Mi zajlik a sorházak mögött?

A paksi tervpályázat kiírása olyan társadalmi lakókörnyezet megformálását várta, amelyre irányuló kísérlet a második világháború, de legalábbis a '90-es évek óta várat magára. Gerő Balázs és csapata az egyén és a közösség, a hagyomány és korszerűség, az egyöntetűség és változatosság, takarékosság és kényelem láncán vezetve készítette el koncepcióját. 

A vízió

A parkot az intenzív beépítés gyűrűje várfalként veszi körül, ezzel a védettség érzését kelti. A társasházak kapubástyaként szakítják meg a falat, amely a közeli-távoli környék idefutó mindegyik utcájáról érkező gyalogost beengedi, de a gépjárműveket csak korlátozott célforgalom formájában. A park peremén haladó sétányok az új városrész főterére-főutcájára vezetnek. Ezt a tércsoportot zártsorú, városias beépítés kíséri, földszintjén üzletekkel. A belső, várszerű, intenzív beépítést övezi a családiházak zónája, amely a környező városszövet folytatása.

Az idea

A szokásos városrendezési paraméterek bemutatása előtt kísérletet teszünk arra, hogy a városrészt használók szempontjából áttekintsünk néhány olyan körülményt, amely várhatóan nagymértékben meghatározza a későbbiekben az itt lakók elégedettségét, jóérzését, sőt: az együttes társadalmi hatékonyságát. Ezek a szempontok általában szociális jellegűek, és többnyire bizonyos fokú ellentétek vagy ellentmondások egyeztetésén alapszanak. Egyúttal megkíséreljük bemutatni érvényesítésüket a terv egyes elemei kapcsán.

Az egyén és a közösség

Sajnos a Magyarországon általánossá vált és itt is előírt társasház – sorház – családiház tagolódás bizonyos társadalmi szegregációt is tükröz. Ezt kívánja a terv enyhíteni, amennyiben a határozott területi elkülönülés helyett a zónák ötvözését javasolja. Az intenzív beépítésű belső zónában a sorházakból álló "városfalat" a társasházak "kapubástyái" erősítik meg, és a zóna kertjeivel már közvetlen szomszédos a családiházak övezete.

Az egyén és a közösség szimbiózisa minden szinten követhető:

• A lakások szintjén az elkülönülést biztosító hálószobák, de főleg az esetleg hálóhelyül is szolgáló nappali mellett fontos szerep jut a családi együttlétet biztosító étkezőhelynek akár a konyhában, akár a hallszerű étkezőben.
• A társasházak kis közösségei számára célszerű a házban egy közösségi helyiség, amely a szabadonálló házakban a kertre, a zártsorú beépítésűeknél a tetőteraszra nyílik, és a klubszerű összejöveteleken kívül alkalmi vendégfogadásra is alkalmas.
• A lakónegyed, esetenként az egész város közösségét szolgálja a nagy park, és alkalmasint a kis főtéri amfiteátrum is vonzó kerete lehet a közösségi életnek. Kisebb, klubszerű helyiségcsoport a főutcai épületek földszintjén rendezhető be – nagyobb befogadóképességű rendezvényteremre itt nincs szükség, ugyanis egy olyan a szomszédos ürgemezei intézményközpontban fog megvalósulni.

A hagyomány és korszerűség nem zárja ki egymást:

• A magyar hagyományos tornácos ház a legkorszerűbb klimatikus elveknek is megfelel: nyílások, napvédelem, szabadtéri tartózkodás a délkeleti-, zártság és hővédelem az északi oldalon.
• A mai vásárlási szokások indokolják a kisebb élelmiszer-áruházat, de ez korántsem zárja ki azt, hogy az ablaktalan, sivár áruházfal köré piacszerű árusítóhelyek települjenek az árkádok alá, akár őstermelők, akár hétvégi bolhapiac számára, életet adva ezzel az amúgy lelketlen kisáruháznak és környezetének.

Egyöntetűség és változatosság

Elég siralmas a legtöbb magyar családiházas terület perzsavásárának látványa. Mindazonáltal a kívánatos egységesség mellett nyilvánvalóan teret kell engedni az egyéni elképzeléseknek is. Erre nyújtana megoldást a terv javaslata, miszerint az egységesség alapja nem feltétlenül a tető hajlásszöge és anyaga, hanem inkább a ház diszpozíciója és a kötelező tornác. Így például elképzelhető akár lapostetős tornácos ház is, de a tető hajlásszöge, illetve felhasználása is sokféle lehet a hagyományos padlástól a beépítésen át a zöldségtermelő üvegházig. Mind a földszintes, mind az emeletes sorházak és ikerházak esetében nem kizárt az alacsony hajlásszögű, 20-30 fokos tető alkalmazása sem.

A zártsorú és a szabadonálló társasházak esetében ajánlott megragadni minden lehetőséget: a nyílászárók, teraszok elhelyezésével egyéniesíteni lehet az egyébként meglehetősen egyöntetűen kialakított és egymás mellé-fölé sorolt lakásokat.

Nyitottság és biztonság

Az egészséges társadalmi kapcsolatok létrejöttének és funkcionálásának nemcsak az otthon, a munkahely és az intézmények a színterei, hanem az utcák, terek is:

• A városrész szerkezetének meghatározó eleme a gyalogos főtér-főutca tengely, amely a vegyes funkciójú házak közül indulva a park mentén elágazva fűzi fel az együttest.
• Az egész rendszer a gyalogos és a jármű szétválasztásán alapszik, de a gyalogosok a park mentén sem veszélyes ösvényeken, hanem mintegy a lakosok forgalmának figyelmétől kísérten járhatnak a sétányokon.
• Az intimitást és a biztonságot szolgálják a lakóházak kertjeit a közutaktól és egymástól elválasztó sövénykerítések is.

Takarékosság és kényelem

A területtel és az energiával való takarékosság jegyében törekedtünk az intenzív beépítés meglehetősen tömör, zártsor jellegű elrendezésére.
A kényelmet szolgálja

• mindegyik lakóházfajtánál a garázsoknak a lakásokból való közvetlen megközelítésének lehetősége és a garázsban elhelyezhető gépkocsik magas aránya (>50%)
• a családiházaknál fedett grillezőterasz és a hosszabb épületeket eredményező tágas szobák megvalósítása
• a többlakásos épületekben a lakásokhoz tartozó nagy terasz és az esetleg csak a későbbiekben beépíthető felvonó.