Santiago Calatrava és a Holnap elrontott Múzeuma

@lecsó:  Sem Calatrava, sem a „sztárépítész”-ként pejoratív felhanggal aposztrofált új utakat kereső építészek nem oldják meg a társadalmi problémákat. Mert nem ez a feladatuk. Hogy a pénzkoncentráció és a politikai(világi és vallási)hatalom hogy használja fel saját dicsősége díszleteként vagy  szakrális tartalmak manifesztációjaként a kortárs építészet eredményeit, nem új jelenség. A maga korában lengőbordáival félelmetes és lenyűgöző szörnyként meredező gótikus katedrális tövében is haltak éhen szalmatetős nyomortanyáikon az emberek, a katedrálisokat meg századok múltán is szájtátva csodáljuk: mire képes az ember. Az utolsó nagy szociális építési kísérlet, a későbbiekben az alapító atya Gropius által amerikanizált Bauhaus stílussá merevedett formái, majd a modernizmus eredményeit számtalan formában(high tech, minimalizmusok) felhasználó és kihasználó törekvések mára a kifinomult ízlésű jómódúak épületeit díszítik vagy lebutított formában a lakótelepek uniformizált tömeglakásaiban élnek tovább, az eredeti belső tartalomtól és világmegváltó szándéktól szakadéknyi távolságban. Pruitt Igoe-t pedig felrobbantotta a jóléti államról való lemondás dinamitja.

De álljon itt Kenneth Frampton véleménye: „Azokban az időkben,amikor a modern építészet úttörői fiatalok voltak,William Morrishoz hasonlóan úgy gondolkodtak,hogy AZ ÉPÍTÉSZET A NÉP MŰVÉSZETE A NÉP SZÁMÁRA.    A kiváltságos kevesek ízlésének kiszolgálása helyett a közönség igényeit akarták kielégíteni .Olyan lakásokat akartak építeni,  amelyek megfelelnek az emberi szükségleteknek…..Ám nem számoltak a burzsoáziával, amely jó piaci érzékével az elméleteket azonnal a maga hasznára fordította és a profittermelés szolgálatába állította. A hasznosság rövid időn belül egyet jelentett a nyereségességgel…..A szakszervezetek, a szövetkezetekés a szocialista önkormányzatok építészei átálltak a whyskytermelők, a mosószergyártók, a bankárok és a Vatikán szolgálatába. A modern építészet, amely az új életkörülmények megteremtésével kívánt szerepet vállalni az emberiség felszabadításában, az emberi környezet tönkretételére szerveződött óriási vállalkozássá alakult.”

E tekintetben a dekonstruktivisták, az új törekvéseket megvalósítók (köztük a szidott és megvetett „sztár”építészek) a legrosszabb esetben is alkimisták. Kísérleteik az aranycsinálásra hozhatnak olyan eredményeket, melyek az építészettől számon kért társadalmi hasznosságra is hatnak.A politika ettől sajnos nem lesz se jobb se rosszabb.

@FenyvesiHK: Igen, a katedrálist csodáljuk, a korát viszont elítéljük. Pont emiatt a korlenyomat tulajdonság miatt kell a kritikának kontextusba helyeznie a projektet, egy építészettel felelősen foglalkozó weboldalnak ez gyakorlatilag kötelessége is, különben a véleménye, legyen bármennyire is szakmai, csak lógni fog a levegőben. Tehát itt elsősorban a kritikáról, a befogadó szempontjairól beszélünk, ami persze azt is jelenti, hogy részben a tervezőn is számon kell kérni a projekt gazdasági, társadalmi stb. környezetét. Jó példa erre a Népstadion-pályázat, ahol egy kivétellel mindenki birkaként követte az abszurd kiírást, de az ún. múzeumi negyed indulóinak sem gond, hogy tönkreteszik a Városligetet. A gazdaságosság-fenntarthatóság mintha kezdene mainstreammé válni a jelépítészet élvonalában (nálunk ez egyelőre még a zöldtetőknél, de még inkább az ezzel kapcsolatos machinációknál, átveréseknél tart), köszönhetően valószínűleg nem annyira a tervezők, mint inkább a megbízók - nyilván üzleti okokból fakadó - társadalmi felelősségvállalásának illetve az internet nemcsak az átlagemberek, de nagyvállalatok, nemzetközi szervezetek, kormányok magánszférájába (Sony-hack, WADA-hack, Wikileaks, Facebook- vagy Twitter-posztok okozta botrányok stb) is befurakodó globalitásának. Na meg persze annak, hogy a virtuális világhoz, az ezen alapuló hatalom gyakorlásához, demonstrálásához nem kellenek paloták, sőt, a tőzsdén kifejezetten rosszul is festene az ilyen múltszázadi, antihighteches gondolkodás. Talán nem véletlen, hogy bár a harmadik világban épült, azaz távol a legmodernebb gondolatoktól, de ez a Calatrava-ház is jelzi, hogy ugyan szeretne szárnyalni, de elsődlegesen azért mégis a földön igyekszik járni. (Ami utóbbit nem lehetett egyszerű megvalósítani, tekintve mekkora lufi is ez az egész. Van egy alsóközepes méretű színházterem, meg egy többszintes hodály, ahol számítógépes installációk jelentik a tartalmat. Ehhez képest a Bálna a tárgykultúra konzervatív fellegvárának tűnik.)

@alfoldi2011: Ha az egész ma élő emberiség belekapaszkodna az óra mutatójába, ami éppen déli tizenkettőt mutat, akkor is lenne változatlanul 1 óra sőt 2. A magyar szecesszió építészetét Lechnertől  Kósig komoly gondolati tartalom hívta életre. Egy kis nép, ha rátalál gyökereire, megtalálja eredeti identitását, akkor, ahogy ma mondanánk felhelyezi magát a kultúra térképére. Nem idegen( hatalmak)kultúrák csatlósaként, hanem eredeti entitásában. Ők, a magyar szecesszió mesterei, erre tettek kísérletet. (Amire a kortársi közeg úgy fanyalgott, ahogy Zöldi Anna írásában olvashatjuk: „A historizáló akadémizmus képviselői – jellemzően a mai konzervativizmus fellegvárának számító középületeink akkori tervezői, például Steindl,vagy Hauszmann és az akkori döntéshozók azonban nem látták szívesen az idegen formákkal kísérletező elmét, és a századforduló után egyre kevésbé kapott közületi megbízást. Paradox módon a nemzeti törekvéseit viszont retrográdnak minősítették a nála fiatalabbak, akik a népművészetben nem csak ornamentikát, hanem szerkezetet és logikát is kerestek.”)

Azóta nagyot változott a világ, valami végleg és fájdalmasan eltűnt:a pozitív jövő képe, az a remény, hogy beteljesül Petőfi víziója, a szellemi és jogi egyenlőség. Sőt József Attila igazsága ”csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra…..” is más értelmet nyer, mert már a jövő virága sem érvényes, csak a „széthull darabokra” a költő figyelmeztetésül még hozzáteszi: a „törvény szövete mindig fölfeslik valahol”. Ebbe a fölfeslésbe nyomul be mindig az új, az eddig nem tapasztalt, hogy próbára tegye a hagyományozott formákat és tartalmakat, amelyek már nem teljesítik feladatukat.

Calatravát és a dekonstrukció építészeti megoldásait félresöpörni formális esztétikai érvekkel a tetszik-nemtetszik szintjén gorombán felületes dolog. A megjósolt, de mindez ideig el nem fogadott (valahová a távoli jövőbe transzponált), de most hirtelen ránk tört valóság, ami egyszerre hordozza a cunami és az azt követő káosz ismérveit, ez az a jelenvaló világ, amiben az építész (szerkezetépítő mérnök, szobrász) Calatrava, meg akar fogalmazni valamit, ami egyszerre leképezi ezt az állapotot és kísérletet tesz arra, hogy megmutassa, mi van a Hegyen túl. A jövőbe nézés, a kimondhatatlan, a megoldatlan megfogalmazása mindig kísérlet. Calatrava(Liebeskind,Tschumi,Eisenman,Hadid) és sokan mások ezt a kísérletet végzik el. Ebben az összefüggésben a hulló vakolat, a rossz illesztés, az összes kivitelezési anomália mélyen a szellemi teljesítmény alatt marad. Korunk művészete, amelybe az építészet is beletartozik, elvárja, hogy gondolkodva közelítsük meg. A megértéshez, az elfogadáshoz intellektuális erőfeszítésre van szükség. Furcsa módon ezt az erőfeszítést a minket körülvevő virtuális világban, on-line életünkben gond nélkül naponta megtesszük.

Calatrava is megérdemel ennyit. 

@FenyvesiHK: annak idején az egyetemen, valamilyen elméleti tárgy (filozófia? tud szoc?) óráján hangzott el az az idézet, aminek a forrását, ill szerzőjét azóta se találom, és sajnos egyáltalán nem emlékszem ki mondta. arról szólt, hogy az éptészet az egyetlen művészeti ág, amely nem tud nemet mondani a korra, amelyben keletkezett. nincs kritikus építészet, ellentétben azzal, ahogy az irodalom, a képzőművészet pl tud kritikusan reagálni korának visszásságaira, sőt! sokszor épp ez a feladata. de az épület mindig hű, és ráadásul maradandó anyagba öntött tükre a kornak, amely létrehozta. 

Ekler Dezső tartott ez év tavaszán-nyarán egy négy részes előadás-sorozatot, ahol az utolsó alkalommal egymás mellé állította bizonyos elv alapján a mai sztárépítészet alkotásait. minden abba az irányba mutat, hogy valamilyen dimenzió elmozdult, illetve mintha egy dimenzióval gazdagodott volna a világról alkottt képünk, és ennek leképezése folytán az építészet is. a dekonstruktivizmus, a posztmodern, Makovecz és a legtökéletesebben végül Zaha Hadid mind ezt a 3 dimenziós világból történt kimozdulást ragadták meg, ill erre tettek kísérletet. érezni mind érezték, - egyébként valószínűleg már a 19-20. századfordulon is ez a nyugtalanság feszítette az addig szabályos vonalvezetést -  és ezt érezzük mi is, ezért kapaszkodunk olyan kétségbeesetten a múlt statikus, tektonikus világába, annak minden olyan részletével, ami csakis abban a korban volt értelmezhető, illetve adott értelmes kapaszkodót, amelyben született. Holott valódi életérzésünket leginkább a minden irányban görbült végtelen tér tudná kifejezni - akkor is, ha nem is értjük, mi az. a technika viszont utolérte  a víziókat, és  ezek tárgyi valóságukban, épületként képesek megjelenni. 

egyébként ezt már Shakespeare és Arany János is érezte meglepő módon

Kizökkent az idő; - oh, kárhozat!Hogy én születtem helyre tolni azt.

Hamlet, Első felvonás; 5. Szín  

@FenyvesiHK: Aravena korai, a nyomornegyedet megtartva megújító sorházai és Calatrava kései, giccsbe fordult rácsos tartói között helyezkedik el a valódi építészet. Ennek a derékhadnak a célszerűsége, szépsége, várossá szervezhetősége jövőnk igazi kérdése - nem pedig az, hogy ki, milyen repülőgéptervező szoftverrel milyen térgörbéket képes megméretezni, illetve milyen bogár melyik szervét tudja nagyításokkal, soha nem látott épített struktúrává ihleni (ihelni?). 

Nem az a baj, hogy létezik a nagyotmondás építészete, hanem az, hogy semmiféle átjárást nem látok a sztárépítészek szárnyalása és a mindennapok építészete között. Kérem, nézzék meg az amszterdami Stedelijk Múzeum régi, holland (neo)reneszánsz épületét és a mellé tolt idétlen, fehér fürdőkád-annexet ( http://epiteszforum.hu/galeria/museumplein-amsterdam-museumpark-rotterdam/199677 ). A kettő egymáshoz fűződő viszonya híven mutatja a bajt. Olcsó poénkodás, talmi csúfolódás a máig érvényes és inspiráló hagyományon, formai, textuális, tömeg- és térképzési diszharmónia, a régi homlokzat arcátlan kitakarása - ezek az adekvát kifejezések, amelyek leírják a két épületrész együtt nem élését. 

@csoszka: Már bocsánat, de Calatrava tényleg élére húzza a játszmát. Spanyolországi borászata beázott*, Milwaukee-i "múzeuma" - a madár - alig-alig tartalmaz kiállítótereket. Utóbbiban jártam is, csodálatos. De a képek vagy mifenék, felejtsük el, egyszerűen beszorultak a maradék, a hulladékterek egyikébe. Az az épület - elvileg az ifjabb Saarinen képtárának kiegészítése, gyakorlatilag egy, az előbbit semmibe vevő, azt leiskolázó épületszobor - nem hasonlítható Gehry bilbaói múzeumához, ahol a vizuálisan tomboló, katartikus külső által körbefogott belső kiállítóterek eszköztelenségükkel nyitva állnak bármely irányzat bármely alkotója előtt és befogadnak és hagynak érvényesülni bármit... Calatrava hajlamos nyílt téri szobrokat alkotni, váltig állítva, hogy építészetet csinál. Éljenek a bátrak, akik felfedik az általa művelt, egyre meredekebb borderline izgalmát és veszélyes talmiságát. Mert ez már nem építészet, hanem magakelletés, az ég és a víz (Milwaukee-ban és Rio de Janeiróban mindenképpen), mint távlat és háttér és inspiráló közeg versenyre hívása. Calatrava úgy viselkedik, mint egy magát a közcsodálat ölébe dobó díva, aki flittereivel, szomorú hiábavalósággal kivillanó, tökéletes combjaival azt hiszi, hogy minden vágyat beteljesít; pedig egyszerűen csak átesik a ló túlsó oldalára.

* http://tervlap.hu/cikk/show/id/2086 

@Pákozdi Imre: Izgalmas cikket lehetne írni Calatrava téralkotásáról, tömegformálásáról, de a fenti cikk nem ezzel próbálkozik, hanem konyhanyelven gyepál egy építészt, az ÉPÍTÉSZFÓRUM-on!

És még jön a ráerősítés, hogy beázott egy háza Spanyolországban. Semmi konkrétumot nem tudunk, de kicsit csámcsoghatunk, felszínes eszmefuttatásokkal magunkat fényezgetve...

@csoszka: Javaslom, írja meg, csoszka. Tényleg jó volna rendet rakni a Calatrava műveit övező sznob ájulat és az ezt ellenérzésekkel bíráló, földhözragadt hibalisták között. És józanul, példákkal illusztrált, alapos szakmaisággal eldönteni, hogy hol végződik az építészet és hol kezdődik az öncélú rácsos tartók világa.

@Pákozdi Imre: Köszönet Pákozdi Úrnak, hogy ezzel a hozzászólásával jól illusztrálja a csoszka által jogosan kifogásolt hangnemet, ami megítélésem szerint napról-napra teszi tönkre az Építészfórum évek alatt kivívott nimbuszát.

Hogy egy klasszikust idézzek: néha "a kevesebb több".

Sajnálatos.

@csoszka: igy van -- erdekes hogy a cikk elmeletileg sajtoszemle, de semmilyen forras nincs megnevezve. az se hogy a hibak mennyiben tervezesi vagy kivitelezesi hibak. jo meg ez a mondat: "fenntartható tervezést szem előtt tartva a múzeum szerkezete acél, üveg és beton" -- miert is 'fenntarthato' ez a 3 anyag? (talan ugyanez a szerzo írt hasonloan vitathato szinvonalu cikket korabban)