Occupy 55 – Hallgatói ötletpályázat a BME K255-ös termének közösségi átalakításáról

A BME Építészmérnöki Kara az ország leghíresebb építészeti képzése, azonban a tanítás és az alkotás terei már hosszú idő óta változatlanok. A Kar máig nem rendelkezik a hallgatók számára feltételek nélkül nyitott műteremmel, pedig ez a funkció szinte minden építészeti képzés elengedhetetlen része. A most zajló pályázat a hallgatók ötleteire kíváncsi: hogyan lehetne a legjobban kialakítani az Építészkar új közösségi műtermét?

A Műegyetem Építészmérnöki Kara régóta tartozik a hallgatóinak egy olyan hellyel, ahol szabadon élhetnek közösségi életet, dolgozhatnak és találkozhatnak egymással. Az ilyen terek hiánya már korábban is megmutatkozott: a hallgatók az egyetem folyosóin játszottak örök székfoglalót, rutinná vált a kollégiumi szobákban való tervezés, ami atomizálta a hallgatók erőfeszítéseit, ellehetetlenítve az együttműködést köztük.

A járvány alatt tovább erősödött az az érzés, hogy az építészet gyakorlása és tanulása alapvetően kollaboratív műfaj. A különböző évfolyamok találkozásának hiányát a mostani első- és másodévesek elemi erővel érzik át. Hiányzik az az informális háló, ami a szigorúan kronologikus, a tervezőintézetek korában körzővel és vonalzóval megtervezett építészképzés korlátait képes lenne meghaladni. Az építészet ugyanis egy rendkívül sokszínű műfaj, amire a Műegyetem struktúrája egyáltalán nem reagál: az itteni építészhallgató elméletileg egyszerre tájékozott mindenben, a kétféle szakirány pedig vajmi kevés lehetőséget jelent a valós specializációra. Míg a Kar oktatói a saját praxisukban is gond nélkül tudnak együtt dolgozni a különböző szakterületek integrálásával, az egyetem hallgatói közül mindenkit reneszánsz építészként – az összes szakterületet egyformán jól ismerő, önálló entitásként – kezelnek.

A kollaboráció tehát nem a rendszerből következik, ezért annak a pótlása egyelőre a hallgatók egyéni törekvésein múlik. A szakkollégiumokba, így az Építész Szakkollégiumba jelentkező rengeteg új tag is azt bizonyítja, hogy a mai hallgatók egyre inkább érzik ennek az átjárhatóságnak a hiányát, a tanszékek pedig elkezdték kialakítani saját műtermeiket, helyet szorítva nekik könyvtáraikban. Utóbbiak azonban elsősorban konzultációs helyszínekként működnek, továbbra is „rendszeren belüliek" maradnak, emellett pedig továbbmélyítik a különböző érdeklődési körök közötti átjárhatóság hiányát – egy „épszerkes" hallgató az Épszerk műhelybe jár, a középtanszékesek megpróbálnak beférni a saját tanszékükre, a lakósok pedig a „Lakó nappali" kulcsát kérik el, ha még bent van a titkárnő. A hallgatók tehát továbbra is maguk keresik az együttműködés helyszíneit.

Ennek a törekvésnek a szimbolikus tere a Központi épület 255-ös terme. A teremben korábban állattani gyűjtemény volt, majd a II. világháború sérülései után a tömegképzésre berendezkedő Műegyetem egy előadója lett a sok közül. A 160 m2-es terembe 208 széket zsúfoltak be, a délnyugati ablakokat befalazták, hogy elférjen a hatalmas mechanikus táblaszerkezet.

2020. februárjában óriási lendülettel vetettük bele magunkat a terem átalakításába. A cél egy olyan hely létrehozása volt, amire nem érvényesek az egyetem fenti szabályai. Az első alkalommal a tervezettnél is erősebben nekiálltunk megfosztani a termet előadó-mivoltától. Lebontottuk a katedrát, a szétszerelt padok pedig csak azt várják, hogy kivágjuk őket. A korlátozások rögtön hibernálták az akkori állapotot, de ezzel együtt is megmaradt a remény, hogy végre lesz egy olyan hely az egyetemen, aminek a használói írják a szabályait.

A most kiírt ötletpályázat célja, hogy meghatározzuk azokat a vágyakat és lehetőségeket, amik ebbe az 1000 légköbméterbe beleférnek. A pályázat nem csak terveket vár, bármilyen műfajt befogad – azt szeretnénk megmutatni, hogy a Műegyetem épületei is lehetnek barátságos, befogadó és kreatív helyek, amik inspiráló központjai a hallgatói életnek. A pályázatból kialakuló program lesz az alapja annak a munkának, amit a folyamatosan csatlakozó önkéntes hallgatókkal együtt fogunk elvégezni, hogy szeptemberre egy felszabadultabb és kollaboratívabb Építészkarra térhessünk vissza.

Győrfi Dániel – Occupy 55