Helyek

"mikor én San Franciscóba mentem...

2007.12.31. 08:11

Cikkinfó

Szerzők:
Vargha Mihály (1952-2010)
Orbán Ottó

További adatok

↓

Isten elbújt híres építészek tervezte modern templomaiba / nem csoda / mihez foghatna az egymást üvöltve taposó menedzserek és brókerek közt..."(Orbán Ottó: A HIPPIKORSZAK HŰLT HELYÉN)Év végi szerkesztői képválogatás, verssel fűszerezve.

7/27
Berlin

Orbán Ottó:
A HIPPIKORSZAK HŰLT HELYÉN

If you’re going to San Francisco, be sure to wear some flowers in your hand (korabeli világsláger)

Mikor én San Franciscóba mentem
kezemben nem virág volt
hanem egy kézitáska meg egy műanyag szatyor
mikor én San Franciscóba mentem
nem Szent Ferenc prédikált a kifutópályákon mennydörgő madaraknak
de a reptéri bemondó mikrofonhangja hívta jegykezelésre a New York-i járat utasait
a hippikorszak hűlt helyén csak néhány árva kábítószeres ődöngött
aki belőtte magát a belső világűrbe
s most ott keringett Berkeleyben a Jupiter egyik holdjaként
mikor én San Franciscóba mentem
minden szartúró firkász tudta hogy a költészet halott
verset manapság csak néhány homokos professzor és leszbikus háziasszony ír
nem szólva most az egyéb kisebbségekről akiktől minden kitelik
mikor én San Franciscóba mentem
már a csöndes többség is tudta amit tudott
hogy szabadság szerelem virág és béke csak szivárványos szavak
a háború viszont komoly dolog
főképp pénzügyi kihatásait tekintve
sorsunkat ezért kell olyan emberek kezébe letennünk
akik lelkizés nélkül vezényelnek a tüntető tömegre sortüzet
mikor én San Franciscóba mentem
Isten elbújt híres építészek tervezte modern templomaiba
nem csoda
mihez foghatna az egymást üvöltve taposó menedzserek és brókerek közt
akik nyers emberhúst szeletelnek a szendvicsükbe
papírízű zsömléjük két lisztes képe közé
bohócok korunk hősei
naná hogy azok
ha egyszer nincs aki kötélből ostort fonván kihajtaná őket irodáikból
kérdés persze hogyan egy jogállamban
és főként hova
már így is akkora a dugó hogy sose jutunk Sausalitóba
ahol a Yacht Klubban legalább egy jót sóhajthatnánk
jaj szivi csodálatosat keféltünk
mikor én San Franciscóba mentem
a világ ismét egyszer megérett a pusztulásra
az Aranykapu tárva-nyitva árad az autófolyam
és a Szent András törésvonalon is minden rendben
de a mélyben a földkéreg táblái egymásra tornyosulva csikorognak
mintha a föld csikorgatná a fogát mielőtt rengeni kezdene
és meghasadnának a műanyag burkolatok meg a betonelemek
leszakadnának az autópályák
és a magasházak belecsúsznának az óceánba
és megtörténne minden ami a forgatókönyvben írva van
kő a kövön meg a sivatag pora meg hetedíziglen már ahogy ez Babilontól fogva szokás

(Orbán Ottó: Hallod-e te sötét árnyék / Új versek 1995–96
Magvető, Budapest, 1997)

8/27
Hollókő

9/27
Debrecen

10/27

11/27
Berlin

12/27
Hollókő

13/27
Nemzeti Színház, Budapest

14/27
Békásmegyer

15/27
Budapest

Robert Lowell:

3. PURGATÓRIUM

Leginkább könyvcímlapról ismeretes arcképén
Dante könnyen fölismerhető –
mögötte egy nagyjából vele egymagas, inkább kisebb,
ujjheggyé keskenyedő torony,
fölfelé kisebbedve gyűrűző kígyófolyosók:
a Purgatórium és egy darab Európa,
kevés benne a való, több az építő reménye,
mely dőltében esd támaszért az építészhez,
biztosításért, melyet ez a világ sohasem kínált.
Utolsó ötven évünk valahogy így fest:
tömeg gyűlik a folyosókra, hogy megússza
a második halált, derekasan kiáltozik,
mert sok a nő és a gyermek, de a teremtő
nem emelheti föl festett kezét, hogy megállítsa a zuhanást.

16/27
Dromosz a Népstadionnál, Budapest

17/27
Bécs

18/27
Gabcsikovó

19/27
Magyar Hírlap a nyolcvanas évekből

20/27
Vác

21/27
Nemzeti Színház, Budapest

22/27
Bécs

8. NEW YORK
Élesebb a levegő, markánsabb az építészet –
az ódivatú horgászdoboz felhőkarcolókat...
üveghús, bádogbordák... gúnyosan mondták modernnek
ezerkilencszázötvenben, most csak modernnek mondják.
Mintha valaki jegesmedvéket próbált volna
Afrikába telepíteni – néhányuk föltehetőleg túlélte volna,
különleges, csupa izom mutációi a jegesmedvének...
Nem így volt hajdanán, ó, nem így,
mikor tíz vagy húsz éve jöttem ide...
Most irigységtől sárgán tekintek körül;
de a New York-iak nyelve, ellentétben az angollal,
nem rémít azzal, hogy megsüketülök tőle...
Tegnap éjszaka négykor vagy ötkor, amikor fölriadtam,
arra ébredtem, hogy sírok – épp csak egy kicsit.

fejezetek a REPÜLÉS NEW YORKBA című ciklusból, Robert Lowell amerikai költőtől (1917–1977)
Orbán Ottó fordítása
(megjelent a Hatvan év alatt a föld körül című összegyűjtött versfordításokban, Magvető, 1998)