Nyitás felfelé: erdei kápolna a Szent Imre-hegyen
Pannonhalma Illak-erdejében, a Szent Imre-hegyen, közvetlenül a hegycsúcson álló emlékmű alatti halmot formáló tisztásra, közel három tucat egyetemista felekezethez nem köthető szakrális építményt alkotott egyetlen hét leforgása alatt. A projekt nem megrendelésre készült, hanem a diákok kezdeményezésére, egy egyetemi kurzus válaszaként, nagylelkű támogatók segítségével.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem 2017/18-as tanéve tavaszi szemeszterének Kortárs szakrális művészet kurzusa végén a résztvevő diákok feladatként kapták, hogy reflektáljanak az elhangzottakra – írásban vagy más eszközökkel, egyéni vagy csoportos formában. Az utolsó óra közös konzultációja során mindenki elővezethette kiforrott vagy éppen kezdetleges elképzeléseit. Egy teológus vendéghallgató felvetette, hogy szívesen tartana közös áhitatot a csoportnak, mire az egyik másodéves építészhallgató hozzátette, hogy ehhez ő szívesen építene kápolnát. Az elképzelés teljesen szürreális volt, ám a csoportnak, talán pont ezért, megtetszett. Kiderült, hogy az ötlet nem volt teljesen elrugaszkodott, hiszen a 2017-es Hello Wood Építész Mustrán győztes építészcsoport tagjaként tudta, a nyereményként felajánlott építőanyag rendelkezésre állhat, így már csak az építési helyszín hiányzott. Pár napon belül az is meglett, és elkezdődhetett a tervezés folyamata.
Két építészoktató figyelme mellett, a nyári szünet alatt állandóan változó körben megjelenő és ötletelő–vitatkozó–dolgozó diákok számos tervet hoztak létre. Amit biztosan tudtak: felekezethez nem köthető, non-denominációs szakrális építményt akarnak létrehozni, amely jórészt fából épül. James Turrell skyspace-struktúráihoz hasonlóan fölfelé nyitott, a környezetébe finoman illeszkedő "kápolnát" képzeltek el, melynek része egy mozaikkal fedett szabadtéri hálaoltár.
Az első, akkor még pengefalat formázó terv pannonhalmi prezentálása pár héttel a vizsgaidőszak vége után történt. A kapott visszajelzések, megjegyzések, kérések alapján a következő hetekben alakult–fejlődött–véglegesedett a terv. Az érkező számára látványában is nyitottá vált, a pár méterrel fölötte álló emlékművel vizuális (átlátás) és tematikus (mozaik) kapcsolódása is kialakult. Az ovális alakú tisztást nagyvonalúan körülöleli a szakrális teret kijelölő és elválasztó, ugyanakkor szabadon megközelíthetőnek hagyó, elemelkedő, alig észrevehető fémlábakon álló, hajlított faellipszis, amely a tisztás felső részén ülőbútorként szolgál, míg lejjebb szabadon átjárható. A kápolna belsejében egy hengeres formájú, alacsony, a tetején medenceszerűen homorodó betonoltár van, amelynek mélyedését kék–arany mozaik borítja. Az elliptikus, a résztvevők számára előzmény nélküli szerkezet megvalósíthatóságát részletgazdagon kidolgozott maketten vizsgálták, a térkijelölés lehetőségét a budapesti kollégium udvarán modellezték, míg a mozaikhoz Galla Placidia ravennai, 5. századi mauzóleuma mozaikjából választottak egy csillagmotívumot, amit stilizált püspöksüvegekkel és liliomokkal „Szent Imrésítettek".
A csapat tagjainak nyári elérhetőségéhez igazodva, Szent István ünnepén megkezdődött Pannonhalmán a helyszíni munka: tereprendezés, a tisztás és az emlékmű közötti csalitos kitisztítása, a tengelyvonal, az oltár helyének kijelölése és alapjának kiásása, az ovális forma vázlatos kijelölése. A munkának a rekkenő hőség sem szabott gátat: A diákokat a rekkenő hőség sem rettentette el a munkától: az építőanyagot a hegy lábától kézben hordták fel, az oltárnak zsalut és vasalást építettek, a betont kézzel keverték, majd az ovális faszerkezetet négyméteres fenyőlécekből kézzel hajlítva kialakították annak formáját is. Amíg a beton kötött, az egyre gyarapodó csapat tagjai a hegyen az újabb és újabb farétegek rögzítésén, ragasztásán, hajlításán, csavarozásán, a pannonhalmi szálláshelyen a tartórudak hegesztésén és a mozaikminta kirakásán dolgoztak. Szombatra leütötték a tizenkét tartóoszlopot, összeállt a hétrétegű ellipszis, amit a csapat kézi erővel emelt a végső helyére. A mozaik befejezése a vasárnapi lehűlés és eső ellenére is időben megtörtént.
A hetedik napra elkészült címmel meghirdetett augusztus 26-i naplemente előtti átadásra mintegy félszázan gyűltek össze: építők, támogatók, szülők, érdeklődők, gyerekek, kutyák. Elhangzottak mondatok, a hálaoltár öble vízzel telt meg, és — a résztvevők meglepetésére — megtörtént a pannonhalmi Erdei kápolnában az első keresztelő is. A csoport szándéka felekezethez nem kötődő szakrális építmény létrehozása volt, amit bárki, bármikor szabadon használhat imádkozásra, meditálásra, elmélkedésre, közösségi alkalmakra vagy éppen túrázás közbeni megpihenésre. Amiben mindenképpen a terv fölött teljesítettek, az a közösségformálás és –összekovácsolás volt. Az alkotók–tervezők–építők e csoportja ugyanis immár vitathatatlanul valódi cselekvő és gondoskodó közösségként is létezik.
Körösvölgyi Zoltán
A projektben résztvevőkkel és annak dokumentációjával a Design Hét Budapest 2018 keretében október 10-én 16 órától találkozhatnak az érdeklődők a MOME-Z Nagy auditóriumában a Szakrális design – kiállítás/előadás/beszélgetés programon.