Épületek/Középület

Ravatalozó, Tömörkény

1/12

?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
1/12

Ravatalozó, Tömörkény
Épületek/Középület

Ravatalozó, Tömörkény

2006.05.22. 13:00

Projektinfó

Szerzők:
Szentpéteri Márton

Építészek, alkotók:
Valkai Csaba

Tervező: Valkai Csaba. A részvét építészete címmel közöljük az átalakított épületről Szentpéteri Márton írását.

A részvét építészete

Az új tömörkényi ravatalozó szerény méretű, alig - vagy talán nem is - nagyobb, mint egy családi kripta a metropolisok nagy kiterjedésű temetőiben. Architektúrája rendkívül puritán, egyszerű geometriai formákból építkezik, a hófehér falakra szürke, palával fedett sátortető ül. A Valkai Csaba tervezte tömörkényi ravatalozót tulajdonképpen egy hosszanti irányban nyitott "egyhajós" apró kápolnaként is láthatjuk. Az épület s a terv vezérmotívuma ugyanis kétségtelenül az a hosszanti transzparencia, amely a lét és a nemlét mezsgyéjén átvezető kapuépítmény metafizikai alapfunkcióját is meghatározza, s egyúttal száműzi a műfajban teljesen indokolatlanul, szinte mindig kötelezően uralkodó sötétséget - mintha bizony a halálnak mindössze egyetlenegy, nyomasztó jelentése volna csupán. Függetlenül bárminő lelkiismereti meggyőződéstől, a tömörkényi ravatalozó hosszanti transzparenciája, fény-árnyék játékai olyan szemléletről árulkodnak, amely elfogadni látszik a tényt, hogy a távozó halála mindig az itt maradóknak szóló üzenet is.

A hozzátartozók, barátok kísérte "utolsó földi út" ugyanis épp ebből az épületből indul, s épp ebben az épületben kell rituálisan szembesülniük egymással mindazoknak, akik a távozóval földi létében kapcsolatban álltak, s akik a távozó szellemét, emlékét ápolni hivatottak ezentúl. A részvét építészete ez, a szó szerint vett együttérzésé. Hogy a Valkai-féle apró ravatalozó milyen látványosan cáfol rá a kötelező temetői sztereotípiákra, különösen esti kivilágításban a legnyilvánvalóbb. Az épület ugyanis a település határában álló rossz közvilágítású temető középpontjában mint izzó fényforrás emelkedik a sírok szintje fölé, márpedig a fény még a legprofánabb világban is jóval inkább az élet jelképe, semmint a halálé.

A ravatalozó korridorja két szakaszra bontható, a bevezető vesztibül hat önmagában álló, ám a ravatalozó alapformájának hálórajzába simuló, hófehér szelvény együttese. A következő, egyik oldalt három résablakkal tagolt, mégis zártabb szakaszt egy nyersfabetétes, üvegezett acélrács választja el a pozitív és negatív formák párbeszédével játszó vesztibültől. A második szakasz ismét üvegezett, fabetétes ráccsal, ha tetszik, egy áttetsző, sík "apszissal" zárul. A rács főosztásai keresztet formálnak, amely különösen éjszakai világításban érvényesül. A ravatalozó apró, prózai szépséghibája, hogy a fenti, metafizikai hangolású struktúrába nemigen illenek az első rácsozat átlós osztásai, melyek - ellentétben a hátsó rácsozat tiszta geometriájával - a szokványos és rideg temetőkapukat idézik fel. Ugyancsak zavaró elemnek tűnik a sekrestye aszimmetrikusan csatlakozó traktusa, amely - hiába is bújik meg a ravatalozót övező lombos fák tövében - tulajdonképp mégiscsak megbontja a már említett hosszanti transzparencia megteremtette puritán szerkezet metafizikus egységét. A tényleges használatra készülő építészet azonban sohasem lehet pusztán szimbolikus tett, egyetlen alapeszme következetes megtestesülése, miként a mentális építészet oly sok esetben. A ténylegesen megvalósuló építészet ugyanis sohasem választható el a maga történeti kontextusától, amely a megrendelők, a kivitelezők és a felhasználók igényeiben, lehetőségeiben mutatkozik meg a leginkább a beruházás során. Nyilván sokkalta jobban megfelelt volna a ravatalozó alapelvének, ha a sekrestye nem a föld fölött épül fel, hanem az épület tengelyében, a föld alatt. Ez a megoldás azonban egyfelől nyilván nem kívánt költségnövekedéssel járt volna, másrészt ergonómiai szempontból is kifogásolható lett volna, hiszen a sekrestye rendszeresen használt munkahely, s nem alkalmi funkciójú altemplom, ahol a gyenge fényviszonyok a szakrális tér hagyományaira rímelő rituális elvárásoknak felelnek meg.

Szentpéteri Márton

Megjelent a Népszabadság 2003. április 16-ai számában.


 


Tömörkény – Ravatalozó    

Megrendelő: Tömörkény Község Önkormányzata
Tervező: Valkai Csaba
Tervezőtárs: Valkai József – statika
Tervezés éve: 1999
Kivitelezés éve: 2002

 

Az épület szerepel az f_f_f_ „fiatalok feketén-fehéren" válogatott anyagában.

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk