Épületek/Középület

Római katolikus templom — Kisbácsa

1/12

Árkay Bertalan terve

Árkay Bertalan terve
Alapásás 1957
Korabeli adományos kártya a torony tervével
Látványterv
A megvalósult torony
A megvalósult torony
A megvalósult torony
Torony nélkül
Az elkészült templom
Torony nélkül
Díszkivilágítás
?>
Árkay Bertalan terve
?>
Alapásás 1957
?>
Korabeli adományos kártya a torony tervével
?>
Látványterv
?>
A megvalósult torony
?>
A megvalósult torony
?>
A megvalósult torony
?>
Torony nélkül
?>
Az elkészült templom
?>
Torony nélkül
?>
Díszkivilágítás
?>
1/12

Árkay Bertalan terve

Római katolikus templom — Kisbácsa
Épületek/Középület

Római katolikus templom — Kisbácsa

2009.06.08. 22:35

"Úgy gondoltam, hogy időben csak egy karnyújtásnyira vagyok Árkay Bertalantól, felfogásban még annyira sem. Ha ketten rajzoltuk volna ezt a házat, ahogy Kós és Zrumeczky dolgozott, én így rajzoltam volna tovább."Petrovicz Attila a kisbácsai templom ötven éve hiányzó tornyának megépítéséről.

Előzmények - építészeti kialakítás

Árkay Bertalan terve
1/12
Árkay Bertalan terve

Kisbácsa katolikus templomát 1957-58-ban a forradalom leverése utáni nehéz időkben építették Árkay Bertalan tervei alapján. A templom 50 évvel ezelőtt torony nélkül épült, melynek igazi okát pontosan nem tudjuk. Rendelkezünk egy különálló „campanile" típusú tornyot ábrázoló korabeli adományos kártyával is, az azonban biztos, hogy az 50 évvel ezelőtti építési engedélyezési tervek már torony nélkül készültek. A toronyépítés gondolata már évekkel ezelőtt felmerült, de csak 2006-ban határozta el az egyházközség, hogy 2008-ra, építésének 50. évfordulójára megépíti a tornyot.

Vázlattervi szakaszban két változat készült. Egy különálló torony ill. egy a főtömeggel szervesen egybeépített megoldás. Ez utóbbi változat valósult meg, így a toronyépület a főépület mellé, egy árkádsorral a főhomlokzat elé emelve, az oldalhajóval összekötve került kialakításra. Ez a változat hagyományosabb, egységes képet mutat, ami azon túl, hogy a toronykérdést kezeli, egyéb felmerült szempontokra is reagál. Ilyen például, hogy a bejárat előtt egy szélesebb átmeneti teret hoz létre ill. az oldalhajó és az új torony közé helyezi át a karzatlépcsőt. Így megépíthető volt az eddig hiányzó szélfogó és a kar alatti tér is kényelmesebben, egységesebben volt kialakítható. Természetesen felmerül a kérdés, hogy miért nem frissebb anyagokból, korban elválasztva oldunk meg egy ilyen feladatot. Úgy gondoltam, hogy időben csak egy karnyújtásnyira vagyok Árkaytól, felfogásban még annyira sem. Ha ketten rajzoltuk volna ezt a házat, ahogy Kós és Zrumeczky dolgozott, én így rajzoltam volna tovább.

 

Alapásás 1957
2/12
Alapásás 1957

Korabeli adományos kártya a torony tervével
3/12
Korabeli adományos kártya a torony tervével


Látványterv
4/12
Látványterv

A megvalósult torony
5/12
A megvalósult torony

A megvalósult torony
6/12
A megvalósult torony

A megvalósult torony
7/12
A megvalósult torony


 

Szerkezet-kivitelezés
Alapozása gerendaráccsal merevített lemezalap. A torony szerkezete 18 cm monolit vasbeton fal, vb. födémekkel merevítve. Homlokzati felülete a templomépülettel azonos anyagú, burkolatként rakott, balatonfelvidéki /permi/ vörös homokkő. Az egyes szintekre fa lépcső visz fel, kivéve az első szintet, ahová a karzatszintről lehet bejutni. A harangokat a torony közepén hagyott 1,70x1,70 m méretű orsótérben felhúzva helyeztük el.  A szerelt könnyű falépcsők csak ezután kerültek beépítésre. A harangtesten keskeny lőrésszerű üvegezett nyílások vannak, festett vb. keret mögé építve. A harangtér nyílásait acél szerkezetű, irányított hangvető zsalukkal zártuk.

A kivitelezés 2007 márciusában indult. A szerkezetépítést az Integrál-H Zrt. végezte nagytáblás acél zsalus technológiával. Őket az adományozók között is tisztelhetjük. A meglévő felülethez idomított kőmunka süttői kőfaragók kezét dicséri. Villanyszerelést, díszvilágítást és a lakatosmunkákat a Vill-Kor Hungária Kft. végezte térítésmentesen. A toronyba három harang költözött, melyeket Gombos Miklós őrbottyáni harangöntő mester készített. Az új harangtornyot 2008. szeptember 28-án, az 50 éves évfordulón, Dr. Pápai Lajos megyéspüspök szentelte fel. Hátravan még a templom előtti tér teljes környezetrendezése, ami az idei év feladata.

 

Torony nélkül
8/12
Torony nélkül

Az elkészült templom
9/12
Az elkészült templom

Torony nélkül
10/12
Torony nélkül

Díszkivilágítás
11/12
Díszkivilágítás

 

 

Néhány gondolat még…
Nézve a régi fotókat megrázó az a hit és akarat, ami annak idején templomot termett. Az Isten háza kétkezi munkával, kalákában épült. Mára a kézi munkát szinte mindenhol felváltotta a gépi erő. A tervezés is számítógép segítségével történik. Az emberi összefogás, adakozókézség azonban annak ellenére, hogy egy sokkal gazdagabb korban élünk, mint elődeink, létszámban csak keveseket mozgósít. Míg városainkban pillanatok alatt épülnek fel több ezer m2-es vásárközpontok és szórakoztató negyedek, addig szakrális épületeink hosszú évek alatt, szinte reménytelen pénzügyi háttérrel épülnek. Ez az oka annak is, hogy a templom hiányzó tornyát, annyi idő alatt tudtuk megvalósítani a modern korban, mint amennyi idő alatt eleink két kezükkel a templomot felépítették.

Petrovicz Attila


megbízó: Győr-Kisbácsa R.k. egyházközség Mátrai István plébános
építész: Petrovicz Attila építész vezető tervező
szerkezettervező: Eszes Tibor statikus tervező
környezetrendezés: Hencz Helga kertépítész vezető tervező
generál kivitelező: Integrál-H. Zrt.
elektromos tervező-kivitelező: Vill-Kor Hungária Kft.
műszaki vezető: Farkas János építészmérnök
kőmunkák: Kiss Csaba kőműves
harangok: Gombos Miklós harangöntő

 

Vélemények (16)
Masznyik Csaba
2009.06.16.
22:13

Radnóti Sándor: Jó ízlés, rossz ízlés

Az ízléssel kapcsolatban forgalomban van két közhely. Az egyik szerint mindenkinek megvan a maga ízlése. Ez azt jelenti, hogy minden ízlés szubjektív. A másik közhely talán még ismerősebb, sokan latin közmondásként is ismerik. De gustibus non est disputandum - az ízlésekről nem lehet vitatkozni. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki tartsa meg magának az ízlését, hogy ne beszélgethetnénk arról, ami tetszik vagy visszatetszik nekünk. Nem azt jelenti, hogy ne cserélhetnénk ki ízlésítéleteinket, sőt éppen ezekre az esetekre tartogat egy bölcsességet, azt ugyanis, hogy az ízlés kérdéseiben állandóan folyik, de végérvényesen soha nem dőlhet el a vita, vagy legalábbis úgy nem, mint a tudományban, ahol közös, objektív fogalmakat használunk.Több mint kétszáz évvel ezelőtt már Kant is ezekre a közhelyekre hivatkozott, s ő mögötte is egy mintegy másfél évszázadra visszanyúló vita állt. Ebben a másfél évszázadban alkottak fogalmat a filozófusok és írók az ízlés természetéről. Ez meglepő lehet: azt gondolhatnánk, hogy az ízlés tartalma - tehát tetszésünk vagy nem-tetszésünk - állandóan változik, de maga az ízlés - az ilyen természetű ítéletek képessége - állandó.(...)Az alábbiakban nem történetet beszélek el (ahogyan az ízlés elméletének 150 éves történetét vagy egy műalkotás befogadástörténetét el lehet beszélni), hanem az egységes ízlés felbomlásának néhány metszetét mutatom be.Az első metszet a történelmi tudat kibontakozásával hozza összefüggésbe a pluralizmust. A különböző történelmi stílusok egy formában mindig is az emberek szeme előtt voltak: a történelmi városok - elsősorban persze Róma - különböző korú épületeiben vagy épületmaradványaiban. De az hosszú időbe tellett, amíg meg is látták ezeket - s nem mint értelmezhetetlen képződményeket, csodákat, mirabiliákat fogták fel őket. A 19. század embere számára azonban ezek stiláris nyelvekké válnak, ahogyan ezt a század második felétől a városok új építészete is megmutatja: Budapest is tele van neoromán, neogótikus, neoreneszánsz, neobarokk s valamivel korábbról klasszicista épületekkel. Kitárul az ízlések legyezője. Lehet persze azt mondani, hogy ez a stíluspluralizmus még nem ízléspluralizmus, hanem valamifajta egységes - előbb klasszicista, majd eklektikus historista - ízlés, de a múlt különböző stílusainak egyidejű megidézése már lehetetlenné teszi az ízlésnek azt a fajta teljes homogenizációját, amely Montesquieu-nél még oly határozottan ítélte el az egyik történelmi stílust a másik ellenében. S az, amit posztmodernnek nevezünk, többek között azt jelenti, hogy bármely történelmi stílus elejtett fonalát föl lehet venni. A homogén ízlés már soha nem térhet vissza.A második metszet a jelenkori művészeti törekvések pluralizálódásával kapcsolatos. Az előbb felsoroltam néhány híres ízlésvitát a 17-18. századból. A 19. századtól kezdve ezek a viták megváltoznak. Nem élük csorbul ki, hanem perspektívájuk változik meg; a jó ízlés nevében nem törölheti el az egyik vélemény a másikat. A 20. század igazán radikális - minden korábbi és minden más irányt megsemmisíteni akaró - avantgarde kiáltványai is csak gesztusok, s ha tekintélyelvű vagy totalitárius rendszerekben egyes irányok adminiszratív kiiktatására kerül sor, akkor ezt a fajta erőszakos homogenizációt ízlésdiktatúrának fogják fel az emberek.

A 19. században hanyatlani kezdenek az egységes ízlés intézményei, például az akadémiák, s figyelemre méltó, hogy miközben sorra különítik el és fedezik fel a történelmi stílusokat, a művészeknek eszük ágában sincs saját korukat egy meghatározott stílussal azonosítani. Lehetne erre azt mondani, hogy korábbi korokra is igaz, hogy csak retrospektíve, utólag homogenizálták a stílusát, csakhogy ezt a XIX. századtól kezdve még száz év távolából sem lehetett megtenni. Valójában mélyebb változásról van szó: arról, hogy a különböző művészeteknek, stílusoknak, ízléseknek a mozgalmai kezdődtek el; nagy, átfogó stílusok helyett egyre inkább mozgalmi stílusok alakultak ki. A wagneriánusok vagy a párizsi visszautasítottak szalonjának a hívei már világosan ezt a képet mutatják. A hagyományok megszilárdítását akadályozta az eredetiség értékének és az újnak a kultusza, ami - könnyű belátni - éppen az ízlés által létrehozott megegyezések provokálásában mutatja meg magát. A híres avantgardista jelszó követelését - "Pofonütjük a közízlést" - már Victor Hugo nevezetes piros mellénye is megvalósította.(...)Ezek a metszetek csak jelzések, amelyek korántsem szándékoznak két évszázad kultúrtörténetéhez hozzászólni. Kizárólag arra szolgálnak adalékul, hogy miért nem lehet többé az ízlésnek elmélete. Ez természetesen kiterjed a kritikára is, amely - láttuk - az ízléselméletekkel szoros összefüggésben fejlődött ki. A kritikus munkájában és általában is a befogadók ítéletében az ízlés mellett - és részben az ízléssel szemben - nagy jelentőségre tett szert a minőségérzék. A minőségérzékben megmutatkozó elismerés nincs már olyan szoros kapcsolatban az elismert dolog világával, mint az ízlés. A minőségérzék pluralisztikusabb, mint az ízlés. A művészettudományok még messzebb mentek ebbe az irányba, mint a kritika, s eszményüket Alois Riegl árulta el a 20. század elején, aki azt mondta, hogy az (volna) a legjobb művészettörténész, akinek egyáltalában nincs személyes ízlése. Ez az eszmény annyiban naiv, hogy megvalósíthatatlan - ezt nagyszabásúan mutatták be a 20. századi ideológiakritikai és hermeneutikus tudományok.Az ízlés ugyanis nem tűnik el, sőt, továbbra is betölti azt a két funkciót, amely kezdettől feszült viszonyban volt egymással. Mert ha valakinek ízlése van, az továbbra is kész az egész világgal szembe menni, s ugyanakkor az ízlésnek továbbra is megvan a közösséget konstituáló tulajdonsága.Éppen ez utóbbi késztette korunk egyik jelentős szociológusát, Pierre Bourdieu-t arra, hogy nagy könyvet szenteljen az ízlésítélet társadalomkritikájának, melyben kimutatta, hogy az ízlésstílus továbbra is szocializációs forma. De - ellentétben a modern esztétikai ítélettel, amely emancipálódott a morális és politikai kötelékektől - továbbra is erősen morális jellegű. Csakhogy - ellentétben az ízlés korábbi szocializációs feladatától, amelynek legalábbis az eszménye vagy utópiája az volt, hogy a születés véletlenétől függetlenül hozza létre a szellem nemességét - az ízlés mai szocializációja és tanulásformája a társadalmi osztályok és rétegek egyenlőtlenségének melegágya, a habitusnak az a börtöne, amelyből nagyon nehéz kiszabadulni. Ebben az elméletben újraéled a 17-18. században kivajúdott ízlésfogalom, csakhogy gyökeresen ellentétes perspektívában. (Mindentudás Egyeteme: Radnóti Sándor előadása)

halottember
2009.06.23.
14:05

@Masznyik Csaba: Baumgarten teljes Aesthetica c műve, pdf-ben, mind a (419 oldal): http://tinyurl.com/mplcbv Az újkorban ő használta először a görög "aiszthészisz" szót a mai, repcepció- és ízléselméleti értelemben. Öt tartják az újkori esztétika megalapítójának. http://tinyurl.com/65r732 Az ő közepesen szubjektív szépségfelfogása és ízlésfogalma szolgált alapul a kanti esztétikának és a romantikának (schiller, schelling, schlegel, hegel...) 

viktor
2009.06.23.
14:39

@halottember: Lerövidítettem az URL-eket, mert széthúzták az oldalt! - a szerk.

--coffee - the perfect replacement of sleep

halottember
2009.06.15.
16:00

Őrület - eltérés a szürke középszertől. Minden csak nézőpont kérdése... :)

Weöres Sándor:

ÓDA A KISPOLGÁRHOZ Mikor a pásztornak, szántóvetőnekgyökere már nincsa fenol és a töf-töf korában,egyetlen akinek gyökere van már,te folyton gúnyolt,aki sose én, mindig csak a másik:gúnyoljalak én is? Inkábbnéked dalolnék, egyetlen fülnek,de hogy is jut hozzád dicséretem?hiszen a szomszéd lakásra mutatsz:a szoros bestia ott szorong;s ha visszaküldöd a feladónak,én elfogadom,de hát tükörbe daloljak?Nem gúnnyal, áldozatoslélekkel szólok hozzád,egyetlen eleven emberi valóságkorunkban, új nemes-osztály!címered autó, zászlód miki-egér,jelszód szerezni ami még nincs,kardod fényes könyököd,taposó talpad;hajdani lovagok utóda te,aki akarsz, aki hódítsz,ha tágas léttel szemközt nem lehet,szűk lehetőség kanyarjain át.Megvallom, már gyerekkorombanvonzottál: akarásod, erődaz eszközök és tárgyak sürüjében.Inkább, mint kutyabőrösaluszékony pereputtyom,vagy a lomha tempósmunkájú parasztok:ámulatomra te voltál,átszöktem Kefetéékhez, Szabikékhoz,Varvácshoz és Kogához:sose tétlenkedsz, folyton csavarsz valamit,nem nézed a holdat, vagy ha mégis,érzelmes gramofon-zene mellett;haj de színes vagy! Csupa pumpa, motorkörülötted, és bohém kedélyedaz ellenlábas nemre vadító,ha kirúgsz a hámból, szakadjon a húr,de jósz[i]vü vagy, mint senki más,csak ha megsértik önérzeted,hű, micsoda rossz! nincs még egy ilyencsodálatos ember a világon!Feltalálsz mint Faust,hódítsz mint Casanova,és te vagy Byron is, alanyi költő,csupa ábránd, zabolátlan képzelet,dallal, mókával, nekibusulássalontod önmagad nagyszerüségét!Te vagy a lírai lélek;a hivatásos poétákbannyoma sincs költőiségnek.Jártam Ungarettinél,Babitsnál, Eliotnál:hűvös, tiszta szeretet fogadott,cifrátlan, unalmas.De mindeniknél a házmestermotort berregetett,két-három felesége volt,öt-tíz szeretője,rengeteg adóssága,s este részegre itta magátés sírt, mert senkije,semmije a kerek érzéketlenvégtelenségben!Hódolok előtted. Nem gúnyollak: irigyellek.S mert irigységem alád-rendel:belőled és jelenedbőlbár szűkösen, részesülök én is.Te: én vagyok; de hol a másik, a harmadik?Hajdan Göcsej, a bugris vidék,mindenhol a szomszéd falutól kezdődött.Ha veled beszélni akarok,csak magamhoz fordulhatok,sokmillió lángeszű egyéniség köztegyetlen kispolgár a világon.

 

Masznyik Csaba
2009.06.12.
22:25

William Blake: "Őrült" - mondták

"Őrült" - mondták énrám, s rád, hogy: "Hülye".Vajon rád vagy rám irigyebbek-e?(Tellér Gyula fordítása)

 

ps: ;-)

Masznyik Csaba
2009.06.11.
07:42

Kedves kollégák!Kíváncsiságból utánaolvasgattam Árkaynak. Nem kell messze menni, már a Wikipédián is kielégítő anyag van róla szöveggel, képekkel."1956 után munkái főként egyházi megbízások voltak, (Cegléd, Hort, Gerjen, Polgár, Taksony, Győr-Kisbácsa római katolikus templomainak tervezése vagy helyreállítása)."Gyanítom, hogy aki csak a városmajori templomból indul ki, csalódni fog, ha észreveszi, hogy az 1943-ban épült balatonlellei templomtól kezdődően sokkal romantikusabb épületek is kerültek ki a keze alól, mint a harmincas években. Balatonlelle és Hort templomai toronnyal épültek és - fájdalom - mindkét esetben a templomtesthez kapcsolódóan. Gerjen katolikus templomát a település honlapján meg lehet találni, no, ott aztán lehet találgatni, hogy mennyi része lehet a végeredményben a kőművesnek :-)

Ami a kártyát illeti: a kártyán a templomtest magasabb, karcsúbb és a tető hajlásszöge is meredekebb, mint az engedélyezési terven is látható, megépült templomé. Ha az új torony tervezője a kártyán látható rajzból indult volna ki (azt a változatot itt nem publikálta), akkor is módosítania kellett volna a torony arányait éppen a zömökebb templomtest miatt. A kártyán nincs anyagjelölés, könnyen lehet, hogy akkor még más volt az elképzelés.Ha megnézzük Árkay 1943 után épült kőburkolatú templomait, különösen a hortit, akkor - milyen érdekes - éppen a megvalósult variáció áll ahhoz/azokhoz közelebb. Miért nem feltételezik a tisztelt hozzászólók, hogy a torony tervezője ismeri azokat? Lehet, hogy jobban, mint azok, akik itt, úgy tűnik, jobban tudják milyen az "igazi" Árkay, mint Árkay maga.Weichinger pécsi pálos templomával (1938) is érdemes összehasonlítani, ahol egy árkád köti a különálló tornyot a templomtesthez. No, ahhoz a toronyhoz képest ez az új torony a karcsú és égbe szökő... vigyázat a torony-sztereotípiákkal!Üdv!mcs

bardóczi
2009.06.11.
12:20

@Masznyik Csaba: OFF:

Nagyon jó ez az Árkay link. Ott olvastam:

„A mult tapasztalatai, a tervszerűtlen és ötletszerű, majd spekulációs magánépítkezés megmutatta, hogy miképp lehet szinte évszázadokra egész városnegyedeket tönkretenni. Az új építészeti szellem diadala, hogy ennek a vidéknek a beépítése már országos nyílvános pályázat eredményeként dőlt el.” Szt Korona útja-Vitézek tere tervpályázat 1942, Forrás: Tér és Forma 1942/8.sz.117-119.old.





-------

Izé…67 év után újra ott, vagy még ott se.

ON

halottember
2009.06.12.
19:38

@Masznyik Csaba: A minap egyik reggel álltam a tükör előtt és azt gondoltam, hogy nem úgy nézek ki, mint Árkay. Vártam még egy kicsit, hátha jön valami feszítő érzés, hátha a belülről kikívánkozik az árkayság...

Nem így lett...

Kicsit elkezdtem szorongani, mi lesz, ha egyszer az a megtisztelő feladat ér, hogy a Mester egy torzóban maradt házát kell kiegészítenem, mintegy "tovább rajzolnom"... Nekem is végig kell járnom az Ő összes iskoláját, át kell élnem az összes élményt, amit Ő is átélt, esetleg nekem is ugyanahhoz a borbélyhoz kell majd járnom? Ez időgép hiányában kicsit nehezen kivitelezhető feladatnak tűnt, amellett attól is tartottam, hogy ha mégis visszajutok valahogyan a megfelelő időbe, (hogy tényleg-tényleg olyan lehessek), akkor még a végén Á. elzavar maga mellől, mint idegesítően folyton mellette ólálkodót...

Reménytelennek tűnt a helyzet.

Egyszer azonban fejembe szökkent a mentő ötlet; MINDEN Róla föllelhető dokumentumot elejétől-végéig végigböngészek, kijegyzetelek, táblázatba foglalok, stb. ha ez akár évtizedeket is venne igénybe és ezek után már ügyesen tudok majd ÚGY CSINÁLNI, mintha én lennék maga a Mester. Nyilván a cerka is úgy fut majd a kezemben. (Amellett tényleg mindenkinél, magánál Árkaynál is jobban fogom tudni, hogy milyen is Ő valójában (hiszen föltehetőleg nem csinált magáról hosszas összevető elemzéseket, főleg nem halála után))   

Megnyugodtam hát, meglesz a statisztikailag-stilisztikailag tökéletes Árkay-recept. 

Megvéd majd az Arany Középszer; nem tűnök lusta, érzéketlen bunkónak, aki rá se hederít a Nagy Előd munkásságára, nem fordít energiát arra, hogy utána járjon a történeti párhuzamoknak, és semmiképpen nem vállalok kockázatot azzal sem, hogy analizálás után megpróbáljam mai hangon (a sajátomon- természetesen a legnagyobb alázattal) megformálni az esetleges hozzáépítést...

De egy másik reggel borzasztó kérdés nyilallt belém: mi lesz ha mégis inkább Lechnernek vagy Kós Károlynak egy torzóban maradt házát kell egyszer "tovább rajzolnom"???

A biztonság kedvéért meghagytam a bajuszomat.

...

A torony-sztereotípiákkal meg tényleg illik vigyázni! (Ahogyan a kioktató hangnemmel se ártana néha (még ha a mélyen tisztelt mcs sokkal előrébb is jár az árkaysodás útján)

Toronyból jó sokféle van. Szép, karcsú, légies, égbeszökő torony, (mint a vázlaton) és tömzsi, erődszerű (ami önmagában szintén lehet szép), mint a fenyképen.

Én csupán annyit állítottam, hogy nekem jobban tetszik a vázlat. (Aminek a tervező által a mai helyzetre való adoptálásának végiggondolása nincs megjelenítve, így az út elvetéséről sem lehet érdemben nyilatkozni (a hevenyészett szöveges funkcionális indoklást vékonykának érzem))

Szóval ilyet szabad mondani, vagy csak akkor, ha az ember már teljesen Árkay?

(Ha csak félig, akkor meg elég min. 50 oldalban kimutatni a statisztikai-stilisztikai megfelelőséget?)(Más helyre (esetleg mások által) tervezett templomokat sorolgatva ((típusterv?)))

 (Azt, hogy a megépült templom egy kicsit tömzsibb, bármilyen hihetetlen, magam is látom, de ez, fájdalom, nem érv...)

 

Még 1 dolog jutott eszembe:

Maskara-(múzeumszagú) építészet (mindamellet természetesen végletekig etikus, esztétikus, de leginkább eminens és BIZTONSÁGOS-an középszerű)

 

Üdvözletem!

 

 

zapata
2009.06.11.
04:18

Én is Petrovitz Attila megközelítését tartom etikusnak az általában szokásos magamutogató módival szemben, amikor a hozzáépítést tervező kezét-lábát töri azért, hogy a toldalék "megkülönböztethető legyen", azaz mérföldekről igyekezzen túlharsogni az eredetit. Nem megvetendő eredménye persze ennek a megközelítésnek a létrejött egész harmóniája. Mintha az etika és az esztétika valahol a fogalmak legmélyebb rétegében rokonértelmű fogalmak lennének.

De van egy gonosz kérdésem: megcsinálhatta volna-e ezt a munkát ezzel a tiszteletre méltó magatartással a kolléga, ha a templom történetesen műemlék (mint ahogy lehetne az is)? nem követelte volna-e a hatóság a fenti túlhajtott, didaktikus "megkülönböztethetőséget", mint ahogy nem egy kétes eredménnyel járt műemlék kiegészítés esetében csak erre gondolhat a szemlélő?

zsuppanandras
2009.06.10.
20:40

[az előzetes figyelmeztetés után érkezett, újabb tartalmatlan hozzászólást töröltem]

halottember
2009.06.10.
16:26

Szerintem is szépek az arányai és az anyaghasználata is, meg illeszkedik, passzol, tényleg "olyanmintha". Talán túlságosan is: szépen megidézi az eredeti templom építési idejének nehéz levegőjét... Tulajdonképpen ez egy korabeli (semmiképpen nem mai) nagyon tisztességes, erős-közepes, skanzentorony.

Most lehetne azon vitatkozni, hogy  szabad-e "úgycsinálni, mintha..", de ezt most talán nem boncolgatnám, ennél sokkal fontosabb probléma az adománygyűjtő cédulán látható  torony-vázlat, ami elég nagy öngól szerintem az egyébként elveiben,  közösségérzékenységében rendkívül tiszteletre méltó szerzőtől. Mert azon látszik, hogy Árkay nem erős-közepes építész volt (persze lehet, hogy a plébános rajzolta a cédulát, de akkor meg ő nem volt erős-közepes építész...) ; az ott látható torony nagyságrendekkel jobb megoldás szerintem, a maga égbe nyúló, nemes könnyedségével, (a megépült változat inkább egy romanizáló erődöt idéz). Szóval nehezen tudom értelmezni a cikkben szereplő "továbbrajzolás"dolgot... meg a kommentekben előkerülő "Árkay is így csinálta volna" típusú megjegyzést... 

Dehát emberek, az a vázlat akkor igaziból nincs is??

Még egy "apróság": a kereszt-orgia a megépült változaton szerintem erős túlzás.(Az új tornyon lévő jel kicsit bántóan erőteljesre sikerült szerintem, amellett a hajó ormán lévő régi jellel gyöngítik, zavarják egymást.)Talán ebben a vonatkozásban is érdemes megnézni a vázlat finomságát!

Minden esetre azért gratulálok az alkotóknak, mert a szándék a fontos igazán és a torornytalansághoz képest pozitív elmozdulás történt...

Csak az a cédula ne lenne...

 

 

 

 

 

csoszka
2009.06.09.
18:47

Kifejezetten jót tett a templomtestnek a torony tömege, jól mozgatja meg a homlokzatot.

Nagyon szép munka, szervesen folytatja Árkay tervét.

Gratulálok!

Masznyik Csaba
2009.06.09.
18:16

Tisztelt Petrovicz Attila!

Ha nem ismernénk a történetet, senki meg nem mondaná, hogy a tornyot utólag, másvalaki illesztette a templomhoz.Ez a mentalitás, tehát az értő és szerves folytatás ideája sajnos teljesen kiszorul az építészetből. A kontrasztos viselkedés szinte kötelező elvárás. E tekintetben a már csak nyomokban historizáló korai modern szerencsés kiindulási alap. A kiegészítést tervező építész úgy "historizálhat", hogy a formai elemeket a ma is használatosak közül válogathatja.Gratulálok a kiegészítéshez! Könnyen el lehetett volna rontani, de mind arányában, mind részleteiben bravúrosan sikerült.Üdv!mcs

abra
2009.06.09.
13:48

Egy Árkay templom megérdemelt volna jobb építészt is!

Tisztel Petrovicz Attila!

Felfogásban is távol áll Árkaytól!

zsuppanandras
2009.06.09.
13:58

@abra: a fórumon a hozzászólási lehetőség elsősorban a bemutatott tervek/épületek megvitatására szolgál. egy-egy odavetett, fanyalgó mondatnál alaposabb, átgondoltabb véleményeket érdemel az a rengeteg munka, ami minden tervezésben benne van.

a szerk.

Jahoda Róbert
2009.06.09.
08:42

Józan és szép megoldás..."lassú építészet": tiszteletre méltó!

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk