Növekvő lakhatási szegénység valódi politikai megoldások nélkül

A gazdaság ugyan lassú növekedésnek indult, a lakhatási szegénység azonban tovább mélyült 2013-ban Magyarországon. A szakpolitikai intézkedések nem adtak hatékony válaszokat a szegénységben élők problémáira: köztük a rezsicsökkentés és a lakásfenntartási támogatás sok háztartást elért, de nem nyújtott érdemi segítséget.

A társadalom szélére sodródott csoportok – a szegregált telepeken élők, hajléktalanok – lakhatási problémái tovább nőttek, s egyre többen élnek nem megfelelő lakáskörülmények közt, vagy bizonytalan jogi helyzetű lakásokban.

A lakhatási problémák közül továbbra is a megfizethetőségi problémák a legsúlyosabbak. 2013-ban a háztartások kiadásainak negyedét tették ki a lakásfenntartás költségei, ami a tavalyi adatokhoz képest átlagosan 1,5%-os csökkenést jelent. Ez főleg a rezsicsökkentésnek volt köszönhető, amely az elmúlt év legnagyobb volumenű lakáspolitikai intézkedésének számít, azonban a családok lakhatási kiadásait csak kis mértékben csökkentette. Miközben az intézkedés olyan háztartásokat is támogatott, amelyek nem szorultak rá, nem mérsékelte számottevően a rászorulók lakásfenntartási kiadásait (a legszegényebb háztartások megtakarítása havi 1925 Ft volt). A 900 ezer fával, szénnel, PB gázzal fűtő háztartást az intézkedés még kevésbé érte el. Közmű- vagy hiteltartozás miatt Magyarországon évente kb. 500 ezer végrehajtási ügy indul, ez a szám évről évre nagyjából 10%-kal növekszik. Az adósok 1%-a veszíti el otthonát vagy fontosabb ingóságait. A közműdíj-tartozást felhalmozók aránya sokkal nagyobb, mint a jelzáloghiteleseké. Míg rezsitartozása a lakosság közel negyedének van, addig a jelzáloghitel tartozások a népesség 6,8%-át érintik.

A lakások minősége, közművekhez való hozzáférése folyamatosan javul a rendszerváltás óta, azonban még most is 145 ezer háztartásban nincs vezetékes ivóvíz, 1,1 millió háztartásban pedig szennyvízelvezetés. A lakásminőségi problémák a gyereket nevelő családokat nagyobb arányban sújtják. Napjainkban több mint 170 ezer gyerek él olyan lakásban, ahol nincs bent WC, és közel 136 ezer gyerek otthonában nincsen zuhany vagy fürdőkád. A gyerekek harmada (mintegy 620 ezren) él olyan lakásban, ahol beázik a tető, vagy nedves, penészes a lakás.

A szegényeket is elérő lakáspolitika hiánya leginkább a társadalom szélére sodródott csoportokat, a szegregátumokban élőket és hajléktalanokat sújtja. Összesen 1600 szegény- illetve cigánytelep található Magyarországon, 300 ezer ember él szegregált lakókörnyezetben. Bár Magyarországon az átlagnépességhez képest a romák lakáshelyzete lényegesen rosszabb, az uniós forrásból indult telepprogramok a szegregációt nem enyhítik. A szegénytelepeken a probléma konzerválásához jelentősen hozzájárul a regionális egyenlőtlenségek növekedése és a szegénység területi koncentrációja, ami miatt az alacsony képzettségű, nehezen foglalkoztatható szegényebb társadalmi csoportok végleg kiszorulnak a munkaerő-piacról.

A hajléktalan emberek száma nehezen becsülhető, ám azt tudjuk, hogy a hajléktalanellátó rendszerben öt év alatt 48 ezer ember fordult meg. A hajléktalanok hozzávetőlegesen harmada több mint 10 éve él otthon nélkül, tizedük egy éven belül veszítette el otthonát. A hajléktalanná válás legtöbb esetben családi konfliktusokra, válásra vezethető vissza, ám 2013-ban 25%-ra nőtt azok aránya, akik azért veszítették el otthonukat, mert nem tudták fizetni annak költségeit. Az elmúlt évben a hajléktalanok közterületekről való kitiltása sok figyelmet kapott. az ilyen intézkedések nem oldják meg a hajléktalanság problémáját, helyettük a hajléktalanságot megelőző, a hajléktalanságból kivezető komplex programokra lenne szükség.

A lakhatási szegénységben élő társadalmi csoportok problémájára a mostaninál kiterjedtebb, jól működő, megfizethető szociális bérlakásrendszer adna választ. A hazai hitelezési, támogatási gyakorlat azonban a saját lakás szerzését részesíti előnyben. A magyar népességnek csak 10,4%-a lakik bérelt lakásban, a szegénységi küszöb alatt élőknek pedig mindössze 13,8%-a él szociális bérlakásban, 3,7%-uk piaci áron bérel lakást, míg 19,1%-uk lakáshitellel terhelt saját tulajdonú lakásban él. Vagyis számos család és egyén kényszerült erőn felül lakástulajdon-szerzésbe, eladósodásba.

Magyarországon 4,4 millió lakás van, szemben a 4,1 millió háztartással. Vagyis Magyarországon nincs lakáshiány. A legfrissebb adatok szerint a mintegy félmillió lakásból 383 ezer lakás áll üresen Magyarországon, miközben körülbelül 300 ezer család élethelyzete indokolná a szociális bérlakásba való költözést. A hasznosítatlan lakások tulajdonosainak és a nehéz helyzetben lévő családoknak egyaránt megoldást jelentene a Habitat for Humanity Magyarország és a Városkutatás Kft. Szociális Lakásügynökség (SZOL) modellje. A SZOL átvállalja a lakás kiadás kockázatainak jelentős részét, miközben megfizethető és biztonságos lakhatást biztosít a nehéz helyzetben lévő családoknak.
"Éves jelentésünk alapján megállapíthatjuk, hogy a lakhatási szegénység tovább mélyült az elmúlt évben. Egyre többen élnek lakhatási szegénységben: jogilag bizonytalan lakáshelyzetben és nem megfelelő lakáskörülmények közt. A szakpolitikai intézkedések nem adtak hatékony válaszokat a szegénységben élők problémáira. Koherens, a szegénységben élők problémáira érzékeny lakáspolitikára, a saját lakás szerzésének ösztönzése helyett, vagy a mellett pedig jól működő, támogatott bérlakás-rendszerre van szükség" - mondta el Szekér András, a Habitat for Humanity Magyarország igazgatója.

A Habitat for Humanity Magyarország minden évben elkészíti éves jelentését a lakhatási szegénységről. A jelentést eljuttatja a szociálpolitikával, lakáspolitikával foglalkozó szakembereknek és döntéshozóknak. A szervezet saját javaslatok fejlesztésével, a szakpolitikai folyamatok véleményezésével is dolgozik annak érdekében, hogy Magyarországon minden embernek legyen emberhez méltó otthona.

forrás: Habitat for Humanity