Ma & holnap, V. rész – településképvédelem az új építészeti törvény szerint

Cikksorozatunk az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény, valamint a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény összehasonlító vizsgálatával és értelmezésével foglalkozik. Az eheti részben a településkép védelmére vonatkozó változásokat emeljük ki.

A magyar építészeti szabályozás történetének két fontos, egymást követő mérföldköve a jelenleg még hatályos, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban Étv.), valamint az ezt felváltó, a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény (a továbbiakban Építészeti törvény). Mindkét szabályrendszer alapvetően befolyásolja a magyar építészeti kultúra fejlődését, az épített környezet védelmét és alakítását, a települések tervezését és fejlődését, valamint a hatósági eljárásokat, az ügyintézés menetét. A két törvény témakörök szerinti összehasonlítása, az eltérések bemutatása lehetőséget nyújt arra, hogy tájékozódjunk az idén hatályba lépő új szabályokról és felkészüljünk az ezekből fakadó változásokra.

A jelen cikk vizsgálatának tárgya a településkép védelme, valamint az ahhoz köthető szabályozás evolúciója. A településkép védelmének kérdése az épített és természeti környezet alakításának szabályozásával egyidős, régóta jelenlevő szabályozási fókuszterület. Ugyanakkor tisztán látható, hogy a településkép védelmének szabályozásának mélysége és minősége egymástól nagy távolságban levő „filozófia-szélsőértékek" között változott az elmúlt évtizedekben és az új, a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvényt horizontális elemként sűrűn átszövi.

Összehasonlító elemzéssorozatunk szempontjából azért is érdemel önálló tárgyalást a településképvédelem szabályozásának változásainak összehasonlítása, mert egyrészről ez a téma szorosan kapcsolódik előző írásunk témájához (főépítészek és tervtanácsok), tovább árnyalva és erősítve az ott leírtakat, másrészről pedig azért, mert ez egy olyan terület, amely kapcsán újabb szögből láthatunk rá a magyar építészetről szóló törvény alapvetően sajátos szemléletmódjára.

A településkép védelme az Étv.-ben

A hatályos Étv. a településkép védelmét integrált módon kezeli az épített környezet alakításának és védelmének kontextusában, némi hangsúlyt fektetve az esztétikai és örökségvédelmi szempontokra. Az eredeti, még módosításokat nem tartalmazó Étv.-ben a településkép védelme beleérthető a településrendezési és építési követelmények, valamint a zöldfelületekkel kapcsolatosan tett megállapítások közé. Önálló elemként hangsúlyosan elsősorban a településképet rontó, rossz állapotban levő épületek és gondozatlan zöldfelületek helyrehozatali munkáival kapcsolatos kötelezések formájában jelenik meg. Ez a hatóság-központú megközelítés jellemző az Étv.-re és különösen markáns különbséget mutat a Építészeti törvény alapállásához és szemléletmódjához képest. Persze ne feledjük, hogy az építéshatósági hatáskör az Étv. induláskor még a településekhez volt delegálva (!).

2016

De mielőtt az Építészeti törvényt elemeznénk, a településkép védelme kapcsán meg kell emlékezzünk a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvényről (továbbiakban: Településképvédelmi törvény). Ez a törvény az Étv.-t nem leváltotta, hanem azzal párhuzamosan szabályozta a építészet városépítészet, valamint a környezetalakítás kérdéseit. Ez a törvény kifejezetten a településkép védelmére fókuszál, részletes előírásokat szabva a települési arculat megőrzésére, beleértve az építészeti, táj- és kertépítészeti elemeket. Szabályozza a helyi önkormányzatok szerepét a településképi arculat alakításában, és konkrét eszközöket ad a kezükbe, mint például a településképi arculati kézikönyv, vagy a településképi rendelet, amelyek részletezik a védelmi intézkedéseket. Ez a törvény hangsúlyozza, hogy a településkép védelme nem csupán a meglévő építészeti arculat megőrzését jelenti, hanem a jellegzetes zöldfelületi és tájépítészeti értékek védelmét is magában foglalja, az építészeti örökségvédelemmel összhangban.

