Posztkoolhaasi tartalékok

Június-júliusi havi témánk: Kortárs holland építészet

Május 26-án nyílt meg a második nemzetközi építészeti biennále Rotterdamban, amely kevéssé titkoltan a hasonló, de nagyobb és kevésbé tematizált velencei esemény alternatívája kíván lenni a páratlan éveket is kedvelők számára. Az első biennále "mobilitás" jelszava kötelezett minket - így az Építészfórum és a me>mo egy nonprofit holland zarándoklatra vállalkozott, hogy megtekintse a kiállításokat, szembesüljön az áradással és a holland vidék kortárs építészetével. A hat fiatal tehát - egy olasz habitusú lakóautóval felfegyverezve - azt a célt tűzte maga elé, hogy hazatérve beszámol az itthon maradottaknak a holland építészet legfrissebb lábnyomairól, Rotterdamon innen és túl.

A megnyitón, az installációként gátat szimbolizáló birodalmi hatású pódiumról a nemzeti öntudat szakmai aspektusait a közönség elé táró Aaron Betsky (a NAi igazgatója) arra kérte a még készülő kiállítások műhelytitkait frissen magukévá tevő külföldi újságírókat, hogy vigyék hírül a világnak a holland építészek és a tenger örökké tartó impozáns küzdelmét.

Akkor és ott meg kellett értenünk a holland építészetet. A honfoglalás ebben az országban ugyanis a mai napig tart, ezért a hollandok Európában egyedülálló módon gondolkodnak és terveznek hajót, házat, várost és legfőképpen tájat. Mára a tervezés tudatos kommunikációs stratégiával egészült ki, így az építészet a holland nemzeti marketing egyik legfontosabb eszközévé vált. Mindez persze nem mentesíti a biennále rendezőit a felelősség alól, hogy a megnyitót követően zöldségekkel, fűszerekkel és egyebekkel ízesített, polder-alaprajzokat idéző kompozícióban tört burgonyát szolgáltak fel.

Az élmény arra ösztönözte a magyar küldöttséget, hogy Rotterdamot a háta mögött hagyván tervezett és ad hoc holland építészeti élmények kicsiny csokrát gyűjtse össze. A véletlen azzal a megtiszteltetéssel ajándékozta meg a magyar főváros jövőéért örökké aggódó, és külföldi tapasztalatokra éhes társaságot, hogy egy Rotterdam vonzáskörzetébe tartózó kisváros, Hoogvliet információs pavilonjában tört magyar nyelven kaphatott információt a város középtávú fejlesztési koncepciójáról és ennek társadalmi kommunikációjáról. A helyi fejlesztések tendenciája persze egyre látványosabban a verziószámokkal terhelt szoftverekhez hasonlít, az örökkévalóság itt ugyanis mást jelent, mint nálunk: ez a fogalom az ember állandó kreatív jelenléte nélkül Hollandiában nem létezik.

A tematikus hónap keretében bemutatásra kerülnek a rotterdami és amszterdami kikötői fejlesztések, aztán a delfti könyvtár a Mecanoo-tól, majd az Afsluit-gáton áthaladva feltárulnak a posztkoolhaasi holland tartalékok: projektek az Onixtől, a SeArchtől és az S333-tól.

Az építészeti túra vége felé a csapat megismerhette a hétköznapi hollandot, aki bármikor kész százhúsz liter vizet és egy kis kávét adni a megfáradt magyaroknak. A meghívás, amely köszönetképpen hazánkat jelölte volna ki a házaspár következő úti céljául, azt az elutasító reakciót váltotta ki, hogy ott lopnak. Nos, gyanúm szerint azt fogjuk mondani számos alkalommal az elkövetkező hetekben az epiteszforum.hu holland hónapjának olvasásakor: bár lopnának - építészetet.

Riedel Miklós Márton
me>mo

Fotó: Somlyódy Nóra

A havi téma megjelenések támogatója a    

Holland Királyság Budapesti Nagykövetsége