Malomból zeneház

A MÉK-MÉSZ diplomadíj 2017 műemlékvédelem kategória győztes tervének témáját egy székesfehérvári elhagyatott, volt malomépület adta. Az egykori malmot idéző zeneház tervezője Rentka László, a BME Építészmérnöki Kar, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék végzett hallgatója.

A középkori alapokon nyugvó, majd azon a 17. század végén újból felépített Sörház-malomból, valamint a 18. század elején létesült Sörházból és lakóházból, illetve a végleges formáját a 19. század végére elnyerő molnárházból álló impozáns és harmonikus műemléki épületegyüttest eredeti formájában ma már hiába keressük Székesfehérvár területén. Az 1985-ben ipartörténeti műemlékként védetté nyilvánított épületegyüttes sorsát a II. világháborút követő évtizedek, de különösen a 20. század utolsó éveitől történt események végérvényesen meghatározták. A malom 1998-as leégése, valamint a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola tulajdonába került műemléki együttesen végzett szabályszerűtlen építési munkálatokból fakadó 2005-ös részleges összeomlása után a vízimalomból mára csupán a malomárok felőli, fadúcokkal alátámasztott falmaradvány maradt meg mementóként. A város tulajdonában lévő molnárház is lassan az enyészeté lesz, födémszerkezete beszakadt és a fedélszéke is megrogyott, a raktárként használt épületet életveszélyessége miatt kiürítették. A Kodolányi János Főiskola tetemes anyagi ráfordításával felépített, új sörházi épületekben az intézmény igazgatósági részlege és különböző oktatási egységek – köztük a jazzoktatást folytató Művészeti Tanszék az északi szárnyban - nyertek elhelyezést. A Művészeti Tanszéknek otthont adó épületben a főtárgy helyiségeken kívül (dob, gitár, basszusgitár, harsona, trombita, szaxofon, zongora, ének) hangszeres próbahelyiségek, kiszenekari gyakorlóterem, valamint hangstúdió szolgálja az intézmény hallgatóinak fejlődését.

Az egykori vízimalom helyén tervezett új épület építészeti programjának megfogalmazásánál felmerült a főiskola nyújtotta zenei környezethez való kapcsolódás gondolata. A Kodolányi János Főiskola tájékoztatása alapján tudomásomra jutott, hogy a jazzt tanuló diákoknak hiányzik egy nagy közösségi tér, egyfajta zsibongó, ahol találkozhatnának az órák illetve zenei próbák szünetében, valamint egy zenés klubhelyiségre is igényt tartanának, ahol a feltörekvő fiatal tehetségek kipróbálhatnák magukat közönség előtt is. Arról is értesültem, hogy a székesfehérvári Alba Regia Szimfonikus Zenekar mostanában költözik át a Kodolányi Főiskola főépületének földszintjére, nem messze a tervezési helyszíntől, ez a tényező is a zenei hasznosítás irányvonalát erősítette meg az építészeti programalkotásban. A megkérdezettek és érintettek mind megerősítettek abban, hogy hiánypótló lenne egy ilyen többfunkciójú zenei létesítmény Székesfehérváron.

A Sörház téri épületegyüttes a „Kodolányi Campusaként" hívott terület – a Koronás Park, Rózsaliget és a tó környéke – északi végén helyezkedik el, a környéken a Kodolányi oktatási egységei, valamint művészeti gimnázium is található. Egy nemrégiben jóváhagyott városfejlesztési koncepció szerint a Sörház tér visszakapná közterület jellegét, illetve a molnárház melletti telken zöldparkot létesítenének, így a beruházás helyszíne integrálódna a városszövetbe és két oldalról is feltárulhatóvá válna.

A volt vízimalom falához épített épület zeneházként több funkciót is ellát: A szélfogó bejárat kiemelkedik az épület tömegéből, itt belépve érkezünk meg a zsibongó térbe, jobboldalt helyezkedik el a függőleges közlekedő blokk két egykarú lépcsővel ill. üveglifttel, valamint a bejárattól nem messze az információs pult. A malom megmaradt fala mentén nagy födémáttöréssel le lehet látni a pinceszinti jazzklub színpadára. A pinceszintre leérve a megmaradt pincefal mentén húzódik a felső traktusban a vendégeket kiszolgáló sáv ruhatárral, mosdóval ill. büfével. A malomárok felőli pincefalak mentén megjelennek a malomkerekek tengelyei látványelemként, egyúttal az épület eredeti funkciójának emlékeztetőjeként. Az emeleti szinten a 150 férőhelyes zenetermet két oldalról lehet megközelíteni. Az északi eredeti oromfal, mint kulisszafal jelenik meg a térben, e mögül vonulhatnak fel a színpadra a művészek. Az alapvetően komolyzenei előadásoknak otthont adó zeneterembe szakági akusztikai méretezés alapján deszka padlóburkolat és akusztikai álmennyezet ill. falburkolat került, ez utóbbi szerkezet típusa áttört felületű, kemény ásványgyapot lemez fa burkolattal. A kitüntetett hangterjedési irányokból adódóan a hangelnyelő szerkezetek a ferde tetősíkok felső kétharmadában, ill. a színpadtól (hangforrástól) 13 m távnál messzebb lévő felületeken helyezkednek el. A hangvető szerkezetek finom geometriai felülettörései segítik a megfelelő hangvezetést, így a terem hallgatósága tökéletes zenei élményben részesülhet.

A szomszédos volt molnárház tulajdonképpen a zenészek háza, itt találhatóak az emeleti zeneteremben fellépő művészeket és az előadásokat kiszolgáló funkciók sztáröltözővel, kórusöltözővel, színpadi raktárral, valamint teherlifttel a zongora és egyéb színpadi kellékek könnyebb szállítására. A felújított tetőtérben a különböző gépészeti helyiségek (gázkazánház, szellőző gépház, hűtő berendezések) találhatóak.

Értékmentés – régi és új viszonya

A tervezett zenei létesítmény a volt Sörház-malom vegyes kőfalazatú falmaradványainak, illetve a hozzá északról kapcsolódó volt molnárház meglévő téglafalainak felhasználásával készül. A létesítendő új épület statikai modelljének megválasztásánál fő szempont volt ezen megmaradt műemléki falmaradványok megmentése, állékonyságának biztosítása. A vízimalom az 1998-as leégése előtt fából készült hagyományos oszlop-gerenda rendszerrel merevített, barokk fedélszékkel fedett ötszintes, kéttraktusos épület volt. Az új épületaz eredeti pillérraszterben elhelyezett keretállásokkal, vasbeton oszlopokkal, ill. pillérekkel, közbenső lemezfödémekkel, valamint vasbeton bordás zárófödémmel hordja az építmény terheit, így óvva az eredeti barokk falszakaszt. A malomárok felől megmaradt középkori alapfal és barokk kori vegyesfalazat impregnáló vakolattal kerül konzerválásra, a molnárház nagyrészt levált vakolata visszabontásra kerül és megjelenik az eredeti falazat architektúrája a vékonyan újravakolt, dörzsölt téglafelületeken.

A belső udvari homlokzat a tetővel egybefüggő korcolt fémlemezfedésű, az új falazat maghőszigetelt vasbeton, a földszinten a zsibongó tér nagy üvegfelületi megnyitásokat kap. Az anyaghasználatban jól kirajzolódik a régi és új épületrészek kontrasztja alátszóbeton felületek, valamint az eredeti szépségében megőrzött vegyes kőfalazat között.A Zeneház megidézi tömegformálásában az eredeti vízimalom épületkubusát, ám nem „szolgahűen" rekonstruálja azt, valamint itt is az anyaghasználatban differenciálja régi és új viszonyát.

Rentka László

Diplomadíj laudációja

Középkori alapok, barokk falak, egy elhagyott, pusztuló épület, mellette már csak falmaradványaival jelzett másik. A Molnárház a meglévő struktúrájával a kiszolgáló tereket foglalja magába. A Sörház-malom kubusát ezáltal a főfunkció foglalhatja el, ami nagyvonalú térkezelést eredményez. Az építészeti koncepció az ellentétek kiegyenlítését és egyben kihasználását is célozza. A Molnárház egyszerű architektúráját a Sörház-malom utcai újjáépített homlokzati fala folytatja, hogy aztán a fémlemez fedésen átlendülve az udvari oldalon üvegmegnyitással, nagyvonalú hangvételbe csapjon át. Ezt az erős felütést a Molnárház egyszerűsége ellenpontozza. A belső terek szépen differenciáltak. A pincei zártságban otthonos jazz-klub felett a teljes nyitottság, az udvarral közvetlen kapcsolatban lévő galériás kiállítótér, míg legfelül csak a tartószerkezet finom ritmusával osztott elegáns zeneterem. Az anyaghasználat következetes szolidsággal mutatja a régi és az új épületrészek addícióját. A diplomaterv szép példája a nagyotmondást kerülő, visszafogott, ugyanakkor új értékekkel gazdagított műemlékmentésnek.

Laudáció: Nagy Gábor

A 2017-es díjazottak listája elérhető ezen a linken.