Az Étv. szempontjából is hiánypótló és nagy jelentőségű a Településképvédelmi törvény, mert az Étv. jellemzően mérnöki-hatósági szemléletét a települések arculatának kérdésében felváltja a közösség- és kultúra-központúság (!). Ezen a ponton megjegyzendő, hogy két olyan fajsúlyú, egymással részleges hatáskör-átfedésben lévő törvény, mint az Étv. és a Településképvédelmi törvény összehangolása kodifikációs szempontból hatalmas és bravúros megoldásokat igénylő feladat volt! 

A Településképvédelmi törvénnyel kapcsolatban fontos megállapítani, hogy nagy valószínűséggel ennek a törvénynek a végrehajtása kapcsán kezdődik meg Magyarországon a főépítészi hálózat legújabb kori felértékelődése is, hiszen mind a településképi arculati kézikönyvek és helyi rendeletek elkészítésében, mind azok előírásainak eljárásokban való foganatosításában már nem az építési hatóságok, hanem a helyi települési főépítészek és tervtanácsok kaptak kizárólagos és elsőbbségi szerepet.

Visszatekintve 2016-ra elmondható, hogy a Településképvédelmi törvény megjelenése előrevetítette az Étv. teljes újragondolásának szükségességét, amit aztán az Építészeti törvény végül meg is valósított.

Településképvédelem az Építészeti törvényben

Korábbi elemzéseinkben többször utaltunk rá, hogy az Építészeti törvény a korszerű elveknek és a mai közgondolkodásnak megfelelően egy „összegző-letisztázó" törvény is - a környezetalakítást érintő korábbi szabályozások mindegyikét érinti és azokat egységbe szervezi. Az Építészeti törvény, amely a kultúra megőrzését, közvetítését és fejlesztését, valamint a fenntarthatóságot helyezi előtérbe, a településkép vonatkozásában integrálja az Étv. és a Településképvédelmi törvény által bevezetett elveket és gyakorlatokat úgy, hogy egységet képez és a két törvény jelenleg hatályosan fennálló alkalmazástechnikai nehézségeit megszünteti.  Kiemelten foglalkozik az építészeti és táji értékek védelmével, és megerősíti a főépítészek szerepét az építészeti minőség és a településkép védelem terén. A törvény részletesen kitér a fenntarthatósági szempontokra és az építészeti minőség előmozdítására, amely hangsúlyosan magában foglalja a zöld infrastruktúra fejlesztését és a társadalmi részvétel bővítését is.

Amint azt a felvezetőben említettük a településkép védelme egy, az egész Építészeti törvényt átszövő, mondhatni horizontális terület. Jól mutatja az Étv-től való jelentős eltérést, hogy míg annak eredeti verziójában 16 helyen jelenik meg a településkép fogalma, addig az Építészeti törvényben 188 helyen. (!) Azonban nem csak a számosság számít, hanem kontextus is. A településkép védelme az Építészeti törvényben megjelenik egyebek mellett

• a törvény céljában;
• a törvény hatályában;
• az építészeti alapelvek rendszerében több összefüggésben is;
• az eltérő feladatkörök meghatározásainál;
• a főépítészi szervezetrendszer leírásánál;
• az országos tájépítész és a Balatoni főtájépítész feladatainál;
• a településtervek és településrendezési sajátos jogi intézmények meghatározásánál;
• az országos és helyi településkép-védelemnek dedikált önálló fejezetben (!);
• a műemléki értékek és emlékhelyek megőrzésénél.

A törvény szövegét tanulmányozva látható, hogy az Építészeti törvény az alapelveknél megfogalmazott értékvédelmi szándékait nagyon sok szempontból a településkép védelmén keresztül valósítja meg, egyben kihangsúlyozva és megerősítve a főépítészek, valamint a helyi közösségek szerepét.

A településképvédelemmel kapcsolatos számos újdonság közül talán azt a legfontosabb megemlíteni, miszerint az Építészeti törvény nem hagy kétséget afelől, hogy a jelenlegi helyi építési szabályzatok és településképi rendeletek párhuzamos szabályozási gyakorlata megszűnik és a jövőben a településképi követelmények is a helyi építési szabályzat részét képezik majd. (!) Azon túlmenően, hogy ezt már régóta várta mind az építész, mind a várostervező szakma, ennek a változásnak várhatóan a hatósági eljárásrendben is jelentős kihatásai lesznek majd.