Mexikó kulturális virágzása

Mexikóváros komoly lázban ég, hiszen a latin-amerikai megapolisz viselheti idén a világ dizájn fővárosa címet. Az elismeréshez, számos egyéb mellett szükség volt azokra az építészetileg is jelentős kulturális beruházásokra, amelyek keretében több nagyszabású múzeum is született. Bán Dávid írása.

Az amerikai kontinensen elsőként Mexikóváros nyerte el a dizájn fővárosa elismerést, így Torino, Szöul, Helsinki, Fokváros és Taipei után a latin-amerikai metropolisz mutathatja be egy éven keresztül, hogy a dizájn miként kapcsolódik hatékonyan a helyi gazdasághoz, társadalmi igényekhez, kulturális tevékenységhez és a környezettudatossághoz. A kétévente kihirdetett elismerést mindenhol komoly építészeti felkészülés előzi meg, így az ide vezető út jelentős kulturális beruházásokkal volt kikövezve Mexikóban is.

2016 tavaszán nyílt meg a fővárostól 100 kilométerre fekvő Puebla városában a Nemzetközi Barokk Múzeum (Museo Internacional del Barroco). Az 1531-ben spanyol hódítók által megalapított város mindig is komoly történelmi jelentőséggel bírt. Itt létesült például az amerikai kontinens első könyvtára, több épülete pedig máig őrzi mexikói barokk stílusát. Nem véletlen tehát, hogy Pueblában épült meg a nemzetközi barokk központ, amely nem csak a környék és az ország virágzó művészeti korszakát kívánja bemutatni, hanem mindezt nemzetközi kontextusba szeretné helyezni.

A történelmi városközponttól mintegy hét kilométerre, a bevásárlóközpontok és toronyházak övezte, újabb építésű családi házas lakóövezetbe került az új múzeum. A fiatal városrész, amelyben már egyetem is működik, egy új, a tervek szerint nemzetközi jelentőségű kulturális központtal bővült, amely a város parki szélén, nagy forgalmú autóutak kereszteződésénél épült meg. A Pritzker-díjas japán Toyo Ito tervezte épülettömb erőteljes kontrasztban áll a belső tartalommal: a barokkos burjánzás helyett a letisztult egyszerűség, a geometriai formákkal való puszta játék jellemzi. A múzeum belül vibráló élettel, szín kavalkáddal, festményekkel, színezett szobrokkal, korabeli zenével, építészettel, irodalommal, divattal és akár ételekkel telik meg, mindez pedig kívülről egy hófehér betonkeretet kapott. A külső fehér betonburkolata azonban könnyeden szárnyal, szinte tetszőlegesen lebeg az épület oldalán, fordul ki abból, kunkorodik, hajlik meg a szabadban, amely formák vizuálisan leginkább a nagy szellős terekre és a szomszédos parkra reflektálnak. Az épület elhelyezésében fontos szerepet adtak a víznek is, hiszen a múzeum szigetszerűen áll egy feszített víztükrű medence közepén, a főbejáratot pedig gyaloghídon keresztül lehet megközelíteni. „Azt szerettük volna, ha az épület ugyanúgy bújik elő a földből, mint egy ér, amely azután forrássá duzzad." – emelte ki a legfőbb koncepciót Toyo Ito. A víz nemcsak vizuális védelmet ad az épületnek, hanem a róla visszatükröződő fényjáték különböző módokon festi meg a hullámzó homlokzatot a nap minden szakában. Napnyugta után pedig a színes megvilágítások változtatják éjszakai fényszoborrá az épületet. A kontraszt mellett azonban a barokk szellemisége is jól megjelenik, hiszen akárcsak a 17. századi művészetek, ez az épület is határozottan szakít a szabályokkal, a kimértséggel, amit a barokkot megelőző reneszánsz kínált.

A fénynek hangsúlyos szerepe van a falakon belül is, hiszen a barokk korszak mozgalmasságába, nyitottságában, díszítettségében különösen hangsúlyosak a világos, csillogó színek. A felülvilágító ablakok burjánzó sora helyezi természetes megvilágításba a művek nagy részét, engedi fényárban úszni a kiállító- és közösségi tereket. Az épületbelsőben is a kívülről már megismert hullámzás, lüktetés folyik végig, az aulából például szalagszerűen felfelé tekeredő főlépcső viszi fel a látogatót az emeleti terekbe. Mindez kiegészül a Kazuko Fujie Atelier és a helyi kézműves textilműhelyekben tervezett, szintén erőteljesen hullámzó, kellemes puha ülőalkalmatosságokkal.

Az állandó kiállítást nyolc teremben helyezték el, ezt egészíti ki az időszaki kiállítások számára szolgáló három nagyobb terem, amelyek működhetnek külön vagy a múzeum további tereivel egybekapcsolva. A kiállítások mellett nagy hangsúlyt fektettek a barokk kultúra legkülönbözőbb formáinak bemutatására, ezért a termeket nagy befogadóképességű előadó- és színházterem, oktatószobák, barokk szalon és étterem, valamint a kutatást és a raktározást szolgáló helyiségek egészítik ki. A múzeum belső tere a nagyfokú átláthatóságra épül, így a belépő látogató hamar kiismerheti magát a térben, a különböző szintek között pedig a kanyargó rámpák vezetik végig.

Néhány évvel korábban, Mexikóvárosban adták át az extravagáns megjelenésű Soumaya Múzeumot, amely meglepő formájával járta végig a világsajtót. A FREE Fernando Romero EnterprisE konzorcium tervezte, hatalmas üllőformát kirajzoló ablaktalan épületet hatszögletű alumíniumlapokkal fedték, amelyek állandó fénytörést és tükörjátékot adnak a szokatlan épületnek. A burkolat nemcsak jellegzetes megjelenést ad a múzeumnak, hanem nagyban könnyíti a karbantartást, így erősíti az épület fenntarthatóságát is.

Az 1994-ban alapított Soumaya Múzeum mára a főváros leglátogatottabb gyűjteményévé vált, egyben világviszonylatban is kiemelkedő helyen áll. A több mint 66.000 darabos képzőművészeti gyűjtemény számára épült első épület egy korábbi papírmalom helyén létesült, azonban alig két évtizeddel később már gondolni kellett a bővítésre. A Fernando Romero vezette építészeti csapat szintén egy korábbi ipari területen kezdte meg az új, 46 méter magas, szokatlan formájú építmény felhúzását. A befektetők reményei szerint az 1940-as években kiépült, mára funkcióját vesztette ipari vidék rehabilitációjában jelentős szerepet fog játszani a múzeum, ugyanakkor extravagáns épületével egyértelműen hatni kíván a kortárs mexikói építészetre.

A 28, különböző irányba hajló acélpillér által körülhatárolt tér sajátos belső geometriát rajzol ki, az így kialakított kiállítótereket kedvük szerint szabadon fedezhetik fel a látogatók. A függesztett tető nagy része üvegezett, így természetes fénnyel tudja betelíteni az alatta húzódó kiállítótereket. A megépítése óta szinte kultikus ikonná vált múzeum a megaváros legújabb kori építészeti jelképe lett. Múzeumi funkcióin persze igyekszik a ma már megszokott módon túllépni, így 350 fős előadóterme a legkülönbözőbb rendezvényekre nyitott, akárcsak a szintén rugalmasan kihasználható előcsarnok. A Soumaya Múzeum a pueblai Nemzetközi Barokk Múzeumhoz hasonlóan a környék új kulturális és közösségi központja kíván lenni, igaz, Mexikóvárosban a múzeum adja a mérföldkövet a környék újjáéledéséhez, míg vidéki társa már egy meglévő rendszer legújabb, azonban markáns és kiemelkedő darabja lett.

Bán Dávid