P. kutya

Pekinget megelőzve lett Budapestnek saját Pecha Kuchája. Ugye milyen jó?  

A KÉK-be menni jó, szentimentálisan otthonossá kezd válni a belépés a Nefelejcs utcai kapualjba, azután átvágni az udvaron, fel a falépcsőn és beülni a csillárkiállítás alá. A programokról ugyanez elmondható, csak a szentimentális kiterjesztés nélkül.
A legfrissebb program pedig a Pecha Kucha Night, a Locsi-Fecsi Est, ami várhatóan negyedévente jelentkezik majd. A tokiói Super Deluxe bárból indult (ahol Unicum is van, mint kiderült), a hely felfuttatását célzó kezdeményezésből nőtte ki magát mára harmincnyolc várost érintő világméretű mozgalommá(?).
A Pecha Kucha olyan, mint egy jó esti bokszgála, csak itt nem meccsek és menetek vannak (de szándékoltan ütős és pörgős). Fejenként húsz kép, egyenként húsz másodpercig, ennyi ideje van az építész-divattervező-designer-grafikus-fotós-közgazdász stb. tysonoknak, hogy bevigyék a találatokat. Egyenes-horog-felütés, lábmunka mellébeszélés és magyarázkodás nélkül.
Ha nem bokszhoz hasonlítjuk, akkor az A10 magazin könnyed, üdítő szakmaisága is releváns analógia sok színnel, ízzel, arccal, ahol a munka egyetlen nagy kontintális bulira hasonlít leginkább, és ez a megközelítés láthatóan kedvére van a népnek, amely a folyékony kenyér és a cirkusz csábításának engedve telítette a termet. Az ennivalót rokonszenvező építészirodák háztartási egységei szállították, a szemfülesebbek megkóstolhatták például Zoboki Gábor kitűnő süteményét (a többi szakács nevét sajnos nem tudjuk, pedig nagyon szép munkát végeztek).

December 15-én a KÉK-ben felléptek (sorrendben): Auto Desk (szponzor), Gunther Zsolt, Ivánka Katalin, Skardelli György, Somlai-Fischer Szabolcs, Vadász Orsi + Hatvani Ádám, Huszár András, TEK + Építész Szakkollégium, Gutai Mátyás, Klobusovszki Péter, Lilienberg Sándor, Krajcsi Sarolta, Finta Sándor.
Volt dobozember, Gülü család, csontszövet, Einstein, balatoni halak, emeletes ágy, két tonna rongy, verses diavetítés, beton hangfal, visszapillantótükör, tégla és levegő.

A PKN egész biztosan az egyik legjobb dolog, ami az utóbbi időben környezetkultúrához kapcsolódó szakmai közéletben történt, és ez szépen illeszkedik a Központ programjai által megrajzolt ívbe. Mindent egybevetve most már azt sem zárhatjuk ki, hogy a KÉK alatt van Attila fejedelem sírja. Vagy legalábbis táltos főépítészéé.