Közélet, hírek

Sokféleség és ideológiamentesség

1/3

Kollektív Ház, Miskolc

?>
Kollektív Ház, Miskolc
?>
Kollektív Ház, Miskolc
?>
1/3

Kollektív Ház, Miskolc

Sokféleség és ideológiamentesség
Közélet, hírek

Sokféleség és ideológiamentesség

2009.09.25. 06:32

Cikkinfó

Szerzők:
Sulyok Miklós

Földrajzi hely:
Miskolc, Magyarország

A Miskolci Építész Műhely története • Részletek Sulyok Miklós művészettörténész könyv-szinopszisából, kapcsolódva az október 3-án Miskolcon kezdődő rendezvénysorozathoz.

Részletek Sulyok Miklós művészettörténész könyv-szinopszisából, kapcsolódva az október 3-án Miskolcon kezdődő rendezvénysorozathoz.


A Miskolci Építész Műhely története

Az észak-magyarországi nagyvárosban 1976 és 1990 között, az ÉSZAKTERV építészeti tervező vállalaton belül működött Miskolci Építész Műhely (a továbbiakban: MÉM) a huszadik század végi magyar építészet egyik legkarakteresebb csoportja, építészettörténetünk megkerülhetetlen tényezője. 1988-ban, amikor kiállításukat gondoztam a Budapest Galériában, először foglaltuk össze a teljesség igényével az akkor még nagyobb részt együtt lévő társaság munkásságát. Jelen kötetben célom a MÉM történetének méltó, építészettörténeti igényű, történeti-társadalmi-építészeti környezetébe ágyazott feldolgozása.

A nemzetközi építészettörténeti korszakolás szerint a posztmodern időszakában működött MÉM a történelem, a hely, az idő, a lépték kérdéseire a korban kontextualizmusnak, nem sokkal később, Kenneth Frampton által, kritikai regionalizmusnak nevezett felfogásban adott választ. Mindezt a kortárs nemzetközi építészeti törekvésekkel egyidejűleg, nemegyszer azokat megelőzve tette. Országunk helyzetéből következően nem juthatott a nemzetközi fősodor sajtójának homlokterébe. Ez azonban a tényeken nem változtat.

 

Kollektív Ház, Miskolc
1/3
Kollektív Ház, Miskolc

 

 

A nemzetközi modernizmus évtizedeiben a fősodor építészete mellett azonban létezett, és ma is él, egy „másik modern"-nek nevezett áramlat, amely az iparosított építészet funkcionalizmusa, technicizmusa és monumentalizmusa helyett a hely és a történelem iránti érzékenységet helyezi előtérbe, anélkül, hogy elmúlt korok építészeti formáinak utánzását javasolná. Ide sorolható a MÉM tevékenysége is.

A hetvenes évek végére lezárult a modernnek nevezett gondolkodás és építészet korszaka. Ekkor Magyarország kulturális életére és különösen építészetére még rányomta bélyegét a szovjet tömb országainak második világháború utáni elzártsága. A szürke hetvenes években a brezsnyevi Szovjetunió politikája által meghatározott magyar helyzetet a kultúrában is a stagnálás állapota jellemezte. Az úgynevezett új gazdasági mechanizmus politikai okokból történt visszafogása után továbbra is a központi állami szervek határozzák meg a gazdaság és benne az építőipar működési törvényeit.

A központi újraelosztáson alapuló, tervutasításos gazdaság- és társadalomirányításban a társadalmi igények és az azokat kielégíteni hivatott intézmények, mint például az építészeti tervezés, közé szilárdan ékelődött az állami bürokrácia. Ferkai András írja: „A hosszú távú tervekben előirányzott tömeges építési feladatokat az építésügy irányítói szerint csak a tipizálás és előregyártás segítségével lehetett teljesíteni, ezért hozzáláttak az építőipar nagyiparrá fejlesztéséhez és a tervezés átszervezéséhez. Ekkor vásárolták a házgyárakat és kezdték építeni a városok peremén a paneles lakótelepeket. Ekkor lett az addig műtermi munkára épülő állami tervezőirodákból ’tervgyár’." Szintén Ferkai idézi Magyari Beck István pontos megállapítását: „...az itt tervezett épületek, lakótelepek nem a társadalmi igényeket, közízlést tükrözik, hanem azt az elképzelést, amelyet a tervező intézeteknek valamilyen úton-módon fölé rendelt bürokratikus szervezetek – mint egyfajta szociális mítoszt – ápolnak magukban."

Ez a helyzet a nyolcvanas évek közepén indul változásnak, amikor a pártállam a gazdasági kényszer szorításában piacosítani kezdi a gazdaság működését meghatározó szabályokat. A hetvenes-nyolcvanas években zajlik a magyar településeknek az a katasztrofális átalakulása, amelyet sokan a háborúk okozta károknál is súlyosabb hatásúnak tartanak. A városokat antiurbánus, léptéktelen lakótelepek kerítik körbe, s nem ritkán a belvárosokig hatolnak, a falvak képe a kockaformájú, sátortetős, szürke palafedésű családi házak nagymértékű terjedésével gyökeresen átalakul.

„Az építőművészet néhány védett műterembe, illetve a korlátozott magánpraxisba szorult vissza. A tervezőirodában gépies munkát végző építészek közül sokan a munkaidő utáni „maszek" tervezésben élték ki formálási vágyaikat: a sematizmus és formalizmus ugyanannak az éremnek két oldala." Az építészeti tervezővállalatoknál uralkodó fojtogató viszonyokra éles fényt vet a később Pécs Csoport néven ismertté vált, a magyar organikus építészet ma már nemzetközi hírű építésztársaságának története. A Csete György által a Pécsi Tervező Vállalat keretein belül 1973-ban alapított Ifjúsági Tervező Irodát Major Máténak, az állampárt teljhatalmú építészeti ideológusának vezetésével előbb sajtóbírálatokban részesítették (az ún. Tulipán-vita), majd 1978-ban ténylegesen is feloszlatták. Akkoriban a magyar társadalom nem viselte el, hogy az alkotó értelmiség a hivatalostól gyökeresen eltérő elveket hirdessen. Amit a rendszer nem tudott ellenőrizni és magába integrálni, azt megsemmisítette.

Plesz Antal, akit Makovecz Imre kiállítási megnyitójában találóan „szakmánk csodálatos igricé"-nek nevezett, a magyar építészet egyszemélyes intézménye. Az országban számos tervezővállalatnál megfordult Plesz, aki a háború előtti modern magyar építészet nagyjaitól tanulhatta még a szakmát, mint Kiss, Nyíri vagy Lauber, a magyar építész szakma egyik legnagyobb hatású, katedra nélküli professzora. Közvetlen tanítványa a MÉM vezetőjén Bodonyi Csabán, valamint Ferencz Istvánon kívül Bán Ferenc és Kulcsár Attila, a budapesti Dobó János, a Szentendrén dolgozó Kocsis József, és a szegedi Vesmás Péter, de az ő szelleme él tovább a Miskolci Építész Műhely egész építészetszemléletében is.

Felfogására a modernizmus szerkezeti tisztasága és szigora jellemző, fő műve a miskolci Hotel Juno (1964), hatását azonban nemcsak megvalósult munkáival, hanem főként szakmai-emberi lélekvezető tevékenységével fejtette ki. Bodonyi Csaba tömör kifejtése szerint: „Mit lehetett Plesz Antaltól tanulni? /.../ Módszere nem a közvetlen ismeretátadás volt (hiszen ez csak a rutint konzerválná) hanem ’Szókratészi bába’-ként azt hozta elő tanítványaiból /…/ ami bennünk ’alvó képességként’ szunnyadozott. Minden más csak ehhez teremtett atmoszférát. /…/Szakmai érdeklődésünk körébe emelte a konstruktivitást, a tartószerkezet fontosságát, a benne rejlő drámai erőt, mint építészeti eszközt, a metszet és a szakmai részletek fontosságát, a technológiai kísérletezés izgalmát, az erőteljes, átfogó építészeti gondolkodást, a koncepció elsődleges fontosságát, az előírásoktól független, szabad próbálkozásokat, a tiszta szerkesztést, a gondos manuális munkát." Honi építészkörökben elhíresült aforizmája szerint „Az építés ember-építéssel kezdődik."

 

 

Kollektív Ház, Miskolc
2/3
Kollektív Ház, Miskolc

 

Az 1970-es évek közepén a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán tanuló hallgatók baráti csoportja az egyetem utáni közös munka és letelepedés lehetőségét keresi. Talán a kor Kelet és Nyugat-Európában egyaránt népszerű kommunisztikus életeszményei, talán az ifjúkori barátságok akkor soha el nem múlónak tűnő ereje hajtja őket, ma már valószínűleg kibogozhatatlan, s végül a borsodi megyeszékhelyen lelnek fogadókészségre. „De benne volt még a levegőben a beat-nemzedék új kollektivitás-mítosza is…" írja Golda János 1988-ban.

Miskolc a hetvenes évek végén még mindig a szocialista iparosítás lázában él, teljes erővel folyik az ország második legnagyobb városának erőltetett átalakítása a szocialista városépítés szellemében. A város és a vállalat vezetői tárt karokkal fogadják a közös munkát és életet kereső csoportot, munkát kínálnak számukra. Sőt mi több, lehetőséget adnak jövendő közös lakóházuk megtervezésére a megadott házgyári technológia és az állami lakásépítés paraméterei szerint, nagypaneles építési rendszerben. Az erre kiírt pályázatot Bodonyi Csaba nyeri meg, az ő tervei szerint épül fel a létező szocializmus egyetlen magyarországi kollektív háza, ahová a Műhely tagjai 1979-ben Teampannon lakóegyesület néven költöznek be, s változó létszámban a kilencvenes évek elejéig élnek.

„Közben azonban, már a tervegyeztetések időszakában létrejött az a szellemi áramkör, melynek révén Bodonyi Csaba, Ferencz István, s rajtuk keresztül Plesz Antal a mesterünk lett." -írja Golda. Ferencz István, miskolci származásúként, sohasem lakott a kollektív házban, de a vállalatnál és a közösségi életben a Műhely egyik vezető alakjának tekintették.

A Miskolci Építész Műhely felfogásának tárgyalásakor tekintettel kell lennünk kinyilvánított sokféleségükre és ideológiamentességükre. (...)

A miskolciak építészetszemlélete homlokegyenest ellenkezik a modernitás utópiákban, azaz hely nélküli, elvont igazságokban, főként a rációval megközelíthető igazságokat kereső szemléletével. Nem kívánnak univerzalisztikus eszmék nevében rendszerkritikát gyakorolni, ellenkezőleg, a távolságtartás helyett jelen akarnak lenni. Jelen lenni, belülről építkezve, Plesz tanítása szerint, előbb az embert aztán a házat megalkotni. A miskolciak építészetszemléletét kontextualizmusnak nevezi a szakirodalom, de pontosabb és mélyebb értelmű a regionalizmus kifejezés használata. Kötetünk bizonyítani kívánja, hogy a Kenneth Frampton által a nyolcvanas évek közepén kidolgozott kritikai regionalizmus magyarországi előfutárai voltak. Az általa megfogalmazott kritériumok szinte teljes egészében lefedik a Műhely építészeti filozófiáját: a modernizmus utópizmusával az építészeti örökség és a kis terv előnyben részesítése; a hely-forma tételezése, azaz a kötöttségek építészete; az építészetet tektonikus, nem látvány alapú tevékenységnek tekinti; az építési hely természeti tényezőinek figyelembe vétele; a tapintási és látási tapasztalat egyenrangúsága, azaz információ helyett tapasztalat; helyi formakincs használata utánzás és érzelgősség nélkül, helyi kultúra a világkultúra mellett és ellenében; a centrum-periféria elméleti modell elvetése.

Ezek a gondolatok tehát Magyarországon is megszülettek, természetesen anélkül, hogy céljuk bármiféle nemzetközi igazodás lett volna. Jól érzékelhető, hogy a kritikai regionalizmus nem stílus, vagy formanyelv, még kevésbé ideológia, hanem szemléletmód, sőt – a miskolciak kedvenc szavával élve – viselkedés.

Sulyok Miklós

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Épületek/Középület

SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM // Egy hely + Építészfórum

2021.01.06. 17:41
00:08:06

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő része a budapesti Szépművészeti Múzeum 114 éves épületét mutatja be. Kiváló alkalom, hogy a pandémia miatt zárva tartó múzeum tereit virtuálisan is megcsodálhassuk. Így mikor következőnek ott járunk, olyan részletekre is rácsodálkozhatunk, melyek ezidáig elkerülhették figyelmünket.

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő része a budapesti Szépművészeti Múzeum 114 éves épületét mutatja be. Kiváló alkalom, hogy a pandémia miatt zárva tartó múzeum tereit virtuálisan is megcsodálhassuk. Így mikor következőnek ott járunk, olyan részletekre is rácsodálkozhatunk, melyek ezidáig elkerülhették figyelmünket.

Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

GRAPHISOFT PARK // Egy hely + Építészfórum

2020.12.10. 10:09
00:07:09

Az egykori Óbudai Gázgyár területe 1998 óta ad otthont egy folyamatosan épülő-szépülő irodaparknak. Első épületeinek téglaarchitektúrája a mai napig viszonyítási pont a hazai építészetben, és azóta is az ipari fejlődés és az igényes építészet találkozásának színtere. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti GRAPHISOFT Parkkal ismerkedhetünk meg.

Az egykori Óbudai Gázgyár területe 1998 óta ad otthont egy folyamatosan épülő-szépülő irodaparknak. Első épületeinek téglaarchitektúrája a mai napig viszonyítási pont a hazai építészetben, és azóta is az ipari fejlődés és az igényes építészet találkozásának színtere. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti GRAPHISOFT Parkkal ismerkedhetünk meg.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk