Emberek/Interjú

Noura Al-Sayeh építész, a velencei Arany Oroszlán díjas kiállítás társkurátora

1/11

Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika

?>
Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika
?>
Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika
?>
Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika
?>
Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika
?>
Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika
?>
Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika
?>
Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika
?>
Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika
?>
Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika
?>
?>
1/11

Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika

Noura Al-Sayeh építész, a velencei Arany Oroszlán díjas kiállítás társkurátora
Emberek/Interjú

Noura Al-Sayeh építész, a velencei Arany Oroszlán díjas kiállítás társkurátora

2010.08.30. 22:47

Bahrain kilencezer éve lakott sziget a Perzsa-öbölben, de most először mutatkozott be a velencei építészeti biennálén. Noura Al-Sayeh építésszel, a kiállítás társkurátorával és egyben a Kulturális Minisztérium építészeti ügyeinek felelős vezetőjével az Arsenalban beszélgettünk. Nem csak ő, a miniszter és a kormány, de az egész ország nagyon fiatal, a lakosság több, mint fele huszonöt év alatti, akik ma másképp akarják látni saját otthonuk jövőjét, mint amilyen irányban az az elmúlt tizenöt évben alakult. VIDEÓ

Először csak tébláboltunk és - bevallom őszintén, szégyen nem szégyen - nem is tudtam pontosan hová tenni Bahraint a térképen. Perzsa-öböl, olaj, pénz, felhőkarcolók, aha. Beültem az egyik kunyhóba: "architecture-without-architects" hely, körben akár nagyobb társaságnak is helyet adó padok, a jól-léthez szükséges néhány tárgy, mint például egy frigó vagy tűzhely, párnák, középen süppedős, puha perzsaszőnyeg. Tökéletes, árnyékos hely a tengerparton, olyasmi, amit itthon az emberek a kertbe építenek (persze más stílusban): fedett-nyitott tér, amiben beszélgetni, inni és enni, nyárson, parázson vagy kemencében sütni lehet. Első pillantásra nem is volt annyira érdekes az egész. Viszont a képek és a videók felülírták az első benyomást: ez a világ már nincs, helyette óriási ingatlanfejlesztési projektek, high-tech felhőkarcolók magasodnak a partokon. Valamit akarnak mondani, valami elindult egy - hozzánk képest a földi javakban jobban dúskáló - kis közösségben, ami mást akar, mint ami van. Bahrainban közel egymillió ember él, a területe alig másfélszer nagyobb, mint Budapesté. Egy csupasziget állam, ami a tengertől próbál területeket szerezni, hogy a gyorsuló ütemben növekvő számú lakosságnak helyet adjon. Bahrain 'Reclaim' (Visszakövetelés) kiállítása a tengerpart és ember elveszett kapcsolatát követeli vissza, tengerparti köztereket, élhető építészetet akar. Fiatal csapat hozta ide Velencébe ezt a szelíd, de annál tisztábban megfogalmazott kritikát egy építészeti "leg"-ekre való törekvéseiről elhíresült világból.

Nyilván minden ilyen nagy nemzetközi kulturális mustrán egy-egy díj odaítélésében szerepet játszanak nem kulturális minőséget hordozó szempontok is. Mondjuk ki, mert nem titok, a díj nem csak a kiállításnak szól, nem csak egy üzenetnek. Egy projekt kiemelésének, előtérbe állításának célja az építészek - s persze a sajtó - figyelmének nyilvánvaló terelése. Ez a "Reclaim" esetében a nagy projektek felől a kicsik irányába, a közösségek megtartásának és az ennek érdekében megnyilatkozó építészeti minőségek újragondolásának irányába mutat. Kérdés persze, hogy ez most, ebben az esetben mennyire volt szakmai értelemben is tudatos és szándékos, s hogy a praxis szintjén valóban tisztában vagyunk-e azzal, hogy mi mindent jelent még a "Reclaim".  

 

Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika
1/11
Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika

Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika
2/11
Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika

Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika
3/11
Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika


 

Noura Al-Sayeh: Ahogy említettem, nem sokan ismerik Bahraint, de sokan tudják, hol van a Perzsa-öböl és Abu Dhabi, és mindenfelé a föld tengertől való visszahódításának hatalmas képeit lehet látni. Mi itt meg akartunk mutatni, hogy Bahrain a fejlődés másik oldala, a fonákja. A címben szereplő visszakövetelés a tengerre vonatkozik, s ezzel együtt a helyi lakosok tengerhez való hozzáférésének visszakövetelését is jelenti.

A városok fejlődése során a tengerpartot privatizálták, amely korábban – mint bármelyik szigetország partjai – elsősorban közösségi terek voltak. Ma a partok kevesebb, mint 5%-a szemmel láthatóan is közösségi tér. Ebben az installációban az egész problémakört csak felvillantani tudjuk. Idejössz és látod, hogy ilyen halászkunyhó-szerű építmények vannak itt, nem nagyon érted, hogy mik ezek, vagy [a benne elhelyezett monitorokon – aszerk.] miről beszélnek, de valahogy érzed, hogy van valami kényelmetlen a helyzetükben. Ezeket a halászkunyhókat Bahrainból hoztuk, ezeket ott szétszedtük, elemekre bontva ide szállítottuk és eredeti formájukban itt felépítettük, egy az egyben. Minden elemet külön megszámoztunk és itt újra pontosan összeállítottuk a kunyhókat.

Építészfórum: Visszaviszitek?

NAS: Nem, mert többe kerülne a hazaszállítás, mint amennyit ténylegesen érnek. Ezeket a halászkunyhókat bahrainiak - halászok vagy a tengerparton élő emberek - informális találkozóhelyeknek építették, hogy közvetlenebb kapcsolatban legyenek a tengerrel. Úgy gondolom, hogy a tengerpart privatizációja még annál is nagyobb probléma, mert Bahrainben úgy általában is óriási hiány van közterekből. Alig van nyilvános, nem kereskedelmi, világi tér. Egy szigeten úgy gondolnád, hogy a tengerpart ideális lenne ilyen helynek. Itt az embereknek azt a kezdeményezését szeretnénk bemutatni, hogy visszakövetelik maguknak a tengerhez való szabad hozzáférést. Bizonyos értelemben ez az informális építészet a lehető legjobb válasz a területek privatizációjára.  

 

Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika
4/11
Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika

Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika
5/11
Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika

 

 

Bahrain egy nagyon kicsi ország, és az elmúlt ötven évben nagy mértékben nőtt a lakosság száma. A probléma a földtulajdon kérdése. A föld visszahódítása azért kezdődött, mert nagyon könnyű volt hatalmas földdarabokat visszaszerezni a tengertől, ahol az állam közösségi vagy privát beruházásokat kezdett el építeni, mellőzve a földtulajdon kérdését. Geológiailag Bahrainnál a tenger nagyon alacsony, tehát nagyon könnyű és olcsó nagy mennyiségű földet visszahódítani, amelyek közel fekszenek a központi területekhez és könnyen elérhetők. Ez az egész kérdés bonyolultabb, mint a városfejlesztés. A föld szűkössége és a lakosság gyors növekedése a városfejlesztésben óriási problémákat okoz, válságos helyzetet előidézve. A földvisszahódítás után az állam nem arra használja a területet, hogy közösségi épületeket, szociális vagy állami lakásokat építsen, amelyeknek bárhol máshol is találnak helyet a szigeten. A katalógusban [a honlapról is elérhetően – aszerk.] részletes tanulmányok vannak arról, hogy hogyan jutottunk ebbe a helyzetbe, az összes folyamatról képet kapunk a gyönygyhalászat korai időszakától az olajkitermelés megjelenésén keresztül mostanáig.

EF: Bahrainnak van olaja, igaz?

NAS: Már nincs, illetve nem sok maradt. Bahrain volt az egyik első ország a Perzsa-öbölben, ahol olajat találtak. Az olaj előtt a fő gazdasági tevékenység a gyöngyhalászat és a gyöngyexport volt, s amikor az olajat megtalálták, a gazdaság szinte egyik napról a másikra összeomlott, az emberek a sziget belseje, a sivatag felé indultak el, hogy az olajiparban találjanak munkát. Abban az időben ott sokkal könnyebb volt dolgozni, mint a gyöngyhalászatban, ami nagyon nehéz. Ez egy hosszú folyamat, nem szabad leegyszerűsíteni, hogy a földvisszahódítás, vagy az elmúlt tíz év vagy a részvénytársaságok épületei miatt tartunk itt. Éppen ezért fontos, hogy megértsük a fejlődést és most feltegyük a kérdést, hogy hogyan tudjuk visszafordítani ezt a folyamatot.

 

Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika
6/11
Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika

Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika
7/11
Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika


 

EF: Mit gondolsz, találtatok válaszokat a feltett kérdéseitekre?

NAS: Mi most először veszünk részt a Biennálén. Úgy gondolom, hogy nekünk most leginkább az volt a fontos, hogy a bahreini építkezések bemutatása helyett valami olyasmit mutassunk, ami olyan vitát indít el a háttérben, ami hasznos lehet, és hogy a Biennálét egyfajta platformnak használjuk arra, hogy ezt a vitát bevezessük, a média figyelmének és a bahraini emberek figyelmének felkeltésével együtt. Az eredeti elképzelés szerint sok egyetemi hallgatót bevontunk a kutatómunkába vagy például az interjúk készítésébe, amiket itt látsz. Úgy gondoltuk, hogy nem nekünk kell ezt a vitát folytatni, hanem csak el kell indítani, különös tekintettel a fiatalokra, hogy saját maguk tudatosabbak legyenek a problémát illetően, és majd saját maguk kezdeményezzenek dolgokat. De már el is kezdték, például nyilvános műhelymunkát csináltak a tengerparton, vagy Mohamed  Bu Ali, aki itt az egyik filmet készítette, gondolkozik azon, hogy dokumentumfilmet készít abból a nyersanyagból, amit együtt válogattunk. Az elképzelésünk az volt, hogy ez az egész majd tovagyűrűzik, aminek ez itt csak egyfajta beindítása. 

 

Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika
8/11
Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika

Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika
9/11
Reclaim - Bahrain kiállítása a Velencei Építészeti Biennálén, 2010-ben. Fotó: perika

 

EF: Bemutatkoznál?

NAS: Noura Al-Sayed vagyok, ennek a kiállításnak a társkurátora és a Kulturális Minisztériumban az építészeti ügyek vezetője. 

EF: Magas pozícióban vagy! Az egész ország építészeti ügyeiért vagy felelős? 

NAS: Nem, nem, nem. Csak a Kulturális Minisztériumban, csak a projektek ezen -  kulturális – oldaláért, van néhány múzeumunk...

EF: S ott mindenki ilyen fiatal, mint te?

NAS: Igen.

EF: A kormányban is?

NAS: Nagyon fiatal kormányunk van. Nagyon energikus miniszterünk van, nagyon elszánt, hogy változtasson a dolgokon, és ez sokkal érdekesebbé teszi az államapparátusi munkát is. Képes volt sok fiatal, energikus embert is bevonni az állami munkába.

EF: Egyfajta kulturális forradalom van nálatok?

NAS: Igen, ez valóban egy kulturális forradalom. 

EF: S hogyan foglalnád össze ennek a kulturális forradalomnak a magját?

NAS: Úgy vélem, hogy a Perzsa-öbölben a teljes népesség nagyon fiatal, ami  nagyon izgalmassá teszi a helyzetet. A huszonöt év alatti népesség a teljes lakosság több, mint 50-60%-a. Sok változást érzel és persze ez sok kihívást is jelent. Sok munkahelyet kell teremteni, ugyanakkor valóban úgy érezheted, hogy rengeteg energia van jelen, ami változtatni akar, ami a dolgokat tovább akarja vinni.  

EF: Milyen irányba?

NAS: Most sokkal nagyobb hangsúly van a nemzeti örökségen, mint korábban, az elmúlt tíz-tizenöt évben. Van egyfajta visszatérés ahhoz a kérdéshez, hogy valójában kik vagyunk a lényeget tekintve, mi különböztet meg bennünket a szomszédainktól, mi tesz minket egyedivé, és ténylegesen van valamiféle visszatérés ezen kérdések újjáélesztésére. Jobban, mint az elmúlt 10-15 évben, amikor az identitást inkább globális jelenségek alakították. Úgy vélem, jó dolog ezt megfigyelni. Megpróbáljuk kitalálni, hogy mi az, ami a többitől különbözővé tesz, s ezt próbáljuk népszerűsíteni.  

Velence, 2010. augusztus 26. 

Pásztor Erika Katalina


Vélemények (1)
EMA
2010.09.06.
08:24

Szerintem, nagyon izgalmas kérdéseket vet fel a kiállítás, és érdemes egy kicsit többet is megtudni Bakneinről:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bahrein

http://wap.frei.hu/magyar/archiv/index.php?id=249&gallery_mode=video

http://wap.frei.hu/magyar/archiv/index.php?id=251

http://wap.frei.hu/magyar/archiv/index.php?id=253

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk