Magyar örökség - Világörökség - interjú Németh Ferenccel

Az UNESCO világörökség mozgalmának célja, hogy a jövő számára megkönnyítse és elősegítse a múlt értékeinek megőrzését, mivel különösen mai, gyorsan fejlődő világunkban számos veszély, környezeti katasztrófa, rombolás, megsemmisülés fenyegeti. A világörökségi helyszínné nyilvánítás fokozott figyelmet irányít az adott épített örökségre, tájra és megőrzésére. A világörökség egyezményt elfogadó országok kiemelten foglalkoznak, többet költenek az értékmegóvásra, fenntartásra, kutatásra, felújításra, s ugyanakkor ezen kiadások egy részét igyekszenek a megnövekedett érdeklődés eredményezte idegenforgalomból származó bevételekkel fedezni. Világszerte fellendült az úgynevezett világörökségi turizmus, s az utazók immár 122 ország 690 érdekessége, látványossága közül válogathatnak. Az UNESCO Világörökség Bizottság 2000. végén az ausztráliai Cairns-ben megtartott Ülésén a legújabb magyar helyszínként a pécsi ókeresztény sírkamrák is felkerültek a listára. Németh Ferencet, a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságának titkárságvezetőjét kérdeztem ennek jelentőségéről, az ebből származó előnyökről:

NF.: A világörökségi cím elnyerése elsődlegesen presztízskérdés. Magyarország immár hat helyszínnel büszkélkedhet. Ezek között van a budapesti Duna-part a budai várnegyeddel, Hollókő, az Aggteleki és Szlovák Karszt barlangjai, a Pannonhalmi Millenniumi Bencés Apátság és természeti környezete, a Hortobágyi Nemzeti Park és az említett pécsi sírkamrák. Az adott ország mindenkori költségvetéséből való részesedés és a cím elnyerése között azonban nincs elsődleges kapcsolat. Ez inkább áttételesen keresztül működik: például a világörökségi helyszínek megóvása érdekében tett építészeti beavatkozások adókedvezményben részesülhetnek. Egy ország költségvetésének összeállításakor rendszerint vita van a pénzügyi és az értékmegóvásért felelős szakemberek között. Magyarországon a természeti és a kulturális örökségvédelemmel foglalkozók előtt áll még az a feladat, hogy a törvényalkotásban jelentősebb eredményeket érjenek el.

ÉF.: Hogyan lesz egy műemlék, egy táj a világörökség része?

NF.: Ez egy hosszadalmasabb folyamat. Először is tentatív, azaz várományosi listára vetetik fel a helyszínt. Csak a listán szereplőket lehet felterjeszteni a következő módon. Dokumentációt kell készíteni arról, hogy a helyszín a világörökségi konvenció felterjesztésre vonatkozó kritériumrendszerének megfelel, pontosabban a kiválasztott feltételek meglétét kell igazolnia a tagországnak. Például a Tokaji borvidék esetében, melyet múlt decemberben terjesztettünk fel, négy ilyen kritériumot jelöltünk meg.

Az első, hogy jelenlegi állapota különleges földhasználati, szőlészeti kultúráról tanúskodik, mely évszázadok óta jellemzi, s több nemzetiség él itt harmóniában együtt - szász, sváb, orosz, lengyel, szerb, román, örmény és zsidó.

A második pont, hogy kiemelkedő példája a tradicionális településnek, és kulturális, történelmi, helyrajzi, környezeti, ökológiai szempontból a századokon át változatlanul megőrzött földhasználati hagyomány bizonyítéka.

A harmadik kritérium a korai, 1600-as évekből származó írásos emlékeket, a negyedik pedig a kulturtáj organikus fejlődését említi. Igazolni kell tehát, hogy egyetemes értékről van szó.

A felterjesztési dokumentum tulajdonképpen két dologból áll: magából a szakmai felterjesztési anyagból, mely a tartalmilag szigorúan szabályozott kritériumokra épül - mint Tokaj esetében többek között ennek keretében kellett kifejteni a fentiekben említetteket; illetve az úgynevezett kezelési tervből, mely arra hivatott, hogy tervi szinten deklarálja, dokumentálja az örökség megóvására vonatkozó szervezeti struktúra, törvényi háttér, személyi, költségvetési és fejlesztési feltételek meglétét.

A felterjesztési dokumentáció benyújtását követően a megfelelő szakértői testületek megkapják azt tanulmányozásra, ellenőrzésre, s az adott helyszínre négy napos misszióra rendelik ki pár fős csoportjukat. Az ICOMOS, az ICCROM és az IUCN a Világörökség intézményesült szakértői. Ők csupán ajánlást tesznek az UNESCO Világörökség Bizottsága Vezetőségének, aki véleményezi azt, és elfogadásra, átdolgozásra illetve visszautasításra javasolja a Bizottságnak. Ezért a végső döntés a benyújtást követő legkevesebb másfél év alatt születhet meg.

ÉF.: Vannak-e kedvezményes elbírálásban részesülő felterjesztések?

NF.:Ez így nem állítható. Vannak alulreprezentált régiók, ahol az egyetemes érték megléte éppúgy bizonyítható lenne több helyszín esetében is, mint amennyit már felterjesztettek. Ugyanakkor vannak hagyományosan túlreprezentált országok, mint Olaszország, Franciaország, a klasszikus európai történelmi országok, főleg a mediterráneum, no meg Észak-Amerika, s már Japán is kezd ilyenné válni, míg Ázsia más részei nem. Tehát ez az egyik leglényegesebb kérdés. Hallgatólagosan elfogadott, hogy az úgynevezett kulturtáj, illetve a vegyes kategóriában történő nevezések szemben az épített örökséggel, valamint az alulreprezentált régióból történő felterjesztés egy kicsit kedvezőbb elbírálásban részesül. A szakértőknek azonban mindvégig tárgyilagosnak kell maradniuk. Az ő számadásuk alapján a Vezetőség ajánl a bizottságnak, tehát ez utóbbi két szervezet mérlegel és súlyoz.

ÉF.: Mely helyszínek szerepelnek a jelenlegi magyar várományosi listán?

NF.:A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága a 2000. decemberi ülésén 13 helyszínt illetően kedvező határozatot hozott. Mindenképpen valamilyen alfabetikus sorrend volna célszerű, ám elsőként említeném azon helyszíneket, melyek felterjesztése folyamatban van: a már említett tokaji borvidék, a visegrádi középkori királyi központ és vadászterület, a budapesti Andrássy út és történelmi környezete, azaz a Hősök tere és a millenniumi földalatti. Ezekről 2002-ben tudnak dönteni, míg jövőre kerülhet sor a Fertő-tóra, mely - akárcsak a karszt barlangok - más országgal közös felterjesztés. A világ ma már az örökségvédelem területén is annyira globalizálódott, hogy a világörökségi helyszínek függetlenednek az országhatároktól. A többi kilenc magyar �várományos" pedig: a tájház hálózat Magyarországon, az ipolytarnóci ősmaradványok, a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok, az északkeleti Kárpát-medence fatemplomai, Esztergom középkori vára, a Tihanyi félsziget, a Rózsadombi termál karszt területe, a budapesti zsinagóga negyed és a komáromi/komarnoi erődrendszer, a Monostori Erőd.

ÉF.: Ha jól tudom, 2002-ben Magyarországon rendezik meg a Bizottsági Ülést...

NF.:... a döntési folyamat egészen pontos mechanizmusa és írott játékszabályai értelmében mindig az adott Bizottsági Ülést megelőző ülés dönt a következő helyszínről. A konvenció szerint idén decemberben Helsinkiben születhet meg az a döntés, hogy Magyarország megkapta a 2002-es rendezés jogát. Persze ez is egy hosszabb folyamat eredménye: először 1998-ban Kyotóban jeleztük, hogy vállalnánk az ülés megszervezését és lebonyolítását, majd 1999-ben Marokkóban ezt kormányszándékkal erősítettük meg. Meg kell említeni, hogy tavaly júniusban a párizsi vezetőségi ülésen nem volt mód meghallgatni annak a négy munkacsoportnak a beszámolóját, melyek a lassan harmincéves Konvenció megreformálásának lehetőségeivel foglalkoznak. Ekkor elvállaltuk októberre egy rendkívüli vezetőségi ülés megszervezését, melyen minden résztvevő számára bebizonyosodott, hogy Magyarország alkalmas egy ilyen nemzetközi rendezvény lebonyolítására. A Nemzeti Kulturális Minisztérium irányításával jó teammunka alakult ki, hogy lehetővé tegyük a sikeres előkészületeket a 2002-es jubileumi ünnepi ülés megrendezésére.

ÉF.: Mivel jár a rendezői szerep?

NF.: A rendező tagország adja a Bizottság és a Vezetőség elnökét egy évre. Ez nagy hatáskör. A két választott testület munkáját irányítani kell, ez komoly szakmadiplomáciai felelősség, különösen egy olyan időszakban - és ez nagyon fontos -, amikor a harmincadik évéhez közeledő Konvenció, a Világörökség szervezete megérett a reformokra: működési mechanizmusát, eljárásrendjét, költségvetését, és az egyközpontúságot felváltó régiók vagy szubrégiók kialakulását tekintve. A világörökségi mozgalom stratégiájának, információrendszerének kidolgozása, új képzési stratégia kialakítása ekkor válik időszerűvé, és lesz a rendező ország felelőssége, ugyanakkor nagy, diplomáciai mozgásteret is jelent ez a szerep. Az elnök aláírása pénzügyileg is sokat ér, az ő kompetenciája elég egy pályázat elnyeréséhez, tehát minden téren komoly felelősségvállalást igényel a rendező országtól.

Köszönöm a beszélgetést.
Csordás Izabella