“Ne bonts és ne építs fölöslegesen!” – kerekasztal-beszélgetés az új építészeti törvényről

A tervtanácsok szerepéről, a szükséges minimum elvéről, fenntarthatóságról, és teremtő alázatról is szó esett az új építészeti törvényről szóló kerekasztal-beszélgetésen, amelyet az Építészfórum a múlt heti építőipari szakkiállításon, a Construmán szervezett. Az április 10-i beszélgetésen részt vett ​​Perényi Lóránt, építész, az Építési és Közlekedési Minisztérium építészeti stratégiáért felelős helyettes államtitkára, Turi Attila, építész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Fajcsák Dénes, építész (Arkt Építész Stúdió), a beszélgetést Kolossa József, építész (Studio Kolossa, Projektangyal) vezette.

Azzal kapcsolatban, hogy milyen újdonságokat hoz az építészeti törvény az előbbihez képest Perényi Lóránt többek között a mennyiségit felváltó minőségi szemléletet emelte ki. Turi Attila szerint ehhez kapcsolódik a helyi identitás erősítése és egyfajta teremtő alázattal jellemezhető tervezői magatartás: “...addig kell tudni elmerülni a dolgokban, amíg majdnem megsemmisülsz. Akkor tudsz befogadni valamit, ha kioltod magadat. Teljesen le kell merülnünk ahhoz, hogy valamit fel tudjunk hozni." – fogalmazott. Ehhez kapcsolódik szerinte a törvény céljai között megfogalmazott "polgári jó ízlés" alapelve, valamint Lechner Ödön, Kós Károly és Makovecz Imre öröksége, három karakteres alkotó, akik sajátosan ide való dolgot próbáltak megvalósítani.

A szükséges minimum elve

Szó volt a tervtanácsokról is, melyek egyik célja Perényi szerint a szükséges minimum, azaz – Nagy Csaba Ybl-díjas építész szavait idézve – a “ne bonts és ne építs fölöslegesen" alapelvének érvényesítése. A tervezésnek, az épített környezetnek a valós igényeken kell alapulnia, a tervtanácsok feladata az indokolatlanul túlterjeszkedő projektek megakadályozása. Perényi szerint ez nem csak az építészek szemléletmódjára lesz hatással, hanem a fejleszetőkre, beruházókra is. 

“A tervtanácsok kérdése megosztja a szakmát. Egyik fele pozitív segítséget, a másik okoskodó építészek kivagyiságát látja a bennük" – mondta Fajcsák Dénes építész, akihez kapcsolódva Turi Attila megjegyezte, hogy szemléletbeli hiba a tervtanácsoknál, hogy úgy viselkednek, mintha a Pritzker-díjat osztanák. Szerinte az elsődleges feladatuk az lenne, hogy az orvosi etikában is jelen lévő nil nocere, azaz ne árts alapelve mentén megakadályozzanak minden károkozást, például egy településképbe nem illő vakolatszínt. A tervtanácsoknak azt kell néznie, hogy mi a közösség érdeke, mindezt egy szakmai szűrőn keresztül. Úgy is lehet tekinteni erre az intézményre, mint az építész védelmére a beruházó extrém igényeivel szemben – mondta az MMA elnöke, aki a főépítészi rendszer kapcsán felvetette, hogy hasznos lenne, ha kötelezővé tennék a kamarában, hogy mindenki vállaljon főépítészséget a 3000 település valamelyikén.

Azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet az építészeti szempontokat összhangba hozni a klímaváltozással kapcsolatos fenntarthatósági célokkal azt mondta, hogy szerinte mindez a helyi cselekvésnél, összefogásnál kezdődik, hogy mindenki ott tesz valamit, ahova teremtődött, és részt vesz a környezete fenntartásában. 

Fajcsák Dénes a kérdéssel kapcsolatban már pesszimistább, azokra a tudósokra hivatkozott, akik szerint 25-30 év múlva megszűnhet az a civilizáció, amit ismerünk. Szerinte maga az építésnek a ténye nem fenntartható. “Az elmúlt egy évtizedben a fogalom közhellyé vált, és úgy gondoljuk, ha napelemet veszünk a tetőre, akkor már fenntarthatóságról beszélünk. De ez nem elég. Az építőanyagok kitermelése, a beépítése, az utógondozása, az épületek fenntartási ideje is vizsgálat alá kell, hogy essen. Ha a fenntarthatóságot komolyan gondoljuk, akkor az azonnali visszalépés lehetne az emberiség számára a kiút, ami azt jelenti, hogy nem építünk semmit. De ezt gazdasági okokból senki sem fogja kimondani, ez nem lehet egy végcél." Ezzel összefüggésben fontosnak tartja, hogy a törvényben a revitalizáció, a barnamezős beruházások előtérbe kerülnek, de szerinte még mindig nem dőlhetünk hátra, és a következő két évtizedben nagyon sokat kell tennünk.

Turi Attila Fajcsákhoz kapcsolódva az épületek rövid élettartamáról beszélt. “Hiába építünk öko módon és telepítünk hőszivattyút, ha az épületeinket 50 év múlva újra kell építeni, akkor háromszoros energiát égetünk el, mint egy 150 évig álló ház esetében, amit csak fel kell újítanunk." Nem csak a környezettel, hanem a fenntartható társadalommal összefüggő probléma is, ha az építészet bekerül a nem tartós fogyasztási cikkek kategóriájába, mivel az utódok nem tudják megörökölni családjuktól az ingatlant, amit összespórolni 30 év, így mindenkinek 0-ról kell kezdenie – mondta. Szerinte az építészeknek azon kellene gondolkodniuk, hogy olyan épületeket tervezzenek, amiket át lehet alakítani és hosszú ideig fennmaradnak. Az iskolákat felhozva példaként beszélt a terek méretének optimalizálásáról (ne legyen nagyobb, mint ami szükséges). De a szükséges minimum elve szerinte nem csak a méretezésről szól, hanem például a funkciók megosztásáról (nappal oktatás, este kulturális programok ugyanabban a térben), a több ütemben történő építkezésről (a már meglévő épületekben zajlik az oktatás az építkezés alatt). Az Ő megítélése szerint mindezeket tartalmazza az új törvény.