Semmit a szemnek? - Golda János

@Zöldi Anna: Kína újabb ámítása - erről tényleg érdemes írni cikket, de elemzőt! hogy miért buknak meg az ilyen hübrisz vezérelte projektek. de addig is egy kis ízelítő: a könyvgerincnek kinéző dolgok a polcokon valójában alumíniumlapocskák. a polcok maguk pedig elérhetetlenek, sőt a befotózott megnyitó után ebből a térből hamarosan leszedik a könyveket és annak látszó dolgokat. "ez csak a hatalmon lévő Kommunista Párt propagandája", vázolja a helyben megszólaltatott egyetemista, Jiang Xue --- https://www.yahoo.com/news/chinas-futuristic-library-more-fiction-books-093019395.html

@zim: olvastam én is. kár, mert jól nézett ki, tetszett a lelkemnek, bocs (könyvtáros szülők gyermeke vagyok). ugye itt a formáról kezdtünk vitatkozni, hogy annak is van némi létjogosultsága, hatása, mond valamit, közvetít, stb. mondjuk a piramis, ami nem volt épp takarékos, se szerény, meg szociális, de azért... egyébként lehet, hogy a világ teljes építészeti hagyatéka a zsarnokság terméke, a pénz, az ideológiák, a hatalom, vagy frász tudja milyen zsarnokságoké. a hatalmon levők szpoznorálta építészet marad az utókorra, ha csak 100 évet megyünk vissza, akkor is. amit meg személyesen megtapasztalunk, az nem csak ez, és ez bántja a szociális érzékenységünket, ez kétségtelen. joggal. na de viszont van az épített hagyatékban, ami eléggé hatásos, szeretjük, csodáljuk stb. az nem érv, h a piramist transzcendens hatalom számára emelték, a sztárépítészet produkcióit meg a pénznek.  

 érdemes belegondolni, hogy a kicsi gyerek, mikor épít, mit csinál. tornyot. magasat. vagy várat, homokból, nagyot. én még nem láttam gyereket, aki azon erőlködött volna, hogy minél szerényebb, és észrevétlenebb dolgot hozzon létre a két kezével. van valahol olyasmi, hogy egészséges önbizalom. én asszem büszke lennék rá, ha a gyerekem tudna ilyen formákat létrehozni,vagy lenne erre ambíciója, ha már nekem nincs.

és igen, a gyerekek építenek bunkit is, közösen, vagy egyedül, és az természetes és személyre szabott. de a kettő egyszerre, egymás mellett létezik szerintem. 

@Zöldi Anna: Egészséges önbizalom...? Kheopsz fáraóé, Napóleoné, Hitleré (csak hogy a pirospozsgás egészség építészetben is megnyilvánuló példáit hozzam) valóban jól szolgálta az utókor turizmusának ügyét. A kicsi gyerekek homokvárai pedig világosan mutatják, miről is van szó, amikor építenek, majd szétrúgják egymás "égigérő" alkotásait. Persze, mindez, Kheopsztól Pistikéig, érthető. Csakhogy az építészet nem ösztönéletünk kiélésének a terepe. Pont maga írta meg, kedves Anna, néhány napja vagy hete, egy klassz idézetében, hogy mennyire nem.

@Zöldi Anna: a forma nem a lépték velejárója, egy turista menedékház léptékében is lehet formálni

@zim: én sem a lépték mellett érveltem, hanem a forma létjogosultsága mellett. ami olykor áldozatul esik annak, hogy az építészek lelkifurdalást éreznek amiatt, hogy beleavatkoznak a teremtésbe, és ezért igyekeznek észrevétlenek maradni. ez ma elég erős trend, és a gyerekek magatartásából ez az, ami hiányzik. 

az én önbizalmam azonban sokat erősödött azáltal, hogy 48 értelmes kommentet sikerült generálnom egyetlen interjúval. köszönöm, el is hallgatok. 

@Zöldi Anna: például negatív kritikát nem lehet megfogalmazni egy épületbemutató cikkben.

csak dícsérni lehet, hiszen azért kerül be a lapba, mert jó. pláne, hogy eddig alig épült valami, legalább annak örüljünk.

amúgy érdekelne az említett (más irányú) egyoldalúság...

@Zöldi Anna: csilivili sztárépítészet főnév, jelentése: olyan épület vagy épületek összessége, amit a szívünk mélyén mind vágyódva nézünk, de tudjuk, hogy a büdös életben nem fog idehaza hasonló sem épülni, ezért frusztráltak vagyunk és inkább úgy csinálunk, mintha nagyon lenéznénk, hadd érezzék az ilyesmik alkotói, milyen mélységesen ciki amit művelnek.

@gádor: nehéz probléma, mármint a negatív kritika. ami rossz, vagy unalmas, arról tényleg nem sok értelme van írni. ami nyilvánvaló tévedés, arról talán érdemes, de általában ott sem az építészeti szempont dominál, mert az elég szubjektív, hanem a kontextus - társadalmi, városi, ideológiai, stb. az egy fokkal egyértelműbben megítélhető.

az egyoldalúság kb az, amit smiló dávidék velencei biennálé pályázata feszeget a magyar építészeti kánonnal kapcsolatban, csak sztem pont a kiemelt példáik nem jók, mert azokban nem kánon és nem kánon csapott össze, hanem egyértelmű megbízói választás döntött, pontosan körülírható szempontok alapján.

@Mizsei Anett: Kedves Anett, nem. Nem a sztárépítészet, amire vágyunk, legalábbis az építészkarra nem járt állampolgár és városlakó számára nem az. A sztárépítészet origója ui. nem az adott táj vagy település, nem a funkció és nem a városkép (emlékezz a Zaha Hadid tojására a Szervita téren) hanem egy olyan becsvágy, amely semmibe veszi a szépség Cságoly Ferenc-féle jellemzőinek egy részét. Mert a sztárépítészeti alkotás túllépi a környezet szabta léptéket és bár arányai, ritmusa - jó esetben - rendben vannak, ám a forma elsődleges célja a meghökkentés, még ha kell, zabolátlanság árán is. A kompozíció, ami Cságoly Ferencnél az emberi rendnek alárendelt, pontosabban azt kifejező valami, felborul, mert az a világgal ápolt harmonikus kapcsolatban érvényes kategória. A sztárépítészet origója az építészeten kívülálló dolog, a dicsőség hajhászása. Például: dicsőség az éppen elhunyt fáraónak; dicsőség az égben, mindörökké (hiszen a templomok voltak a piramisok utáni első sztárépítészeti alkotások), akár az Akropoliszon, akár Angkor Watban, akár a romanika és a gótika korában, sőt; érvényes ez a barokk templomokra is, mondjuk a reneszánszból átnőtt, Michelangelo denominálta Szent Péter bazilikára. A dicsőségről szólnak a felhőkarcolók, ezek a többnyire apró termetű, nagyon sikeres, kőgazdag prütyibácsik finanszírozta, az ő nevüket hordozó betonszörnyek. A dolog a mi korunkban csúcsosodott ki, amikor megelégelve a szolgamód skiccelő, logarléctologató szemüveges kis bérművész szerepét, maga az építész tolakszik a dicsőség pódiumára. Ma már ő, a nevesítetten "sztár"-építész diktálja a tempót, és a magukat életre csiklandozni akaró városok, mint Bilbao, vagy a mindenhatóságukat épületcsodákkal megörökíteni óhajtó diktátorok (az azóta elkergetett Szaakasvili Grúziában, Nazarbajev Kazahsztánban, egy párttitkár-sarj Azerbajdzsánban, valamint a hegemonok, mint Orbán Magyarországon) állnak sorban náluk, hogy tegyenek már egy építészi pecsétet az általuk elkövetett csínyekre. És Fuksas, Foster, Fujimoto és Zaha Hadid ohne weiteres meglóbálta a pecsétnyomót... Mert van az a pénz. Szerintem ez a sztárépítészet.

@Pákozdi Imre:

A sztárépítészet jelensége nem egyszerűsíthető odaáig, hogy a "a szolgamód skiccelő, logarléctologató szemüveges kis bérművész" egy reggel úgy döntött, hogy aznaptól "a szolgamód skiccelő, logarléctologató szemüveges NAGY bérművész" lesz. Ha jól értem, ez a vád éri a sztárépítésznek kikiáltott alkotókat (akik vezéregyéniségei azoknak a nemritkán sok száz fős irodáknak, ahol több vezetővel számos csapat több tucat projekten dolgozik egyszerre). Az, hogy ők arra a polcra kerültek, amire, sok tényezőn múlt: gazdasági, politikai, társadalmi, technológiai tényezők sora, a globalizáció általánosságban, valamint a technológia változása által megkövetelt kísérletezés és útkeresés termelte ki őket - no meg az ember elemi igénye, hogy sztárokat állítson elő. Az ő tehetségük, képességeik, eltökéltségük és merész, újító elképzeléseik folytán pedig kiválasztódtak.

Ehhez az útkereséshez pedig - igen - hozzátartoznak sikertelen, elhibázott kísérletek, de a kultúránkat formáló, maradandó értékekkel gazdagító csúcsteljesítmények is. És ezek persze most szem előtt vannak - minek is keseregnénk már azon, hogy meg hány gótikus katedrális dőlt romba és temette maga alá sok száz építőjét és komoly pénzeket, mire sikerült kikísérletezni, mitől is fog megállni szegény. Más a korszellem ma persze... a középkorban minimum a Jóistent kellett előcitálni ürügyként, hogy "léptéktelen" (nevezzük inkább "lépték- és szemléletváltó"-nak) épületek szülessenek. Ma elég egy vastag pénztárca, aminek örülhetünk vagy sem, de aligha varrható az építész nyakába. Hogy miért vállalják el? Nyilván ott a pénz, a dicsőség, némi magamutogatási vágy (akiben nincs ilyemsi, nem hiszem, hogy tervező építésznek megy), ezen kívül: az építész dolga alapvetően az, hogy házat tervezzen. Nem reális elvárás, hogy időnként egészen más országok és kultúrák gazdasági, társadalmi döntési folyamatait átlássa, felülbírálja és igazságot tegyen, jól helyrerakva a politikust az őt megválasztó nép helyett is. És idehaza ez kapóra jön a beruházói politikus-rétegnek: ha a projekt nem úgy sül el valami okból, ahogyan ők vagy a nép várta volna, el lehet vitetni a balhét az építésszel. (Hát ki csinálta azt a házat? Tán az államtitkár úr? Ugyan kérem...) És elég csak megnézni BÁRMELY beruházásról szóló BÁRMELY cikket, írjon akármekkora ökörséget és hazugságot, az alatta sorakozó kommentekben a hozzászólók hűségesen felmondják a leckét, politikai hovatartozásuknak megfelelően.

Lassan belefulladunk abba az igyekezetbe, hogy merjünk kicsik lenni és egyszerűek. Ha "az építészkarra nem járt állampolgár és városlakó" nem vágyik efféle épületekre, annak elsősorban az az oka, hogy "sztárépítészetről" vagy egyáltalán építészetről jellemzően valamelyik politikailag távolról sem független, tetszőleges oldali portálról hall életében először, és onnét megtanulta, hogy jobb az ilyesmitől tartani. Fél, mert tudja, hogy ő fogja megszívni - megmondták neki. Ő maga ugye vagy sosem jutott el Rómába, hogy lássa mondjuk Piano Auditorium-át, Amszterdamba, Párizsba, New Yorkba, Berlinbe, Hamburgba... és ha el is jutott, fel se merült benne, hogy figyeljen a (kortárs) építészetre. A közoktatásban eltöltött 12 éve alatt (plusz egyetem) ugyanis mindenki szemérmesen hallgatott arról, hogy az irodalom, a zene és a képzőművészet mellett létezik olyasmi, mint építészet, hogy ez a kultúra része és alakítója ma is (a szecessziónál néha még elvergődik egy-egy agilisebb rajztanár Hortáig vagy Lechnerig).

@Mizsei Anett: Az első mondatodhoz: nem is próbáltam odáig egyszerűsíteni :-). Viszont úgy látszik, félreérthető voltam: nem elsősorban az effajta építészet aktuálpolitikai vonatkozásai miatt tiltakozom a sztárépítészeti alkotások itthoni megjelenése ellen. Hanem építészeten belüli és városépítési okokból, ld. fentebbi szösszenetem első harmadát. A léptékét vesztett, kivagyi formabravúrokba tévedő, a környező tárgyi és szellemi világot semmibe vevő épületek ráadásul más okból is idejétmúltak. Ma egyszerűen hiba azt hirdetni, - pláne az építészet eszközeivel, amelyek erre igen hatásosak -, hogy az ember a végtelenség gyermeke. Ez az illúzió meghatározhatta az első világháborútól a hetvenes évekig a művelt világ köztudatát, de vegyük észre, hogy over. Ma már nem lehet világbíró háborút indítani és ma már tudjuk, hogy energiaforrásaink szomorúan végesek. Tudjuk, hogy hamarosan - max. száz éven belül - kitör a globális víz- és élelmiszerhiány. Ezért ma a célszerűség kellene a mindenható jelszó legyen, és szerencsére egyre több, korántsem csak jelképes területen, az is. Már nem építünk természetromboló vízierőműveket a lassú sodrású óriásfolyamokon, nem használunk hatméteres utcai cirkálókat, városainkban korlátoztuk az egyedi szén- és fafűtést, dohányozni lényegében tilos, az autók pedig a felét fogyasztják és a tizedét füstölik annak, mint akár csak negyven évvel ezelőtt. Fantáziadús elképzeléssel épített, de józan, takarékos épületek kellenek, mert pillanatokon belül a városokban él majd tízmilliárd ember háromnegyede.

@Pákozdi Imre: Igen, vissza kellene térni az alapdefinícióhoz: funkció, tér ÉS forma, melyekhez felsorakozik az egykor még kék-és-zöld bolygót szétfeszítő jelenkor megkerülhetetlen realitása, hogy olyan házakat kéne alkotni,melyek hasznosak, emberi léptékűek, és nem a világ tönkretételéhez tesznek hozzá - egy kisebb vagy nagyobb lapáttal.

@Pákozdi Imre: Bocsánat de ez a hozzászólás szinte kártékony és bántóan együgyű. A kutatás-fejlesztés hozadéka mintegy bemutatója miért ne lehetne egy épület éppen ? Olyanok vagytok mint a gyerekek akik kavicsokkal dobálják a vonatot ami 200al megy el mellettük. Sok házat fel lehetne hozni amit mondjuk a "merjünk kicsik lenni" világnézet sekélyes perspektívájából öncélú, de komplexebb összefüggéseket megfigyelve rájövünk, hogy előrelendítette a robotikát (pl az egyedi panelek gyártásánál), megkönnyítette bizonyos hőszigetelő anyagok gyártását (gyártó innovációra lett kényszerítve), Ove Arupék acélból nyomtattak hozzá 15 rudat fogadó egyedi csuklót  stb. ami további projekteket éppen olcsóbbá fog tenni paradox módon, és hozzájárul automatizációval megoldható társadalmi ill. ökológiai problémák kezeléséhez. A NASA kutatásai ellen is érvelhetnénk, de akkor nagyon sok innováció ma nem létezne. Ne általánosíts és főleg ne tolj hülyeségeket agresszíven mert nagyon ártalmas nem csak a vitának hanem a közéletnek is. Az, hogy te egy UFO-t látsz egy mérnöki csúcsteljesítményben a személyes magánügyed és tájékozatlanságod.Egyszerűen nincs jogunk félresöpörni "vélemény" címén valamit csak azért mert még nem látjuk át teljesen. Olyan szakmai közeget nézünk hülyének akiktől sokat kellene tanulni. Ez nem jó így.

@Pákozdi Imre: Meg kell nézni, hogy egy projektnek milyen szakmai hozadékai voltak az innováció tekintetében. Pl.: Elengedhetetlen az anyagtakarékosság a jövőben mivel Németo.-ban 2017ben az egy főre vetített már beépített építőanyag meghaladta a 460 metrikus tonnát/fő. A héjszerkezetoptimalizáció, a nanotechnológiás, inhomogén sűrűségű anyagok, és az adaptív feszültség-fajlagos alakváltozásokra reagáló molekulaszerkezet, aminek alkalmazása pl. egy high-end projektnél előkerül alkalmas lecsökkenteni az anyagmennyiséget.Arról nem beszélve, hogy nanotech. segítségével a hővezetési tényezők hihetetlenül modulálhatók. A klasszikus falszerkezetekre  az U érték eléréséhez (ami épp energiatakarékossági okokból csökken időről időre) olyan környezetterhelő hőszigetelést kell alkalmazni ami nem fenntartható. Itt pedig megbukik az egész retrográd fantazmagóriád a takarékosságról. A növekvő városi sűrűségre és az általad is megfogalmazott véges energia és anyagkészletekre csak a fejlesztés ad választ.

Ezek a technológiák viszont felszabadítják a formát az egykori kötöttségeiből, hiszen a robotnak teljesen mindegy milyen formát kell kidolgoznia (pl. zsaluzatnak, vagy téglafalnak)

@zim: "hasznosak, emberi léptékűek, és nem a világ tönkretételéhez tesznek hozzá"Mi hasznos? És mi emberi léptékű?

Mihez képest emberi léptékű?Zöldi Anna mindjárt ki fog akadni, mert megint definíciókat kérek számon... :)Na de komolyan. Hogy lehet egy agysebészeti kutatóintézet "emberléptékű"? Vagy egy hajógyár? Mindegyik hasznos, de az emberi léptéknek nyoma se tud lenni rajta. A teljes kultúránk túlnőtt a klasszikus emberi léptéken, és ezzel természetesen kezdeni kell valamit - de azért nehéz lenne visszaköltöztetni mind a 7,5 milliárd embert helyes, vernakuláris kis kunyhókba és romantikus olívaolaj-préselőkbe és lekvárfőzőkbe küldeni dolgozni.Ha már az emberi léptéknél tartunk, ott az autó: ugye senki nem gondolja komolyan, hogy az ember arra van konstruálva, hogy 160-nal száguldjon egy fémdobozban a Balaton felé - mégsem kéri számon senki az autógyárakon, miért léptek túl az emberi léptéken. Vagy hogy miért teszik tönkre a világot. Sőt, tapsolunk az összes fejlesztésnek (még gyorsabb, még áramvonalasabb, még energiatakarékosabb). Valamiért az építészeten sokkal könnyebben kérik számon a politikai korrektséget és sokkal inkább körüllengi valamiféle nosztalgikus fátyol. Talán a hagyományai miatt, a fennmaradt korábbi emlékek miatt, amik oly végtelen szerethetőek, igen... 

De ettől még az építészet egyre inkább technológia, az épületek pedig piaci termékek, még ha ez összeütközésbe is kerül az építés tevékenységének szakralitásával a szemünkben.

@Mizsei Anett: Szellemes és frappáns túlzásaid sem fedhetik el, hogy mostanra kb. egyetértünk :-).

@iwel: Szerintem végletesen technicista hozzáállásod van, ami nem feltétlenül gond, de az általad felvetetett témák katyvasza nem túl konstruktív. Itt most a többi kommentedre is gondolva a TU Wien másik kommentben felemlegetett palettájára is gondolok - a csehek meg egyetemi diploma-spinoffból megcsinálták a Coronát, és? 

"...csak a fejlesztés ad választ": remélem ezt nem csak anyagtudományi értelemben érted, mert akkor nekünk reszeltek.:)

Amit írsz, az egyébként egy rétegben igaz - a magasszintű technológia gyakorlatilag elhanyagolható mértékű embodied energy növekményt jelent, ez eddig ok. Az említett ETH-n nem véletlenül játszanak ezerrel minden földi jóval, robotok, drónok, nyomtatás, dobálás, stb. (dfab), de ők sem gondolják, hogy nagy léptékben jelenleg bármi realitása lenne ekkora technológiai lépéseknek, és itt a jelen fázisban rárakódó R&D költségek ölik meg az egészet, ott is, - hazai viszonylatban pedig biztosan. Egyébként az ETHZ éves büdzséje valahol a magyar felsőktatáséval versenyzik, az USA mamutjai (Harvard) pedig azon is túlmennek ~egy nagyságrenddel, ezen felül felesleges belemagyarázni bármit is... mindkettőnek patent alumni rendszere, irgalmatlan kapcsolati hálója, állami részről is folyamatos, csillagászati finanszírozottsága van, mindez nem éppen harmadik világbeli országban. 

És ekkor még nem beszéltünk az építőiparból kieső embertömegekről, akiket hová löksz a nagy volumenű automatizálással? Nem, ez nem függ össze konkrétan az anyagkutatásokkal, de valahol konform a threadben fentebb megfogalmazott holisztikus szemlélet hiányával. Ahogyan a városban a ,,kortárs" építészet disszonancia, úgy sajnos az egyes szakterületek is egymás mellett ordítanak, hogy kié a főszerep.

CAD és CAM kell, ebben nincs kérdés, abban viszont rengeteg, hogy a "CA" mit takar: az, hogy random formát generáljunk, amiről automatikus gyártmányterveket készítsünk, konszignáljunk, csak azért, mert képesek vagyunk minderre, az véleményem szerint kevés. Ezt egy ezirányú érdeklődéssel bíró építész full-time tudja nyomni, de releváns feladat nélkül "so what" marad. A feladat lehet optimalizált (mire?), iteratív szerkezettervezési feladat, csomópontok energetikai szimulációja, kiürítés-szimuláció, whatever, de egy szint után feltáruló mélység után rádöbben az ember, hogy ez önálló, teljes embert kíván, amire vagy van fogadókészség egy egyetemen (ha kutatna), vagy nincsen. Ehhez amúgy már alapjaiban összeroskadt az átlagtudás, főként a mintatantervek miatt (matek, fizika), de a kérdésem továbbra is arra vonatkozik, hogy ettől önmagában jobb lesz-e az épített környezet? Stratégiai döntésekben tudunk-e tervezőket segíteni vele? Ki tanítja meg a széleskörű használatukat? Ki fogja megértetni az alapokat, különbséget a tradicionális tervezésmódszertannal szemben? 

Zárszóként pedig ne csak Gramazio&Kohler létezzen, van ott Caruso&St John, Emerson és Deplazes is. A hazai építészoktatásban is benne lehetne valami hasonlóan szép kettősség, ehhez meglátásom szerint jelenleg két fő dolog hiányzik: idő és pénz.

@adolfloos: Ki vagy ? :) Figy, te magad írod: csehek megcsinálták a coro-t, majd OK de a nyugati egyetemeknek halom pénze van, persze hogy tudnak fejleszteni. Miből áll kifejleszteni egy engine-t ? Kell hozzá kb. egy laptop meg magabiztos ismeretek a témában.  És itt most nem az engine a lényeg, hanem maga a tény, hogy van pár ember aki képes rá mert eléggé képzett és elhivatott...Nincs (versenyképes) tudomány az egyetemeinken. Nemár, hogy itt kelljen megvitatnunk az automatizáció okozta munkaerőpiaci átrendeződéseket... Mint ahogy folyamatosan átalakul ezernyi szakma azelőtt ebben az esetben is simán csak így fog történni. Egy társadalmi berendezkedés van annyira rugalmas hogy  ezeket az átalakulásokat kezelni tudja... Nem olyasmi ez amire az építésztársadalomnak kell választ adnia. A holisztikus szemlélet emlegetése komolytalan itt, hisz túl komplex ez a helyzet hogy egyszerűen átlátható legyen.

 

CA = computer aided (!)  semmiféle randomgenerátorról nincs szó, mellesleg pont ugyanolyan "random" számítógéppel rajzolni mint modernista dobozgyárazni a skicpauszon. Nincs random a CAD/CAM-ben, hacsaknem az a cél... Képtelen vagyok komolyan venni ha valaki azzal jön, hogy a számítógép majd generál vmit. Ez  nevetséges és leleplezi magát.

Miért kell egyből általánosítani, ki mondta pl. h a digitalizmus, parametrikus tervezés kizárólagosságot követelne ? Saját nevemben beszélve elfogadok mindenféle megközelítést, nem kényszerítek senkire semmit. De hogy malíciózusan akadályozzuk a fejlődést az elfogadhatatlan pl. egy egyetemen. Jobb lesz-e az épített környezet ? Persze ! Amúgymeg mittudomén, az a szakma mindenkori felkészültségétől függ...Utolsó három kérdést nem értem... A zárszóhoz annyit hozzászólnék, hogy a pénz szinte irreleváns ami valóban hiányzik, az a megfelelő hozzáállás és gondolkodás.

@iwel: Az ilyen szintű tudás mögött álló talentnek van egy általános tulajdonsága: mobilis. Oda megy, ahová akar, márpedig a legtöbb ember önző, és oda megy, ahol a legtöbbet profitál (karrier/szellemi/anyagi/család/stb.): kíváncsi vagyok, ha pl. egy tetszőleges hazai felsőoktatási intézmény által nyújtott csomagot összehasonlítod egy nyugati egyetem által kínálttal, mi szól az előbbi mellett. Sokan már alapképzésre lelépnek érettségi után, akik ilyen szinten tudnak teljesíteni, nem mind, még azért van itthon is tehetség bőven, de személyes környezetemből ez az arány egyre eltolódott a külföld:belföld arányában (MSc-re lepattanás, stb). Ez nem építészképzés volt, hanem általános percepció. Ez legalább részben magyarázza, hogy miért ,,nincs versenyképes tudomány” az egyetemeken - bár ez vitatható kijelentés, és nem általánosan igaz.

A munkaerőpiaci átrendeződéseket igenis illene belevenni a képbe, főleg úgy, hogy én az építőiparra értettem a fentieket. Jellemző, hogy alacsonyan képzett munkaerő dolgozik a szegmensben a kivitelezéseken, akiket akár teljesen kiszoríthat az automatizált/robotizált építés és a mérnök végzettségű kezelőszemélyzet: márpedig ez a KSH foglalkoztatottsági adatai alapján jelentős (2016): 4351,6e fő dolgozik, ebből 277,8e fő az építőiparban. Ez 6,5%, ami szerintem alulreprenzentált (feketemunka, 2017-ben tovább pörgetett építkezések), illetve az ebből érintett munkaerő arányát sem tudjuk. Velük mi lesz? Nem, nem feladatod válaszolni, de illik a kérdéskörbe releváns szakértőket is bevonni a gondolatkísérlet erejéig - itt nem feltétlenül hivatalosan, hanem egy korsó sör mellett akár.

A holisztikus szemlélet nem komolytalan, hanem elcsépelt fogalom, sajnos. Itt éreztem kapcsolódónak: “The jury beliefs that they could be more effective and better used if there was an stronger master plan to link the urban fabric together, for example, in relation to landscape, public space, or infrastructure design.”

Nyitott ajtókat döngetsz, azt hiszem mondhatom, hogy valamelyest képben vagyok a számítógéppel segített tervezés útvesztőiben. A felvetés arra vonatkozott, hogy (nem személyeskedés) végignézegettem a munkáid/tokat, amit összevetve a fentebbi kommentjeiddel (,,ne idegesítsük egymást”), jött a késztetés, hogy kicsit árnyalásra szorul az általad képviselt oldal (progresszív, újító, stb.). Amit eddig látok, az a parametrics -> design vonal (tippre gh + xparticles + octane, stb.), amire reflektálni akartam, az az ellentett, design -> parametrics (ennek talán a RhinoVAULT a legérthetőbb példája, de ide gondoltam még pl. egy területet felmappelve a beépítést, szintterületi mutatókat, előkert/oldalkert/stb. setbackeket tudó, beépítési korlátokat felszerkesztő scripteket, openstreetmap infóból helyszínmodellt generáló scripteket, stb.), vagy szerkezeti rendszereket variálható módon (terhekre, funkcionális elrendezésre…) felszerkesztő gh scripteket.

Ezeket most azért írom le így, mert amiket a “Paradigmaváltásos” cikkben írtál, az szerintem árnyalandó (digitális bennszülöttek, szoftveres tudás, mint érték, stb.): kétségtelen az előnye a mostanában fejlesztett workflow-knak a feldolgozás, iteráció szempontjából, de ezeknek a gondolatoknak át is kell menniük, ez pedig sokszor nehézkes, mert nem megy át egyszerűen, miért jó (megint személyes tapasztalatra hivatkoztam). Pedig az oktatásban is ezer helyen lehetne bekötni, épszerk (akár csak hőfokesés, páratechnika - egyszerűsítve), tartó (grafostatika, rácsos tartó szerkesztések, térrácsok, héjszerkezetek), éptöri (reneszánsz arányok, homlokzatok - modulrendszer), gépészet (számítások bevitele geometriai inputtal), urbanisztika (modellgenerálás, útvonalak, kapcsolatok), építészet (parametrics -> design tervezés, paneling, elrendezések, iterációk automatikus generálása), és még folytathatnám. Mindezt lehetne egy frameworkre kidolgozni, olyan segédanyagokat legyártatni, amik a későbbi praxist segítik, és ez egészen bárgyú alkalmazásoktól futhat a brutális, high-end egyedi megoldásokhoz. Ez a téma nem sok embert érdekel mélységeiben, pedig erre fut a jövő (BIM szabvány, hello). Az, hogyha a fejekben ez nem ennyire széleskörűen érik be, hanem a fenti felsorolásból a parametricizmus marad csak meg, akkor halott ügy. Ha pedig a hozzászólásaidban is türelmetlenkedsz, akkor ez a gap nehezen lesz áthidalható. Szóval ha mindenhová begyűrűző, készségszintű alkalmazásról beszélünk, akkor lehetnek ,,jobbak” a terveink.

A pénz hiányának hatását a bevezetőben leírtam: ha nincs, nehezen marad agy, és keletkezik tér a kísérletezéshez. 

@adolfloos: Az ilyen szintű tudás mögött álló talentnek kell lennie egy másik tulajdonságnak is: felelősség a népünk iránt ahogy Kós Károly is mondta... Azt akarom, hogy Magyarországon masszív brainstorm alakuljon ki mint ausztriában vagy délnémetországban. Én egyedül ehhez kevés vagyok, ahogy írod is én csak a designhoz azon belül is a concept designhoz értek ami teljesen kitölt egy karriert. A statikai analízis, gépészet stb, már másra marad, egyszerűen nem lehet minden területet kimaxolni. Bár találnék haladó gondolkodású statikust akit elhívhatunk néha az ybl-re és kioktatna bennünket megmutatná a millipede meg pár script használatát, hogy kell begyorsítani a munkát anélkül, hogy (mint projektnél) németeknek ki kéne szervezzük a héjméretezést, meg  a tesszaláció optimalizálást. Alig találni érdeklődőt a témában, mindenki külföldre távozott ahogy írod... Nézem a fejlesztőket dynamonál, arnoldnál, GH-nál mindenhol van legalább egy magyar név és szomorú vagyok hogy az értelmiségi potenciálunk 95%-a már nem itthon működik, és pontosan így van gimi után akinek csak egy icipici ambíciója is van lelép, most voltunk Computational Geometry konferencián a TU-n 250-ből 25fő magyar gyerek volt (persze mind ottani hallgató). Hazajönne mivel találkozna ? Retrográd attitűddel az EGYETEMEKEN, ami megengedhetetlen. Legalább annyit érjünk már el, hogy egy icipici releváns tudomány legyen jelen itthon. Jelenleg ilyen Hamvas Bélai frázisokon alapuló  szájról szájra terjedő félszektás baromságok uralják a szakmai közbeszédet meg gondolkodást és közben a neomodern elnyomó, stiláris uralkodásának az árnyékban elficánkol valami elitista-akadémista de végletekig low-tech (=minden egy kukoricagóré) identitáskeresés.

Sajnos tudom, hogy nehezen megy át, szinte felesleges is itt kommentelgetnem, ez nem így megy hogy leírom ide a tutit és egyszercsak a magyar nép felébred ahogy Hujber Feri mondaná :D  Mit kezdjünk azzal, hogy keveseket érdekel ? Ez a ceruzánk már most, ez nem érdeklődés kérdése meg kell tanulni mint eszközt használni. (Mondjuk egy hardcore coder sose árt ha valami gáz van a scriptekkel)

xpresso + thinking particles + xparticles + redshift+octane+coro :)

be kéne reggelned névvel, így nem jó hogy nem tudom ki vagy :) !

@iwel: nyugi, mindjárt kihalunk:)

először csak ennyit akartam írni, de a dolog többet érdemel. Mert tényleg kb arról van szó, amit fentebb ironikusan megfogalmaztam - két különböző szemlélet, és lehetetlen a szakadékot áthidalni, ezzel mindkét parton küzdenek. (amúgy kicsit abszurd, mikor ifjak sóhajtoznak azon, h a szakemberek elmennek magyarországról, miközben a szakadékot már magától értetődő természetességgel nevezik gapnek, hogy a többiről ne is beszéljünk, aminek az én generációm max a felét érti. ez a világ, efelé tartunk, tudomásul kell venni. a globalizáció nem  mumus, hanem lehetőség, pár év múlva itthonról is lehet sztárépületeket tervezni, el se kell menni.)

ami a lényeg: az építészetben olyan ugrás/változás zajlik most (szerintem) mint a fizikában newton és einstein, a matematikában euklidész és bolyai közt zajlott. ezen érdemes komolyan elfilozofálni is, de a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy akik a tektonika klasszikus dimenzióin nőttek fel, törvényszerűen jutottak oda, ahol vannak.

a kortárs hazia attitüd szarkasztikus leírása szellemes és pontos (Hamvas Bélai frázisokon alapuló  szájról szájra terjedő félszektás baromságok uralják a szakmai közbeszédet meg gondolkodást és közben a neomodern elnyomó, stiláris uralkodásának az árnyékban elficánkol valami elitista-akadémista de végletekig low-tech (=minden egy kukoricagóré) identitáskeresés), bár természetesen fiatalosan túlzó, de milyen legyen?

Azt azonban minden fiatalos hevület izzásában sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy akik ide eljutottak, honnan indultak és hová érkeztek. a minden egy kukoricagóré a magyar realitás talaján a kortárs eszközök és gondolatok max megvalósulási lehetősége - ebben a léptékben és formavilágban lehet a jelenlegi technológiai hátérrel szellemi és anyagi minőséget létrehozni. azaz ez egy teljesen releváns végeredmény. Az "organikusok" valójában megelőzték a korukat, ami a formálást illeti - mert azt azért ne tagadjuk, hogy a közönséget a forma és nem az ideológia győzte, győzi meg. Hamvasbélázni csak a szakma szeret, az építészet viszont anyagi mivoltában hagyományozódik az utókorra, annak kell önmagáért beszélni. Az organikus formák nyilvánvalóan közelebb állnak az emberi lélekhez, mint a kocka - mondjuk ez is általánosítás, de tegyük fel, h igaz. De ha gagyi szekezetekkel, baromi költségen épülnek és még csúnyák is, akkor hiába. A mai tervezési metódusokkal lehettt volna ezeket a formákat a tökélyre fejleszteni, és tartok tőle, hogy építéstechnikailag még ma sem ez itthon a sztenderd. nagyon érdekes volt hallani a hajdani organikusok szájából, hogy fogalmuk sem volt, hogyan fogják az általuk tervezett formákat megépíteni, tapogatództak, mint a gótikus mesterek. 

ma azért vszeg a derékszögtől eltérő szerkezetek megépítése már nem gond, és ezt előbb utóbb ki is fogjuk használni. mi ma itt tartunk, ezt kell meghaladni, úgyhogy rajta. de az elért eredményt ne becsüljük le, vessünk egy pillantást a múltra, és mindjárt kiderül, honnan tisztult a dolog a kukoricagórékig, meg  a neomodern izékig. innen kell tovább lépni a köv generációnak

amivel viszont 1000 százalékig egyetértek: ezt az oktaásban az egyetemen kell elkezdeni. ott hangsúlyosan jelen kellene lennie minden újító törekvésnek, és ha ott megmerevedik egyfajta trend, az a halála a kreativitásnak. 

még a kicsi-nagy lépték kérdésére egy gondolat: persze kicsiben is lehetünk kreatívok, sőt. minden épület legkretívabb pontja a wc - ezt állítom, bár egyszer ezzel is sikerült megsértenem egy elhivatott mestert.  de sokszor a kis lépték visszafogja az alkotó kreativitását, és azt hiszem, itt erről folyik a szó - hogy a túlzott egyszerűség afféle dicsőség lett a hazai véleményformáló közbeszédben, de ami nagyobb baj, az oktatási intézményekben is, ahol pedig szárnyalni kéne tanulni.  aztán mjad ki-ki eldöntheti, hogy repülni tudás birtokában marad-e mégis  a földön, vagy a csillagok felé veszi az útját, esetleg lebújik a víz alá. 

@Zöldi Anna: Miért abszurd? Számomra ez a realitás. Többet ültem idén nemzetközi vonaton, mint belföldin: ezek az emberek már azok, akikkel együtt nőttem fel, és egyre kevésbé esélyes, hogy nem átmeneti állapot. Nem mumus a globalizáció, élek is a lehetőségeivel - de nem szabad elfeljtenem, hogy ennek milyen következményei vannak/lesznek. Itt pont a felelősségérzet az, ami miatt sóhajtozásnak tűnhet, a most még egymás mellett futó valóságok közötti egyre elkerülhetetlenebb választás mellékzaja ez.

Építészetben uralkodó váltás: egyrészt ez nem hirtelen történt/történik/fog történni, mert bármi is zajlik, az még nagyon tapogatózás. Kicsit off, de azért releváns: a hivatkozott ellentét olyasmi, mint az STF előadás alatt is előjött már: http://epiteszforum.hu/struktura-textura-faktura-s-vegul-konkluzioItt is kettős az értetlenkedés, egyrészt Pazár/Szalai felé, pedig a héten is abszolút releváns volt Moravánszky professzor előadásain keresztül a semperi gondolatkör.

,,…akik a tektonika klasszikus dimenzióin nőttek fel, törvényszerűen jutottak oda, ahol vannak.”

