Patartics Zorán: Mivé lett és mivé lehetne: a Centrum-parkoló

A Centrum-parkoló évtizedek óta a belváros egyik szégyenfoltja...

A Centrum-parkoló (1) évtizedek óta a belváros egyik szégyenfoltja. A tömb a parkolónál lényegesen nagyobb, és ha nem is annyira, mint a parkoló, de egészében is problematikus városépítészeti zárvány és alakulat, melynek jelentőségét a városszövetben meglévő helyzete csak fokozza. Történetét itt részletezni felesleges, mert az a jelen helyzet szem pontjából érdektelen. Főként pedig arra nem adhatna elfogadható magyarázatot, hogy a városvezetés a belváros ilyen frekventált helyén miként szemlélheti évtizedeken át hatékony fejlesztési elképzelések, bárminemű stratégia nélkül a spontán történéseket, és élheti meg ezt az állapotot a kívülálló módjára. Ha ezen állítással kapcsolatban valakinek volnának kételyei, akkor elegendő felemlíteni, hogy a város évente néhány alkalommal több hétre a parkolóterület egy jelentős részét vurstli, sörsátor és karácsonyi vásár számára adja ki - némileg becsapva egyébként ezzel azokat, akik a parkoló-kapacitásra alapozva évi 40.000 forintért váltanak parkolóbérletet. (2)

Aligha vitatható, hogy a város ezen helyén egy legalább a jelenlegi, de inkább nagyobb parkolókapacitás nélkülözhetetlen. Az is nyilvánvaló, hogy itt az épített városi szövet sérült, felszakadt, és ez csak a hiány beépítésével orvosolható. Ebből tehát következik, hogy a terület beépítése kívánatos volna, de úgy, hogy a közcélú parkoló-kapacitás a beépítés által ne csökkenjen, sőt lehetőség szerint növekedjék. Egy kézenfekvő válasz lehetne e kettős követelményre egy parkolóház. De mielőtt e tévútra lépnénk, tágítsuk kicsit az összefüggések és a történések körét!

Lázas semmittevés

A parkolóban a nyár folyamán hosszan elnyúló, különös építési munkálatok folytak, és tették a parkoló egy-egy jelentős részét átmenetileg használhatatlanná. A meglévő értékes fák, és közéjük ültetett fiatal csemeték (3) számára a parkolóállások közötti vonalban összefüggő szigeteket, a parkolósávban, az állások között egyedi kereteket alakítottak ki. Utóbbiak különösen primitívek, míg az összefüggő burkolt szigetek rejtélyesek. Ezek ugyanis a parkolósáv teljes hosszában kialakított "járdák", amiket azonban a fák számára készített keretek szakítanak meg. A fák között a kiselemes betonelemekből épített flaszterburkolat nem vezet sehová. Bevásárlóközpontok parkolóiban láthatunk ehhez hasonlatos járdákat a parkolósávok között. Azoknak azonban az a meglepő sajátossága, hogy van funkciójuk: valóban menni is lehet rajtuk az álló autók között, az autóforgalomtól védetten. A Centrum-parkolóban készült sáv hosszában viszont járhatatlan, hiszen azt a fák tagolják, és keskeny is. Kereszt irányban ugyanakkor csak nagy jóindulattal vethető fel a burkolat funkcionális értelme, az átjárhatóság ezt itt nem indokolja. Ez a követelmény egyszerűbben is teljesíthető volna, kertészeti eszközökkel bizonyosan értelmesebben és hasznosabban. Másfelől különösen nem tűnik környezetbarát döntésnek ez a fák szempontjából, melyek gyökere ezt követően még kevesebb vízhez és levegőhöz jut. (4) Az érthetetlen járdaszigetek a végeiknél is bizonyítékkal szolgálnak a primitív tervezésre: a parkolóautomata mindenhol hozzávetőleg egy méterrel maradt a szigeten kívül. Így a burkolat egyetlen lehetséges funkciójának is elmulaszt eleget tenni, az automatához pedig újabb esetleges burkolatmező készült, az egységre való törekvés minden nyoma nélkül. (5) Az automaták az előttük lévő, egy lábtörlő logikájával megoldott burkolatukkal együtt útban vannak, és tulajdonképpen autóforgalmi területbe kényszerítik így a gyalogosokat, miközben a járdaszigetben az autóktól nem vettek volna el helyet. Azzal persze mindenki tisztában van, hogy az automaták áthelyezésének költségei volnának, de a jelenlegi építésnek is voltak, csak értelem nélkül.

---

---

Ha csak a parkolóépítés verzióban gondolkodunk, akkor is lett volna mit tenni. Az elsődleges probléma ugyanis a poros, burkolatlan felület, ami miatt az autók egyetlen nap alatt "koszolódnak el", és az erős szél a belváros peremén lévő jelentős területet megtölti a parkoló porával. Nem lett volna haszontalan a parkolóállások egyértelmű jelölése sem, ami a felület jobb kihasználását eredményezhette (6) volna - s ekképpen nagyobb bevételt is -, viszont ez burkolat nélkül nyilván nem lehetséges. Van okunk félni attól, hogy a beruházás egy meggondolatlan célt szolgált, egy provizórikus, átgondolatlan állapotot idézett csak elő, majd konzerválja azt, érdemi eredmény hiányában pedig feleslegesen vont el pénzeket értelmesebb céloktól. Ezt a gyanút a nemrégiben a Sportcsarnoknál véghez vitt parkoló építés is alátámasztja, az eredmény jó eséllyel ott is a tartós ideiglenesség lesz.

Mégis kinek a döntése?

A "beruházás", ami a parkolóban lezajlott, jól tükrözi azt a szervezetlen állapotot, amiben a város pénzei értelmetlenül folynak el. Hozzáteszem, ez nem a legjelentősebb projekt, ami erre bizonyságul szolgál, három szempontból mégis érdemes példaként rátekinteni:

1. Az eredmény nyilvánvalóan döntések következménye. Látván, hogy az nagyon primitív, nincs okunk feltételezni, hogy a döntések ne lettek volna azok. Vajon kik állhatnak a rossz döntések mögött? Ha nem alkalmasak rá, akkor miért ők döntöttek? Miért nincs alkalmasabb döntéshozói apparátus? Kik készítették el ezeket a terveket, és kik adtak rá megbízást? Kik fogalmazták meg az igényeket, és kik hagyták azt jóvá?

2. Milyen szempontok szerint, és milyen módon dőlnek el a városfejlesztés távlati és ad hoc kérdései? Ha ily nevetséges és bosszantó eredmények nyilvánvalóvá teszik, hogy a pénzek azért bizonyulnak kevésnek, mert felhasználásuk dilettáns, akkor a felelős döntéshozók miért nem teremtik meg a hatékonysághoz szükséges, szakmailag felkészültebb struktúrát?

3. Miért baj, ha ezen dilettantizmus nyomán elégedetlenek vagyunk? És miért nem vagyunk ennél sokkal elégedetlenebbek?

Az igazi tét: fejlesztés, vagy maszatolás - EKF analógiák

A terület jövőjét illetően a legnagyobb tét valójában nem az, hogy a parkoló milyen, hanem az, valóban parkoló lesz-e, avagy a terület építészeti arculatát jó irányban befolyásolni képes beépítés, a parkolási lehetőség megtartása mellett. A már felvetett, evidenciának tűnő parkolóház ilyen léptékben nyilván értelmetlen volna, és városképi szempontból sem kívánatos megoldás. Maga a parkolóház műfaj is mérlegelendő egy Pécs léptékű városban. (7) Ebben a léptékben ugyanis egy diffúzabb, egyenletesebben elosztott parkolókapacitás többnyire indokoltabb, és építészetileg, városképileg is kezelhetőbb, nem beszélve arról, hogy a parkolóházak milyen közbiztonsági kérdéseket vetnek fel, azt az emberek hogyan élik meg. A parkolóház témáját tegyük tehát végleg félre!

A város fejlesztési stratégiáival önmagában is érdemes és időszerű volna foglalkozni. Mindenekelőtt tisztázni volna érdemes a stratégia irányát, a fejlesztési koncepció megjelenítését a cselekvési programokban, a konkrét tervek kidolgozásának és a tervek valóra váltásához szükséges befolyásolási, és szakmai tevékenység mibenlétét, és főként az ehhez szükséges szakmai és személyi, valamint szervezeti feltételeket. Napi probléma: a megfogalmazott építési programok számára nincs alkalmas terület, az üres területekre nincs megvalósítható funkció. A helyzet nem egy sorscsapás, hanem a koncepció hiányának következménye. Az EKF pályázat készítésének folyamata ezen hiányosságokat leplezhetetlenül felszínre hozta. Emiatt számos olyan stratégiai elképzelés, aminek megvalósítására az EKF (Európa Kulturális Fővárosa) projekt győzelme lehetőséget biztosíthatna, meg sem fogalmazódhatott, mert az érintettek szerepe tisztázatlan, a döntéshozás fórumai rossz hatékonysággal működnek, a legitimációk vitathatók, a szándékok bátortalanok, a beletörődés megszokássá vált. Rengeteg kérdés nyitva maradt, mégis az EKF projekt áttörést hozott. Az előző sorok ellenére is eredmény, mert azon kérdések, amelyekben sikeresnek bizonyult a szakmák és a politika együttműködése, rámutatnak a hatékony és az impotens módszerek, struktúrák különbözőségeire. Az eredményt a lehetetlen állapotokból való elmozdulás jelenti. Fontos, sorsunkat alapvetően befolyásoló, hogy az elmozdulással ne érjük be, a jelenlegi döntéseket még szakszerűbben vizsgáljuk felül, a hibásakat változtassuk, a jókat pedig erősítsük meg. Az EKF pályázat egyik legnagyobb tétje Pécs számára az, hogy az eredményes módszereket lesz-e módja, ereje, intelligenciája tovább fejleszteni, a részeredményeket kifejteni. Nagyon szeretném hinni, hogy lesz, de meg vagyok győződve arról, hogy ehhez a szakmák szervezett helyzetbe hozása, több hozzáértés, tisztább szándékok és kommunikáció kellenek. A Centrum-parkolóhoz visszatérve - próbaként volna itt egy különös, összetett lehetőség: parkoló, piac, vásárcsarnok, Ifjúsági Ház rekonstrukció, városi tér, belvárosi játszótér.

---

---

Egy felvetés: piac

A mediterrán hangulatára büszke Pécs egyetlen említhető vásárcsarnokkal rendelkezik, a buszpályaudvar mellett, és ennek építészeti karakterét illetően elégedjünk most meg a "jelentéktelen" jelzővel. Azzal nem kérkedő, ezzel szemben valóban mediterrán hangulatú városokban a vásárcsarnok jelentős hely. Nem kell azonban hajszolnunk a mediterránságot sem, a magyarországi vásárcsarnokok építészetében is találhatunk színvonalas történeti és új példákat egyaránt - Budapesten számosat, de Gödöllőn is, mely város léptéke lényegesen elmarad Pécsétől. A pécsi csarnok a város szövetében zavaros helyet foglal el, környezetéhez szinte semmilyen módon nem viszonyul, parkolóval nem rendelkezik. Kiköltöztetése és lebontása indokolt volna, és ez a szomszédos buszpályaudvar bővítési, parkolási és megközelítési gondjait is részben megoldhatná - a buszpályaudvar bővítési kérdése a tőle délre eső tömb rekonstrukciójával teljességében kezelhető. A vásárcsarnok lebontása tehát kettős haszonnal járna, de természetesen ennek feltétele egy új csarnok építése.

A Centrum-parkoló ideális helye lehetne az új vásárcsarnoknak. A terület enyhe lejtése lehetővé tenné, hogy a jelenlegivel nagyjából azonos parkolófelület a terepbe az északi oldalán mindössze fél szintet besüllyesztve megtartható legyen, és a parkoló felett így a környezetéből jellemzően csak fél szinttel, a Nagy Lajos király útjánál egy teljes szinttel kiemelt platón különleges helyzetű piac jöjjön létre. Az oldalain jellemzően nyitott, elemelt felület új köztereknek, fórumoknak, piacnak, valamint egy vásárcsarnoknak adhatna helyet. A konstrukció sok előnnyel járna:

• A vásárcsarnok így emblematikus helyzetbe kerülne, ami funkciójához méltó.
• A városi szövetben ez az építészetileg túlzottan is határozatlan, de városképileg nagyon fontos hely karakteres módon épülhetne be, városi ikonná válva.
• A tömböt határoló beépítés kiteljesedhetne, bezárulhatna.
• A parkolókapacitás nem csökkenne, ráadásul a parkoló egységesen védett, árnyékos parkolóvá alakulna.
• A parkoló megjelenése városképileg is elfogadhatóvá válna, miközben az oldalról, és akár részben felülről is helyenként nyitott, és így világított fedett parkoló a teremgarázsnál lényeges olcsóbb, (8) és pszichésen is kedvezőbb.
• A vásárcsarnok feltöltése alulról, a garázsszintről volna megoldható, ami városképileg is, és technológiailag is előnyös.
• Intézmények számára a már leírt, oldalt nyitott parkoló alá mélygarázs is telepíthető. (Mélygarázsként az intézményi, illetve a csarnok számára kialakított, tehát a nem közforgalmú parkoló az ellenőrzés, és a biztonság miatt előnyösebb. A két elválasztott szint az előnyöket egyesíti.)
• A jelenlegi Skála áruház déli oldala menti haszontalan terület jól használható városi köztérré változhatna, köztes térként két középület között, és egyben meghatározó folyosója lehetne a tömb gyalogos feltárásának, ráadásul a Czinderi utca értelmes folytatásaként.
• A környezete fölé emelt "platón" a piacszerű használat látványa kezelhető, a környezettől jól elválasztható, ugyanakkor a környezet forgalmának zavaró hatásai is leválaszthatók erről a felületről, és a köztéri használat számára is módot kínál a térbeli változatosságra.
• A szintek közötti differenciákkal a Skála és a leendő vásárcsarnok áruforgalma is elválasztható volna a gyalogos felületektől.
• A szintek alakításával a jelenleg "elsüllyedt" Ifjúsági Ház környezete is megfelelően rendezhető volna.
• A felhagyott ásatási területen, az Ifjúsági Ház északi oldalán annak térfal alakításával - ami talán összefügghetne az intézmény korszerűsítésével is - egy a belvárosban máshol nem kínálkozó lehetőség nyílhatna játszótér kialakítására.
• A tömbbelsőben differenciált használatú gyalogos közterek sora volna létrehozható, az ÁRKÁD és az Ítélőtábla tömbje közötti gyalogosforgalom átvezetése mellett.
• Az ÁRKÁD egyébként drámai ideépítését tudomásul véve a vásárcsarnok és a piazza-szerű közterek építése jól folytatná a kereskedelmi, szolgáltató funkcionális egységet, adekvát funkciót adhatna a területnek.
• És végül: valóságos városi hely jöhetne létre, az ÁRKÁD léptékéhez méltó ellenpontként.

Ez utolsó szempont önmagában is nagy jelentőségű, a város fejlődését valóban szem előtt tartó, felelősségteljes gondolkodást jelenítene meg - míg az ÁRKÁD megépültének támogatása ennek éppen az ellenkezőjére példa. A közelmúltban épült bevásárlóközpontok ugyanis - és különösen a belvárosi ÁRKÁD üzletközpont - drasztikusan átírták a város mentális térképét. Az üzletközpontok helyekké váltak a polgárok nagy tömegei számára, melynek következtében a város egyéb intézményei, terei és főként közterületei veszítettek értékükből. A folyamat jelenleg is zajlik, az ÁRKÁD által okozott átrendeződés hosszú távon tovább fokozza a már létező feszültségeket - jelen esetben a pécsi belváros elértéktelenedéséhez vezet.

Helyek teremtése - ahogyan Európában illik

Európában a túlzott méretű kereskedelmi egységeknek a középméretű városokra kifejtett hatását évtizedek óta ismerik, a tanulságok alapján kifejlesztették a szabályozás eszközrendszerét, és különös hangsúlyt fordítanak a folyamatok megfordítására, a valós városi helyek újbóli felértékelésére. Pécsett, és az ország más városaiban is a civilek sokat hangoztatott szakmai szempontjai, és az európai tapasztalat ellenére szabályzatlanul mentek végbe a város egyensúlyát durván megbolygató beruházások, és azokkal most mint kezelendő problémákkal állunk szemben. A város vezetőinek most ezért az volna a dolga, hogy e szempontrendszerre figyelemmel hozzanak döntéseket a városfejlesztés kérdéseiben. Az üzletközpontokkal szemben ellensúlypontok létrehozását kellene támogatni, legyenek azok városi közterek, vagy valós városi helyként működő intézmények, épületek. E szemlélet megjelenése és érvényre jutása alapvetően fogja meghatározni a város elkövetkező évtizedeinek fejlődési irányát és lehetőségeit. A vásárcsarnok és környezetének e helyütt és ekképpen való megépítése erre kínál különleges lehetőséget.

Nehézségek

A megvalósítás természetesen magában hord problémákat is, bár véleményem szerint ezek nem túl jelentősek. Mindenekelőtt tisztázni kell az akcióterület nagyságát. (9) Zavaró körülmény, hogy az Ifjúsági Ház előtti sáv, északi oldalán a tömbbe befordítva jelenleg magántulajdon. Kellően nagy formátumú megoldás esetén ezt a területet is be kellene vonni a fenti programba, mert ezzel lényegesen átfogóbb eredmény volna elérhető, és a megvalósítás körülményei így lehetnének optimálisak. Ennek ellenére a jelenlegi tulajdonosi szerkezet nem kizáró ok, de a teljes tömbre vonatkozó elgondolás kidolgozása így is elengedhetetlen. Inkább érzelmi kérdésnek tekinthető a meglévő fák sorsa. A Nagy Lajos király útja mentén a jelentős fák minden bizonnyal megtarthatók. A Bajcsy-Zsilinszky utcai első fasor esetében mérlegelni kell, és vizsgálni a következményeket, míg a parkolómező belső fáiból az átmentés kérdésével érdemes csak foglakozni. A harmadik probléma - a parkoló megközelítésének forgalmi kérdései - szakmai vizsgálatot kíván, jó megoldás bizonyosan található. Ezek a problémák így eltörpülnek a felvetés lehetőségei mellett.

A legnagyobb problémát az jelenti, hogy egy ilyen felvetés miként ágyazható be a városi fejlesztési elképzelésekbe, és miként az ötlet a földön hevert, és nem vette fel senki, (10) hogyan érhető el, hogy a fenti szempontok érvényre jussanak. Van a városban olyan építész, aki az ilyen típusú ötleteit úgy helyezi el, hogy terveket készít, majd megteremti a helyzetet, melyben ennek következményeként megbízást kap. Az érvényben lévő jogszabályok és azok szelleme, valamint a szakmai etikai szabályok szem előtt tartásával ez nem volna megtehető. Bár van elképzelésem arra, hogy az általam felvázolt idea építészetileg hogyan jelenhetne meg, annak közlésétől elzárkózom a fenti etikai problémák miatt. De joggal tehető fel a kérdés, hogy miért nincs meg a megfelelő módja Pécsett annak, hogy érdemi ötletek megjelenhessenek, (11) és további sorsuk hozzáértő kezek között alakuljon. Vagy miért nem bonyolít a város olyan ötletpályázatokat, melyeket felhasználva határozott elképzelésekkel rendelkezhetne problémás területek beépítéséhez, vagy problémás funkciók elhelyezéséhez? (12) Felvetésem publikálásában ennek a problémának a megjelenítése motivált, és a végső lökést az értelmetlen cselekvések adták meg: a parkolóban zajló esetleges és primitív beavatkozásokra költött milliók és a szégyenletes vásárcsarnok fejlesztésére a közeljövőben fordítandó (vagy talán már el is költött) 40 millió, miközben egy hasznos és hiteles beavatkozásnak a lehetősége nyilvánvaló, de mégsem válik szándékká.

1 A jelenlegi Skála áruház helyén néhány évvel ezelőtt még az Új Centrum áruház működött, számára épült az épület. Mivel a parkoló akkor alapvetően ezt az épületet szolgálta, így lett Centrum-parkoló a neve. Ma már a névadó nem létezik, de a terület a pécsiek tudatában azóta is így él.

