Nézőpontok/Kritika
MÉ ügy — Wesselényi-Garay Andorhoz írott nyílt levél Gerle Jánostól
2006.06.19. 07:49
"A MÉSZ közgyűlésén hangzott el WGA kiáltványa, amelyet itt, az Építészfórum lapjain olvastam. Az alábbi nyílt levelet küldöm WGA-nak és azoknak, akik őt hallották vagy olvasták, akik neki igazat adtak vagy hozzám hasonlóan fölháborodtak." Gerle János
A MÉSZ közgyűlésén hangzott el WGA kiáltványa, amelyet itt, az Építészfórum lapjain olvastam. Az alábbi nyílt levelet küldöm WGA-nak és azoknak, akik őt hallották vagy olvasták, akik neki igazat adtak vagy hozzám hasonlóan fölháborodtak.
Kedves WGA!
A MÉSZ közgyűlésén (napirenden kívül) hangzatos kiáltványt intéztél a résztvevőkhöz Szegő György főszerkesztői állásából való elmozdítására. Elég szokatlan és rosszízű, hogy azt ne mondjam, kellemetlen korszakokat idéző eljárás ez. Úgy tűnik, hogy nemcsak formailag, hanem lényegét tekintve is, hiszen a régi/új Magyar Építőművészet tulajdonosától, a Magyar Építőművészek Szövetségétől semmilyen észrevétel nem érkezett a saját lapjuk főszerkesztőjét ért támadás miatt, legalábbis az nem jelent meg sem a Szövetség honlapján, sem az Építészfórumon (annak ellenére, hogy a májusi elnökségi ülés még teljes bizalmáról biztosította a főszerkesztőt).
Kiáltványoddal szemben a következő etikai kifogások merülnek fel:
• Állításaid nem felelnek meg a valóságnak. (Nem a MÉ a legdrágább a piacon, nem is a legkevesebb információt tartalmazza, bár ha állításodat úgy kell értenem, hogy a Te számodra a legkevesebb információt, azt nem tudhatom mérlegelni.)
• Vádad alapja jogosulatlan, értelmezhetetlen és bizonyíthatatlan kijelentés. (".ilyen tartalmi arányokkal nem is tehet kísérletet a magyar építészet képviseletére.") A jelenlegi építészeti lapkínálatban (a kilencvenet meghaladó számú periodikából csak néhány tekinthető ilyen szempontból mérvadónak) tematikailag, tájékozódási körét tekintve - tartalomjegyzékeiből könnyen ellenőrizhetően - a MÉ nemcsak a legsokoldalúbb, de az egyedüli, amely a kortárs építészeti művek mellett rendszeresen közöl építészetelméleti, építészettörténeti, a környezetkultúrára vonatkozó írásokat az építészet lényegéhez tartozó társterületekről.
• Demagóg, cinikus és indokolatlan kérdéseid csak arra valók, hogy a felébresztett kétely révén - meggyőző állítások nélkül is - elfogadtassák a sugalmazott végkövetkeztetést: a főszerkesztőnek el kell tűnnie. Kérdéseid egy jelentős részére a nemrég elvégzett és nyilvánosságra hozott (általad nyilván ismert) alapos kutatás, amely az építészeti lapok szakmai fogadtatását vizsgálta, megfelelő választ ad. Kérdéseid más része nyíltan utal egy vélelmezett pénzügyi visszaélésre ("a hirdetések milyen büdzsét gazdagítanak?"), vagyis rágalmazással igyekszel alátámasztani a szakmai lejáratást. Kérdéseid között jó néhány akad, amely fellengzős megfogalmazása ("Kinek szól ez a lap? Szól egyáltalán valakihez? Mennyire él együtt a lap a magyarországi kortárs építészet eseményeivel?") nem is feltételez adható választ. Újabb csoportjuk a folyóiratszerkesztés gyakorlati ismereteinek hiányáról árulkodik vagy azt mímeli: mintha a főszerkesztő dolgozhatna úgy, hogy a lap belső arányait, tematikáját valaki más határozza meg a számára, mintha bármely szakfolyóirat főszerkesztőjét pályázat útján választották volna ki s előre meghatározott időre adtak volna neki lehetőséget a szerkesztőségre.
