LHHH - Sportrepülő központ a Hármashatár-hegyen - Kosztya Csilla diplomaterve

Kosztya Csilla diplomatervében a Hármashatár-hegy repülőterével foglalkozott, melyhez személyesen is erősen kötődik. Átfogó háttérismereteire alapozva tervében a hely történeti hátterét és a repülésoktatást is bevonja, de lehetőséget nyújt a laikusoknak is, hogy közelebb kerüljenek ehhez a világhoz.

Diplomamunkám helyszínének a II. kerületi hármashatár-hegyi repülőteret választottam. A helyszínhez személyes kapcsolat fűződik: gyermekkorom összes hétvégéjét itt töltöttem testvéreimmel, nagyszüleimmel, később a családom is a környékre költözött. A repülők közelsége már gyermekként felkeltette érdeklődésemet, majd idővel elkezdtem tanulmányozni magam is, miként maradnak ezek a szerkezetek a levegőben, végül 2021 októberében megkezdtem kisgépes pilóta tanulmányaimat is. A reptér bezárása 2012-ben nemcsak a repülés kedvelőjeként és helyi polgárként érintett meg, hanem építészhallgatóként is megoldandó feladatot láttam benne. Az engedély visszaszerzése már megtörtént, most a feladat a megfelelő infrastruktúra megszervezése.

A Hármashatár-hegy a magyar sportrepülés és repülőgéptervezés jelentős helyszíne. Rotter Lajos 1930-ban azonosított kedvező áramlatokat a területen, ezt követően hamarosan megkezdődtek a fejlesztések. Eleinte a hegycsúcsról szálltak fel a vitorlázórepülők, de nemsokára a csúzlis indítást felváltotta a csörlőzés és a vontatás, így a völgyben is megjelentek a repülőgépek. A csúcson négy, a nyeregnél egy, a völgyben pedig kettő hangár épült meg az 1950-es évekre. A repülés ma is három szinten zajlik a területen, mára a legfelső szinten főleg siklóernyősökkel találkozhatunk, a nyeregnél (felső hangár) sárkányrepülősök is előfordulnak, az alsó hangár szintje pedig a nehezebb szerkezetek területe: innen szállnak fel a vitorlázórepülők és a motoros sportrepülők, vontatógépek.

A Hármashatár-hegy volt az otthona a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületnek 1933-tól, azonban 2012-ben zavaros tulajdonviszonyok miatt az egyesület elveszítette a működési engedélyét. Hét év kihagyás után, 2019-ben megkezdődtek a tárgyalások, azonban az állandó üzem a mai napig nem tért vissza. Az utóbbi hónapokban ismét előtérbe került a hármashatár-hegyi repülés ügye: az egyesület 10 évre szóló szerződést kötött a Pilisi Parkerdő Zrt-vel, amely lehetővé teszi a működést.

Az elmúlt években az alsó hangár épületeinek állapota leromlott, nagy részük elbontásra szorul. A nyugati hangár teteje beszakadt, a téglaépületek alapozása megsüllyedt. Megújulásra van igény; olyan épületegyüttesre, amely egyszerre megemlékezik a terület gazdag történetéről, valamint biztosítani tudja a tudásátadás folytonosságát. A helyszín nem csupán gazdag történelme miatt jelentős a magyar vitorlázórepülés életében: különleges elhelyezkedése miatt talán itt kerülhetnek a laikusok legközelebb e zárt világhoz. E két adottság miatt olyan épületeket képzeltem el, amelyek megemlékeznek a helyi repüléstörténetről, és gondoskodnak az utánpótlás toborzásáról, repülés oktatásáról is.

A helyszín nem csupán gazdag történelme miatt jelentős a magyar vitorlázórepülés életében: különleges elhelyezkedése miatt talán itt kerülhetnek a laikusok legközelebb e zárt világhoz. E két adottság miatt olyan épületeket képzeltem el, amelyek megemlékeznek a helyi repüléstörténetről, és gondoskodnak az utánpótlás toborzásáról, repülés oktatásáról is.

A területre tervezett két új épület a téglahangárakat egészíti ki. A klubház a hangárakhoz hasonlóan részben téglából épül meg - ehhez az elbontott épületek anyaga kerül beépítésre –, részben pedig könnyűszerkezetes. Az épület egy műhelyből, egy multifunkcionális közösségi térből és egy irodából áll. A földszintes, belsőudvaros ház a hangár és repülőtér irányába nyit, az erdő felé pedig zárt tömege jelent térhatárt. A négy épületszárnyat egy homorú, könnyed tető fogja össze, amely a repülőtér irányába való nyitást hangsúlyozza, a súlyosabb épülettömegtől elszakad. A közösségi tér teljes homlokzata nyitott a repülőtér felé. A helyiséget főként oktatási célokra használhatják, de egyéb, közösségépítő funkciók befogadására is alkalmas. Az északi és déli homlokzatán zsalugáterek sötétítenek. A műhely a hangár felé nyit, de a klubház folyosójáról is biztosított a betekintés. Az iroda a belső udvarra néz, ahol kerti tűzrakóhely bővíti a közösségi tevékenységek eszköztárát. Az épület tartószerkezete fa keretekből áll, amely a déli oldalon a téglafalra támaszkodik. A maghőszigetelt téglafal felett függőleges vörösfenyőléc homlokzatburkolat található, a tető fedése titáncink. A padlóburkolatok igazodnak a könnyű és nehéz szárnyak építészeti jellegéhez: a zártabb szárnyakban klinkertégla burkolat, míg máshol hajópadló kerül az aljzatra.

A múzeum épülete a ma romosan álló nyugati hangár belsejébe költözik be. A forgalom jellege miatt időszakosan működő hangár a kiállításon kívül egy kávézót is magába foglal. A téglafal vállára az első három állásban az eredetihez hasonló módon fa rácsostartó kerül, ezt zárja le a fémlemez fedésű tető. A szükséges funkciók fa lécezésű bútorként kerülnek a térbe, ezek a falakhoz szorulva engednek betekintést a kiállításra és kitekintést a reptér forgalmára. A kiállítótérben egy összeszerelt, helyi kötődésű, magyar tervezésű vitorlázórepülő is helyet kaphatna.

A diplomamunkámhoz készített tanulmányomban részletesebb leírás található a helyszínről és történetéről.

Kosztya Csilla

szerk.: Czigány Lilla