Ezt nem vitatom, de ez nem végállomás. A fentebb hivatkozott Moravánszky előadás erre a példa: egy előző kommentben írtam, hogy Gramazio&Kohler harmonikusan megfér a Adam Carusoval az ETH-n, és az jött le, hogy a gta professzorainak fejében is motoszkál, hogyan terjeszthető ki az építészetelmélet ezekre a munkákra. Ezeknek egy része technikai show-off (Gantenbein borászat), de máshol viszont pont a tektonika éled fel ezáltal (Armadillo vault, Block Research Group). Ez most valószínűleg csapongás, amit mondani akarok: nincs elintézve a derékszög/nem derékszög koordinátarendszerben a kérdés, lehet ,,bármi” a végeredmény. Egy példa: ma épp burkolt tetőkkel is foglalkoztam, az ezzel foglalkozó szakirodalomban a tokaji Füleky borászat egy visszatérő példa. Az ottani aszimmetrikus kontyolt tető, illetve az archaikus, lépcsős kialakítás egy szépen parametrizálható probléma: pl. az alappoligonra és a gerincre szerkesztett tetőidom újra- és újrarajzolását lehet időben drasztikusan ledolgozni, és egy jó pipelineban a variánsok fotóba illesztett fotorealisztikus képekként a megrendelő felé, vagy síkba terítve lézervágható makettekként prezentálhatóak, vagy még lehetne sorolni, de most nem fogom. Ez még mindig egy parametrics -> design példa, ha annyira nem is látványos, mint a ,,blobism”. De ezzel nyerhetne mindenki: több variáció tesztelhető egy épületre, gyorsabban, az idősebb generáció kaphat eszközöket a kezébe, amiknek nem kell nagyot mutatniuk, bőven elég, ha értelmesen felhasználhatóak. Ez miért nem így van? Én ott látom, hogy a digitális tervezés = parametricizmus a fejekben, pedig nem. Nincs igazán itthoni tervezésmódszertana, így a hallgatók elmennek afelé, amit találnak: fórumok, blogok, külföldi építészegyetemek oktatási oldalai - már ahol elérhető, és ebből jön a blobism. Ha strukturálisan más jellegű lenne az oktatás, nem ilyenekről beszélnénk itt hárman (a fenti STF konferencia 2011).

Itt lehet talán visszakanyarodni ahhoz, amit mondtál: ismerni kell, miért oda érkezett el a magyar építészet, ahová. És itt a kutya elásva: két olyan területről van szó (építészettörténet/építészetelmélet, ,,digitális” - maradjunk most ennél), aminek nem tudom, van-e már itthon magas szintű művelője, aki össze tudná fésülni egy kicsit a gondolatokat. Mert egyfelől a kortárs építészet problémái az előbbi helyén nem kezeléséből is fakadnak, viszont a világ el fog zúzni mellettünk, mint egy expressz: BIM szabványosítás várható, "3D Magyarország" program fut, a fiatalság is hülyeségeket beszél (itt most a magam nevében), aztán majd rájön később, vagy nem.:) Szerintem a tapasztalatcsere egyre inkább kétirányúvá válik (építési tapasztalat/bölcsesség/tervezési tapasztalat/stb. vs. digitális tudás, ehhez kapcsolódó szemlélet), vagy kellene váljon: ehhez nyitottságra és alázatra van szükség az egyes oldalaktól. Én nem szeretném, hogy ,,kihaljatok”, én tanulni szeretnék ,,tőletek”, illetve lehetőséget, időt, hogy a saját világképembe tudjam gyúrni a tanultakat, és nem gondolom, hogy ez egyedi vágy lenne. Ha mellette tudtok értéket találni egy talán másféle perspektívában, attól még boldogabb vagyok.

Ami a gótikus mestereket illeti, nehezen tudom elképzelni, hogy ne éltek volna a mai kor lehetőségeivel. Vagy Gaudí: az ő kötélmodelljei is virtuálisan reprodukálhatóak, végtelen peremfeltétellel, egy kávé mellett. De miért beszélünk kizárólagos kategóriákban? A digitális ÉS analóg tervezésből születő házakat gondolnám megoldásnak, ehhez viszont a szemléletnek is össze kellene fonódni, legalább ismeret szintjén, nem kell így tervezni mindenkinek - iwel is ezt mondta. Ez a lépcső tűnik most túl magasnak.

,a minden egy kukoricagóré a magyar realitás talaján a kortárs eszközök és gondolatok max megvalósulási lehetősége jelenleg - ebben a léptékben és formavilágban lehet a jelenlegi technológiai hátérrel szellemi és anyagi minőséget létrehozni.” Beleírtam egy szót, de szerintem ez is a fentiekkel konform gondolat. A formavilág nem feltétlenül gond, nem kell eldobni, amink van, fejleszteni és ráépíteni muszáj. Eszközkészletet lehetne upgradelni, és megvalósulhat amit írtál: a repülni tudás birtokában lehet dönteni, hogy élünk-e a lehetőséggel, vagy jobb a földön.

@adolfloos: Bámulva olvasom a fenti, névtelen és végtelen nagyképűség-özönt, amelynek méltó perspektívát ad a Bambara Hotel megtapasztalt valósága. Az illemtudó építészi fantázia működésének iskolapéldája ez az épület, amely egy perfekt módon végigvitt észak-afrikai stílusjátékkal megszégyeníti az utóbbi idők hamiskodóan procc, émelyítően előkelősködő szállodai belsőépítészetét. Így is lehet, kérem, jöjjenek ide és nézzék, élvezzék legalább egy napon át, kívül-belül, a házat, a kertet, a parkot... Játék, persze. De miért is menne az ember a Bükkbe, millió pénzért a drága idejéből, ha nem egy jót játszani?

@Pákozdi Imre: Bámulva olvasom az érkezett választ újra és újra, próbálom értelmezni, hol kapcsolódik a fentiekhez.Sajnálom, ha ennyi ment át az előző írásokból, hogy nagyképűség-özön.

@adolfloos: Nem bántani akartam, de ennyi jött át. Talán azért, mert a rögvalóság oly messze áll az alatt, egyszersmind afölött, amiről ír... 

@Pákozdi Imre: Nem áll sem alatta, sem fölötte, szerintem nem szükséges relativizálni. Sejtem mit ért ez alatt, de segítene, ha kifejtené.Amiről a fenti beszélgetés szól részemről, az az arra rámutatás, hogy mennyire levált az építészet a technikai oldalról. Elképzelhető lett volna, hogy ne használja készségszinten a töltőceruzát és rajzasztalt bárki a XX. században? Ezt most lehet vitatni, de iwellel egyetértek ebben: az építész XXI. századi ceruzája a számítógép. Lassan egész nap egy képernyőn keresztül történik az interakció a terekkel, ezt ideje volna elismerni, és nem tudatosan leválasztva kezelni, mint szakterületet, hanem tervezésmódszertani előadásokban is kulcstémává tenni. Oda-vissza absztrakció egyrészt, másrészről a parametrizálás ősrégi eszköze a tervezésnek: arányok, modulrendszerek, vagy akár szelvényméretek meghatározásánál is tetten érhető, de ez megint messzire vezet: röviden arra utalnék, hogy irdatlan bonyolulttá vált az építőipar, és az egyetemen az aktuális "state of the art" átadása történik jobb esetben. Ökölszámok, és táblázatok veszik át a mély értés helyét. És itt csatolnék vissza megint iwel-hez, aki azt írta, hogy ő nem enged ki semmit a kezéből, a gép azt csinálja, amit megmond neki: ez így van. De ez rettenetesen nehéz, főleg egy félig szubjektívnek kikiáltott területen, mint az építészet. Mi a tervezési folyamatban "gépesíthető", és hol az ember? Ez nem a rögvalóság terepe első körben, a felsőoktatás sem tud jelen állapotában maradéktalanul megbirkózni a feladattal, ami a kevert (analóg & digitális) tervezés megtanítását illeti. Folyamatos feedback kellene egy tervről rengeteg szempont szerint, mert ahhoz, hogy olyan tapasztalat és ismeretanyag legyen valaki mögött, hogy egy skicc jó (s jól "kibontható") legyen, az évtizedek munkája. Én halál komolyan gondolom, hogy némi szemléletváltással, alapjaiban lehetne javítani mind azon, hogyan tervezünk, mind azon, hogyan kommunikáljuk le a terveinket (pénz-, időbeli vonatkozásai az egyes alternatíváknak, a megrendelők felé is érthető formátumban megmutatni őket, stb.). De ahhoz, hogy ez egyről a kettőre léphessen, kell fogadófél: ahogyan írtam, nyitottságra és alázatra van szükség, előbbire az "idősebbektől", utóbbira pedig a fiatal generációktól.

Hogy ez formailag hogyan jelenik meg, megjelenik-e egyáltalán, szerintem egyelőre túlexponált kérdés.

Nem tudom másképpen megfogalmazni, és még egyszer, ez nem nagyképűsködés kíván lenni részemről.

@adolfloos: Köszönöm a válaszát, amit már nem éreztem nagyképűnek.

Sok olyan iparág van, amelyben a számítógépesítés, sőt, az automatizálás lényegesen nagyobb szerepet játszik, mint az építőipari tervezésben és kivitelezésben. Ezek pl. az autógyártás, a chipgyártás, a napi fogyasztási cikkek előállítása. Mégsem vetődik fel, hogy az irányítás kicsúszna az ember kezéből, pedig a felsorolt iparágakban a design, tehát a forma- és használattervezés legalább olyan fontos, mint az építészetben. Azon őrlődni tehát, hogy hol a számítógépesítés határa, és hogy az milyen hatással van a kreatív folyamatra, szerintem magánügy; aki jól kezeli ezeket a korszerű eszközöket, nyer velük. A "jól kezelés" azt jelenti, hogy az az építész, aki pontosan tudja, hogy imaginá... pardon, elképzeléseinek kimunkálásában meddig fontos a 2B és mettől segít mondjuk az ArchiCAD, nyerni fog az új eszközökkel. Persze, vannak iparági és hatósági illeszkedési felületek és követelmények, amelyek nélkülözhetetlenné teszik a CAD, majd a BIM alkalmazását, de én most nem erre gondoltam.

Az építészeti tervezés és kivitelezés gépesítése akkor válik majd a humán alkotó folyamatokra veszélyessé, ha ezek a hasznos gépek saját maguk akarnak beköltözni az általuk megépített lakásokba és beülni a szupervékony héjszerkezetű hangversenyterembe, hogy meghallgassák az "Erdő mellett estvéledtem" computerizált változatát. Az ciki lesz, mert akkor bezárul a kör, méghozzá nélkülünk.

Egyetértek, hogy a szgép tervezési célú használata az építészek számára alapkövetelmény. Hogy az ETH Ön által felhozott építésautomatizálási kísérleteinek követése fontos volna az alkotó építész számára - ebben már nem vagyok biztos. Egyetemi oktatói szinten minden bizonnyal, írom bizonytalankodva, mert a két felhozott példa, a svájci borászaté és a 2016-os Velencei Biennálén bemutatott boltozatos héjszerkezeté inkább "az egeret szültek a hegyek" effektust példázza.

@Pákozdi Imre: Örömmel olvasom a színvonalas vitát (ritka élmény az interneten), és sokat tanultam Imre hozzászólásaiból. Egyetértve a sztárépítészettel elmondottakkal, mégis látok egy óriási különbséget egy piramis, katedrális és mai sztárépítészeti remekmű között. Igaz, hogy mindegyikben ott van a kitűnni vágyás, de a piramis és a katedrális egy egész kultúrát fejez ki, foglal össze, jelenít meg. Az emberiség kultúrájának egyedülálló lenyomatai. Ezzel szemben a sztárépítészet alkotásainál a legtöbb esetben semmi ilyet nem látok. Egy konkrét példa: a Magyar Zene házának tervezője elmondta egy vele készült interjúban, hogy életében nem járt még Magyarországon. Mikor megkérdezték, hogy milyen épületek tetszenek neki Budapesten, nagyjából olyasmiket említett, amit a limuzinban ülve láthatott, mikor a reptérről végighajtott a Városliget Zrt. irodájáig aláírni a szerződést. És ő tervezi a magyar zenének a házát! Az épület különleges formája kitűnni akar, de nincs mögötte egy egész kultúra, egy egész korszak. Csak a semmitmondó kitűnni vágyás üressége. És ez a példa sok egyébre is igaz. Egy piramis, gótikus katedrális esetében viszont semmi ilyenről nem volt szó, nem is lehetett szó. A legtöbb esetben névtelen mesterek remekműveiről van szó, komoly vallási, filozófiai háttere van az épületeknek. Szolgálják persze az aktuális hatalmat, de nem a mesterek becsvágyát. 

@adolfloos: szia, köszi az infokat, kicsit utána néztem, és sokat okosodtam, már ezért megérte. valóban szükség lenne párbeszédre, meggyőződésem, h tényleg kevesen vannak, akikképben vannak (én sem)

volt Ekler Dezsőnek egy előadás-sorozata tavaly, némileg zártkörű, ahol az utsó rész témája a kortárs "sztárépítészet" volt. Bár én ezt a kifejezést óvatosan hsználnám, mert a magyar szakmai közbeszédben pejoratív, márpedig Ekler pont arról beszélt, hogy ahol a pénz nem akadály, vagyis szabadon  nyilvánulhat meg minden építészeti lehetőség, az hogyan illeszkedik az egész folyamatba. ebből pl kiderült számomra, hogy Zaha Hadid  - a név mindegy, bárki, aki elég kreatív az új lehetőségek alkalmazásához - épp abban hoz újat, hogy meghaladja a hagyományos tektonikát, ami a 3d-s koordináta rendszerben alkot, és behoz egy 4. dimenziót, amit most nem tuddnék pontosan meghatározni, erről sokat kéne beszélni. EKler pl sztem érti azt, amit hiányoltok - vagyis egységben látja a kettőt. Tény, h ilyen ember kevés van, mert ehhez kell már valamiféle filozófiai tájékozottság, és hajlam az elméleti megközelítésre.

Az egész probléma elméleti síkon is nagyon érdekes, viszont a kutakodásaim arról győztek meg, hogy a gyakorlatban abszolút hazsnos tudna lenni, még azon aszsinten is, ahol magyar építészet tart. nem gondolom, hogy formailag jelenleg relevéns lehet, illetve csak kis léptékben. ( a jelenleget kösz, h beszúrtad, de az egész előbbi szövegem arról szólt, h jelenleg ez a helyzet, nektek kell meghaladni, mert erre a mostani, más alapokon kinevelődött generáció már nem képes. 24 ill 18 éves fiaim vannak, egyik se műszaki, de látom a különbséget, mondjuk nálunk a párbeszéd jól működik, de tudom a korlátaimat.)

Maga a parametrikus tervezés, ill a digitális lehetőségek lényege  - amenniyre megértettem - pont az, hogy a számítógép nem ceruza. egész más módon köti össze az elképzelést a végeredménnyel. nem tudom, hogy egyiptomban, vagy a görögöknél hogyan érte el a tervező, hogy az valósuljon meg, amit a fejében elképzelt, de a műszaki terv csak ennek eszköze, a médium, ami közvetít a gondolat és a avalóság között. ezt a ceruza (rajz) másképp teszi, mint a számítógép, de biztos vanvolt még sok eszköz: szó, modell, stb. Építészetelméleti szempontból tényleg az a kérdés, hogy  amédium van-e hatással a megszülető műre, nem tudom, hogy pl a rajz esetében van-e ilyen összefüggés, sztem egyébként van. Amióta műszaki rajzban gondolkodik a tervező, azóta tervezünk/tünk "homlokzatokat", a modernizmusban ez kzedett felbomlani, de csak a 20. század végén jutott el sztem egy abzsolút váltáshoz, amihez most már a technika is felnőtt, vagy épp fordítva, ezt se tudom. de a lényeg, hogy az egész dolog új dimenziókkal bővült, és ezt értetlenség és elutasítás fogadja, mert a többség számára üres formai játéknak tűnik, holott egy alapvetően új gondolkodás, ami - az előzőekhez hasonlóan - eredményezhet felszínes, sztereotíp, öncélú, de nagyon mély és magvas mondanivalót is. ennek belátása helyett könnyebb ekézni a sztárépítészeket, a pénz építészetét, stb. pedig a pénz itt csak naniyban relevéns, hogy egyelőre ezzel a szemllettel tervezni drága dolog, így csak ott tud igazán megmutatkozni, ahol pénz van. és ez magyarázza talán a magyar véleményformáló építészeti elit elutasítását is - ahogy mizsei naett fogalmazta: mi csak ácsingózunk arra, hogy ilyen épületeket tervezhessünk. 

a kitörési pont vban az egyetem lehet, az oktatás, ill a kis lépték: pavilonok stb. 

egyébként az általad idézett konferencián ott voltam, ill a felén, de csak a cikk felénél jöttem erre rá, mert emlékeim szt a digitális tervezés lehetőségeiről egyetlen szó sem esett. Nulla. úgyhogy az akkori beszámoló írójának igaza volt, a kommentekből kiderül, h akkor se értették, mit kifogásol. épp pazárról és szalairól maradtam le akkor, de a későbbi előadások mind arról szóltak, amit iwel olyan frappánsan megfogalmazott. 

úgyhogy van teendőtök bőven, én csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy az, ami most már számotokra meghaladni valónak tűnik, ez előzmányekhez képest nagy előrelépés volt. 

@Gulyás András: szerintem óvatosan kell kezelni ezt a "korr esszenciáját". mi innen visszatekintve ezt tekintjük az adott kultúra eszenciájának, nem utsó sorban azért, mert ez maradt meg belőle. vajon a mi kultúránkból mi marad az utókorra? és abból milyen kép fog kirajzolódni? egyáltalán, hol vannak ennek a mi korunknak a határai? 

már nem tudom, kitől hallottam, de nagyon igaz: amiben ma élünk - most konkrétan za építészet szempontjából - a mega-építészet valaminek a végső feloobbanása, és azért olyan túlzó, vagy épp eg ytökéletesen új szemlélet kezdete? 

a sztárépítészetet - amit én mint kifejezést kezdem idejétmúltnak érezni - ebben  akontextusban kellene szemlélni. 

@Zöldi Anna: Ez mind igaz, egy piramis, katedrális is csak egy nagyon szűk metszetét képezi le a kornak. De ideális esetben ezek az épületek gazdag jelentésrendszereket tömörítenek és fejeznek ki, így értettem az előbbi hozzászólásomat. A kultúra fogalmát ebben a jelentésben használtam. Egy piramis esetében a kitűnni vágyás a méret által valósul meg, maga a formanyelv rendkívül kötött és évszázadok alatt kiérlelt, végtelenül kifejező hagyományból táplálkozik - ez is egy lényeges eltérés.

Pusztán azáltal eredetit alkotni, hogy szokatlan, formabontó megoldásokat használunk, addig lehet, amíg van mihez képest formabontónak lenni. De addig se túl nagy dolog manapság. Szinte kényszerré vált ez, nem irígylem az építészeket. 

A ligeti példánál maradva, egymás mellett a néprajzi múzeum  és a zene háza hasonlóan formabontó épülete, milyen összhatást eredményez majd, miután lecseng az új épületek első varázslata? 

 

Egy példa:

A Louvre üvegpiramisának sokat idézett példája körül is nagyon gyakran látok egy alapvető és korunkra nézve nagyon beszédes félreértést. Mindenki kiemeli, milyen formabontó megoldás volt - ez igaz. De gazdag jelentéssel is bír (egyébkét az építész szándéka nélkül, ő legalábbis ezt írta, talán a megrendelő részéről volt ez tudatos), az alábbi okból:

-a Louvre egyiptomi gyűjteménye messze földön híres, gyűjteményei közül is kiemelkedik, az egyik legtöbb látogatót vonzó része a múzeumnak

(Mellesleg Napóleon óta nemzeti ügy a franciáknál az egyiptológia és nem sokkal odébb, egy vonalban a piramissal áll a luxori obeliszk a Concorde téren stb. )

Aki csak azt veszi észre a Louvre üvegpiramisából (és úgy látom, a sztár- és kevésbé sztárépítészek hajlamosak ebbe a hibába esni), hogy formabontó, nem fogja megérteni, miért tudott emblematikussá, kifejezővé válni.

@Zöldi Anna: Mindkettőben látok igazságot - egyfelől igen, utólag könnyen azonosítjuk a kort a fennmaradt és általunk ismert alkotásaival. Másrészt nyilván végeredményben ebből tudunk "gazdálkodni" - ezt ismerjük és kész.

Én azt gondolom, az emlegetett kortárs épületek épp annyira a korunk lenyomatai, mint amazok, még ha van is, akinek fáj, hogy ilyen korban élünk (és most az "ilyen" nem csak negatív, a korábbiak iránti nosztalgiázós "ilyen", hanem egy szimpla tény).

A szépségeivel és hibáival együtt.

@Mizsei Anett: Én azt nem értem, miért kell állandóan ilyen totál amatőr hitvitába bonyolódni a "sztárépítészetről" (milyen egy helytelen megfogalmazás ez) és érzelmi síkra terelni ezt a kérdést, hogy ki mit gondol az épületek múltjáról meg mit látott a nyaralásán egyiptomban és ez milyen viszonyban áll az általa megálmodott jövőképpel. Súlyos szakmai hiányosságokról kell beszélnünk, felzárkózásról a tudomány alkalmazásáról szektás szofizmák helyett és ahogy Pákozdi mondta: a dícsőségvágy kiiktatásáról.A lenyomat kérdése nem olyasmi, amit egy építész szándékoltan csinál. Ez megint egy olyan kérdés, amivel az építésznek nem kell foglalkoznia. Mi a feladat: Épülettervezés mindig a legkorszerű technológiával. Minden kor ennyit csinált... vagy még mindig a román építészet lenne a módi. Úgyse mondhatod meg nekem, hogy tervezzek kukoricagórét, egyszerűen nem elégít ki bennünket, meg szerencsére mindig lesz megbízó akit szintén nem... Ezért fáj nagyon a jelenleg publikált házak nem is konzervatív azzal semmi gondom, de maradi jellege... Ez egy komoly visszaesés. Komoly visszaesés a nagy iparterves elődök szemszögéből akik fejben integráltak nyomatéki függvényeket annyira profik voltak, hogy nyugati ipari kémkedés áldozatai lettek, nem egyszer ellopták a makettjeiket meg vázlataikat. Ma szted mit lopnának el valami wannabe "szellemi bázisból" ? Legfeljebb valakinek a tárcáját :D Megnézem a székesfehérvári könnyűfémművet meg ma egy random ipari szart és szomorúan konstatálom, hogy lassan barlangrajzokról fogunk vitatkozni egy barlangban körülállva a tüzet.

A Zene házán ránézésre látszik, hogy egy teljesen eszement pazarló szerkezet, semmilyen releváns erőtani rendszerrel nincs köszönőviszonyban, ha benéznénk a tetőbe egy vasrúdkáoszt látnánk valami térrácsszerűséget utánozva. Ebben az esetben helytálló a megjegyzés, hogy valószínűleg nem jó konstrukcióról van szó, mert a formai koncepció diszharmóniában van a statikával. (Ha tévedek elnézést kérek) A zene háza viszont nem parametrikus szerkesztés és nem is a parametricizmus stílusába tartozik (két külön dolog). Fontos megjegyezzem, hogy kicsit azért komplexebben, árnyaltabban kéne differenciálni a modern építészeti produkciók között.

@iwel: Több pontban egyetértek iwellel, de meg kell védjem Gulyás András "egyiptomi nyaralót" (a valóságban egyiptológust :-). Elsősorban azért, mert hozzászólása a régmúlt idők kultúrájának értelmezéséről és Zöldi Annával kialakult dialógusuk a vita számomra legértékesebb része.  

@iwel: Egy korszak lenyomatává valami nem egyszerűen azért válik, mert az építész így akarta. Sokan akarnák így saját művük kapcsán. Ez majd eldől a műve befogadástörténetében. Nem is ezt akartam mondani. Azzal viszont a legnagyobb tisztelettel, de vitába szálnék, hogy az építész feladata a legkorszerűbb technika alkalmazásában merülne ki, bár nem vitatom ennek jelentőségét. És abban is biztos vagyok, hogy nem minden kor ennyit csinál az építészetben. Az egyiptomi vagy román építészetről nem azért írtam, hogy ezt kellene alkalmazni, a múlt felé nem azért kell fordulni, hogy egy az egyben átvegyük, hanem hogy valamilyen formában merítsünk belőle. Ha mást nem, ihletet. 

Egy példa: Corbusier ronchampi kápolnájánál nagyon világosan visszanyúl arra a hagyományra, ami a Saint Denis bazilikánál kezdődött és a gótikus építészet alapvető volt: a fény teológiájára. 

A Zene házával nekem nem az a gondom, hogy milyen szerkezetileg, ehhez nem is értek. Az viszont óriási kérdés számomra, hogy egy ilyen épületnél, ha egy építész ennyire eredeti, egyedi formákat, megoldásokat alkalmaz, tud-e arra válaszolni, miért teszi. Ilyen egyszerű, amit olvasni szeretnék, és lehetőleg nem valami közhelyes, idegen szavakkal megtűzdelt rizsát, ilyenből van elég. 

A válasza egyébként annyi volt, hogy a hanghullámot utánozza a forma. Ha ez volt a szándék, bevallom, nekem nem nagyon jött át az üzenet, nem gondoltam volna rá. Másrészt ez kiváló üzenetnek tartanám egy hangtechnikai múzeum esetében, de nem a Magyar Zene házánál.

A kérdés tehát minden rendkívüli, egyedi megoldásnál: miért? Ha erre nincs egyszerű, világos válasza, akkor én azt a következtetést vonom le (lehet, hogy nincs igazam), hogy a kitűnni vágyásban, dicsőségvágy keresésben, eredetieskedésben merül ki az egész. Ez kissé unalmas már. Pákozdi Imrével mélyen egyetértve rendkívül pusztítónak tartom építészetben és azon kívül egyaránt. 

 

@iwel: Nem a formát kell rehabilitálni, azon boldogan elmolyoznak építészeink, hanem a várostervezést, a várost, konkrétan a városmagot. Mert pl. most bontották el a Szervita téri irodaházat, a garázst és teljes erőből bontják a volt telefonközpontot. Neves, hetvenes évekbeli építészek múló dicsőségét, épületeket, amelyek megépítésük után harminc évvel alkalmatlanná váltak bármiféle mai funkció ellátására. Az más kérdés, hogy még tíz évig kellett várni, amíg a bontásuk elindult, és most is csak azért folyik, mert új házakat húznának a helyükbe.

Pedig, amiképpen ma mindenki láthatja, a Szervita tér az irodaépület és a garázs nélkül igazán szép. Annak ellenére, hogy Gulyás Zoltán, a szocmodern irodaház tervezője még vigyázott a tér öblösségére, próbálta megóvni azt. A helyére szánt nejlonhólyag már durvább szándékok gyümölcse; ha megépül, a Szervita térből folyosó lesz, és Quittner Zsigmond 1912-ben épült, gyönyörű eklektikus épülete újabb évtizedekre eltűnik a takarásában. (Egész addig, amíg az éppen készülő talmi üvegkasznit is lebontják majd...).

A tervezett beépítés látványterveit itt tekinthetik meg: http://varosban.blog.hu/2017/08/09/tokre_nem_is_az_lesz_a_szervita_teren_amit_hittem . Köszönöm Török Andrásnak, hogy internetes kulturális ajánlójában, a Vademecumban foglalkozott a témával.

@iwel: "Az izgalmas külső csak a szemnek szól. A mai agresszív vizuális ingerek világában érthető ez a visszafogottság."Valami okból a "forma" az utóbbi években szitokszó lett - Iwel erre utalt a hozzászólásában. Az építészek meg vannak félemlítve és rettegnek a primer, évszázadok hagyományaival legitimmé tett alakzatokon való túllépéstől. Persze ennek nyilván van egy csomó oka, az időhiánytól az életkedv csökkenésén át a tervezett ház kivitelezési anomáliáktól való megóvásáig. BTW a kocka is forma, minden forma, ami fizikailag létezik.

Ha egy házon csak a külseje "izgalmas" és nem tud más értéket felmutatni, akkor az a ház egyszerűen csak rossz. De ez nem az izgalmas külső következménye, hanem egy - valamelyik fázisában - elhibázott tervezési folyamaté - a kettőt még véletlenül se csúsztassuk össze! Abból, hogy léteznek izgalmas külsejű rossz házak, még nem következik, hogy az izgalmas külső automatikusan rossz épületet takar.

Ha a ház jó, akkor amellett, hogy a külseje izgalmas, a belseje is az. Onnantól pedig már egyáltalán nem "csak a szemnek szól", mert minden benne zajló folyamatot és mozgást befolyásol (a szemünk mozgásától kezdve, ahogyan bejárja a teret a fizikai cselekvéseinkig, amikkel használjuk), nem beszélve az akusztikáról, tapintásról stb.

A második mondatra rátérve: valóban tele vagyunk agresszív vizuális ingerekkel, ha végigmegyünk a városon, elképesztően túltelített minden létező felület. De fordítva ülünk a lovon, ha a hipermarket e havi akcióit hirdető plakátok agresszív vizuális ingereit 50-80 évre tervezett érdektelen házakkal próbáljuk ellensúlyozni. (Félreértés ne essék, az "érdektelen" jelző itt nem bármely, konkrét fenti projekt kritikája, hanem azé az építészeti divaté, ami a túlzott ingermennyiség ellensúlyozásával ideologizálja meg saját fantáziátlanságát.)

A paradoxon az, hogy hiába gondoljuk, hogy majd milyen jó lesz a szemnek megpihenni a rettenetes kavalkádban azon a gyönyörű, sima, 30 méter magas fehérre festett ablaktalan falon, mert majd az lesz az elmélyülés és megnyugvás fókusza, az átlagembert baromira nem nyugtatja meg. Sőt. Halálra idegesíti. Valójában mindenki izgalmas házakat szeretne látni és kevesebb "vizuális zajt". 

Graz és Budapest közt nem az a különbség, hogy ott valami misztikus okból képesek az emberek befogadni az izgalmas házakat (lsd. Friendly Alien). Ugyanolyan emberek élnek ott is. Az a különbség, hogy az izgalmas házakat nem egy vizuálisan ócska környezethez próbálják igazítani.

@Mizsei Anett: Valójában a szakma egy része Makovecz óta kisebbségi komplexusban szenved csak ahelyett hogy megkettőzött erővel fejlesztenének ilyen nevetséges módon démonizálják a témát, hogy jaj jön a  forma meneküljünk ! Amúgy kicsit  a globális szakmai közegre is jellemző ez a filozófia alufóliájába csomagolt retrográd barbarizmus.

@Mizsei Anett: »Valami okból a "forma" az utóbbi években szitokszó lett« írja Anett, találóan, de nem azért, mert „az építészek meg vannak félemlítve és rettegnek a primer, évszázadok hagyományaival legitimmé tett alakzatokon való túllépéstől”. Ez a szitokszóvá válás szerintem a modernizmus eszköztelenséget és purista funkcionalizmust hirdető igéiből fakad. (Kiváncsi lennék, hogy mikortól kezdett el hódítani a „letisztult” szó az építészeti zsargonban...) A modernizmus – amely irányzat érdemei elvitathatatlanok – hangsúlyosan, mondhatnám látványosan :-) törekedett a szigorúan indokolt tömegek, tömegelrendezések, a racionális térgazdálkodás megvalósítására, miközben mély megvetéssel tekintett bármiféle öncélú díszre, sallangra, fúj. Hogy ez időnként milyen visszásan tükröződött a legnagyobbak egymásról alkotott véleményében, hadd idézzem Gerle Jánost, akivel egyszer Breuer Marcelről beszélgettünk. Miután nekem Breuer építészi öröksége a legtöbb, mi kapható, lelkesedtem. János csak ennyit fűzött hozzá: „igen, igen, de formalista”. Azóta is tüske ez bennem, és ebből a tüske szúrta dacból nőtt ki a forma iránti tiszteletem, például a modernizmust időrendben megelőző, kedveltségben viszont azt túlélő art deco iránti rajongásom. Bocsánat a sok egyes szám első személyű megfogalmazásért.

@iwel: iwel felvetését továbbgondolva: a látványépítészet számára a forma csak marketingeszköz. (Ha János így gondolta, akkor igaza van. De nem egyértelmű fogalmazása felmentést adhat a formát tagadók számára, valóban). Az intellektualizmus számára a minimalizmus ugyanaz, csak az elegancia látszatát kelti, és azzal fedi el a belső ürességet.Mert igen, a kocka is forma, kérdés, hogy milyen szellem nyilatkozik meg benne, mit akar?

A forma az istenek beszéde. Aki ezzel nincs tisztában, az inkább fikázza, és nem vonja le a konzekvenciákat. Ma már az is elfelejtődött, hogy a Bauhausnak teozófus gyökerei is voltak, Malevics szuprematizmusa a tudat kiüresítéséről beszélt. Az előfeltétele annak, hogy ne zavart asszociációhalmaz és előképek, emlékek foszlányaiból rakjunk össze valami "eredetit", hanem hagyjuk a szellemet megnyilatkozni a feltett kérdésre. De ahhoz a kérdésnek is megfelelőnek kell lennie.

És akkor megtaláljuk a közös szálat Makovecz és Zumthor között, és elválik a szar a májtól.

@Ertsey Attila: Tűpontos.De hozzátenném, hogy szerintem nem szabad a kockát sem a semmitmondó építészeti formák megtestesítőjének tekinteni avagy "démonizálni". Csak mert sokan és inadekvát módon használják, még tud(hat/na) érvényes mondanivalót közvetíteni. Ha már a "természetes" formáknál tartunk, a kocka is az - féldrágakövek, de pl. a só is ebben a szerkezetben kristályosodik. Kérdés persze, hogy a kiüresedett, egyszerre elitista (a közízlés mit sem tud kezdeni vele) és populista (az építész szakma slágerlistáját vezető) koszréteg alól elővakarható-e még tíz körömmel a valódi - nem túl, vagy alulbecsült - értéke. Lehet, hogy nem, vagy jó ideig nem, hiszen semmit nem vizsgálhatunk kulturális beágyazottságától függetlenül.

@Mizsei Anett: Örvendetes fejlemény, hogy végre valós témával foglalkozó, konstruktív hozzászólások olvashatók itt az ÉF-on!

Mizsei Anettel kicsit vitatkozva megkérdezném, hogy ugyan hol húzódik a határ a jó építészet és a "túlzott ingermennyiség ellensúlyozásával megideologizált fantáziátlanság" között?

Számomra kérdéses az is, hogy vajon tényleg mindenki izgalmas házakat szeretne-e látni? Szerintem sokkal inkább normális, értsd ezalatt: házszerű házakat, amelyek egységes, otthonos városképpé állnak össze. És egy ilyen egészséges, önálló karakterrel, identitással bíró városi szövet elbír, sőt megengedem, hogy megkíván néhány izgalmas épületet...

A gond az, hogy erre, mármint az illeszkedésre nincsenek kiképezve napjaink építészei. Kizárólag kontrasztban tudnak gondolkodni, már ami a közvetlen környezetet illeti, illetve saját formaviláguk/formakísérleteik mindenáron való megvalósításában.

Aki a falusi környezethez alkalmazkodik az lenézendő. De aki a kortárs építészet 2.393-ig fekete téglaburkolatos házát akarja itt megépíteni (ez is egyfajta illeszkedés: a világtrendhez), az elmondhatja magáról, hogy csinált valamit.

Lehet, hogy bennem van a hiba, de én jól elvagyok a normális városképért való fáradozással (mint tervező, kutató, főépítész, tervtanácsi tag és TAK-készítő), sajátos, hagyományos formavilágú épületek tervezésével. Mégha (szerencsémre) ezt egy karakteres, különleges területen tehetem is....

@gádor: Egyetértek. Ha ezt tanítanák, ha ezt rendelnék, ha ezt díjaznák, nem is lenne semmi baj. De sajnos nem ezt tanítják, kérik, díjazzák. Látványpékség egyfelől, lelketlen tömegtermelés másfelől, miközben az utóbbit az előbbi vélt presztizsével adják el. 

@gádor: A kérdésre objektív definícóval nem tudok válaszolni - lehetetlen is, hiszen borzasztó szubjektív az egész problémakör. Az alapprobléma, ami miatt nagyon nehéz valójában értelmesen beszélni ezekről, hogy sem a "normalitásnak" sem az "izgalmasságnak" nem tudunk definíciót adni.

De a "túlzott ingermennyiség ellensúlyozásával megideologizált fantáziátlanság" alatt valami olyasmit értenék, mint a 2393. fekete téglaburkolatos ház, vagy éppen a 4562. fehér kubus nagy üvegfelületekkel.

A hozzászólásomban talán félrecsúszott - félreérthető volt, de "izgalmas" alatt borzasztó sok mindent értek. Talán hiba volt pont ennek egy szélsőértékét, a grazi épületet citálni. Az "izgalmas" az én olvasatomban nem áll ellentétben a "normálissal". (Sőt.)

Idestova öt éve élek Noll Tamás és Madzin Attila (&Co.) SOTE-épületével szemközt. Szerintem az egy "normális" ház, meg izgalmas is mellé. Legalábbis öt év alatt nem untam meg, pedig minden áldott reggel az első épület, amit meglátok ébredés után. Izgalmasnak találom az Olgiati-féle Yellow House-t, pedig (horribile!!!) az egy fehér kocka. De tud mesélni, az ember szeme élvezettel mászkál a morzsás, sima vagy fazsalu-mintás felületeken meg az ablakok mélyén. Izgalmas Marusa Zorec legtöbb munkája. Benedetta Tagliabue társasházai (nagyrészt, azért van pár nemnormális is). És aztán persze ott a grazi Alien és kollégái világszerte, amik nyilván nem "normálisak" és nagy mennyiségben a legkevésbé sem lennének alkalmasak otthonos városszövet létrehozására.

@Mizsei Anett: A SOTE vban az egyik legjobb épület az utóbbi évekből. van róla elemzés az éfen, itt most csak annyit: többek között azért, mert semmiféle kényszeres ideológiának nem akar megfelelni. Tehetséges építészeti vénával old meg egy városi feladatot, amiben a funkció, illeszkedés, formálás, szellemi mondavicaló,  műszaki tartalom és még ezer más probléma választ kap, amit közösen úgy hívunk: építészet. 

Ha már itt tartunk, szerintem a hazai szcénában a fő  gond éppen a definiálhatatlan fogalmak kényszeres definiálása, és az építészeti kifejezés alárendelése a definícióknak. az üres, unalmas, formalista (akár minimál, akár organikus) és a túlbeszélt épületek egyaránt ennek áldozatai. 

A SOte az építészet nyelvén érvel az építészet tartalma mellett.

Ahhoz nem kell építész diploma, hogy valaki lássa, mi unalmas, és mi izgalmas, mi funkcionál jól, és mi rosszul. (ahogy ahhoz sem kell írónak lenni, hogy a jó irodalmat a pocséktól meg tudjuk különböztetni. műveltség kell hozzá, igen, és jó irodalom, szemben a rosszal. meg idő. és nem manipulatív közbeszéd - mint tudjuk, a nép megvezethető)

az illeszkedés összetettebb, részben kulturális háttér függvénye, de meg merem kockáztatni, hogy a valóban "Jó" épületek esetében fel se merül. A grazi ufón senki nem háborodik fel, itthon sem, és nem azért, mert Grazban van. a helyén van és jó épület, plusz izgalmas is - lehet szeretni, lehet vele élni, kommunikálni. a Bálnát épp most kótyavetyéljük el, pedig potenciálisan lehetne azzal is szóba elegyedni.

ám az illeszkedés sem csodafegyver, attól még nem lesz jó önmagában egy épület, hogy illeszkedik - az emberi kultúrának is az egyéniségek a katalaizátorai, nem az "illeszkedők" . Nem szólva róla, h utóbbi milyen veszélyes, dacára, h valóban nélkülözhetetlen. a párhuzamot folytatva: az átlagos "Jó" építészet nagyon fontos, a szemléletet azonabn azzal tudjuk nevelni, ha a kiemelkedő teljesítményekre hívjuk fel a figyelmet.

Bevallom, nem véletlenül tettem fel a kérdést Jánosnak, látva a mezőny választottjait. És örülök, hogy sikerült érdemi vitát generálni vele. 

Érdemes rápillantani egy másik új cikkben, a SHARe konferencia beszámolójában egy román iroda, az ADNBA munkáira. A világ regrondább városában, Bukarestben csinálnak minőségi házakat, illeszkedve,egyénien, magas építészeti minőségben és mély meggyőződéssel.

@Zöldi Anna: Noll Tamásék SOTE Elméleti Tömbje a kortársi középületépítészet kivételes pillanata. Megkérdőjelezhetetlen, sokféleképpen érvényesülő kvalitásai folytán centrumát képezi a Középső Ferencváros rehabilitációjának. Intellektuális és építészeti hangsúlyt, központozást ad a Kerekerdő park (Lenhossék park) és a Ferenc tér által amúgy is helyzetbe hozott városnegyednek. Amely városnegyed egészében kötelező tananyag kellene legyen minden építésznek és településtervezőnek. A Középső Ferencváros olyan hely, amelyik - az Elméleti Tömbbel egyetemben - városnegyedként jobb, mint az őt alkotó épületek.

Ennél nagyobb esélyt csak a szomszédos VIII. kerület kaphatott volna. Az Orczy Park természetes központként adódott a Diószegi Sámuel utca környékének dzsentrifikációjára. Egy 200 éves, frissen rehabilitált park köré valószínűleg sokan odatelepülnének, még Budáról is - akár befektetés gyanánt is vennének ott lakást. Tarlós I., Orbán V. és Kocsis M. urak azonban elcseszték az esélyt. A parkot körbeépítették böhönc házakkal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem belső udvarává tették, faállományát megtizedelték, a hozzáférést korlátozták és hosszú, jellegtelen sportépületekkel elhatárolták a feljavítandó lakókörnyéktől. Mindez komoly, a legszegényebb pesti városnegyedet sújtó fejlesztési kártétel, kormányzati megrendelésre, az említett polgármesterek elvtelen támogatásával.

@Zöldi Anna: Jó a párhuzam, valóban amint egész kultúránknak, az építészetnek is a nagy egyéniségek a sarokkövei. Abban viszont egyet kell értenem Gádorral, hogy csak sarokkövekből valószínűleg nem lehet struktúrát létrehozni - emberi közösség (csoport) sem működhet jól, ha kizárólag csúcstehetséges önmegvalósítók alkotják. Kell a középszer, csak nem mindegy, hova tart minőségben. Az eklektikus Budapestet pont azért tudjuk nagyon szeretni, mert az átlag is elérte azt a szintet, amit.Ami a fájdalmas, hogy a középszer pillanatnyilag azt tudja, aminek a legaljának kéne lenni. (Az építészképzés pedig sok esetben még ezt a szintet is alulról próbálja karistolni - de ennek a megvitatására van egy másik cikk- Paradigmaváltás az építészetoktatásban?)

@Ertsey Attila: Mintha magát Steiner Kri.. bocs Rudolfot olvasnám. Nagyon vigyázni kell, hogy semmilyen önmagára hivatkozó szektariánus ideológia ne váljon látszólag objektív ítélet eszközévé semmilyen tekintetben. Nincs helye antropozófiának, Hamvas Bélának, teozófiának az építészetben ha középületről van szó pl. Nincs helye, ahogy nincs helye semmilyen egyéb ködbeburkolózó más titokban nyomuló vallási ideológiának sem. Nem felejtettem el, hogy Itten, Doesburg és a többiek  mind Steiner előadásaira jártak. A modernizmus egy kvázi szektariánus autokrata ideológián alapul ami mára már nincs benn a fejekben, de a formai kánonja kiirt minden mást maga körül méghozzá ha kell bűnözésnek állítva be a jelentést hordozó ornamentikát. Az emberléptékűvé frakcionált felületek diverzitásának kiiktatása és a szépség mint fogalom relativizálása óriási szakadékot vágott a magát esztétikailag kiműveltnek (=átpszichologizált) építészek és a nem szakmabeli lakosság közé...  A szépség nem relatív vagy szubjektív fogalom, ha így volna értelmetlen lenne pl. bármilyen plasztikai műtétet végrehajtani. A "tetszés"  a szubjektív, de attól egy forma szépségét még felismerem és elismerem. Szándékosan értelmezhetetlen számomra mi az, hogy az istenek beszéde volna. Római katolikusoknak egy Isten van, és az anyag az anyagi világé. A "szellemi tartalom" leképzése az anyag. A természet az Övé de az épület az emberek nyelve. És mi azt csinálunk amit akarunk. (amúgy én meg utánzom a természetet... lol) 

@Mizsei Anett: Igen, az oktatásról szóló cikkel sok a párhuzam. 

Amellett azonban továbbra is kitartok, hogy példaként a kiemelkedőt kell mutogatni, akkor emelkedik az átlag elfogadható szintre. A középszer sztem nem azonos a jó minőségű átlaggal, de ne lovagoljunk a szavakon, a lényeggel egyet értek. Azzal is, h most az átlag az, ami átlagon aluli, ergo a középszerű tűnik vagy láttatik kiemelkedőnek. Ezen azonban csak az segít sztem, ha a mércét tesszük magasabbra, ill tágítjuk a látókört, elsősorban az oktatásban. 

Az átlaghoz egy személyes élmény: sok-sok éve oldalakon át dicsértem egy kolléga szép épületét, majd azzal zártam a cikket, hogy milyen jó lenne, ha ez lenne az átlag. A kolléga hosszú levélben kérte ki magának, miszerint az ő háza nem átlagos. Nem csak a szövegértéssel volt probléma. A probléma, ha az átlag azt hiszi magáról, hogy ő a kiemelkedő, ettől aztán az egész hierarchia egy szintet visszacsúszik. A struktúra sztem akkor esik szét, ha a tégla azt gondolja magáról, hogy sarokkő (vagy fordítva, de az ritkább)

A formáról pedig sztem önmagában nincs értelme filozofálni, a forma akkor legitim, ha hitelesen kifejez, közvetít valamit. Közvetítésre adptt esetben egy kocka is képes. A piramis nem egy gúla? A jeggyűrű kör...stb. nem a stilizálás deszakralizálja a tartalmat, épp ellenkezőleg: a túlbeszélés teszi semmitmondóvá az üzenetet. 

@Zöldi Anna: Az értelmiség mint fogalom és társadalmi réteg a globális piacgazdasági struktúrában már sok évvel ezelőtt globális szintre emelkedett EU+US-ben. A munkás és paraszti réteg státuszváltásra vonatkozó törekvései óriási igényt jelentettek meg a piacon és a tőke nem tudott/akart már tovább ellenállni (hisz nem veszítheti el a munkásbázisát) így felszabadították az egyetemeket és bárki bejelentkezhet egyetemi képzésbe az állam pedig nem támogatja tovább ezt a tömegképzési formációt és egy szempillantás alatt lehanyatlott, mindenki megkapja ugyan a diplomát és magát értelmiséginek mondhatja el, tehát megszerezte látszólag az áhított státuszát de valójában a globális tőke szemében nem értelmiségi, csak munkás. A tőkének viszont továbbra is megmaradt az értelmiségi bázisa amit úgy ért el, hogy néhány egyetemet amiben potenciált látott nagy volumenben támogat (ETH, TU delft, MIT, OXFORD,  meg néhány) viszont ezért cserébe nagyon magas minőséget vár el, tehát ezeken az egyetemeken le is kell vizsgázni és úgy zárják ki a "munkás" réteget, hogy tandíjat vezetnek be. Mindeközben a tömegképzésben az állami támogatás a hallgatók minél gyorsabb kifutásáért és munkaerőpiacra való kijutásáért jár. 

Hazánknak sokak mellett a piacon egy tranzit, lerakati és összeszerelő szerepet osztottak, aki leszállítja a tőkének amit értékesíthet. Értelmiségi rétegre ehhez nincs szükség. Nincs fejlesztés, nincs könnyűipar, fémipar stb, nincsenek kutatások, az egyetemeink pedig senki felé nem tartoznak minőségi elszámolással, egyetlen egy értelmük van, egy biznisz, ami elhiteti a munkással hogy státuszt váltott. 

Nehéz értelmet találnom az építészoktatásról szóló vitákban amelyek leginkább ilyen -posztszocialista- szocializációból lefejtett dogmatikus megnyilvánulások. Az ipar és a tőke által biztosított lehetőségek szabnak korlátokat az építőiparnak. Mivel hazánk nem tőkés ország nincs lehetőségünk igazán kortárs irányzatokat inicializálni.  Előbb be kellene pozícionálnunk magunkat, hogy mit akarunk, akarunk-e fejlesztést és megpróbálunk e függetlenedni és egy saját belső protekcionista piacot létrehozni, vagy továbbra is maradunk Schüko, Eckelt, Baumit, Mapei, stb*100, elemeket összelegózó termékalkalmazók. Van viszont egy nagy potenciálunk: hogy a témában érdeklődők gyűlnek össze az egyetemeken, így lehetőség van megteremteni egy konszenzust (bár szinte lehetetlen a feladat).

Olvasom amit írsz, a középszer és a "kiemelkedő" bepozícionálásáról, mintha a mi dolgunk lenne besorolni mások munkáit, vagy a mi dolgunk lenne hogy a jelenben éptörtöt csináljunk. Szakmánk súlyos defektje, hogy túlgondol egyszerű dolgokat. Alkalmazott geometria: ez az építészet. Ennyi, viszont pont ez nincs megtanítva senkinek az iskolában, nincsenek formagyakorlatok, származtatások, technikák. Imrebá egy rajzával hazavágott mindenkit, de nem azért mert 2B-s ceruzával a kezében született, hanem tudjátok miért ? Mert gyakorolt és kutatott... Kutatta a biomimetikát formákat tanulmányozott és tanulmányrajzokat készített, gondolkodott hogy lehet a formát a funkciót és a szerkezetet minél jobban összepárosítani, ami végülis a szakma szépségét adja. Persze tudom, egy idő után már átbillent erős, primer szimbolista túlzásokba, de mondjuk Sevilláig bezárólag a munkájának elképesztő mivolta megkérdőjelezhetetlen.  Az, hogy utána milyen világnézet és filozófia mellett alkotsz, nem tartozik az egyetemi oktatásra mert az magánügy, DE EZ FÜGGETLEN A PROFIZMUSTÓL ! Az éptört, társadalmi összefüggések és szociális viszonyok feltérképezése Klein Rudolfok, Wérgidák, teoretikusok munkája, erről esszéket készíteni a múlt számára miközben évek távlatából szemlélik a jelenkori paradigmákat és rálátnak összefüggésekre amikre most még nem lehet.

@iwel: Bocsi, de szerintem bárkinek van joga véleményt mondani. Hiába közhely, az építészet közügy. De ahhoz, hogy a köz gyakorolni tudja jogát a véleményalkotásra, egyrészt művelni kell, másrészt egyáltalán szóba kell állni vele. Azon a nyelven, amit ért. Ehhez nem kell feltétlenül bennfentes szakzsargon és átfogó világlátás. (utóbbi peresze nem árt). Kimondani, hogy ez a teoretikusok dolga, veszélyes. Épp KLein R jó példa, aki borzasztóan okos dolgokat tud nagyon egyszerű szavakkal érthetővé tenni.  Nem csak az építészet-oktatás fontos, hanem az építészeti nevelés is. Az emeli aztán a mezőny színvonalát (a megrendelői igényessség). Nem a teoretikuosk döntik el, hogy mi az átlag, hanem a mezőny. 

Egyetemi végzettésgtől senki nem lesz értelmiségi, a független gondolkodás képessége teszi azzá. A független gondolkodás szerintem az építészetben a dogmáktól mentes, valós igényekre koncentráló imaginációt jelenti (utalva a másik, oktatásról szóló posztban zajló vitára). Az én olvasatomban az imagináció a teremtő képzelet, bár a fantázia és imagináció Makoveczi szembeállítását némileg csinált szójátéknak érzem - jellemző, hogy mindenki másképp értelmezi.  A lényeg azonban nem a szavakon és definíciókon műlik, hanem a gondokodás szabadságán. 

egy ovis még prímán tudja - házak esetében is - hogy mi igaz és mi hamis. A felnőtt társadalom már a dogmákhoz és elvárásokhoz igazodik, viszont paradox módon épp amiatt nevelhető. 

Ezt pont a MÉD újságíró zsűrijén lehet évről évre jól megfigyelni. Tizenév után már pontosna tudják, mi az, ami tetszhet nekik az építlszek szerint. Roppant kevés az a spontán vélemény, ami az induláskor érdekessé tette a zsűri megszólalásait. Felelősség és lehetőség, erre nem árt odafigyelni

@Zöldi Anna: "Egyetemi végzettségtől senki nem lesz értelmiségi, a független gondolkodás képessége teszi azzá." Bingo, kedves Anna. Iwel elitképzésről szóló fentebbi összeesküvés-elméletének legnagyobb hibája, hogy az alulképzett és a túlképzett diplomásokat egyaránt agyi izommunkásoknak tünteti fel. Pedig a független gondolkodás, de legalábbis az érték és az érdek különválasztásának képessége jelenti az igazi választóvizet az észmunkás és az értelmiségi között. Na meg a független véleményalkotás másik kelléke, a jómód, vagy legalábbis a bombabiztos megélhetés. És fatornyos hazánkban leginkább itt van a kutya elásva.

@Zöldi Anna: A közérthetőség és a "példaként csak a kiemelkedők bemutatása" között érzek némi feszítő ellentmondást. Ha jelen pillanatban csak a közérthető ÉS kiemelkedő példákat mutogatnánk és azokról beszélnénk, nos akkor kis túlzással fél kezemen meg tudnám számolni, hány ház jöhet szóba. Más művészeti ágak tekintetében: a világ nagy képtárainak faláról leakaszthatnánk és bevághatnánk a raktárba a képek minimum 75%-át (de lehet, többet), a vezető koncerttermek repertoárjából kihúzhatnánk a játszott művek felét, hát hogy jövünk mi ahhoz, hogy Berg-et, Eötvöst vagy akár Pendereckijt akarjunk hallgatni, amikor a jónép zöme maximum zajként azonosítaná...?

És ebben egyetértünk: ennek egyetlen egy oka van, hogy zenét, irodalmat és képzőművészetet még csak tanítanak (jól-rosszul, de legalább BÁRHOGY) az iskolában, az építészetről csak mély hallgatás. A gótikus katedrálisok még csak bekerülnek, esetleg a romantikából valami, de hogy ez az építőművészet dolog ma is zajlik, része a kultúrának vagy épp alakítja, nos ezt még fakultáción se suttogják el egész halkan sem. És amíg ez így van, addig sajnos a köz semmilyen kontrollt nem tud gyakorolni, hiába beszélünk hozzá gyönyörű mondatokban - akár verbálisan (aminek az építészet esetében szvsz sok értelme nincs) akár vizuálisan. Idehaza az építészek magukra vannak hagyva a dolgaikkal - ezért burjánzik a túlzó és túlzott ideológia a házak mögött. 

@Pákozdi Imre: Világpiaci szempontból mind azok (vagyunk). Nemritkán egyszerre alul- és túlképzett agyi izommunkások, (akik egyébként ebben a minőségben esetenként kiváló munkaerői a globális tudományos-értelmiségi elitet képző/képeztető/felvevő cégeknek - mennek is külföldre százával). Amikor a politikai retorika a nagy magyar tudományosságról és szellemről beszél, akkor valahogy mindig elakadunk Szentgyörgyi Albertnél és Rubiknál. 

Persze nyilván nem realitás, hogy egy tízmilliós ország kitermeljen egy MIT-t magából, ezzel szembe kell nézni és reális, helyi célokat és identitást építeni. És igen, a megélhetés szükséges feltétel lenne - jelenleg az értelmiségi "középosztály" ott tart, hogy nem tudja fizetni a gyereke különóráit, tehetséggondozását, neadjisten fejlesztését, ha szükséges.

@Mizsei Anett: égképp eltértünk a tárgytól, de talán mégsem.

a közérthetőség és a kivlók példaként idézése közt azért nincs zstem ellentmondás, mert a kettő nem ugyanaz a bugyor.

a közérthetőség a köznevelés kategóriája, azt takarja, h normális emberi nyelven elmondjuk,h A miért értékesebb építészetileg, mint B. függetlenül A és B helyétől egy feltételezett, és sokszor szubjektív rangsorban. Mi jó A-ban és mi B-ben stb. . Miért jár jobban jóskaopista A-val, mint B-vel, a snayi meg fordítva. stb Ezt szerintem nagyon is lehet szavakkal, pláne h abban megegyeztünk, h az építészet nem puszta vizualitás. fennköltebben fogalmazva: kinyilatkoztatás helyett párbeszéd, mert az is beletartozik, h meghallgatom, hogy Jóskapista milyen értéket gondol viszontlátni az általa preferált épületben, és arra reflektálok építészként, esetleg adekvátabb megoldást ajánlva az igényeyire. 

Ezzel szemben az építészeti közbeszéd manapság a legtöbb esetben kinyilatkoztatások tömege, lehetőleg érthetetlen szakzsargonban megfogalmazva, olyan terminokógiákkal, aminek a jelentésén aztán hosszan lehet vitatkozni tök értelmetlenül. (ld mi az imagináció? nem mindegy? a lényeg, hogy értesem, mit akart MI ezzel mondani)

A kiválók példaként állítása vban félreérthető megfogalmazás volt részemről, természetesen nem csak azokról kell bezsélni, amit X v Y a legjobbnak tart. Ez alatt szimplán azt értem, hogy ha már beszélünk valamiről, akkor a helyén értékeljük. Ha kiválasztunk 10 épületet, és azt kommunikáljuk róla, hogy ezek a legjobbak, akkor valóban azoak legyenek. Mert a szakma ítélete meghatározó, és ez orientálja a laikust. Pont ilyen fontos, hogy az átéagember számára elérhető jó példák sokaságát is kommunikáljuk, ezzel teljesen egyetértek, és ez nagyon is hiányzik, akár innen az éfről is. 

de ha a szándékosan átlagosról mondjuk, hogy ez az egyedül üdvözítő, azzal megfosztjuk a formálást a létjogosultságától - amivel az ehész téma indult. 

Meggyőződésem, hogy nem azért riadnak vissza a formától - ha ez igaz egyáltalán - mert Makovecz, az organikusok és ki tudja ki egyéb szellemét érzik kísérteni a globalizmustól megmételyezett tévelygők, sztem ez idejétmúlt vita. Másutt kell keresni a szándékos eszköztelenség okát - erről érdemes és érdekes lenne egyébként elgondolkodni. 

A vitathatatlan szegénységet nem érzem elég oknak az igénytelenségre, millió ellenpélda van.

@Zöldi Anna: "azt takarja, h normális emberi nyelven elmondjuk,h A miért értékesebb építészetileg, mint B. függetlenül A és B helyétől egy feltételezett, és sokszor szubjektív rangsorban. Mi jó A-ban és mi B-ben stb. . Miért jár jobban jóskaopista A-val, mint B-vel, a snayi meg fordítva"Én nem tudom, miért van az építészekben ez az állandó kényszer a magyarázkodásra. Mintha nem mernének (mernénk) szuverén, nagykorú alkotóként működni. Ki és mikor hallotta Eötvös Pétert arról magyarázkodni, hogy miért komponált egy darabot úgy, ahogy? Vagy ki és mikor magyarázza el, hogy Philip Glass mitől jó? Magamnak is paradox érzés néha, hogy részben abból élek, hogy épületeket verbalizálok. :D

@Mizsei Anett: Nekem nem paradox. Sztem te seérezd így, bár érteni vélem a kétséget tapasztalatból. szívesen vitázom róla, de itt más a téma. 

Ha az építész magyarázza a saját épületét az problémás. De hány és hány olyan  remek eseményen voltam, gyerekestül, ahol a zenéRŐL magyarázott vki, aki ért hozzá. Nem a szerző, hanem többnyire az interpretátor. Nem Eötvös hanem Fischer Ádám. Hozzáadott vmit, amit magamtól nem tudtam volna, és 'nem a szerző életrajzát. 

Az építészeti teória is arról szól, h A  és B hogy viszonyul egymáshoz. Egy másik posztban ezt pártolod. Vagy félreértlek?

Én végtelenül fontosnak érzem, h ne elvont és ködös, csak a szakma ( egy része) számára érthető zsargonban vitatkozzunk építészetről. Ez nem magfizika. Bár legutóbb a gravitációs hullámokról volt pl előadás a mészben, mind megértettük, pedig az előadó nemzetközi szaktekintély

@Zöldi Anna: Én bezzeg az építészeknek írok, a szakzsargon teljes kiiktatásával, egyáltalán nem ködösen fogalmazva. És mégsem értik :-)))... A nagyközönség köszöni szépen, jól van, illetve ha mégsincs, akkor nem az építészeti sajtó nyelvezete miatt. Hanem a 2,7 méteres belmagasság, a fürdőszobába telepített vécé, a túl kicsi konyha, a kútszerű udvarra néző, soha napot nem látó "lakóparki" lakás és (főleg a harmincas és negyvenes években épített, modernista ihletésű társasházakban) a fal és a padló csapnivaló hangszigetelése miatt. Az új egyterű irodák ugyancsak botrányos, levegőtlenséget okozó belmagassága, a talpig üvegablakok előtt álló képernyők mögött vakláló alkalmazottak szenvedése miatt. Nem beszélve a városépítési tévedésekről, amelyeket a nagyközönség többsége elítél, az "építész társadalom" többsége pedig még csak nem is hümmög, hanem csöndben rajzol.

@Pákozdi Imre: Azért olyan sok sütnivaló nem kell hozzá, hogy felismerjük, hogy van a tőke szempontjából bázisnak tekintett elit értelmiségi képzőhelyek és van a többi  :) Mi itt messze vagyunk az "igazi" tudománytól. Nem fejlesztünk, nem kutatunk, nem csinálunk semmit (a gyakorló építészeknek persze nem is kell ők ezeknek a technológiáknak felhasználói kell legyenek, de kutatnia kellene ezek után). Ismeretanyagaink nagy része avult, ősrégi. Nem szeretnék olyan dolgokról vitatkozni amelyek teljesen nyilvánvalóak, tedd meg, hogy mielőtt beírsz ide valamit utánanézel, hogy miről van szó egyáltalán kérlek...

Mondok  példát: pl. csak a bécsi TU-n foglalkoznak QMC Renderinggel, saját rendermotorok és új algoritmusok tesztelésével, valós idejű szimulációval, VDB szimulációval, részecskeszimulációval, nanotechnológiával új anyagok tekintetében, membrán, héjszerkezetek, üvegszerkezetek optimalizálásával, szerkezetek anyagtérfogatredukciójával, robotikával, KUKA robotok programozásával, építőipari hulladék újraminősíthetőségével és újrahasznosításával, hulladékadatbázisok kialakításával 3Dscanning-gel, nem elbomló anyagok kiiktatásával az építésből, algoritmikus tervezéssel és itt nincs vége, csak több hirtelen nem jut eszembe. Nálunk milyen munka folyik ? Szeretném tudni. Hetekig túrtam a netet, semmi kézzelfoghatót, semmi publikációt nem találtam, ami úgy izgalmas lett volna. Nem zajlik kutatótevékenység de nemcsak itthon, hanem néhány gócpontot kivéve sehol. Úgyhogy mégegyszer megkérlek, mielőtt bármit leírsz, ismerd meg a szituációt amibe beleszólsz, vagy ne idegesítsük egymást.