MúzeumCafé-különdíjat kaptak a Narmer tervezői

Tizedik alkalommal ítélte oda idén díjait a hazai múzeumi szakma lapja, a MúzeumCafé. A díjat, mint minden évben, idén is múzeumi szakember: Róka Enikő, a Fővárosi Képtár vezetője kapta. Az első alkalommal kiosztott különdíjat viszont építészek: Vasáros Zsolt és Megyesi Zsolt, a Narmer Építészeti Stúdió tervezői az Országos Múzeumi Raktározási és Restaurálási Központ épületéért. 

Vasáros Zsolt és Megyesi Zsolt egy olyan épületkomplexum tervezéséért és kivitelezéséért vehetik át a díj történetének első különdíját, amely nemzetközi összevetésben is egyedülálló, és évtizedekre igazodási pont lehet a műtárgyraktározás megoldása kérdésében. Az egykori Szabolcs utcai kórház területén megvalósult OMRRK csaknem 40 ezer négyzetméteres, korszerű épülete már az elmúlt évben elkészült, jelenleg a szakmai munka technológiai hátterének megteremtésén dolgoznak az intézményben, amelyet idén már a múzeumi szakemberek is birtokba vehetnek. (Ezt követően lapunk is bemutatja majd az épületet.)

Az idei MúzeumCafé Díjakról a hagyomány szerint a szerkesztőség döntött, ebben a szerkesztőbizottság tagjai: Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főmuzeológusa, György Péter esztéta, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének egyetemi tanára, Martos Gábor esztéta, művészeti író, Rockenbauer Zoltán művészettörténész és Török László ókorkutató, régész-egyiptológus, akadémikus nyújtottak támogatást. A díjtárgyat a lap művészeti vezetője, Pintér József tervezte. Az elismerést a járványveszély miatt kialakult helyzet miatt egy későbbi időpontban vehetik majd át a díjazottak.

A MúzeumCafé főszerkesztője, Gréczi Emőke az alábbi szavakkal méltatta a különdíjasokat: 

„A Narmer Építészeti Stúdió és Vasáros Zsolt építész személye annyi hazai közgyűjteménnyel, kiállítótérrel kapcsolható össze, hogy szinte már maga is múzeumi szakember, a hazai közgyűjteményi állomány tekintélyes részével volt már dolga múzeumi enteriőrök, látogatóközpontok, kiállítási installációk tervezőjeként. Egyfajta életműdíj is járhatna a Narmernek, bár idén még csak húszesztendős. De mostanra elkészült egy olyan épületkomplexum, az egykori Szabolcs utcai kórház területén megvalósult Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK), valamint egy művészettörténeti archívum és kutatóközpont otthona, amelynek léte hosszú időre meghatározza, hogyan gondolkodjon a múzeumi szakma műtárgyszállításról és -tárolásról, különböző anyagú és műfajú műtárgyak állapotmegőrzéséről, gyűjtemények közötti együttműködésről, archiválásról és kutatásról, biztonságról és áttekinthetőségről. Mindez alapja a kurátori és kutatói munkának, hiszen egy kiállítás megtervezéséhez, egy katalógus összeállításához archívumra van szüksége, amely digitális formában és fizikai valójában egyaránt minél egyszerűbben elérhető, és olyan műtárgyanyagra, amely felmérhető, szállítható és kiállítható állapotban várja.

Megyesi Zsolt projektvezető és Vasáros Zsolt vezető tervező együttműködése az érintett közgyűjteményekkel nem volt problémamentes, ezt a lapunkban velük készült beszélgetésben is kifejtik. De gondoljunk bele: rendkívül bonyolult feladat az építész számára egy családi ház tervezése során minden családtag elvárásait figyelembe venni úgy, hogy ezek az elvárások sokszor egymásnak is ellentmondanak, ám a ház mégis elkészül az eltérő igények összefésülésével és azoknak a műszaki adottságoknak a figyelembevételével, amelyeket leginkább a fizika törvényei határoznak meg, nem pedig az ízlés és a lelkesedés, vagy éppen a lelkesedés hiánya.

Hogy őszinte legyek, felvetődött bennünk, hogy egy épülettel akkor lehetünk igazán elégedettek, ha valóban „működik", ha teljesíti feladatait, és az sem baj, ha szeretik, akik használják. Ám az OMRRK birtokbavétele a szakma által nem fog gyorsan lezajlani néhány teherautónyi szállítmány bepakolásával. Hasznát egy kurátor lehet, hogy csak akkor érti meg, amikor kiállítást rendez az itt elhelyezett gyűjteményekre és archívumokra támaszkodva, és lehet, hogy erre csak évek múlva nyílik lehetősége. Ez a költözés sokáig fog tartani, a „belakás" még tovább.

Mi, a szerkesztőbizottság és a szerkesztőség tagjai bejártuk már az épületeket, néhányunk többször is. Van, aki az első ötletmorzsától ismeri, és nélküle nem is létezne ez a fogalom, hogy OMRRK. Egyöntetűen úgy gondoltuk, hogy el kell ismernünk azt a munkát, amit Megyesi Zsolt, Vasáros Zsolt és a Narmer Építészeti Stúdió munkatársaként még sok-sok szakember elvégzett, és ezt megtehetjük anélkül, hogy – a saját kereteinket átlépve – muzeológussá tesszük őket, mégpedig egy különdíjjal, amelyet idén első ízben nyújtunk át."

Nyitókép: Megyesi Zsolt és Vasáros Zsolt. Fotó: Szilágyi Lenke, MúzeumCafé