Művészet és Kultúra Háza, Bejrút

A pályázat nemzetközi zsűrije (a török Suha Ozkan elnökletével, és tagjai közt Földes Lászlóval) idén március végén vizsgálta át a beérkezett 388 pályaművet, és az olasz Alberto Catalano által vezetett team munkáját választotta ki az első díjra.

Tarek Mitri libanoni kulturális miniszter a Nemzetközi Építészunióval (UIA) közösen nemzetközi tervpályázatot hirdetett 2008-ban az Ománi Szultanság által finanszírozandó Művészet és Kultúra Háza bejrúti épületének megtervezésére. A város konfliktusok sújtotta Ghalghoul negyedében felépítésre kerülő épülettel és a nagyszámú közönséget vonzó programokkal minden generáció számára teret kívánnak adni a kreativitásnak, az oktatásnak, az eszmecserének és a kultúra terjesztésének.

A pályázat nemzetközi zsűrije (a török Suha Ozkan elnökletével, és tagjai közt Földes Lászlóval) idén március végén vizsgálta át a beérkezett 388 pályaművet, és az olasz Alberto Catalano által vezetett team munkáját választotta ki az első díjra. A zsűri indoklásában kiemelte a milánói építészek tervének a meglévő városszövetbe való érzékeny beillesztését, és közösségi térként, "nem épületszerű" tömegként való megjelenését. Hangsúlyozták továbbá, hogy az épület axiális meghosszabbításával kapcsolatot teremt az újra fellendülőben levő városközpont kereskedelmi épületeivel. A zsűri elismeréssel nyilatkozott az épülethez csatlakozó, adminisztrációs és műhelyterületeket befogadó torony funkcionális koncentráltságáról is.

 

 

A nyertes pályamű leírása
Helyszín
Bejrút egyszerre arab és európai város, amely tengerparti fekvése révén mindig is a különböző országok és kultúrák közötti kapocs volt. A város életében fontos szerepet játszik a kreativitás, a művészet és a gondolat szabadsága.

Az épület helyszíne Bejrút régi városrészének határán fekszik, két egymástól nagy mértékben eltérő városi terület találkozásánál. A környezet elemzésekor kiderült, hogy a szomszédos magasházak vertikalitása kioltaná egy újabb magas épület tömegét, ezért a tervezők a horizontalitást választották. A természetes megvilágítást nem igénylő funkciók (műhelyek, előadótermek, raktárak) a külső tömeg minimalizálásának céljából ezért a felszín alá kerültek. A nagyléptékű épületek között így egy olyan üres térrész keletkezik, melynek tetején piazza alakítható ki, az arabeszk formavilágát követő burkolattal. Az egyéb funkciók a 32 méter magas lineáris toronyépületbe kerülnek.

Koncepció
A terv a helyszínen jelenlévő határvonalakban rejlő erők interpretálását kísérli meg. A határvonal jelentése lehet keret, vágat, seb, a folytonosság megszakadása, de ugyanakkor a kultúrák, az emberek és a különbözőségek találkozási pontja is. A koncepció alapján létrehozott új identitás a város jövőjének fontos eleme lehet. Olyan közösségi tér valósulhat meg, amely találkozók, viták és eszmecserék helyszíne lesz, egy piazza, vagy moduláris tér, amely a két élesen elváló területet konceptuális viták helyszínévé alakítja át.

A piazza nem más, mint az épület lefedése. Az alacsonyan fekvő nagyméretű sík felület a városban rejlő feszültségek és határok leképezése. A membránon ejtett sebek nagy vágatok formájában folytonosságot hoznak létre a megemelt felületekkel.

Szimbolika
A kulturális és művészeti épületek két típusba sorolhatók: lehetnek az események által kitöltött neutrális keretek, vagy a bennük zajló művészeti tevékenységeket kiegészítő, azok részeként élő poétikus, expresszív tömegek. A tervezők az utóbbi megoldást választották annak tudatában, hogy a jelenkori Bejrútban végbemenő városi átalakulások szimbolikus jelentőséggel ruházhatják fel az építészetet.

A fehér kőszőnyegen kirajzolódó labirintus az új indetitást kereső város és városszerkezetének metaforája. A felszínen ejtett "sebek" rámpákká alakulnak át, így az épülethez való hozzáférés lehetőségét teremtik meg. Minden elem emberi léptékű, mellyel az ősi város térélménye elevenedik meg. A síkokból komponált horizontális tömeg nyugalmas kiegészítője a könyvtárat, a műhelyeket és az adminisztrációt befogadó vertikális, lineáris tömb.

 

 

Az épület
Az épület tehát két részből áll: a nagyméretű, hexagonális mátrixból kialakuló labirintusszerű piazzából, melynek mintázatát a fehér kövön három sötétebb árnyalattal megkomponált rajzolat adja. A függőleges vágatokat és felnyitásokat perforált rézburkolat fedi, melyeken keresztül a keleti építészetre jellemzően sejtelmes fény jut a terekbe. A függőleges tömeget fémből és kerámiacsövekből szerkesztett árnyékolószerkezet fedi.

A közönség az épületbe a piazzáról rámpákon, vagy közvetlenül a földfelszín alatt elhelyezett parkolókból léphet be. A fogadótér szintjén található a kiállítótér, melynek nyitott terű meghosszabbításaként működik a háromszög alakú, rendezvények megtartására is alkalmas piazza. Innen rámpán juthatunk a kávézóba és annak teraszára. A recepció teréből széles lépcső vezet le a vetítőterembe, a közösségi termekbe, a moziba és az előadóterem előterébe. A nagyobb előadóterem 800 néző befogadására alkalmas és mechanikus platformrendszer segítségével három különböző módon is elrendezhető. A kisebb, 250 fős előadóterem fekete doboz rendszerű.

A díjazottak:
1. díj: Alberto Catalano és társai (Milano)
2. díj: Beatriz Ramo López de Angulo és társai (Rotterdam)
3. díj: “Project Meganom" (Moszkva)

További információ a díjazottakról

Fordította Plótár Fatime