Mihály nincs többé - közöttünk
Vargha Mihály 2010. március 8-án, életének 58. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy az epiteszforum.hu alapítója, főszerkesztője, kedves kollégánk, barátunk, Vargha Mihály 2010. március 8-án, életének 58. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Nem találjuk a szavakat...
Marci hívott fel ma reggel, Pityi meghalt. Tegnap összeesett az utcán és meghalt. Nem tudom felfogni, mert nem lehet. Óráról órára kétségbeejtőbb a hiány. Végignéztem sok ezer képet, kerestelek, de mindig te fotóztál, rólad alig van kép. Edit megtalált egy veled készült titkos interjút, Könyves Viktor és Könyves-Ruzsányi Edit kérdezett 2008. november 30-án az építészet nyilvánosságáról... az életedről... S jönnek az e-mailek neked címezve, az emberek szólnak hozzád, megköszönnek valamit, kérnek, hívnak, olvasd el, küdd vissza, válaszolj... de Mihály már nincs többé.
[e]
GYÁSZOLJÁK
gyerekei: Vargha Péter–Lili–Paula;
felesége: Bánki Vera;
testvérei: Vargha Márton, Vargha János és családjaik;
Bánki Stella, Kabai Dóra, Dávid–Loretta–Jakab;
az Építészfórum munkatársai és mindenki más, aki szerette és tisztelte.
Hamvaitól a Farkasréti Zsidó Temetőben 2010. március 28-án 10 órakor búcsúzunk el.
20:37
Kedves Misi,
Szinte mindig és mindenütt ott voltál.
Velünk maradsz, mert nem fog elmúlni pillanat, hogy valaki ne keresne .....hátha megjelensz valahol valamikor...... egy fényképezőgéppel, egy csomag tervvel a hónod alatt, vagy egy "renitens" építésztől begyűjtött CD-vel. Már most hiányzol!
Nyugodj Békében!
15:18
@g-mitch: Búcsúzik a CAD Stúdió, megemlékezve itt-ott:
Búcsúszavak Mihálytól
a TETŐAkadémia2010 margójára... Nincs mit hozzátennünk, az emlékek élnek, míg a valóság már nincs itt.
A csapat nevében
SEIDL Tibor
10:56
Tardos Tibor
Meg vagyok rettenve. Misi felőlem lehetett volna 48 vagy 108 éves is, mit számít az? Már a szüleink is barátkoztak egymással. Olyan magától értetődő volt a jelenléte! Mindenütt, mindig!
Gyanítom, hogy nem voltam egyedül azzal az érzéssel, hogy a Misi érdeklődik irántam, különleges figyelmet fordít rám, noszogat, hogy írjak, hogy tessék képeket is küldeni, hogy szakmai kirándulás lesz, hogy baromi jó volt a koncert, hogy látta, és csak így tovább, és olvasd el az ÉSben - és még a legaggodalmasabb arcát is bármikor elöntötte a mosoly, ha jó hírt hallott.Nála önzetlenebb és hűségesebb embert... Soha nem fogyott ki a pozitív gondolatokból. Amikor rossz volt a kedve maga miatt, hozzám akkor is ösztönzéssel fordult. Micsoda lelkierő!
Nem arról van szó, hogy az Építészfórumot csinálta. Arról van szó, hogy foglalkozott velünk. Foglalkoztattuk. Nem csak írásban - ha nem találkoztunk egy hétig, már telefonált. Ha nem volt aktualitás, csak annyit kérdezett: Mi van veled? Mert hiányzott neki, ha nem látta a megszokott arcokat maga körül... Ez az ember fontosnak tartotta a magyar építészetet! Fontosnak tartott engem!
Most majd megkeserüljük.
Egyszerűen nem vagyok berendezkedve egy Varghamisi nélküli építészeti közéletre, mi lesz itt? Nagyon elárvultam. Becsapva, megfosztva, megverve érzem magam...
Bocsánat, hogy magamról. Csak azt hiszem, sokan maradtunk így, partra vetve...
15:47
Mihály, jelenléted annyira természetes volt számunkra, felfoghatatlan, hogy nem látunk többé. Hiányoddal pótolhatatlan űrt hagytál a hazai építészeti közéletben. Mérhetelen energiád és lelkesedésed minket is ösztönzött. Nem felejtünk el. Köszönjük! Nyugodj békében!
a KÉK
10:34
erika, köszönöm, hogy így és egyáltalán... nem lehet megfogalmazni, de neked sikerült.
én próbáltam valamit megtanulni mihálytól, és persze csak remélem, hogy ragadt rám ez+az, amíg a közelében, közeletekben lehettem.
nagyon sokat köszönhettem neki, és mivel 2 napja rágódtam, hogyan mondjam el, nem tolom tovább; nem megy.
nem nem nem
képtelenség.
10:30
Érteni nem lehet, felfogni reménytelen,,,
Köszönjük hogy velünk voltál,
jó utat Mihály!
KB
01:16
nehez barmit mondani, irni, hianyozni fog.
bujdoso attila
20:27
Ismert és elismert, köztiszteletben álló szakmai (köz)szereplőként is kollegiális tisztelettel és figyelemmel fordultál felénk, fiatal építészekhez. Köszönjük, Mihály.
me>mo [Kádár Bálint, Mészáros Ábel, Riedel Miklós Márton]
19:14
...
18:44
Nagyon sajnálom. Mindig szívesen olvastam az írásait.
Örülnék ha megjelennének majd idôvel, valamilyen gyûjteményes formában.
Még egyszer ôszinte részvétem.
18:00
Részvétem
14:08
nem a reklám helye!
nem ismertük nagyon közelrőlmégis sokszor, lelkesen segített nekünk (Ő és a csapata is)messze túl leírt szerződéses pontokonsokszor megelőzve azokat, akiknek igazán kellene
neki most már könnyebb, nekünk még keserűbb lesz
Nyugodj Békében!
Fontana VeraSzendrei ZsoltÉpítész Továbbképző
10:34
meghalt, a születésnapomon halt meg, a mondat közepén. az ő történetének messze nem volt vége, most mégis ott van a pont. én túléltem a saját halálomat, neki nem sikerült.
patetikusan fogom fel az életet, és azzal vígasztalom magam: talán rám bízott valamit.
09:19
Misi!
Ne tedd ezt!
08:41
elfelejtettem aláírni... Plótár Fati
08:37
Mihályban az volt nekem a legjobb, hogy a 21 év alatt, mióta ismerem, mindig jelen volt valahogy a háttérben, fel-felbukkant, telefonon, utcán, koncerten folyton egymásba botlottunk, a napi munkán kívül is. és én is sokat köszönhetek neki, ezzel biztos rengetegen vagyunk így. lélekben aztán pláne fiatal volt, kérdezgettem is mindig, hogy csinálja. nagyon fogsz hiányozni. gondolok majd rád a koncerteken, de nem fogjuk tudni már megbeszélni, olyan szörnyű. nyugodj békében, Mihály.
08:32
Döbbenet...rettentően sajnálom.....
08:24
Én személyesen nem ismertem, mégis úgy érzem, hogy egy rokon-om ment el...
08:22
Nem tudom pontosan, de sejtéseim vannak arról, hogy a felszínt elhagyva hogyan is működik az életünk. Múlt héten hívott fel telefonon, hogy megkérjen, írjak önálló cikkeket az ÉF részére. Kis idő múltán személyesen is találkoztunk volna. Amikor még mi is az Újlipótvárosban laktunk, néha összefutottunk az utcán, mindig volt ideje néhány perces beszélgetésekre. Szörnyű, hogy ilyen fiatalon mennek el a legjobb embereink.
Részvétem a családjának.
csj
07:23
nem jutok szóhoz..
7évig naponta mosolyogtunk, hallgattam a történeteit, harcoltunk egymással/egymás mellett, az Építészórumért. Ő volt az akihez mindig, minden ügyben lehetett segítségért fordulni, mert mindig, mindenkinek ott volt. Azt hittem, ez örökké így marad. Hiányozni fogsz. Nyugodj békében.
Emil
07:18
NEMÁÁÁÁÁR! NEMÁÁÁÁÁR! NEMÁÁÁÁÁR!
Kedves "Rokon"!Nyugodj békében! Minden támogatásodat ezúton is örök hálával köszönök - sajnos már csak utólag...
R.I.P.
07:02
nyugodjál békében !
23:47
Este olvasom... Belém hasít a felismerés: tegnap vettem észre, hogy a táskámban maradt még őszről Mihály kézirata a FUGA-ból. 2000 km-re Budapesttől. Szinte semmit nem hoztam magammal. Csak laptopot. Betűket és mondatokat csak elektronikusan. Kivéve Mihályét. Tegnap elolvastam újra. Ma is. Ugyanaz maradt, s holnap is ugyanaz lesz. Megtisztelő - s most már fájó is.
21:15
Pedig én "csak" öt éve ismertem őt.
Közgazdászként az építészet számomra megfoghatatlan és értelmezhetetlen tudomány és művészet volt. Öt év Mihály mellett sokkal többet jelentett nekem, mint hogy vele együtt dolgoztam. Könyveket, folyóiratokat olvastam, művészettörténetet tanultam, kiállításokra jártam. Mára már felismerem a különböző stílusjegyeket, megismerem az építészeket, sőt, beszámolókat végül pedig kritikákat írtam az ÉF hasábjaira. Ez pedig az ő érdeme.
Mihállyal közösen jártunk lobbizni az építőipari vállalkozásokhoz, hogy pénzt szerezzünk ahhoz, amit csinálunk. Miután hűtlen lettem az újsághoz, mert karrierre vágytam, arra gondoltam, de jó, hogy marad valaki, aki ezt csinálja amíg bírja, mert ez az élete.
Végül tehát nem csak mint egykori kollégád, hanem mint fiatal barátod búcsúzom tőled Mihály! Nyugodj Békében!
Könyves Viktor
20:55
Reimholz Péter halála után (privát) mail-vitába keveredtem Vargha Mihállyal, hogy - szerintem - az általa ide, a Fórumra idézett Petri vers mennyire nem illik Reimholzhoz.Nem csupán Reimholz és Petri alapvetően különböző habitusa miatt, hanem tartalmilag se... Ezen aztán ellevelezgettünk egy kicsit.Most is csak vitatkozni tudok, leginkább Vele: a "Mihály nincs többé" cím, illetve mondat minden tekintetben, majdnem minden tekintetben valótlan, hamis. Mindenki pontosan tudja, hogy Vargha Mihály éppúgy van, mint eddig, függetlenül attól, hogy fizikai valójában mostantól... talán... valóban...Üdv!mcs
20:24
.....az élet nem logikus....írott de nem olvasható , még ha sokan hiszik is magukról, hogy képesek erre...
nem rég Basa Péter most Varga Mihály...
Hiszem, hogy egyszer minden értelmet nyer, igaz a felismerés nem mindig és nem mindenkinek adatik meg....még csak nem is kiérdemlés kérdése...
mit kell megtanulnunk?........ ha valaki elmegy és utána hirtelen űr keletkezik az azt jelenti nyomot hagyott ezáltal kegyelmet kapott....áldás reájuk
20:23
/node/15335
Hihetetlen!Ki gondolta volna, hogy a 15335 számú cikk ez lesz.
Nyugodj békében Mihály!
19:56
Nyugodjék békében...
19:33
Szabatos, érthető a hír, hogy Mihály..., de felfogni képtelen vagyok. Nem várhatom, hogy váratlanul felhív és mindig meglepően megnyerő baritonján emlékeztet valamire, kérdez, vagy megkér? Ne mondjatok ilyet! Nagyon ostobán hangzik. Értelmetlen.
Hadas László
19:11
We are completely shocked, Mihály is one the most integer and knowledgable persons we have ever met in Budapest; it is hard to talk about him in past-tense, since he is very alive in our minds; we do not want to believe it, what happened?
Kas Oosterhuis and Ilona Lénárd
19:10
Mindig azt gondoltam, hogyha valaki aktívan és hasznosan él, akkor valamiféle védelmet élvez. Hát Misi erre rácáfoltál.
Huszti István
18:53
Ma délelőtt, amikor megérkezett az SMS, csak néztem bután a betűket. Ennek nincs értelme, ez nem lehet. Nem lehet felfogni. Mindig azt gondoltam, hogy még legalább húsz évig fogja csinálni. Házakra és tervekre vadászik, kora hajnalban átírja a napi laptervet (hányszor dühöngtünk emiatt!), megbeszélésekre jár, kritikákat ír (egyszerre legalább három lapba), kiadványt szerkeszt, színháztechnikai terveket készít, konferenciákra és kiállításokra jár, fotózik. Nem volt öreg, nem volt megfáradt, nem készült a visszavonulásra. Jó lett volna leülni vele egy tea mellett nyugodtan beszélgetni építészetről, közéletről, de ilyesmire sosem volt ideje. Igazi kultúraszervező ember volt, aki mindenhol ott akart lenni, mindenkit ismert, és aki körül mindig jó dolgok keletkeztek.
Mihály, nyugodj békében. Borzasztóan sajnálom, hogy azt a teát már soha nem tudjuk meginni...
18:42
Ez rettenetes, szombaton még találkoztunk...
18:36
Ez nem lehet igaz...
18:32
Nemár...
18:09
.......