/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Közélet, hírek

Mátyás király szerepzavarban — Egy közösségi részvételen alapuló szabadtér-tervezési modellkísérlet tapasztalatai

1/5

?>
?>
"Ülődomb projekt"
?>
"Ülődomb" projekt
?>
"Ülődomb" projekt
?>
1/5

Mátyás király szerepzavarban — Egy közösségi részvételen alapuló szabadtér-tervezési modellkísérlet tapasztalatai
Közélet, hírek

Mátyás király szerepzavarban — Egy közösségi részvételen alapuló szabadtér-tervezési modellkísérlet tapasztalatai

2008.05.21. 09:26

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Dömötör Tamás

Vélemények:
18

Dosszié:

Közösségi részvétel. Új mantra vagy új lehetőség? A szépség avagy a jóság legyen a prioritás? Ma még csak úttörő példák állnak rendelkezésünkre ebben a témakörben Magyarországon. A közterek és egyéb köztulajdonnak számító szabad terek uniós pályázhatóságának egyre inkább feltétele a helyi közösségek és a közszféra véleményének, céljainak beépítése a tervezés folyamatba. A ZÖLDÖVEZETBEN Dömötör Tamás, a közösségi részvételi tervezés egyetemi oktatója saját mintaprojektjén keresztül ad ízelítőt a folyamatról.

Mi történne, ha Mátyás királynak a mai Magyarországot kellene vezetnie? Milyen gúnyába bújna? Milyen döntéseket hozna, és hogyan valósulnának meg ezek? Írásom természetesen nem (párt)politikai kérdéseket kíván feszegetni. A korszellem, a politikai-társadalmi viszonyok a tervezésre is kihatnak, a rendszerváltozás óta a korábbi szerepek átalakulóban vannak. A döntéshozatalban kialakult szerepek megváltoznak. A sikeres kortárs kertek a hagyományos, tiszta szereposztásban születtek. De mi történik akkor, ha új, a közvetlen demokráciát jobban képviselni szándékozó tervezési folyamatot igyekszünk megvalósítani? A terv és a tervezési folyamat itt következő elemzése egy új szerepkeresési folyamat próbálkozásait, sikereit és kudarcait írja le a budapesti Mátyás tér tervezési folyamatának példáján.

Budapest VIII. kerületében a társadalmi szegregáció az elmúlt évtizedekben rohamosan nőtt. A kerület elhelyezkedéséből (a belváros és a zöldövezet közé szorult gyorsan leromló övezet) adódó folyamatot erősítették a városba áramló alacsony státuszú, gyökértelen, többnyire kisebbségi bevándorlók, valamint a pusztán építészeti módszerekkel történő városrehabilitáció (pl. IX. kerület) által kiszorított, halmozottan hátrányos helyzetű népesség áttelepülése. Józsefváros vezetése 2004-ben készült 15 éves kerületfejlesztési stratégiája döntött a kerület 11, önálló arculattal rendelkező területi egységre történő felosztásáról. A leghátrányosabb helyzetű negyedet Magdolna névre keresztelték, és nekiláttak a negyed arculatépítésének. A fejlesztést fokozatosan, a szociális városrehabilitáció eszközeivel kívánja véghezvinni egy 2020-ig tartó folyamatban, ahol az értékek megőrzése és a minőségi megújítás a két vezérfonal, egybefonva a fizikai és a társadalmi környezet javítását. A nyugaton már elterjedt, komplex városmegújítási módszer a szlömösödő városrészeken igyekszik olyan minőségi átalakulást végrehajtani, mely a fizikai környezet javítása mellett társadalmi megújítást is eredményez, megtartja a helyi lakosságot. A városmegújítási programok jelentős része ugyanis a halmozottan hátrányos rétegek elvándorlását eredményezik, ami nem a problémák megoldását, hanem csupán áthelyezését jelenti.


A Magdolna negyed szabadtereinek megújítását két vonalon indították meg. Egyrészt a társasházak lakosságát igyekeztek aktivizálni, ösztönözni a belső udvarok megújítására – több sikeres projekt született. A másik kulcsterület a Mátyás tér, a negyed legnagyobb köztere volt. A céloknak megfelelően itt is a lakosság minél sokoldalúbb és nagyobb mértékű bevonására törekedtek. Hazai tapasztalat híján a sajátos tervezési feladatra a BCE Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszéket vonták be, ahol célzottan 2003 óta kutatják és oktatják a közösségi részvétel elméletét és technikáit.


A modellkísérletnek kikiáltott fejlesztéssorozat megvalósításában a városszövet és a társadalmi háló együttes és kölcsönös fejlesztését szolgálja a szociális infrastruktúra fejlesztése, a civil szervezetek működésének segítése és az ingatlanok társadalmi részvételen alapuló rekonstrukciója. A kísérlet jelleg kétségtelen, hiszen ilyen léptékű és ilyen szemléletű városrész-megújítási program még nem született. Azt, hogy a folyamat modellként értékelhető-e, természetesen majd az idő dönti el.

A feladatok koordinálását a RÉV8 ZRt. végezte. A csoport feladata a kihívás komplexitása rugalmasabb, sokoldalúbb csapatot igényelt. Az építész és mérnök szakemberek mellett geográfust, szociológust is alkalmaznak. A társasházak homlokzatainak és belső udvarainak megújítása a jól lehatárolható célcsoportok segítségével viszonylag zökkenőmentesen indult meg 2006-2007-ben. A folyamat koordinációjában a Rév8 ZRt. mellett több tájépítész is részt vett, a megvalósulás egyértelműen sikernek könyvelhető el.

A Mátyás tér tervezése sokkal összetettebb tervezési-szervezési munkát igényelt. A nagyobb lépték miatt az eredmények egy része csak hosszabb távon jelentkezhet. A nyitott köztér nem teszi lehetővé a tulajdonos, a kezelő és a használó egyértelmű meghatározását, viszonyainak körvonalazását. A közterek, szabadterek tervezése eleve speciális ismereteket igényel. A társadalmi mozgások, a természeti folyamatok hangsúlyosabb jelenléte az építészeti ismeretek mellett eleve jelentős ökológiai és speciális társadalomtudományi, például környezetpszichológiai tájékozottságot igényel. Erre az építész társadalom is kezd ráismerni (lásd Sári István: Miénk itt a tér? Építészfórum, 2008. január 31.). A részvétel alapú tervezés további kihívások elé állít. Kezelni kell szociálpszichológiai folyamatokat, melyhez ismerni kell a csoportdinamika eszköztárát. A speciális, számos szempontot integráló ütemezés is új kihívást jelent. Végül természetesen tisztában kell lenni a részvételi tervezés módszertanával, eszközrendszerével, tudni kell, mikor melyiket alkalmazzuk, és milyen szakembereket vonjunk be. Mindezek mellett a tervezés folyamata más hozzáállást, nagyfokú alázatot és rugalmasságot kíván. Valljuk be, ebben sokszor elég rosszul állunk. A döntéshozó a saját hatalmának megcsorbítását, a szakember a szakmaiság és az önmegvalósítás sérülését látja veszélyeztetve. Az érintettek részvétele számos félelmet kelt a felülről irányításhoz hozzászokott szereplőkben. Egyrészt tehát nem csoda, ha a tervezők igyekeznek megtartani a maradék tervezői mozgásteret, bár etikailag elvárható egy nagyobb mértékű alkalmazkodóképesség, nyitottság.


A közösségi részvétel növelése többlet terhet ró minden szereplőre: a döntéshozóra, az érintettekre, de a tervezőre is, ezért megfontolandó, mikor, milyen mélységben alkalmazzuk. Mivel a Mátyás téren az elsődleges szándék az ott tartózkodás és a közösségformálás erősítése volt, a lakosság véleményformáló aktivitása erős, a helyzet szinte kikövetelte a részvételen alapuló tervezés alkalmazását. A tér megújításának folyamata 2004-2005-ben kezdődött meg. A tervezési szakaszba a BCE Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék 2006 tavaszán kapcsolódott be. Bár célunk volt, hogy az eddig felhalmozott elméleti ismereteket a gyakorlatban kamatoztassuk, és segítsük a hazai esetek híján szintén tapasztalatlan önkormányzatot, a szakmai segítséget a RÉV8 ZRt. csak a hagyományos szabadtér-tervezési munkákra kérte. A cég a tervezés folyamatát a lakossági fórumok szintjén képzelte el, ami nem, vagy kis mértékben haladja meg az átlagos magyar gyakorlatot. A fórumokon csekély számú lakos jelent meg. Az egyeztetési folyamatot nehezítette, hogy

  • a résztvevő lakosság száma alacsony volt, ezért a véleményképviselet legitimitása megkérdőjelezhető
  • a résztvevők megjelenése esetleges volt, a megjelentek csak önmagukat képviselték, ezért a véleményképviselet reprezentativitása is megkérdőjelezhető
  • a résztvevők mindig mások voltak, a tervezési folyamat mindig megszakadt, újra kellett kezdeni.

1/5


Mindezek ellenére a fórumok (kiegészülve a tervezők által készített interjúkkal) eredményesnek mondhatók, a kérések és javaslatok tükrözték a helyi társadalom jelentős részének álláspontját, és nagyrészt beépültek a tervbe. A modellkísérlet két éve során a lakossági fórumok szervezése határozott fejlődést mutatott az információterjesztés és az érdekcsoportok feltárásában, de a professzionális moderáció/facilitáció hiányát a lelkesedés és az őszinte jó szándék nem tudta teljesen kompenzálni.


A tervezés és a kivitelezés folyamata két ütemben zajlott. A modellkísérletben számos, a tapasztalatlanságból, hozzá nem értésből származó, tanulságos hiba jelentkezett. A folyamat szervezője nem tisztázta a szerepeket, ezért

  • a megbízó részéről a terv konzultációját időszakonként más felelős végezte, ami a megbízó részéről a folyamat átláthatóságát akadályozta meg
  • a terv konzultációja során hozzá nem értő megbízói képviselővel kellett egyeztetni, ami gyakorlatilag az érdemi visszacsatolás hiányát eredményezte, ugyanakkor a szakmai döntéseket a megbízó magának tartotta meg
  • a megbízó jelentős mértékben tervezői szerepeket is felvállalt, ráadásul úgy, hogy ezt nem egyeztette sem a tervezővel, sem a korábbi elemzések eredményeivel. Számos ésszerűtlen, hibás döntés született, ami növelte a költségeket, a megvalósítás időtartamát és a lakossági elégedetlenséget. A megbízó ezáltal hátrányos tárgyalási pozícióba került a lakossági egyeztetések folyamán.


A folyamat szervezője nem tisztázta a döntéshozatali procedúra lépéseit, ami számos visszásságot eredményezett. A tervezés és a társadalmi egyeztetés szinte a kivitelezés végéig tartott. Az első ütemben megvalósult térszerkezeten változtattak, ami ésszerűtlen térformálást eredményezett. Számos kisebb-nagyobb változtatás történt, melyek a térkompozíciót felborították vagy a használati, fenntartási lehetőségeket korlátozták. Fontos tehát meghatározni a döntéshozatal egyes lépéseinél, hogy mik azok a pontok, melyeken nem lehet, vagy ésszerűtlen, költséges változtatni, illetve rontanák az építészeti minőséget, esetleg a művészi koherenciát.

A lakossági vélemények által kidolgozott tervelemeket megváltoztatták, ami a részvételi folyamatot a tokenizmus (szimbolikus, kirakatszerű társadalmi részvétel) szintjére süllyesztette. Egyes döntések később lakossági tiltakozást váltottak ki, ami miatt a már kivitelezett elemeket át kellett alakítani. A legnagyobb gondot a lakossági javaslatra a tervbe épített térhatároló terepjátékok okozták. Az egyik, szemmagasság alatti méretűre (1.40m) tervezett domb ugyanis három méteresre sikeredett a kivitelezés során. A szomszédos ház lakói tiltakoztak a „hegy" ellen. A felpaprikázott lakossággal szemben az építtető olyan hátrányos alkuhelyzetbe került, mely a domb részleges visszabontására, sőt a tér más elemeinek áthelyezésére is kényszerítette. Az esetnek több tanulsága is van. Egyrészt a környezetpszichológiai képzettség fontosságát és a szakmaiság nélkülözhetetlenségét hangsúlyozza. Ez azért különösen fontos, mert a szabadterek azok a helyek, melyekről leginkább hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy bárki meg tudja tervezni, nincs szükség szakértelemre. Emellett legalább olyan fontos az a tanulság, hogy az egyeztetés során a szakmaiság hiánya bizalmatlanságot és ellenállást eredményez, pedig ma hazánkban a részvétel egyik legfontosabb szerepe épp a bizalomépítés.

 


"Ülődomb projekt"
2/5
"Ülődomb projekt"

Nem volt megfelelő az ütemezés sem, az állandó csúszások miatt a tervezés minősége romlott, egyes dokumentációk nem készültek el, ami végül a kivitelezésre is hátrányosan hatott. A nemzetközi források elköltése miatt egyes fázisokat korábban, a tél beállta előtt kellett elvégezni. A rendelkezésre álló keret miatt a burkolatok készültek el. A téli építési szünet alatt érzékelhető volt az elégedetlenség a burkolt felületek növekedése miatt. A forráselosztás sajátságait nem lehetett kiküszöbölni, esetleg a tájékoztatás lehetett volna kiterjedtebb, részletesebb.


A terv az említett szervezetlenség miatt gyakorlatilag a kivitelezés végéig folyamatosan változott, akárcsak egy magánkert esetében. A szakmaiság emiatt csorbult, ami a közpénzek nem optimális kezelése mellett a tér későbbi használhatóságát is rontja. A helyi elfogadás csak később mérhető, a marketingérték viszont valószínűsíthetően csökkent több karakteres elem kihagyása, valamint a terv torzóként való megvalósulása következtében.

Az elmondottak ellenére meg kell állapítani, hogy a Rév8 ZRt. a két év folyamán nyitottnak bizonyult az új részvételi módszerek kipróbálására, bár néha tartózkodást, bizalmatlanságot tapasztaltunk, ami a módszerek és eszközök újszerűsége, valamint a döntéshozói felelősség új minősége miatt érthető: nekik kell viselni a döntések felelősségét, a tervező legfeljebb jelezheti a várható hátrányokat, nehézségeket, károkat.

A tervezés során a minél nagyobb integrációra törekedtünk. A tervezési folyamat gyakorlatként rögtön beépült az egyetemi képzésbe, a munkába bevontuk az egyetemi hallgatókat is. Az első lakossági fórum tapasztalatai alapján 3 tervváltozatot dolgoztak ki a diákok, melyet újabb lakossági fórumon ismertettek. A bemutatónak több tanulsága volt.

Az átlag állampolgár nem tudja az alaprajzot értelmezni. Az ismertetett funkciókat képesek véleményezni, de a téralakításban a síkbeli formalizmus szintjén tudják csak érzéseiket kifejezni, a grafikai megoldásokat kritizálják (pl. tetszett nekik a csigavonal, a szögletes vonalak nem, pedig a térben ezek egész másként jelennek meg). Az ilyen alaprajzi egyeztetések esetleg új tervi formavilágot eredményezhetnek, különösen a mai minimalista, modernista formákkal szemben. Mielőtt azonban egyes tervezők aggódni kezdenének, meg kell jegyezni, hogy a térformálás inkább a tervezőket izgatta, a nézők csak rákérdezésre mondtak véleményt a térformákról. Sokkal inkább a megfelelő használati funkciók megléte, térbeli elhelyezése és a rendezettség kérdése foglalkoztatta őket. Úgy vélem, az esztétikai, tér- és növénykompozíciós elképzelésekben – lakossági oldalról – a tervezők nem voltak korlátozva. A lakosok kiválóan érzékelték, hol vannak a korlátaik, így igazi párbeszéd tudott kialakulni. Azért fontos ez a következtetés, mert gyakori félelem, hogy a közösségi részvétel amatőr vagy kommersz téralakításhoz vezet. Tapasztalataim szerint, ha tisztázva vannak a szerepek, ettől nem kell tartani.

A tervismertetések nyelvezete sokszor nem volt értelmezhető a hallgatóság számára. Fontos, hogy ráérezzünk, milyen nyelven kell szólni a helybeliekhez. A szakmai ismertetés számukra száraz, érthetetlen, máshol vannak a súlypontok, mást kell kiemelni, egyes témákat pedig esetleg teljesen szükségtelen megemlíteni (pl. a helyszín leírása vagy a művészi koncepció).

Az integratív tervezés fontos szempontja, hogy a kötődéseket és a későbbi fenntartást is igyekezzünk biztosítani. A tervezés során ezért olyan anyagokat, kiviteli technikákat és téralakítást alkalmaztunk, melyek – amellett, hogy a fokozott biztonsági elvárásoknak megfelelnek – lehetővé teszik a társadalom bevonását a kivitelezésbe, fenntartásba. Ugyancsak törekedtünk arra, hogy a modellkísérlet marketingértékét egyedi megoldásokkal növeljük. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a negyed csak erős arculatváltással, karakteres megjelenéssel és pozitív identitással képes pozitív irányba fordítani a fejlődési folyamatokat. Ezt a célt szolgálta az utcabútorok kiválasztása: egyedi, „házi" technikával, ún. pillekő bútorok kihelyezéséről döntöttünk. A kivitelezésbe bevont szereplők még jobban kötődnek a területhez.

 

"Ülődomb" projekt
3/5
"Ülődomb" projekt

"Ülődomb" projekt
4/5
"Ülődomb" projekt

 

Minden résztvevő egyetértett abban, hogy sikeresnek bizonyult a helyi általános iskola – jórészt roma – diákjainak részvételével megrendezett „ülődomb" projekt, ahol egyedi bútorokat készítettünk több mint 30 gyerek és 20 felnőtt részvételével. A dombok kihelyezése és környezetének kialakítása (aszfaltfestés) szintén a gyerekekkel együtt történt. A sikerhez nagyban hozzájárult, hogy a tervezők és az iskola képviseletében egyaránt végig jelen volt egy-egy tapasztalt szervező, akik együttműködve a folyamatot megtervezték és lebonyolították, valamint egy szakértő és empatikus formatervező, aki a technikai hátteret biztosította. Ugyancsak sikeres volt a közösségi növényültetés, ahol a reprezentatív személyek, gyerekcsoportok, nyugdíjasok és aktív korúak egyaránt szép számmal vettek részt.

A tér 2008. tavaszán megnyílt. A lekerített terület védhetősége nőtt, a fenntartás társadalmi bázisa kialakulóban van. A közeljövőben eldől, hogy a fizikai megújítás utáni degradációs folyamatokkal fel tudja-e venni a versenyt a tér menedzsmentjének felépítése. A szociális munkások, közösségfejlesztők, vállalkozásszervezők stb. bevonása tehát szintén szükséges – lehetőleg jóval a megvalósítás előtt.

A két éves folyamat legnagyobb tanulságai:

  1. A részvételi tervezés a lakossági fórumok mellett rengeteg módszer és eszköz alkalmazását teszi lehetővé, érdemes élni ezekkel. Fontos azonban, hogy ezek megfeleljenek a helyi adottságoknak és a szituációknak.
  2. A kommunikációra és a társadalmi bázis megteremtésére az előzőleg elképzeltnél sokkal több időt és energiát kell szánni.
  3. Fontos az ütemezés, valamint a szerepek optimális és világos leosztása. A „tervezés tervezése" elengedhetetlen az előkészítés során.
  4. A részvétel a szakmaiság fontosságát nem csökkenti, hanem növeli
  5. A részvételi tervezés eltérő módszereinek és eszközeinek alkalmazása következtében más lesz a fizikai környezet, a folyamatot tükröző „részvételi táj" alakul ki

A közösségi részvétel alapú tervezés során megvalósult szabadterek száma nem nagy, de talán elemzésükkel leszűrhetők olyan tartalmi és formai elemek, melyek alapján valamilyen egyedi sajátságot mutatnak. Bár a Mátyás tér, mint modellkísérlet számos elemet megjelenít ezek közül, a megvalósulásban – a résztvevők tapasztalatlanságából, szerepzavarából fakadóan – végül a „modell" helyett inkább a „kísérlet" jelleg dominált, ezért hiba lenne ebből az egyetlen esetből messze menő tipológiai, hatékonysági vagy tervminőségi következtetéseket levonni. Egyértelműen megállapítható azonban, hogy a tervezés folyamata, módszertana és eszköztára meghatározóan hat a végső produktumra. Átrétegződik a súlypontok rendszere: az építészeti értékrendben igen gyakran elsődleges esztétikai, formalista szempontok háttérbe szorulnak, hangsúlyossá válnak az egyéb pszichológiai elemek (rend, hagyományosság, célszerűség stb.). Az ezredforduló építészeti irányszabása, a „több etikát, kevesebb esztétikát" jelmondat tehát igazából egy alapvető szerepváltást kell, hogy jelentsen. Különösen igaz ez a közterek tervezésében. Az épület és a tér tervezése közötti alapvető különbséget úgy is megfogalmazhatnánk, hogy a maszkulin, „behatoló" attitűd helyett a befogadó, érzékeny, rugalmas, kompromisszumkész – és még sorolhatnám – feminin hozzáállást kellene erősíteni.

Nem véletlen, hogy a tervezés során Philip Starck egy mondását tűztük zászlónkra: „A szépséget, mely kulturális fogalom, fel kell váltani a jósággal, mely humanista fogalom".

Dömötör Tamás
okl. tájépítészmérnök

Vélemények (18)
kemtam
2008.06.06.
19:39
kemtam
2008.05.23.
20:47

Kincstári az optimizmusod velük kapcsolatban - de megértem, hiszen rájuk vagy utalva. Sokáig azt hittem (óh, én naiv), hogy biztos a kis pénz miatt kicsi a foci is, aztán mióta leesett a tantusz, hogy ilyen félállami/önkormányzati alibiállásokkal akár havi nettó félmisi is megkereshető, már nem gondolom, hogy az anyagi motiválatlanság lenne a lanyhaság oka. Sokkal inkább az ügyekkel (ad absurdum Budapesttel) szembeni nemtörődömség, érdektelenség - illetve talán épp az elvtelen túlfizetettség.

kemtam
2008.05.23.
20:57

@kemtam: http://lmv.hu/node/2587#comment-6146

Nocsak... És én ezt az előbb még nem is olvatam, amikor a kommentemet írtam.

Domotor Tamas
2008.05.24.
12:42

@kemtam: Kincstári lenne az optimizmusom akkor, ha hozzám jönne az a fél milla havonta. De az SM-mel nem állok semmilyen alkalmazotti vagy megbízotti viszonyban, úgyhogy nem tudom mire vélni ezt a megjegyzést. Egyébként az ilyen típusú légből kapott véleményekkel vagy pl. összegekkel a Mátyás térnél is találkoztam, ott egyesek szerint milliárdos költségvetés volt, persze ez messze nem volt igaz. Továbbra is azt mondom, hogy várjuk ki, mi lesz belőle. Egyébként nem látom értelmét a többfrontos harcnak, de ez sajnos magyar sajátság. Most mindenki úttörő akar lenni például közösségi részvételben, de úgy, hogy csak ő tudja a tutit, mások (legyenek azok épp a civilek, vagy az SM) pedig amatőr vagy hangember. Inkább csinálnunk kellene a dolgokat, lehetőleg partnerként, hisz ez az egész részvételi filozófia alapja. Az elkerülhetetlen kezdeti kudarcokat pedig nem elfedni kell, hanem kielemezni és tanulni belőle. Egy önkormányzati cég (vagy mi), mint pl. az SM persze fokozott felelősséget kell, hogy viseljen, hisz közpénzből dolgozik, ráadásul elég sok (ha nem is közvetlen) döntési jogköre van. Az optimizmus ilyen helyzetben érthető, értelmezhető.

A futurbiás téma ugyancsak ilyen, miért nem működik együtt a főváros és ez a civil csapat? Persze itt is az SM-nek kell, körülnéznie, reagálnia, "leszállnia" a néphez. Már megint ez a Mátyás király...

kemtam
2008.05.21.
20:15

Remélem, lesz tanulsága a kritikának!

WérGidA
2008.05.22.
09:46

@kemtam: Köszi, kedves Döme: bavallom én nem nagyon hittem, hogy ezek működnek, de nagyon lelkes vagyok attól, amit írsz, hogy esetleg mégis. Az utolsó ilyen élményem az a lassan húsz éves felvétel, ahogy Barsiné Pataky Etelka egy lakossági fórumon próbálja magyarázni az M0-ás nyomvonalát és szegénykémet nagyon durván leüvöltik.  

Szóval ez tök jó, ...A

Domotor Tamas
2008.05.22.
18:49

@kemtam: Kedves kemtam!

Hogy lesz-e tanulsága a kritikának, az kiderül a közeljövőben, mert egy public art program készülődik az Új Irány tervezőiroda kezdeményezésére, melyben a Studio Metropolitana is asszisztál. Egyébként már számos tanulság volt, és mindenki sokat fejlődött az elmúlt két évben. Ez egy hosszú tanulási folyamat, amiben mi kicsit hátulról indulunk, de másoknál sem megy tökéletesen (lásd learning city programok nyugaton).

Domotor Tamas
2008.05.22.
18:54

@WérGidA: Kedves WérGidA!

Akkor még mindenki wért izzadt volna, mert az összes elfojtott feszültség és frusztráció egyszerre szabadult fel ezeken a fórumokon. Ma azért már konszolidáltabb a helyzet. Aztán majd újabb húsz év múlva a teljes érdektelenség lesz a probléma a társadalmi egyeztetésben.

Köszönöm a pozitív kritikát!

Döme

kemtam
2008.05.23.
06:54

@Domotor Tamas: Üdv! Hát én szurkolok, bár amiben a St.Metr. benne van... attól jót remélni nem tudok.

Domotor Tamas
2008.05.23.
18:51

@kemtam: Míg élek remélek! Az SM most nagyon lelkes, dinamikus. Lehet, hogy nem lesz elég kapacitása a tervei véghez viteléhez, de szerintem jó irányba haladnak. A kommunikációban még persze nekik is lehet fejlődni. Itt most nem a marketing kommunikációra gondolok, hanem a belső, szakmaira. De azt hiszem e téren is jóval az átlag fölött vannak. Várjuk ki a végét!

gp
2008.05.21.
11:43

Köszönet a cikkért. A részvételi tervezés folyamatát, sikereit, kudarcait részletesen, kritikusan bemutató leírás szerintem nagyon tanulságos minden tervező számára, aki hasonló projekt megvalósításán töri a fejét.

Az utcabútor készítés sikerét, mint résztvevő szeretném megerősíteni. A hulladék műanyag palack alapú „gipsz” kövek készítését, festését mind a bevont általános iskola diákjai, mind a résztvevő „felnőttek” nagyon élvezték. Várom, hogy mikor lesz újabb, hasonló workshop ))Gábor Péter

WérGidA
2008.05.21.
13:19

@gp: Nagyon klassz!

Lenne néhány konkrét kérdésem: az esztétikai szempontok csorbulása kapcsán azt írod, hogy "tapasztalataim szerint, ha tisztázva vannak a szerepek, ettől nem kell tartani." Ez azt jelenti, hogy szót tud érteni a lakosság és a szakember, ha az előbbi csak a funkcionális igényeit és a használhatósággal kapcsolatos elvárásait fogalmazza meg,  ha direkt esztétikai kérdésekben nem foglal állást; miközben utóbbi nem akar valamiféle életvilágot oktrojálni a lakosságra?

Az előadók bikkfanyelvéről írtál. Ennek fejlesztésére léteznek-e kurzusok, szabályok, illetve jelen van-e egy szakképzett moderátor - mint ahogy a tértervezésnél írod, jelen volt - aki segít az ilyenkor előjövő magyar-magyar fordításban? Illetve tudtok-e róla, hogy építészek esetleg előre, tudatosan készülnek egy-egy ismertetésre?

Előre is köszi, ...A

bardóczi
2008.05.21.
15:51

@WérGidA: Kedves WérGidA,

addig is míg a Döme válaszol (ígérte egyébként csak kicsit elfoglalt), ajánlom figyelmedbe (másokéba is) a TÁGSZEM-ről letölthető audió anyagot, ahol a Civil Rádió munkatársai kérdezik erről a folyamatról Dömötör Tamást a Demokrácia Most! c. műsorban. Kicsit furmányos a letöltés, és 50 perces az anyag, de segít mégjobban kibontani a kérdést és részben válaszol a feltett kérdéseidre.

szóval itt tölthető le az a pdf, amiből elérhető az az oldal, ahonnan letölthető az audió file:

http://www.tagszem.hu/file.php?fid=100

 

Domotor Tamas
2008.05.21.
19:21

@WérGidA: Kedves WérGidA!

Elnézést kérek a kicsit megkésett válaszért. Az első, esztétikai kérdésed jellegéből fakad, hogy a legegyszerűbb válasz: igen. Azért persze messze nem ilyen egyszerű. Inkább két végletet tapasztalok lakossági oldalról. Vannak, akiket csak esztétikai kérdések izgatnak, például, hogy milyen színűre festik az épületek homlokzatát, és az általuk vélt ilyen extremitásokat tartják a város legnagyobb problémájának.A többség - különösen egy ilyen leromlott környezetben - az alapvető funkcionális konfliktusok feloldását várják. Természetesen mindig van összefüggés az adott helyi társadalom gazdasági jólétével, aminek kulturális vonzata is van (demokratikus kultúra, kifinomult művészi érzék stb.). A szerepek tisztázása azt jelenti, hogy előre világossá kell tenni, hogy bizonyos (pl.művészi, pszichológiai, ökológiai) eszközök alkalmazására a szakember hivatott, de erről persze meg kell győzni az érintetteket, akik évekig "elszenvedik" az alkotásunk termékét. A kérdés-megállapításod egyébként alapvetően a részvétel egyik nagyon fontos szempontjára világít rá, mégpedig a közelítésre a tervezők és a lakosság között. Kevéssé fontos, hogy mit csinálunk, inkább az a lényeg, hogyan és miért? A szakadék a művészet és a publikum között közismert, ezt épp a tájjal, a szabad térrel kapcsolatos irányzatok kezdték oldani a 60-as évek óta (public art, land art stb.). Az építészet, mint alkalmazott művészet a közízlés által mindig is korlátozva volt, ez a demokráciákban fokozottan igaz. De most is vannak reprezentatív helyek, melyeken a progresszivitásnak meg kellene jelennie. Itt a részvétel csak korlátozottan jelenhet meg, mivel nagyobb tömegben nagyobb a nehézségi erő (=konzervativizmus). Az ilyen tereken szerintem igenis egy életvilágot kell oktrojálni, művészi példát kell mutatni. Az egyéb közösségi tereken pedig a közösség iránti alázattal kell a tervezéshez hozzáállni.

A bikkfanyelvről. Régen tanították a retorikát, mint a hét szabadművészet egyikét. Persze Vitruvius építészekkel szemben támasztott elvárásainak nem tudunk, nem is kell megfelelnünk. A prezentáció oktatása minimális, a jelenlegi tömegoktatás méginkább ez ellen hat. Kifinomult kommunikációt csak az empátia és a gyakorlati tapasztalatok adnak. Az asztal vagy a gép mellett erre kevés lehetőség van, ezért is alkalmazunk moderátort. Egyéb oka a függetlenség - egyrészt az érdekeltség terén, másrészt a folyamat lebonyolításánál ő jobban tud magára a tárgyalási folyamatra, nem pedig a tételes kérdésekre koncentrálni. Mindemellett érdemes tudatosan készülni a tervismertetésre, a várható "kényes" kérdésekre, ez nagyobb, kényes beruházásoknál (lásd pl. paksi vagy szerencsi erőmű) már eléggé profi módon zajlik. Sajnos nem sokan vagyunk, akik tervezőként ilyen téren előtanulmányokkal és tapasztalatokkal rendelkeznek, pedig a moderációban és a folyamatszervezésben az az ideális, ha a tervezői nyelvvel, gondolkodásmóddal és a csoportdinamikai, szociálpszichológiai folyamatokkal egyaránt tisztában van a moderátor.

EMA
2008.05.23.
11:09

@Domotor Tamas: Pontosan ez volt a célja, mármint az, hogy az épitészek tanuljanak meg emberi módon beszélni, irni - annak a kommunikációs kurzusnak, amelyet a Kamara támogatásával tartottam. Akik eljöttek, többségükben az első óráktól a gyakorlatban is tudták alkalmazni a tanfolyamon tanultakat.

Az előzetes tapasztalataimat is felülmúlta az épitészek beszédképtelensége a prezentációs gyakorlatok kezdetén. Ezen moderátor nem segit, csak az, ha az épitészek a tervek bemutatására is legalább olyan komolyan készülnek, mint a tervek elkészitésére. Sokszor, több tucatnyi munkaórát lehet megtakaritani egy jól megtervezett egyeztetéssel, illetve tervbemutatóval.

A kommunikáció-képtelenség persze, nemcsak a tervek bemutatása, hanem a program megértése során is hátráltatja a munkát. Most éppen egy olyan projekt lebonyolitásában veszek részt, ahol a beruházói szándék félreértelmezése, a program megfontolásainak a figyelembe nem vétele már két hetes csúszást okoz, sőt, a munka elvesztését is jelentheti a tervező számára. Nem az épitész tehetségén múlik a dolog, hanem egytől-egyik kommunikációs probléma az, ami a tervezést keservessé teszi. Elkeseritő.

Domotor Tamas
2008.05.23.
18:36

@EMA: Kedves EMA!

Egyetértek, és mint említettem, az oktatási rendszer még rosszabb esélyeket vázol föl a jövőben. Azonban hiba lenne a részvételt csak a kommunikációra szűkíteni, különösen a mai politikai környezetben. Csak kommunikációval nem lehet problémákat megoldani. Ezen, és a szűk szakértelmen túl a részvételi tervezésben fontos a folyamatszervezés, a participációs eszközök kiválasztásának képessége valamint a megfelelő hozzáállás. A partnerséggel ugyanis szintén nagyon hadilábon állunk. A kommunikációs kudarcoknak gyakran a szakmai sovinizmus, a bezárkózás az oka, és ez gyakran csapnivaló terveket eredményez. Fontos tehát a lakossággal való párbeszéd mellett a szakmák, szakterületek közötti (interdiszciplináris) párbeszéd megteremtése.

EMA
2008.05.24.
11:57

@Domotor Tamas: Eszembe nem jutott, hogy a kommunikációs képzés mindent megold, de itt is van mit javitani. Az egyetemi oktatás erről nem nagyon akar tudomást venni, de talán a kamara nyitottabb. A szabadon választott kurzus tanulságai alapján, úgy tűnik, hogy egy rövidebb, csak a kommunikáció alapszituációiba bevezető, a kamarai tagok számára kötelező, 5 órás kurzust kellene inditani - ebbe az irányba próbálok tenni.

A szakmai sovinizmust is csökkenti, ha valaki javitja a kommunikációját a "pórnéppel".

Domotor Tamas
2008.05.24.
12:44

@EMA: Egyetértek.

Új hozzászólás
Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

TRANZIT ART CAFÉ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.30. 19:04
00:06:46

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk