Moszkva téri megnyitó - a kukkerárusok és a kortárs képzőművészet

A még készülő teraszon üldögélnek a trendi újságírók, a public art rendezvény "sajtómegnyitóján", ahol szponzor-fogkrémet és üdítőket fognak felszolgálni. Ezalatt, konkrét és átvitt, folyik a tér élete, ahogy szokott, mindentől függetlenül, semmiről sem tudva önmagán kívül.

 

A diktálópavilon előtt nagy a sor, El-Hassan Róza szobra készül, a gyülekező alkalmi munkások nézik - ahogy majd később a metrólejárat felett lógó Tybormant. Minden pontosan ugyanúgy történik, mint bármikor máskor. A kurátor a művészet utcára vonulásáról beszél és a képzőművészek társadalmi felelősségéről: ez a program sikeresen szólítja meg a tér közönségét és értelmezi a rendívül komplex városszövetet, amiben ülünk. A kávézó ingyen üdítő-céduláit az újságírók és a meghívottak kapják, lentről nézik, kérdezgetik a nyugdíjasok, a pólóárusok, mi történik ott fenn, mert a biztonsági őrök nem engednek fel senkit, aki nem ide való.

 

 

Megindul a HINTS akciója, na ez megy. Roham az ételcsomagokért, a röpcédulákat elfújja a szél Budára és a Mammut elé, fent tolonganak a kortárs képzőművészek, lent tolonganak a ruha-kukker-rózsa-paprikaárusok, hatosával viszik a csomagokat, megjelennek a keresztény térítők, projekt? mindenesetre a közönségsiker biztos, köröz a repülő, kint vannak a kapszulák (vajon mit szólnak hozzá Bik van der Pol-ék?) és a neonreklámok (Digital Justice), mellettem valaki Bruno Schulz mazochizmusáról értekezik, a művészet kivonult az utcára, naná, és ott, intézményekkel és biztonsági őrökkel megtámogatva ünnepli önmagát.

sz.s.