2 Természetesen jogilag a kérdés bonyolítható. Világos, hogy a bérletet nem a város adja el, és nyilván tartalmaz a parkoló üzemeltetője és a város, vagy annak valamilyen vállalata közötti szerződés a parkoló felületének használatára vonatkozó szabályozást. A kérdést én nem jogilag feszegetem, hanem erkölcsileg. Ebből a szempontból a fenti kritika meglehetősen egyértelmű helyzetet fest le.

3 Szövegrészlet a vonatkozó rendeletből a telepítendő fák lombkorona méretérét illetően: "... nagy lombkoronát növelő, környezettűrő, túlkoros lombos fa telepítésével kell megoldani." A frissen telepített fák esetében a túlkoros kritérium értelmezése sajátságosnak tűnik.

4 A fákat egyébiránt úgy zárták körbe szegéllyel és burkolattal, hogy még törzsének közvetlen környezetében, a kaviccsal kitöltött mezőben sem távolították el az évek során összecementálódott kőzúzalékos rétegeket.

5 Erre a kritikára valószínűsíthető a válasz, miszerint a parkolóautomaták tulajdonosa nem azonos a "parkoló-korszerűsítés" finanszírozójával, így ahhoz nem nyúlhattak hozzá. Ez egy bejáratott válasz azon esetekre, amikor az elkövető a válaszba több energiát öl, mint a probléma megoldásába.

6 Erre valóban nagy szükség volna. Az emberek jelentős része ugyanis gátlástalanul két helyet foglal. Ez nem csupán a helyhiány miatt bosszantó, de a parkolási díjból befolyó bevételt is csökkenti.

7 E témában mind a szakmán belül, mind azon kívül erősen közhelyes a gondolkodás. A probléma hajaz az üzletközpontok történetére. Ugyanis miközben a parkolóházak külföldi és budapesti jó és rossz példái, és azok tapasztalatai már ismertek, Pécs esetében nincsenek elképzelések arról, hogy a város adottságainak milyen léptékű parkolóházak milyen kontextusban volnának kívánatosak. Éppen így jártunk az üzletközpontokkal: miközben az előkészítés időszakában a szakmák érvelése pusztába kiáltott szó maradt, a megvalósult beruházások káros következményei láttán a döntéshozók széttárják kezüket, és magukat is áldozatnak mutatják be.

8 Oldalfalai ugyanis jellemzően nyitottak, továbbá a szellőzése alapvetően megoldott, a szükséges gépészet lényegesen egyszerűbb.

9 A tömb egészét kellene bevonni az összefüggések meghatározásába, és azok ismeretében lehet a tényleges építések körét meghatározni, és megvizsgálni a lehetséges tőkebevonási, partneri lehetőségeket.

10 A Centrum-tömb rekonstrukciója, és annak részeként a piac a pécsi EKF pályázat CD mellékletén, a közterületi rekonstrukciók sorában valójában szerepel, elbujtatva, de ez nem egy döntés eredménye, csak saját polgári engedetlenségi mozgalmi munkám eredménye. Egyébként felvetésemet közel öt hónapja próbálom különböző fórumokon bevezetni a közgondolkodásba, eredménytelenül.

11 Különösen az Európai Kulturális Főváros program kapcsán voltak nyílt találkozók azzal a céllal, hogy ott ötleteket lehessen közölni a város vezetőivel. Itt nem kívánom kifejteni, hogy az ilyen típusú fórumok miért nem alkalmasak a nekik szánt feladatra, de azt mindenki tudja, hogy ezen fórumoknak nem volt semmilyen hasznuk.

12 Ilyen megesett a Kossuth tér rendezése tárgyában, azonban a konstrukció, a tervpályázat előkészítése eleve kizárja annak lehetőségét, hogy a befektetői érdekek és a szakmai szempontok, ezen keresztül pedig a város érdekei találkozhassanak. Tulajdonképpen az ötletpályázat eredménye alig szolgált jól megfogalmazható tanulsággal, valóban megalapozott megoldással, mert maga a kérdésfelvetés sem volt kellően kimunkált. A városnál jelenleg nincs fogadókészség annak megértésére, hogy miként kell a feladatot jól megfogalmazni, úgy, hogy az valóban kézzel fogható eredménnyel szolgáljon.

A cikk megjelent az Echo november-decemberi számában.

Fotó: Echo