Ritka, mint a Fehér Holló Háza

Egyszerű szerkezeti kapcsolatok, bújócskának helyet adó szűkülő-táguló terek, gyümölcsszínekben megvillanó házikók, titkot rejtő főépület jellemzi Cserjés Petra diplomamunkáját, amelyben a ritka betegségben szenvedő gyermekeknek tervezett rehabilitációs tábort. 

A program

Diplomámnak egy számomra fontos, életemet jelentősen végigkísérő témát választottam. Úgy vélem, hogy a mai, egyre inkább szocializálódó világban a sérült emberek és gyerekek körül forgó világ, ha nem is tabu, de még mindig jelentős érzelmi határokat feszegető téma. Életem folyamán több külső behatás miatt is állíthatom, hogy jobban tájékozott vagyok e kérdésben, mint egy átlag magyar, még úgy is, hogy a szűkebb családi körben nincs testileg sérült vagy értelmi fogyatékos ember. Diplomamunkámban az általam ismert alapítványok közül egyet emeltem ki - rájuk szeretném felhívni a figyelmet, nekik szeretnék segíteni még akkor is, ha a terv csak elméletben valósul meg. Ők a RIROSZ, azaz a Ritka és Veleszületett Rendellenességgel Élők Országos Szövetsége. Ez egy szülők által létrehozott ernyőszervezet, mely 45 tagszervezetet fog össze.

A ritka elnevezés a magyarországi körülbelül 800.000 beteget jelenti - 5000 különböző betegségről van szó, melyek előfordulási aránya nem éri el a 2000-ből 1 esetet sem! A betegségek általában genetikai eredetűek és a gyermekek 30 %-a az 5 éves kort sem éri meg. Ezek a 3 évnél nagyobb, de 18 évnél fiatalabb gyerekek betegségüknek megfelelő napi szintű ellátást igényelnek. A RIROSZ lehetővé teszi nekik nemcsak a hétköznapokban történő kikapcsolódást, az egymással való kommunikáció lehetőségét, hanem például évente egyszeri alkalommal megrendezik a Ritka Világnapot, ahol lehetőségük nyílik megismerni sorstársaikat, ezáltal könnyítve az amúgy is nehéz lelki terheket. Ahol van rá mód, tagszervezetenként külön-külön nyári foglalkoztató táborokat is tartanak, de ez az évek során egyre kevésbé jellemző, mégpedig főként a helyszínek különböző hiányosságai miatt.

Diplomatémám tehát egy rehabilitációs tábor létrehozása volt a RIROSZ alapítvány számára, a ritka betegséggel küzdő, mind értelmileg, mind mozgásban, mind tanulásban akadályozott, vagy e három kombinációjában szenvedő gyermekeknek.

Azt mindenképpen figyelembe kellett vennem, hogy bár ez egy rehabilitációs tábor, ahol gyógypedagógusok és gyógypedagógia hallgató önkéntesek tartanak fejlesztő órákat a gyerekeknek, régóta nagy igény, hogy a családok együtt érkezhessenek ide, ezáltal megteremtve a családi nyaralás lehetőségét is. Ez egy, az évek során jól összeszokott társaság, mely lassan, de folyamatosan bővül - ugyanakkor a táborok résztvevőinek a száma csökken az évek óta állandó, de nem megfelelő helyszínek miatt. Véleményem szerint fontos ennek a tradíciónak a megtartása, és a családi táborokra igény is lenne.

A helyszín

Diplomámat megelőzendően a témával kapcsolatosan kutatást végeztem, hogy hol találhatóak a különböző tagszervezetek székhelyei, illetve hol történik a nyári táboroztatás. Megkeresésemre a RIROSZ elnök, helyettesei és több önkéntes is azt nyilatkozta, hogy a nyaraltatás manapság már nem feltétlen bomlik különböző betegségek csoportjaira, hanem a legnagyobb tagszervezet, a Williams Szindrómások tábora a ’legkelendőbb’, amit Balatonfüreden tartanak egy viszonylag rossz állapotú hotelben, kicsit kényszermegoldásként. Ám a kisváros lehetővé teszi Budapestről a gyors megközelítést, a környéken sok a kulturális célpont, kirándulási útvonalak lehetősége, de több lovarda is található és nem utolsó sorban a tó is gyalogtávra fekszik. Mindenképp olyan helyszínt kerestem, ahol ezek a lehetőségek szintén megtalálhatóak, ahol a környezet legalább ilyen vagy még jobb tulajdonságokkal rendelkezik, ugyanakkor eléggé távol esik a legforgalmasabb utaktól a nyugodt pihenés érdekében.

Első helyszínnek a Balatonalmádi felett fekvő Lovas falun található volt bánya rekreált területét néztem ki, de a telken hiányzó közműhálózat ennek megépítését feleslegesen drágává tette volna, így további lehetőség után kutattam, olyan után, ami az elképzeléseimnek megfelelő. A végleges döntés a Balatonalmádi nyugati oldalán található, Káptalanfüred erdős részén, a Tábor utca 5. szám alatti telekre esett. A környéken több város önkormányzatának nyári üdülőtábora is található, ez a későbbiek folyamán hasznos lehet az integrációhoz, esetleges táboron kívüli programok szervezéséhez.

A telek 7800 m² összesen, jelenleg az ’50-es években épült kis faépületek sorakoznak a magas fák alatt. A közösségi helyiségek funkcióját kettő nagyobb területű kőépítmény látta el. Ezeket - alapos megfontolás után - elbontanám, ugyanis rehabilitációjuk sajnos mind anyagilag, mind energiabefektetés szempontjából nem éri meg. Sőt, számomra alapvetés, hogy ne csak az elkövetkező 10 évre, hanem az elkövetkezendő 50 évre is színvonalas, fix helyet biztosítson a RIROSZ-nak.

A tervezett állapot

Az előzőekben már kitértem kicsit arra, hogy a jelenlegi fa táborépületek nem képviselnek különösebb építészeti értéket, ezért elbontanám őket, hogy helyükön olyan új beépítés jöhessen létre, amely a mai, speciális igényeket ki tudja szolgálni. A tervezés során a helyszínemet vízszintesen három nagyobb területre tagoltam. Az első, felső sávban a közösségi épületeket helyeztem el, ide érkeznek meg a látogatók, a másodikban a lakóegységek, illetve a parkolás, míg a harmadik és egyben a szomszéd táborhoz legközelebbi részen kapna helyet a sportpálya és a tűzrakó.

A tervben feldolgozott épületek legtöbbje szállás jellegű funkciót foglal magába, a három nagyobb tömegű, ’főépületet’ kiadó épületegyüttesemben közösségi funkciók kaptak helyet. Ezeket próbáltam úgy elhelyezni a telken, hogy a megérkezéskor ne legyen rögtön egyértelmű a telek feltárulása, kicsit rejtve maradjon a nyilvánosságtól. Fontos volt, hogy a főépület tömegében, megnyitásában játékosság legyen, egy ’titok’, amit csak az ide járók ismernek. A kis lakó-kubusok elhelyezkedése összességében a természethez jobban illő, organikus formát ad ki, amely kicsit megmozgatja az ott közlekedőket. Vannak egyedülálló kis épületek, de kettesével, hármasával összefogott egységek is, amik fedett térrel kapcsolódnak egymáshoz, ezáltal lehetővé téve szárazon az átjárást - az összekapcsolt kisházakban a nagyobb családok vagy baráti társaságok kaphatnának helyet. Az egységnyi kis épületek minimális életteret hoznak létre a családok számára, ami egy kis teraszból, egy kis előtérből, egy nappali-hálóból és egy minimális méretű mosdóhelyiségből áll - együtt összesen bruttó 44 m².

A nagy épületem három különböző méretű tömbből áll, melynek közösségi terei a telek felé, míg kiszolgáló funkciói az utca felé néznek. Ezek összekapcsolása csak jelképesen történik meg egy fa pergola segítségével, mely egy padot foglal magába, tetején a kis házakéval megegyező trapézlemez fekszik. Mindenhol PTH 30-as falazóblokkokat alkalmazok, 12 cm ásványgyapot hőszigeteléssel és egy centi dryvit hőszigetelő rendszerű vakolattal. Tetőfedésnek a Lindab LTP 30-as elnevezésű tűzihorganyzású acéllemezt alkalmazom a megfelelő háttérszerkezettel. Közbenső födémem nincs, csak a középső tömegben, a ’nagyépületben’. Az épületekben látszó 10 x 15 cm szelemenes, fa szerkezetű tető, a nagy épületekben torokgerendával gyámolított tartószerkezet van. Próbáltam az egyszerű szerkezeti kapcsolatokra, kialakításra törekedni.

Sokáig kérdés volt a tervezés során, hogy vajon idényjellegű látogatottságú legyen-e a táborhely, vagy akár egész évben működhessen. Utóbbi mellett döntöttem, mert ha nem is feltétlen a RIROSZ fogja használni, akkor is ki tudják adni, ebből is profitálhatnak anyagilag. Tervemben nem szerettem volna, hogy különösképpen megjelenjen a megkülönböztetés bármilyen jele - ez összességében egy tábor, csak éppen speciális igényekkel rendelkező gyerekeknek. A kis házak elforgatásai miatt létrejövő szűkülő-táguló terek helyet adhatnak a bújócskának, a játéknak. Ezen kívül, amiben még eltér egy mai táborkialakítástól, az egy egyszerű közlési eszköz, a színezés. Fontosnak tartottam, hogy a kis épületeket egy értelmileg akadályozott fiatal is könnyen felismerje, ezért a kis épületek szélfogóként használt beharapásai mind különböző gyümölcsszíneket kaptak. A nagy épületen a külső homlokzaton a színek az épületeket összekötő kinti fedett-nyitott szakaszokat határolják, felhívva a figyelmet a bejáratokra. A telek végében kap helyet egy nagy sportpálya, illetve egy tűzrakóhely az azt kiszolgáló fedett-nyitott térrel.

A konklúzió

A tervezés során fontos volt számomra az alapos kutatómunka, a tényleges igényeket kielégítő tervezés, illetve az, hogy a félév végére a diplomám egy egésszé álljon össze. Ehhez szükségem volt többek között arra, hogy a grafikában is megjelenjen a téma - így jutottam el az Autistic Art nevű alapítványhoz, mely autisták rajzait dolgozza fel. A végleges látványterveim ezért nem is feltétlen minden részletet megmutató, fotorealisztikus képek, hanem sokkal inkább a hangulatot bemutató rajzok, melyek segítenek elképzelni tervemet.

Cserjés Petra

A bemutatott diplomamunka védésére 2017 januárban került sor a BME Építészmérnöki Kar, Lakóépülettervezési Tanszékén.