Nagykovácsi apartman lakópark

A tervező csapat: Erick van Egeraat, Tiba János, Földi Péter, Ungerné Szabó Ágnes, Gyüre Zoltán, Bálint Zsófia, Gutvill Zsófia, Kogan-Szabó Sándor, Anke Schiemann

21 ház, 33 lakóegység. A házak mint fák vagy odaszületett kőtömbök ülnek a hegyoldalban, fent a nagyobbak, nagyvonalúbbak, a völgy felé lehúzódva pedig a kisebbek, szerényebek. Szokatlan, éles, ferde vonalak és a belsőben is meghatározó ferde tetősíkok saját útjukat keresik, egyensúlyozva a modern építészeti elemek és a hagyományos archetipikus formák között. A felsőbb házak ablakaiból kitekintve cserépfedések helyett mást látunk: az intenzív zöldtetők buja növényzetének és a vele kontrasztban álló fémlemez fedés nemes szürkeségének játékát.

Egy-egy lakóház bemutatásakor az Építész és Megrendelő kapcsolatáról, amely az otthonteremtés folyamata során fejlődött, a Megrendelőről, aki nyitott az újra, tudja, melyek a friss, mai gondolati irányzatok, aki bár határozottan tudja, hogyan szeret élni, bízik az Építészben és szabad kezet ad számára, hogy a Megrendelő életmódja köré álmodja a természetes és mesterséges környezetet.

A hegyoldalra felkúszó lakóegyüttes � Hillside Residence - ötletét megálmodó befektető cég képviselői hasonlóan nyitott, világlátott, a trendekben és a hagyományos minőségekben is tájékozott, optimista és nem utolsósorban kreatív emberek. Az ötlet egy olyan lakóegyüttes megvalósítása volt, amelynek egységei akár eladásra, akár hosszabb távú bérlésre szolgálnak, igényes, fiatalos, dinamikus családoknak biztosítanak minőségi életteret, amelyet a természetes környezet vonzása egészíthet ki.

A faluba vezető, az Ördögárok patak völgyében húzódó út mentén kiszemelt telek, mely szinte minden pontjáról gyönyörű panorámával bír, látszólagos komoly problematika, tervezési kihívás. A telekre épülő házak ugyanis nem kelthetik zsúfoltság látszatát, a panoráma biztosítása minden háznál, lakásnál fontos, emellett a minőségi lakótér egyik meghatározó ismérve a fény. Ezzel együtt a fő problémát inkább a leendő lakók ismeretlensége jelentette, akiknek a valós igényeihez valós tereket lehetett volna építeni. Emiatt a tervezési koncepciót más gondolatok vonalára kellett felfűzni. Olyan elveket kellett a tervezés szolgálatába állítani, amelyek eredményeképpen visszafogott, de nem semleges, határozott egyéniséggel rendelkező, viszont nem uralkodó lakóterek születnek.

A főváros agglomerációjában a városközponthoz egyik legközelebb eső zsákutca-falu, Nagykovácsi az utóbbi időben egyre népszerűbb lett azok körében, akik a rohanó városi nyüzsgés mellett ugyanúgy tudják értékelni a csendes, festőien mozgalmas hegyvidéki tájakat. Mindezen szempontok tudata vált a projekt vezető gondolatává. Majdnem az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt, hogy a projekt építészete ellentétek sorának egymás mellé rendelésére alapulhat. Ezen ellentétpárok valamely eleme biztosan találkozik a tervezés során még ismeretlen jövőbeli lakók igényével: a nyugodt és a mozgalmas, a természetes és a mesterséges, a magamutogató és a visszafogott, a puritán és a hivalkodó, a hagyományos és a modern. Azonban ezen tulajdonságok egymás mellé állítása nem egyszerűen az ellentétek ütköztetése, kontrasztok teremtése, hanem azok kiegyensúlyozott keveredése kell, hogy legyen. Nem feszültségkeltés, hanem az összhang keresése volt a cél.

A házakat ezért úgy terveztük, mintha azok mindig is a táj örök-új részei lettek volna. Mint büszke koronájukkal felfelé törő fák, amelyek gyökérzete ugyancsak tekintélyt parancsolóan terjeszkedik a földben. Ezt erősítendő a legfelső házak tömegét félig a földbe temettük, tiszteletet adva a terület mögött húzódó Duna-Ipoly Nemzeti Park erdeinek. Nemcsak természetes védelmet és intimitást nyújtanak, de a belső tér több fontos pontjáról a völgy és a szemközti hegyoldal nagyszerű látványa tárul a lakók szeme elé.

A belső elrendezés elegendő teret biztosít az igényes polgári életmódhoz. A tereket bátor, éles vonalak által kimetszett síkok határozzák meg, azok összekapcsolódnak, dinamikusan egymásba folyva alkotnak egy még nagyobb, izgalmas térkapcsolati rendszert. A hatalmas üvegfelületek által nyújtott transzparencia, az indirekt, vizuális kapcsolatok a lakótér különböző funkcionális elemei között kitágítják, tovább emelik a terek nagyvonalúságát. A térrendszert az üvegfelületeken keresztül szervesen kapcsolódó külső teraszok teszik teljessé, kiegészítve támfalakkal és intenzív növénytelepítéssel szeparált, bevágásba készült intim kertrészletekkel. Mindezt nemes anyagok, letisztult részletek, elegáns, átgondolt megoldások teszik teljessé.

A házakban várakozásokon felül sikerült harmonikusan elegyíteni az önmagukban is meghatározó és egymással ellentétes követelményeket. Méginkább meglepő, ahogyan ezek az ellentétek igazi egységbe forrva tükrözik a házak természetközeli harmóniáját. Igazából ez a gondolati minőség az, amely leginkább érezhető komfortot teremt a házakban. Mint az életben, a funkcionális és racionális találkozik a nagyvonalúval. Ez a kivételes összetettség egyfajta életminőséget sugall, ami remélhetően visszahat a jövendőbeli lakók életére is.

A tervező csapat:

• Erick van Egeraat
• Tiba János
• Földi Péter
• Ungerné Szabó Ágnes
• Gyüre Zoltán
• Bálint Zsófia
• Gutvill Zsófia
• Kogan-Szabó Sándor
• Anke Schiemann