Épületek/Középület

Nem történt semmi. Rózsadombi Krisztus király templom hozzáépítés, szoborfülke, 2004

1/8

?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
1/8

Nem történt semmi. Rózsadombi Krisztus király templom hozzáépítés, szoborfülke, 2004
Épületek/Középület

Nem történt semmi. Rózsadombi Krisztus király templom hozzáépítés, szoborfülke, 2004

2005.03.04. 14:26

Projektinfó

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Baróthy Anna, Kelner Krisztián

szoborfülke: Baróthy Anna, Kelner Krisztián

Ritka az olyan helyzet a magyarországi építészetben, amikor egy műemlékhez (ami ráadásul elég teljes önmagában) nem szolgai, hanem ahhoz méltó módon nyúlnak hozzá: ez esetben leginkább 'sehogyan'. A Keleti Károly utcai templomhoz tervezett hozzáépítés mentes mindenfajta formai vagy szimbolikus kapcsolódási vagy ellenpontozási szándéktól - egyszerűen csak: van.


 


Az is ritka, hogy egy építkezés során (pláne ilyen kis léptéknél és sokadrangú funkciónál) a résztvevők felhasználják azt a lehetőséget, hogy az egy százaléknyi, képzőművészeti alkotásokra fordítható részösszeget hasznosítsák; még ritkább, hogy ennyire integráltan és végiggondoltan teszik mindezt, mint a mosdóblokk és lépcsőházi tér átalakítása során történt. Maga a munka el is tűnik - éppen ezen keresztül teremti meg a zavarba ejtő és különös teret: volt folyosó, volt vécé, szinte vicc a terjengős műleírás, kicsi és nem is reprezentatív; viszont zavarba ejtő az afunkcionalitása, a rejtettsége és az ezzel párhuzamos, érthetetlen ereje.

Nem történt semmi.

Befalaztak egy elfalazott folyosót, kipucoltak egy rossz helyen levő vécét, készítettek egy másikat helyette és a szekrény tartalmát átköltöztették a lépcső alá. A valamikori vécé helyére egy kis ablak került.

Nos, erről az ablakról van szó.

A fény tulajdonságainak vizsgálata és manipulált használata nem újkeletű dolog az építészetben, gondolhatunk a bencés rendi templomépítészet puritán fényszimbolikájára, vagy a templomi ikonfestészet illuzórikus tereket létrehozó fordított perspektívájára - ezek a hagyományok Hans van der Laan építészetében vagy Tarkovszkij filmjeiben a mai napig megtalálhatók. A fény, a transzparencia kérdése azonban régóta alapmotívuma a világi építészetnek is, különösen az építőanyagok létrehozásának és felhasználásának teljes átalakulását követően. Az építészettörténetből ismert, nyílásokkal és tömegekkel dolgozó koncepciókat előbb a vetített kép, a film megjelenése kezdte ki (már Le Corbusier híres kijelentése is ezt sugallta), majd a szintetikus, tervezhető tulajdonságú anyagok megjelenése borította fel végleg. A fény megjelenítésének kérdése materiális, anyagszerű kérdéssé vált - az építész tervezők egyike, Bujdosó Ildikó és Baróthy Anna üvegművész korábbi együttműködésük során is ezt a jelenséget vizsgálták (Bujdosó Ildikó díjnyertes diplomatervében a fény anyagi tulajdonságait és átalakítási lehetőségeit dolgozták fel három épületben).

Ez a kutakodás akkor is, itt is inkább a fény tömegszerű, monolitikus voltát célozta meg annak képi tulajdonságaival vagy anyagba integrálásával szemben (mint pl. Losonczi Áron üvegbetonja) - az ablak üvegtömbje és beton foglalata annyiban kapcsolódnak, amennyiben a két anyag tulajdonságai meglehetősen hasonlóak, tömegüket, szilárdságukat, hőmozgásukat és hőszigetelő képességeiket tekintve. Ez a kapcsolódás viszont nem jöhetett volna létre a legújabb technológiák használata nélkül (különleges szilikátadalékok, ragasztási technológiák).



A végeredmény mégis az a már említett, időszerűségeken és viselkedéseken kívüli helyzet, ami a lépcsőfordulóban éri a szemlélődőt, főleg, ha leül a szinte véletlenül ott levő padkára. A falon egy szoborfülke, benne egy bájos, kellemesen giccses Mária-szoborral, amit földön túli csendbe, saját térbe, gyönyörű áhítatba emel a fény, amit a mögötte megbújó ablak vet rá. A ferde üveglemezeken a kintről és fentről érkező fény távoli és alulról világító, szétsugárzó dicsfénnyé alakul - ezen keresztül pedig a mélyen átlényegített tér vissza is kapcsolódik a mindennapi valóságba.

A nyersességig egyszerű gesztus, nyers anyagokkal, szinte láthatatlan, kintről nézve egészen az. Csak hát éppen egész más a tér, egész más az üldögélés vagy a készülődés, minthogy a műleírásban a lépcsőház előkészületi térként említődik. Bármi is legyen ez - mintha mindig ott lett volna, egy szelete a városnak, ahol a készülődőket vagy lépcsőzőket csend várja, és egy ablak.

 
szerző: Szemerey Samu (szöveg+kép)

Megjelent az Alaprajz 2005/1. számában.


építész tervezők: Fejérdy Péter, Bujdosó Ildikó
szoborfülke: Baróthy Anna, Kelner Krisztián

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Épületek/Örökség

VÁRKERT BAZÁR // Egy hely + Építészfórum

2021.03.24. 18:04
00:07:03

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

Helyek/Köztér

SÁRKÁNYOK ÉS DELFINEK PESTEN ÉS BUDÁN // Egy hely + Építészfórum

2021.02.24. 16:10
00:06:00

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk