
Mezei Árpád: Építészetelméleti könyvecske
Mezei Árpád kézirataiból válogatta Barna Imre
Mezei Árpád kézirataiból válogatta Barna Imre
Szerkesztette: Nagy Bálint
Részlet a Bevezetésből:
"Darwin elmélete szerint a szerves lények fejlődése a környezetükhöz való alkalmazkodásban mutatkozik meg. Az elmélet kimondatlan alapfeltétele az, hogy környezetük nélkül a szervezetek életképtelenek. A Darwin korában kialakuló egzisztencialista filozófia a megállapítást az ember egész személyiségére kiterjesztette. Az egzisztencializmus szerint az ember önmagában csak fikció, csak a környezetével, a világgal együtt képez valóságot. Ez a szemlélet jogosult, de nem fejezi ki a teljes igazságot. Az élő szervezetek bizonyos mértékű öntörvényű, független léttel rendelkeznek. Az autonómia az emberben már igen magas fokot ér el. Az egzisztencializmus elmélete ennek a függetlenségnek figyelembe vétele nélkül ugyanolyan absztrakció, mint a függetlenség abszolutizálása, amit kritizál.
Az elfogadhatóbb szemléletet tehát a neoplatonius Proklosz képviseli. Proklosz szerint a világ épp azért rejtélyes, mert elkülönült jelenségekre oszlik, mégis egységes. A probléma tehát ennek a kettősségnek a szerkezete."
Mezei Árpád alapító tagja volt az 1945 és 1948 között működő művészeti mozgalomak, az Európai Iskolának. 19501951 között a János Kórház pszichiátriai osztályán dolgozott, majd 1958-tól 1973-ig a Korányi TBC Intézetben Levendel László munkatársa lett. Számos pszichológiai tanulmányt közölt feleségével, Erdély Évával közösen. 1974-től haláláig az Egyesült Államokban élt.
Kiadta az N & n, Budapest és Ági Clark, New York, Budapest, 1996