli, illetve olyan középület- és magánerős irodaház fejlesztéseket, mélygarázsokat jelöl meg bizonyos kiemelt pontokon fejlesztési célként, amelyek a szerkezetet tovább sűrítik, a mai környezetileg káros tendenciát nem fordítják meg.

1/8
1. ábra: állapot és jövőkép a Budapest Szíve koncepcióban (forrás: M-Teampannon)

A javaslatok érintik a Városháza tömbjét is és így fogalmaznak: „Az új beépítésekkel kiegészülő Városháza-tömb szervesen kiegészíti a térség meglévő térrendszerét, téri felfejlődésében támaszkodik arra. Az épületkomplexum meglévő, városi tér arányait felmutató belsőudvarai a térség tereinek szövedékére szinte súlypontjukban „ülnek rá", a közöttük adódó átjárások a jelenleg zárt világként vegetáló belsőudvarokba bevonják a városi életet. A zárt szövedékben véletlenszerűen felnyíló terek rendszerét követve is indokolt a határozott körúti térfalképzés, a képződő mögöttes új teresedés rejtése, a városszövettel történő visszafogott összeszövése."

Ám valóban megtörténik-e az európai belvárosokban a természetes funkciósűrűsödés? Valóban egzakt térfalak határolnak-e minden szabadteret? Valóban nincsenek-e egymásba átmenő térsorok egyes európai belvárosokban? Valóban területpazarló, működésképtelen, igényeknek nem megfelelő-e a belváros eltúlzott zöldítése az ingatlanfejlesztések szempontjából értékes telkeken? A kérdés megválaszolásához vizsgáljunk meg néhány – fejlettségében előttünk járó – európai nagyváros belvárosi területét. Virtuális utikalauz következik – nemcsak turistáknak.

A legzöldebb európai főváros - Stockholm
A legélhetőbb város címet sokszor elnyerő Stockholmban azt tapasztaljuk, hogy a várost behálózó fjordok maguk is egymásba olvadó térsort alkotnak, amelytől szellőssé, nyitottá válik a város. A belvárost átszelő Riddarfjärden partjain, az egyik nagy sziget csücskén kapott helyett a városháza, amely a kikötői sétánnyal (zöldsáv) nyugat felé egy hatalmas parkhoz kapcsolódik. Långholmen területén szintén a fjord felé nyúló hatalmas zöldfelületeket látunk, míg dél felől a belvárosra tár kilátást a sziklás-parkos Skinnarviksberget. Riddarholmen területén a belvárosra, a fjordra néző tereket, sétányokat, piacteret azonosíthatunk. Stockholm belvárosa igen magas zöldfelületi aránnyal rendelkezik (az egy főre jutó zöldfelület 230 m² a svéd fővárosban¹!), pedig egészen bizonyosan e területeken elvben nagy ingatlanfejlesztési potenciál van, melyet azonban a svédek nem használnak ki: a zöldfelületben gazdag belvárost nagyobb értéknek tartják. A szigetekkel, fjordokkal szabdalt várostest, a hálós szerkezet mellérendelt központok sokaságát adja egyetlen centrum helyett, így az segít a városi forgalmi terhelés szétosztásában. A hatalmas vízfelületek pedig kellő átszellőzést és természetes mikroklímát biztosítanak a mindössze 1,2 milliós városnak.

2/8
2. ábra: Stockholm belvárosának kiemelt, egymásba fűződő szabadterei

Térfűzérek a ködös Albionban
London (egyik) belvárosában – a városban nehéz egyértelműen belvárosi helyzetről beszélni a decentralizáltság (sok kis város együttes organizmusa) okán, nevezzük tehát inkább nevén a gyereket: Westminsterben – óriási nyitott térségek jelenlétét tapasztaljuk. Részben a természeti, táji alakulatok tették lehetővé, hogy a Temze régen lefűződött holtágainak mentén egy tekintélyes parkhálózat: London tüdeje jöjjön létre a Hyde Park és a Szt. James Park láncolatával. Utóbbiban a Buckingham palota jelzi: az uralkodók bölcs előrelátásából (és természetesen birodalmi presztízséből) kifolyólag őrződhetett meg a most közparki téregyüttesként funkcionáló térszerkezet. Az Egyesült Királyság adminisztratív központja e téregyüttes keleti részén, a Temze partján kapott helyett szintén zöldfelületekben gazdagon. A Temze másik partján pedig egy új londoni szimbólum, a London Eye található a Jubileumi park mellett. London tehát grandiózus szabadterekkel rendelkezik egy ingatlanfejlesztés szempontjából szintén hatalmas értékkel bíró negyed kellős közepén, e zöldfelületi helyzet azonban – legalábbis amíg a királyság létezik – mozdíthatatlannak (a legdurvább felségsértésnek) tűnik. Mindezt a londoniak nagy megelégedéssel veszik tudomásul és élvezik ennek a helyzetnek a gyümölcseit.

3/8
3. ábra: London állami adminisztrációs központjának hatalmas kiterjedésű közparki térsorai

A mór behatás mediterrán ízekkel
Madrid történeti belvárosában kevés szabadteret lehet megfigyelni: a mediterrán forróság az árnyas sikátorok rendszerének kedvezett. A történeti belváros 1 ha-os főtere, a Plaza Mayor szinte tökéletes téglalap négy markáns térfallal, ahogy az építészeti nagykönyvekben meg van írva. Ám mindez a történeti belvárostól alig távolabb, de még mindig az 5 milliós világváros szívében jelentős mértékben kompenzációt nyer az egykori városfaltól keletre és nyugatra is. (Megjegyzendő, hogy a Városháza főtér, a Gödör és az Erzsébet tér pozíciója is a az egykori pesti városfal menti helyzetű.) A belvárostól nyugatra elhelyezkedő királyi palota kertjei és terei (Jardines Sabatini, Plaza de Oriente, Campo Del Moro, Parque de la Cuesta de la Vega) szervesen kapcsolódnak észak felé a Jardines de Plaza de España és a Parque de la Montaña felé. A Manzanares folyóra kifutó királyi kertek pedig a túloldalon Madrid leghatalmasabb (1700 ha-os!) parkerdejében, a Casa de Campoban folytatódnak. A történeti belváros keleti szomszédságában szintén egy óriási parkegyüttes, a Parque de Retiro foglal helyet, amely a város egyik hatalmas, többszörös fasorral ellátott alléjával, a Paseo del Prado-val és északi folytatásaként a Paseo de Recoletos-szal alkot grandiózus térsort. Egy ötmilliós város központjának közelében ezek a terek, zöldfelületek igazán hatalmas léptékű alkotások, melyek hatékonyan elégítik ki a belváros népességének zöldfelületi igényét. A városban ezek olyan szerkezeti helyet foglalnak el, mintha Budapesten a kis- és nagykörút közötti – ingatlanfejlesztések szempontjából igen értékes fekvésű - területeken létesítenénk nagyparkokat.

4/8
4. ábra: Madrid belvárosi helyzetű terei, parkjai

Párizs barokkos térláncainak zikkcakkja
Párizs belvárosában a Louvre-hoz és több más palotához kötődő egykori barokk térszerkezet maradványaként olyan egymásba fűződő barokk téregyüttesek (terek, parkok, allék vegyesen) alakultak ki, amelyek most hatalmas nem beépített területeket foglalnak el a városban. A Louvre udvarait a híres Tuilériák kertje, majd a Concorde tér követi, mely ezt követően szervesen kapcsolódik a város leghíresebb Grand Allé-ja, a Camps Elysées felé. A Grand Palais és a Petit Palais környezetében ezen „elysiumi mezők" maradványa zöldben gazdagon veszi körül a ma múzeumként funkcionáló palotákat, és látványkapcsolatot alkot a Szajna túlpartján szintén egy barokk térszerkezeti elem következményeként megfogalmazott Invalidusok terével. A térlánc az Invalidusok terét délről lezáró, ma Hadtörténeti Múzeumként funkcionáló barokk palotaegyüttestől ÉK-i irányba, a Mars mező irányába folytatódik, hogy az „öreg hölgy" szoknyája alatt átbújva a Szajnán ismét átlépjen, és a Trocadero kerteknél érjen véget. A Louvre-tól északra e szabadtér-láncolat elemeként értelmezhető még a mára már kissé elkülönült királyi palotakert (Jardin du Palais Royal), valamint a több emeletnyi módon bevásárlóközpontokkal és metróállomással alápincézett La Halle területe is. Párizs belvárosa meglepő módon tehát szintén bővelkedik hatalmas kiterjedésű, ráadásul egymásba olvadó (be nem épített) térláncolatokban.

5/8
5. ábra: Párizs belvárosának barokk térszerkezetet idéző szabadtérláncolata

Egy újraegyesített város
Kevés jobb bizonyíték van az európai fővárosok között arra, hogy a városközpontnak lehet a magja egy hatalmas közpark is, mint az egyesített Berlin ma is épülő új városközpontja. A város történeti kontinuitását megtörő mosolyszünet a hidegháborúban ugyanis azt a helyzetet teremtette, hogy a súlypont a történeti magból nyugat felé tolódott el. A korábban főúri vadászterületként funkcionáló Tiergarten ma, a benne a Spree folyó hurkában helyet foglaló új szövetségi kormányzati központtal és a Brandenburgi kapunál formálódó téregyüttessel (diplomáciai és kereskedelmi központtal) szerves kapcsolatot tart (a 62 m széles Unter den Linden-en keresztül) a régi városmag főterével (Lus Garten) és a korábbi Kelet-berlini városközpont hatalmas teresedésével, az Alexanderplatz szintén nagy zöldfelületekkel tagolt tereivel. Berlin központját tehát meglepő módon ma egyre inkább egy óriáspark jelenti, amelynek északi peremén alig fejeződött be az új-régi főváros kormányzati negyedének kiépítése, míg déli részén új kulturális negyed épült, melynek gyújtópontja a Potsdamer Platz magába zárkózó és az Am park nyitott kettőse. A kormányzati negyed tobzódik a zöldbe felolvadó, egy-két épített térfallal rendelkező, egymásba folyó városi teresedésekben, akár a Platz der Republikra, akár a Paul-Löbe Haus és a kancellária közötti új városi térre, akár az új, a Lindent idéző allékra gondolunk, amelyeket kortárs eszközökkel formáltak meg.

6/8
6. ábra: Berlin belvárosának térláncolata

A legtökéletesebb bécsi szelet
Bécs az az európai főváros, amely minden tekintetben nagyon közel álló Budapesthez. Úgy földrajzilag, mint történelmileg, szerkezetileg és léptékében is igazi sógorok vagyunk. Éppen ezért nagyon érdekes a bécsi Ring mentén elhúzódó szabadtér láncolat, ahol tetten érhetjük a térfalak nélküli laza egymásba metsződések sorozatát. Ráadásul az egykori városfal mentén húzódó Városháza (Rathaus) mellé igen passzentosan illeszkedik ebben a térsorban egy az elsősorban adventi vásárairól híres Városháza park (Rathauspark), majd mindez varratmentesen folyik át a Népkert (Volksgarten) területébe, melynek még kitekintése van a Maria Therezien Platzra, hogy végül a térsor a Jozefplatznál érjen véget. Lehetetlen nem észrevenni azt a párhuzamot, ami e téri helyzet, illetve a budapesti Erzsébet tér – Gödör – Deák tér – Városháza főtér – Madách tér között fennáll a Károly körút közvetítésével. A Ring mentén, Keleten egy másik jelentős park, a Stadtpark terül el. Bécs ezzel Budapest számára majdhogynem utolérhetetlen pozícióban van, már ami a körút menti zöldfelületek arányát illeti a belvárosban. Pedig e területek más megfontolásból ingatlanbefektetés szempontjából értékesek lehetnének.

7/8
7. ábra: a bécsi Ring zöldfelületei és terei

Felmerül a kérdés: miért nem használják ki ezek az európai nagyvárosok tekintélyes belvárosi közterületi zöldfelületeik, séta- és rendezvénytereik nyújtotta „telekspekulációs" potenciáljukat? Miért törekszenek azok fejlesztésére, megőrzésére? Talán azért, mert tudják, felmérik: hogy ezek a közterületek a környező ingatlanértékeiket emelik, városi identitások hordozói, a jó közérzet, az élhetőség és a helyben tartó lokálpatriótizmus letéteményesei. Olyan agórák, fórumok és zöldfelületek, amelyek kondicionálnak, multifunkciósak, rekreálnak, turistavonzó célpontok, városi rendezvények területei, hatékonyan kompenzálják a belvárosokra nehezedő túlzott gépjármű forgalom terhelést, ezáltal a belvárost részben felmentik a koncentrálódás, sűrűsödés káros következményeitől. Budapest belvárosában az elmúlt évtizedben pedig felerősödött az igény arra, hogy ehhez a gondolatmenethez felzárkózzunk, az üres terület pedig esélyt kínál arra, amire 120 éven nem volt esély a városban: a városháza mellé rendelt nyitott tér létrehozására. Őszintén remélem ezért, hogy az építészeti szcénán – a politikai szcéna egyetértése mentén – a miért ne? kérdés felől közelíteni tudunk a hogyan igen válaszai felé. A megvalósításra pénzünk nincs (egyenlőre), időnk pedig van: tehát minden adott, hogy a területre jó tervezési program szülessen, ehhez pedig a Budapest Szíve program elveiből jottányit sem kell engednünk, pusztán a városháza fórum kapcsán megfogalmazott elképzeléseken szükséges módosítanunk.

Bardóczi Sándor