• Hivatkozol a folyóirat értékére és múltjából adódó küldetésére, de elfeledkezel arról, hogy éppen a mostani szerkesztőség volt az, amely a folyóiratot visszajuttatta jogos örököse, a MÉSZ kezébe és szerkesztési elveivel kezdettől fogva az alapítók szellemében tevékenykedett. Ezáltal sikerült nagyon hosszú pangás után a lapot mai színvonalára, a hagyományos kulturális értékek közötti kiemelkedő rangra emelni.
• Az MÉ jelenlegi összetételű szerkesztősége segítette pályakezdésedet azzal, hogy írásaidat közölhetővé szerkesztette.
Kedves WGA!
Kiáltványod egyféleképpen értelmezhető: a MÉSZ (jelenlegi értékei miatt!) jelentős anyagi támogatást élvező folyóirata nem felel meg az általad képviselt szerkesztési elveknek, ezért feljogosítva, hivatva (és támogatva?) érzed magad, hogy követeld a főszerkesztői pozíció átadását (neked vagy egy veled azonosan gondolkodó személynek). Ehhez elszomorító, minden érintettet és magát a folyóiratot is lealacsonyító módszert választottál. Csak remélni tudom, hogy próbálkozásodat a tisztességesen gondolkodó építészek, ha csak nyolcszázan vannak is, visszautasítják. Lehet, hogy kevesen vannak, akik ezt értékelik, de a folyóiratok piacán a MÉ nem egyike a sajátos szerkesztési elveket tükröző kiadványoknak, hanem állításoddal és más folyóiratokkal szemben, amelyeknek ez nem is feladatuk, szakmánk egészének és teljességének következetes képviselője.
Gerle János
Kapcsolódó oldalak:
Felszólalás a régi/új Magyar Építőművészet ügyében
08:17
Kedves Sol! Miért gondolja azt, hogy egy, az adófizetők pénzén kiadott lapra nem vonatkoznak a piaci feltételek? Miért tartja rossznak (finninternacionális-bolygóközi, stb.)azt, ha a köz pénzén kiadott lap kiadójától, szerkesztőségétől több felelősséget (értsd: a támogatás hatékony felhasználását) vár el az adótudatos (itt: Wesselényi és szerény személyem) állampolgár? Miért jelenti a szakmai és a piacot rosszulértelmezetten elutasító non-profit jelleg azt, hogy drágán és keveseket elérve kell kiadni a mainál vélhetően nagyobb potenciállal rendelkező lapot? Miért ördögtől való a marketing és ennek részeként a lap piaci pozícionálása? Miért gondolja, hogy pusztán a kvázi bázisdemokráciára - Ön szerint a közösségi-önszerveződő függetlenség demokratikus erejére - alapozva lehetséges egy ilyen lapot kiadni, figyelmen kívül hagyva a piaci (olvasói) igényeket? Adófizetőként ki kell ábrándítsam Önt is és Gerle Jánost is; a közel 30 millió állami támogatás nagyon sok pénz, amelyért én a következőket szeretném látni: 1. Választ a Wesselényi által feltett kérdésekre. 2. Választ arra, mit gondol a szerkesztőség és a MÉSZ arról, lehet-e jobban csinálni ezt a lapot. 3. A kérdések megválaszolását követően jeleket arra, hogy az adófizetők által befizetett pénz jól hasznosul: a MÉ az építészeti lappiac, a szakma vezető lapja lesz, nem szakmabéli érdeklődők körében is ismert, kultúraalakító orgánum, megbecsült, a nyújtott színvonalnak megfelelően megfizetett szerkesztőséggel, aktív vevő (olvasói, szponzori) kapcsolatokkal. Gerle Jánosnak meg csak annyit: a lényegre, azaz a három kérdéscsoportra kellett volna koncentrálni, nem pedig az érzelmekre, az esetleg bántónak érzékelt lózungokra. Üdvözlettel
10:12
@riken: Kedves Emberek, (Adófizetők), (("ADÓTUDATOS" Állampolgárok))! Valahogyan pont a mondanivalóm lényege nem jutott el a kedves hozzászólókhoz, úgy látom; nem azt állítottam, hogy "BŰN, ha gazdaságos egy "adófizetőis" (én inkább közösséginek nevezném) lap", hanem azt, hogy mérhetetlenül elszomorít, szerintem mélységesen helytelen, ha KULTURÁLIS kérdésekben a FŐ megítélési szempont a pénzügyi hatékonyság... Nem azt mondom, hogy el kell vagy lehet hanyagolni ezt a paramétert, de tényleg nem lenne érdemes összekeverni a célt az eszközzel...Szerintem egy ilyen lapot, mint a MÉ pont nem szabadna "elgazdaságosítani", NEM a szabad-piacnak, hanem igenis (az ideális esteben jól működő) "bázisdemokráciának" kellene meghatároznia. ("olvasói igények...") //egyébként meglehetősen furcsa kitétel a "pusztán"-szó a bázisdemokrácia előtt-mégis, egyébként MI MÁS? (és most nyilván nem a nyomdatechnikai szakemberek létjogosulságára gondolok...)// (Akár "pazarló"--(mihez képest is?- a multikultúriparhoz?) módon!) Nem megélhetési lapszerkesztők, hanem olyanok által irányítva, akik ezt egyféle közösségi szolgálatként teszik, az adott csoport bizalmát-tiszteletét (és természetesen kontollját-beleszólási jogát) maguk mögött tudva. Ezen a ponton van igazsága WGA-nak, amikor a PÁRBESZÉDET, konkrétumokat hiányolja a mostani felállás szerint, és pont ezért szomorított el a Gerle-levél...DE vannak biztató jelek! A Reischl Gábor által írott sorok már egy összejövetelt kezdeményeznek, ahol KÖZÖSEN meg lehetne beszélni a tennivalókat, ötleteket, az esetleges új struktúrát(?), lévén, ez a lap tényleg nem egy médiacézár, befektetői részvényescsoport GAZDASÁGI érdekletsége, hanem egy KÖZÖSSÉGI lap...(Kéne, hogy legyen...) Most még egy csomó kapcsolódó dologról kellene elbeszélgetni (szerintem igen hasznos lenne), mint például a "magas"-/"tömegkultúra" mibenléte, működése, oktató/példaadó "akadémikus", illetve "szórakoztató" szerepeik, a szabadjára engedett kerereskedelmi csatornák nagyon enyhén szólva is brutális (jórészt gazdasági gyökerű!!!) kultúraformáló-torzító hatásai... Az Internet szerepe, elvárt jelentősége, meg rengeteg dolog, talán egyszer lesz erre is lehetőség... Szóval a pénzügyi-gazdasági rendszerek világmegváltó uralmát vallóknak meg azt javasolnám, hogy gondolkodjanak már el azon, hogy tényleg a (("szociális"))szabad-piacgazdaság-e az elképzehető világok legjobbika??? (Szerintem meglehetősen szegényes fantiáziára vall ezt állítani, a magam részéről maximum annyit mernék mondani, hogy az eddig ismert létező rendszerek közül talán a legkisebb rossz...) Ezzel megelégedni (alázatos szolgájává válni) szerintem szánalmas hozzáállás... A világot jobbítani kell, KÖZÖSEN ! Üdvözlet!
00:38
@riken: oppárdon,
de magas- és tömegkultúra paradigmatikus ellentétéről beszélni 2006-ban, pláne az építészetet illetően, nekem kissé dohosnak tűnik. csatlakoznék a korábban szólókhoz: az átlátható, professzionálisan vitt szerkesztői tevékenység a tartalom javulásához inkább hozzájárul, minthogy lerántaná azt a rothadó kapitalizmus mocsarába.
amiről Sol beszél, az sokkal inkább hasonlít egy közösségi médiumhoz, például egy bloghoz, mint egy szakmai, kulturális diskurzust kezdeményező nyomtatott folyóirathoz (nem mintha egy blog ne lehetne profi, kezdeményező és jelentős médium). és hát természetesen: van átmenet a bázisdemokrácia és a neoliberális piaci viszonyok között (1968 már rég elmúlt, hálistennek, nemdebár.) tanulhatnánk végre a saját korunktól is, hogy kilássunk a kényelmes fészeknek hitt posztszocialista értelmiségi lavórból.
részemről szívesebben olvasgatnék egy olyan, kamara/szövetség által működtetett lapot, mint a spanyol kamara/szövetség által működtetett Quaderns - www.quaderns.coac.net
és igenis, valóban érdekel, hogy az általam kifizetett pénzből milyen tartalom születik.
üdv.line out
kisasszony! dzsungel ez a város
07:04
Tisztelt Gerle János! A kb. 40 kérdésből sikerült - talán ha sokat mondok - háromra válaszolni, ellenben sikerült vádaskodni és kritizálni egy kritikust. Sokan még mindig nincsenek tisztában egy kritika mibenlétével, amely nem személy ellen szól, hanem (általában) építő jellegű is. Lehet felháborodni, de a legnagyobb hiba a kritikus ellen fordulni és személyeskedni. (Egy kritikus ellen a legnyilvánvalóbb, ugyanakkor legostobább válasz - miért te jobban csinálnád? - ami jelen esetben még igaz is lehet, ráadásul a kritikus dolga nem az, hogy értsen hozzá, hanem hogy elbírálja) Igazság szerint, most már engem is érdekel hogy mi a maradék 37 válasz, mert én is adófizető vagyok. Azt pedig végképp nem értem, miért válik trendivé egy magazin, attól hogy gazdaságos... (Én ugyanis ebben a gonosz kapitalista-kizsákmányoló világban élek és sajnos itt fizetem be az adómat is)
00:12
Tisztelt Gerle János, W.G.A. és minden Éreklődő! Most lehetne egészen hosszút is írnom, de az elriasztaná az esetleges próbálkozókat, így igyekezem tömörítni... Elsőre is pozícionálással kezdeném (hasonlatosan WGA-hoz): ///már csak a miheztartás végett is, ugye.../// a magam részéről elfogult híve vagyok a (régi(új)) MÉ-nek; szeretném azt gondolni-hinni, hogy születhet MINŐSÉGI-ÉPÍTÉSZETI kiadvány, a közösségi-önszerveződő függetelenség termtő ereje által, különös hangsúlyokat adva a LOKÁLIS értékeknek, nyilvánvalóan nem feledve a világ-áramlásába kapcsolódás fontosságát... Szóval szerintem alapvetően téves (szándékoltan csúsztatott?) a kiindulás WGA-nál, amikoris a hipervilágfalus, ultranemzteközi (finninnternacionális-bolygóközi-intergalaktikus?) marketinges, eladási stratégiás, kegyetlen piacgazdaságos szemléletet próbálja meg számonkérni a szerkesztőségtől. Ilyen alpon (a szigorú (gazdasági)siker-orientáltság jegyében) lassan eljuthatnánk (ahogyan szépen haladunk is egyébként) az iparilag, -pusztán megtérülési alapon- gyártott kultúra világába, ahol aztán tényleg minden naggggyon trendi (trendy?) lenne, egy olyan világba, ahol a hírdetések minőségén igen sok múlik...(a TARTALOM ehhez képest teljesen másodlagos...) Nem is vetemedtem volna írásra, (bízva az értékek kereskedelem felett állóságában) ha megnyugtatott volna a válasz- nyilt levél, de sajnos nem... Elszomorított kicsit az a sétődött hangnem, ami átjárta; tulajdonképpen sajnos ez az igaziból "régivilágos" hozzáállás a dolgokhoz: a kirtika (mégoly pökhendi, álszent és "hátsó szándékos" is sok szempontból) mégis egy nézőpont, amit érdemes megvizsgálni alaposan, illetve megválaszolni -szépen, nyugodtan és elegánsan-, ami érdemben megválaszolható.(Azért volnának ilyen részek...) Illetve érdemes lenne kidomborítani a közösségis szál értékeit (ennek éredkében akár új, látványos-közérthető eszközök alkalmazásával)Kicsi KAPCSOLATTEREMTÉSSEL... Én azért remélem, hogy lesz még sok-sok MÉ (nem pláza-butik- formátumban) Üdv!