Magyar Nemzeti Múzeum pályázat – Intramuros Kft.

Részletesen bemutatjuk az Intramuros Kft. által benyújtott pályaművet.

A Bíráló Bizottság részletes véleménye

Alapos funkcionális elemzésen alapul, a meglévő heterogén elrendezés kitisztítására törekszik. A történeti épületet az egyik belső udvarba helyezett, tisztán üzemi területeket magába foglaló szögletes tömbbe rendezi, amit az udvar magasságában áttör, ezzel kívánja a történeti udvar térbeliségét megőrizni. A déli udvar lefedetlen marad. A kiállítóterek a történeti épületben maradnak, bár a pályázó maga is elismeri, hogy a történeti terek nem alkalmasok minden kiállítás bemutatására, a hagyomány miatt mégis ezt tartja jónak.

Az udvarok az észak-déli átközlekedésre szolgálnak, illetve a földszinti közönségforgalmi terek közti kapcsolatként. A jegypénztárt és a főbejáratot a déli oldalra helyezi, a gépkocsi-rámpa mellé. Az udvarból kiemelkedő szögletes, színházi zsinórpadlásra emlékeztető szürke (perforált rozsdamentes acéllemez burkolatú) doboz látványa a körút felől, vagy madártávlatból bizarr és ipari hatású. A már meglévő udvarok alatti épületrészek elbontása, illetve az ott kialakítandó többszintes pincék komoly mélyépítési feladatot jelentenek, (résfalazás, stb.) amihez a gépeket a földszinti termek valamelyikén, esetleg részleges bontásukkal lehet csak bejuttatni.

Az udvari beépítés miatt a meglévő növényzet egészséges részét maradéktalanul megtartja. A kert kialakítása kissé sematikus, racionálisan tagolt, de a történeti kert sétányait teljesen megszünteti. A szakvélemény szerinti beteg fákat kivágja. Cserjéket átülteti. Örökzöldeket átültetés után nyírt sövényként kezeli (ez jó megoldás pl. a tiszafánál). A kertterv kidolgozása hiányos.

---

Részletek a műleírásból

AZ MNM ÉPÜLETE ÉS PROBLEMATIKÁJA

A Magyar Nemzeti Múzeum épülete nem csak a XIX. századi építészet egyik legjelentősebb és legsikerültebb alkotása, hanem a magyar kultúrtörténet egyik legjelentősebb emléke. Mit képvisel ma ez az épület?  Műemlék, amely a nemzeti öntudatunk ébredésének egyik legemblematikusabb emléke, amely önmagában szimbolizálja történelmünk egyik legjelentősebb pillanatát és így egy helyszín, amely évente egyszer a megemlékezési események hátterét adja. Élő intézmény, amely kiállításaival a magyar történelem egyik legreprezentatívabb gyűjteményét tartja életben. Szellemi központ, amely múltunk feldolgozásának folytonosságát biztosítja. Tár, amely múltunk tárgyi emlékeit fogadja be és rendszerezi. Ezen kívül kihagyhatatlan turisztikai célpont, kevés emblematikus városi referenciapontjaink egyike és kertje jelentős városi park. Számos, az épület valódi értékein túlmutató jelentős kulturális többlet, amely építészeti és múzeumtechnológiai szempontból erősen terheli az intézményt.

Ma az épület - amely eredetileg a magyar történelem emlékeinek bemutatására jött létre - eredeti rendeltetésének pusztán töredékében tesz eleget. Míg a raktározási, kutatói, irodai, kiszolgáló és egyéb zárt funkciók az épület 72,5% -át foglalják el, addig a közönségforgalmi funkciók (kiállítás, kiszolgálás) pusztán az épület 27,5% -ában kapnak helyet. Egy komoly kulturális többletet képviselő közönségforgalmi intézmény, amelynek pusztán töredéke áll a közönségforgalom rendelkezésére.

 

 

A KONCEPCIÓ

A fent vázolt anomália az épület funkcionális rendszerének jelentős átalakítását kívánná, de a tervpályázati kiírásban szereplő tervezési program nem sugallja az épület ilyen jellegű problémájának feloldását. A tervpályázati kiírás egy, az épület körüli park területén megvalósuló térszín alatti fejlesztést kér, amely zömében gazdasági-kiszolgáló funkcióknak adna helyet, ezzel is erősítve a közönségforgalmi terek és a közönség elől elzárt területek arányának kedvezőtlen eloszlását. Tervünkben ennek az aránytalanságnak a javítását tűztük ki célul egy olyan, szinte a meglévő épülettől független elem behelyezésével, amely felszabadíthatja a történeti épületet a közönségforgalom elől elzárt területek terhétől.

Mivel az épület körüli területen kialakult park a város szempontjából nagy jelentőséggel bír, illetve az épület emblematikus látványának jelentős módosítása elkerülendő, az épület bővítésének lehetősége csak az épülettömegben jelentkező üres területek, vagyis a belső udvarok területén biztosított.

Az épület kiállítási tereiről elmondható, hogy a modern kiállítástechnikai követelményeknek - kis termekből álló enfilade-os térsoraival, homlokzati megnyitásaival - nem tesz eleget, a hozzá fűződő kulturális tartalom miatt viszont a kiállítási funkciók a történeti épületben való megtartása megkerülhetetlen volt. Így – vállalva a kiállítástechnikai kompromisszumokat - a történeti folytonosság miatt ezt az utat választottuk, viszont némi funkcionális átalakítás, vagyis a közönségforgalom elől elzárt funkciók történeti épületből való kiemelése tiszta funkcionális elrendezést és nagy felületű kiállítási többletterületet eredményez.

 

 

A TORONY

Javaslatunkban az északi udvar területén egy toronyszerű épület szerepel, amely a belső udvar szintjeinél átszakadva egyben láttatja az eredeti udvart, így az épület bővítése gyakorlatilag az északi udvar szintje alatt és felett valósul meg, az udvar terében pusztán a felső és alsó épületrészek közötti közlekedés függőleges kapcsolatai jelennek meg. Az épület déli udvarában állandó elemek nem jelennek meg, csak időszaki installációk és bútorok. A tervpályázati kiírásban meghatározott 40 db parkolót a déli udvar alól kiköltöztetett „Lapidárium" területén helyeztünk el.

Az udvarszint alatt az újonnan kialakítandó és a történeti épületből kiköltöztetett raktárak, míg az udvar légtere fölött létrehozott új épületszinteken az épületből kiköltöztetett munkahelyek, vagyis az épület üzemeltetéséhez szükséges irodák, restaurátori és kutatói munkahelyek és a közönségforgalom előtt is időszakosan megnyitott kutatói könyvtár kaptak helyet.

Az udvarban álló „lábak" az épület új függőleges közlekedőit fogadják be. Az egyik „lábba" egyrészt az intézmény egészét kiszolgáló teherlift és dolgozói személylift, valamint egy menekülőlépcső került, míg a másik egy új, a közönségforgalmi szinteket kiszolgáló liftmagnak, valamint minden szinten mozgássérült wc-nek ad helyet. Az új közlekedési rendszernek köszönhetően az épület akadálymentes megközelítése és használata teljességgel, az eltérő használatú útvonalak kereszteződése nélkül megoldott. A toronyépület ezen a két vasbeton merevítőmagon nyugszik, és az ezekről konzolosan kiálló, acélhuzalokkal a merevítő magokról függesztett, szintenkénti vasbeton dobozokkal merevített vierendel-tartó jellegű statikai szerkezet.

A torony-épület a főbejárati kapu felülvilágítójának rácsmintázatából származtatott homogén perforációjú polírozott tükröződő fémlemez burkolatot kap, ezzel erősítve a meglévő épületbe behelyezett épületrész tárgy-szerűségét.

A MEGLÉVŐ ÉPÜLET FUNKCIONÁLIS ÁTALAKÍTÁSA

A meglévő épület zárt funkcióktól megszabadított szintjei egy áttekinthető, nagyon logikus funkcionális elrendezést eredményeznek. A földszinti oldalbejáratok állandó nyitva tartásával az épület belső udvarai és részben a belső terei az épület környezetével szorosabb kapcsolatba kerülnek. Ezáltal a jelen állapotában „pinceszint" jellegű, mellőzött földszint szinte a kert részévé válik, ezzel egy intenzív közönségforgalmat vonzó, élő épületszintet eredményezhet. Így ezen a szinten az épület rendeltetésétől némileg független, publikus kiszolgáló és kiegészítő funkciók kaptak helyet. Ezen a szinten az étterem és kávézó-büfé funkciói mellett az étteremhez is szorosan kapcsolódó konferencia- és vetítőtermek, gyermekmúzeum és kortárs művészeti galéria került.

 

 

Az I. emeleten, vagyis a reprezentatív lépcsőn megközelíthető szintre az időszakos kiállítási területek kerültek, amelyek a termek közötti újranyitott vagy újonnan létrehozott nyílásoknak köszönhetően teljesen körbejárható, enfilade-os jellegűvé váltak.

A II. emeleten megmaradt az állandó kiállítási funkció, amely a szintre jelenleg beékelődő egyéb funkciók áttelepítésével szintén teljesen körbejárható, tiszta funkcionális elrendezést nyert.

A tetőtérben alapvetően megmaradtak az eredeti raktár-funkciók, csak az északi udvar körüli irodák kiköltöztetésével hoztunk létre új kiállítási területeket, amelyek a Lechnek Jenő - féle raktárterek esetleges időszakos megnyitását és bemutatását is lehetővé teszik.

AZ ÉPÜLET KÖRNYEZETÉNEK ÁTALAKÍTÁSA

A Nemzeti Múzeum környezetének rendezésénél a „kevesebb-több" elvét tartottuk szem előtt. Célunk az volt, hogy a jelenlegi, némileg kaotikus állapotot rendezzük úgy, hogy a kert kialakítása az ismert funkciók (kőtár, séta, ünnepségek és rendezvények) ellátására alkalmas legyen, és a meglévő zöldből az egészségügyi tisztogatáson túlmenően a lehető legtöbbet megtartsuk. Lévén maga a múzeumépület hazánk egyik kimagasló építészeti emléke, környezetrendezése ennek, illetve az intézmény rangjának és küldetésének megfelelően decens és időtlen. Ennek megfelelően a Múzeumkert négy részre oszlik:

Udvartér

Ahogy korábban is, a múzeum előtti udvartér szolgál a rendezvények lebonyolítására, így ez a terület teljesen burkolt, növényzetét a meglévő fák adják. Az állandóan használt meglévő kapuk mellett az épület tengelyében egy nagyobb megnyitást javaslunk, jobban idomulva az ünnepségek helyszínéhez.

Zöldfelületek

A múzeumkertnek az épülettől északra és délre eső részei zöldfelületek. A kiadott fafelmérésben szereplő beteg fák kivágásra, a cserjék pedig átültetése kerülnek – utóbbiak a kerítés mellé, nyírt örökzöld sövénynek. A kitisztított állományban a megmaradó fák és a pázsit is jobban érzi majd magát, a kert térszerkezete pedig tisztább és elegánsabb lesz. A zöldfelületek határvonalán széles szegély meanderezik, mely helyenként paddá, máshol fallá magasodik. A falak a kőtár bemutatására szolgálnak, s a zöldbe harapó kisebb öblök végében állnak. Ezeket az öblöket az udvartér felől 1,2m magas, nyírt sövény határolja, előtte paddal.

Hátsó kert

Az épület hátsó homlokzata és a kertészház közötti, zárt udvartér hatását keltő kertrész burkolatot kap. A kertészház É-i és D-i meghosszabbításában növényekkel futtatott pergola húzódik a kerítés mentén, alatta, és a burkolaton az étteremmé alakított kertészház vendéglő-teraszai, amelyek az egyébként élettelen, és a környező funkcióknak köszönhetően alapvetően városi térként nehezen használható tér hangulatát hivatottak módosítani.  A meglévő két kisebb bejárat újranyitása mellett két szélesebb, rámpás kialakítású bejárat megnyitásával is erősítjük a tér integrálását a múzeumkert által vonzott városi élet áramlásába. A cserjéket ebből a kertrészből is áthelyezzük az északi és déli telekhatárra, a kerítés mellé.

Belső udvarok

A belső udvarok kialakításánál fontosnak tartottuk az észak-déli átjárás lehetővé és intenzívebbé tételét. Az északi, meglévő kertkapu mellett a déli épületbejárat tengelyének meghosszabbításában, a garázslejárat felépítményének integrálásával egy új, hangsúlyos kertbejáratot nyitottunk, amely a múzeumkert és múzeumépület ilyen irányú kapcsolatait erősíti.

Az északi belső udvart az új épületrész részben fedi. A belső, szabadon hagyott rész alaprajzra vetített kontúrjában egy vízmedence fekszik. Ez a díszmedence tükröződő felületével megsokszorozza az udvartérbe lejutó fényt, valamint - az új épület lábaival együtt - olyan, felülről fedett, oldalról nyitott tértartományokra, „filter-terekre" osztja az udvart, melyek egyszerre állnak „központi" és „félreeső" helyzetben, ideális helyszínekként kávézóteraszok számára.

A déli belső udvaron egyedi formájú mobil ülőpadok és az éppen aktuális kiállítást hirdető molinók kapnak helyet. Ide bárki leülhet, a kiállítások látogatása előtt vagy után, de ez a tér alkalmas lehet kisebb előadások megtartására is. Ez a kialakítás az északi udvarba való beépítés ellenpontjaként tudatosan megőrzi, és látni engedi az udvartér eredeti, feszes és tökéletes térarányait, de megtöri a hely eddigi élettelen ürességét.

ÖSSZEFOGLALÁS

Pályamunkánkról elmondható, hogy az általunk javasolt megoldás túlmutatva a pályázati kiírásban felvetett kérdések megválaszolásán egy olyan megoldást javasol, amely az eredeti épület karakterének megbontása nélkül, egy erőteljes és emblematikus hozzáadott elemmel oldja fel az épületben rejlő használati anomáliákat.

---

vezető tervező: Dobos Botond Zsolt
építész munkatársak: Borszuk Gábor, Dobó Rita, Szatmári Gábor
tájépítész: Vándor Kinga (Térvonal Kft)
generáltervező: Intramuros Kft.