Helyek

Somlyódy Nóra: Le Dél felé (Európa Kulturális Fővárosa pályázat, második forduló)

1/7

?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
1/7

Somlyódy Nóra: Le Dél felé (Európa Kulturális Fővárosa pályázat, második forduló)
Helyek

Somlyódy Nóra: Le Dél felé (Európa Kulturális Fővárosa pályázat, második forduló)

2005.10.28. 12:22

Pécs viselheti 2010-ben Európa kulturális fővárosának címét - hozta meg bölcs döntését a múlt héten a kormány. A vesztesek fanyalognak, de a jóízlés határán belül; az örömünnep elmaradt, de az esély a vidéké.

Pécs viselheti 2010-ben Európa kulturális fővárosának címét - hozta meg bölcs döntését a múlt héten a kormány. A vesztesek fanyalognak, de a jóízlés határán belül; az örömünnep elmaradt, de az esély a vidéké.

A kormány gyaníthatóan a tanácsadó testület közel egyhangú véleménye miatt hozta előre a döntés időpontját, de szerepet játszhatott ebben a legújabb pletyka is, miszerint a zsűri véleményét más bizottságok felülírhatják. Annál is inkább, mert augusztusban elterjedt a pletyka: "előre el van döntve", a hét induló magyar város közül melyik lesz a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa (EKF) címre kiírt pályázat nyertese. Természetesen Budapest.

A szóbeszédre Takáts József irodalomkritikus, a pécsi iroda vezetője a pályázat komolyságát és magyarországi tétjét hangsúlyozó írással reagált az Élet és Irodalomban. Az ország kulturális egyközpontúságáról indított diskurzus azonban a Budapest-hívek hatására rövidesen a főváros és a vidéki városok pozícióharcának irányába csúszott el. És ezzel nagyjából ki is merült az az eszmecsere -­ jóllehet a nyilvános vitát a pályaművek tartalma is megérdemelte volna, hiszen a kiírással kiváló alkalom kínálkozott arra is, hogy egy-egy város a kulturális adottságait és városfejlesztési szándékait a lokális és országos szempontokon túl az európai kultúra összefüggéseiben fogalmazza meg. A hat vidéki város számára kimondva-kimondatlanul ez volt a pályázat egyik legfontosabb tétje: vajon lesz-e olyan város e hazában, amely Budapest mellett jelentős kulturális szereplőként léphet fel, és a turizmus-divatok sodrásán túl is szerepelhet a nemzetközi kulturális térképen. Pécs kiválasztása a viszontagságos előzmények és politikai kampányfogások dacára vitathatatlanul a közelmúlt legígéretesebb kultúrpolitikai lépése volt.

Előzmények

Az 1985-ben indult EKF-sorozatban tizenhárom éven keresztül fővárosok szerepeltek, azóta nem ők részesülnek előnyben. A kisebb nemzetközi súlyú, de a kulturális átalakulás lehetőségét magukban hordozó városok melletti döntések persze önmagukban még nem garantálják e helyek világhírét. 2000-ben párhuzamosan kilenc város volt EKF, ez a pénzeket és a figyelmet is megosztotta. Rotterdamban a 2001-es titulus csak feltette a koronát egy hosszú városfejlesztési folyamat végére; Graz viszont a 2003-as címmel minden babért learatott, és jelentős építészeti, művészeti és turisztikai állomás lett Európában (bár azóta is küzd az új intézmények fenntartásával). Az esélyteremtés tendenciája mindazonáltal egyértelmű. Ebben a szellemben készült Németország is a 2010-es szereplésre. Két várost terjesztett fel az Európa Bizottság elé: Essent, a klasszikus ipari központot és a földrajzilag és kulturálisan is periférikus keletnémet Görlitzet.

A magyarországi pályázat első fordulójában kiesett Kaposvár, Kecskemét, Székesfehérvár és Veszprém, maradt Budapest, Debrecen, Eger, Győr, Miskolc, Pécs és Sopron. A második fordulóban a kulturális minisztérium határozottan "kulturális alapú városfejlesztési koncepciókat" kért, azaz a kulturális befektetések ösztönző erejére, gazdasági és társadalmi megtérülésére helyezte a hangsúlyt, egy regionális hatókörű program összefüggéseiben. A "kulturális alapú városfejlesztési modell" a 80-as évek óta szerepel az urbanisztikai fogalomtárban, az utóbbi években több 19. századi ipari város identitása ennek jegyében fogalmazódott át közösségi, kulturális várossá (például Rotterdam vagy Bilbao).

A kulturális főváros cím tehát több egy "tiszta udvar, rendes ház" kitüntetésnél, viszont nem is terülj-terülj-asztalkám. A megvalósításhoz szükséges források töredékét, legfeljebb egymillió eurót biztosít az Európai Unió, míg a kiadások felét eddig általában a nyertes városok teremtették elő, a magánszféra jelentős szerepvállalása mellett. Pécs a II. Nemzeti

Fejlesztési Tervtől számíthat forrásokra a 2007 és 2013 közötti periódusra: bonyolítja viszont a tervezést, hogy 2008 előtt innen nem számíthatnak bevételre.

A második forduló

Bár a pályaművek tartalmáról az országos sajtóban alig alakult ki érdemi vita, számos helyi kulturális folyóirat tárgyalta a kérdést. Pécsett gyakorlatilag az Echo hasábjain forrt ki a koncepció, Debrecen a Disputát használta, míg a fővárosi önkormányzat az Octogont szponzorálta egy népszerűsítő szám erejéig. Az egyetlen fórum, amely nyilvánosan véleményt formált a pályázatokról, maga a nemzetközi tanácsadó testület volt, amely a kormánynak tette meg ajánlatát. A zsűri indoklását az motiválta, hogy a pécsi pályázat "vette a legkomolyabban" a kulturális városfejlesztési programot és a regionális és európai összefüggések kidolgozását, emellett a koncepció "valamennyi elemének szerves része" a decentralizáció. A kulcsszó ebben a "szerves" lehet, hiszen a decentralizáció vágyát mindegyik vidéki pályázat tartalmazta. A zsűri ajánlásából az is kiderül, hogy Pécset Miskolc, majd Debrecen követi a rangsorban, a budapesti pályázatot pedig csak a soproni tudta alulmúlni.

Az EKF kínálta páratlan lehetőséget mind a hét város eltérően fogta fel, bár mindannyian az identitásbeli és intézményi hiányokból indultak ki: elsősorban a város és a városlakók számára próbáltak új értékeket és jelentéseket felmutatni, megerősíteni a kulturális intézményhálózatot és nemzetközivé tenni a már hagyományos kulturális programsorozatokat. A régiós és európai identitás megfogalmazása ennél nagyobb kihívásnak bizonyult (az anyagokból szinte kicsordultak a "nyitunk", "összekötünk" stb. fordulatok). Az is feltűnő volt, hogy az önkormányzati bürokrácia berkeiben működő programirodák - a többségnél ez volt a felállás -­ inkább hagyományos idegenforgalmi és értékvédő szempontból közelítették meg a kérdést, míg a civil értelmiségiekből álló csoportok több formabontó ötletet, s kiforrottabb koncepciókat hoztak. Volt, ahol a szimbolikus gesztusokból jutott több, másutt inkább a szükség dominált.

"Budapest a tiéd is" -­ vágta mellbe a budapestieket a fővárosi pályázat, mely a víz és nagyváros kapcsolatát helyezte a középpontba, s a Duna-parton illetve a Dunán megvalósítható építészeti tettekre koncentrált. A listán szerepel két jelentős ipari épületegyüttes, az óbudai gázgyár és a közraktárak funkcióváltása, aztán számos "parazita-jellegű" építmény (üvegbuborék a Margithídon, vízen lebegő kávézók és kiállítási terek) ötlete. Élményfürdőt terveztek továbbá a Citadellára és gyalogoshidat a Vigadó és a Várbazár között. Budapest a koncepciót a "kreatív városfejlesztés" jegyében, az élhető város garanciájaként ajánlotta fel, ám homályban hagyta, hogy folyó és város kapcsolatának erősítése miért válasz a város gondjaira.



A debreceni pályázat volt az egyetlen a budapesti mellett, amely sztárépítészi gesztusokat is alkalmazott volna, mégpedig a múzeumépítész Yoshio Taniguchi meghívásával egy üveghegy-installáció tervezésére. A nagy gesztus bevált Grazban (és Sydney-ben, Bilbaoban stb.), de míg másutt a kulturális intézmény igényét kapcsolták össze egy főárambeli tervező munkájával, Debrecenben ez inkább figyelemfelkeltésnek tűnt. A pályázat plasztikusan írja le, hogy a periférián tengődő városnak égető szüksége van a kihasználatlan kulturális potenciál kibontakoztatására és új közösségi terek létrehozására. Miközben átélhetővé teszi, hogy a városszövet elbeszéli a város történetét, a már részben folyamatban lévő építészeti beruházások látványtervei kifejezetten plázahangulatot keltenek (egyébként az EKF-felhívás külön hangsúlyozza, hogy ajánlatos az új épületekre nemzetközi építészeti tervpályázatokat meghirdetni).

Egerben tartotta magát a Kepes György szellemi hagyatékát bemutató vizuális központ és a "Város a város alatt" beruházás mint két húzóprojekt, amelyek többek között szellemes panelrehabilitációs javaslatokkal és egy extrém sportok űzésére alkalmas parkkal egészültek ki. A győri koncepció az első fordulóban három új, belvároson kívül létesítendő kulturális intézményt javasolt egy villamosvonallal összekapcsolni - ám ennek a második kör új munkacsoportja csupán néhány elemét használta fel, kiegészítve hagyományos kulturális programokkal. A Győrtől a második fordulóban is független pályázattal jelentkező Sopron változtatott talán a legkevesebbet, ott továbbra is a "Szabadság, szerelem" jegyében Haydn és Liszt munkásságára helyezték a hangsúlyt.



A miskolci pályázat a város minden létező kulturális értékét felvonultatja: új kulturális közösségi tereket, köztér- és műemléki rehabilitációt, a természeti környezet kivételes adottságai és az ipari tradíció kiaknázását, valamint az indusztriális terek átminősítését. A pályázatírók Rockmúzeumot, Science Erőműt, őskőkori élményparkot és rengeteg programot álmodtak. Művükből úgy tűnt, mintha a város karakterét meghatározó szocialista városépítészet zárójelek közé került volna - pedig talán a város lakótelepei és azok lakói profitálhattak volna leginkább a programból.



Az eredmény

A pécsi pályázat elegáns könyvformában jelent meg, "Határtalan város" címmel. A regionális összekötő szerep gondolata az első pályázatban is hangsúlyos volt, ez mostanra egy nemzetközi kisrégió, Nyugat- és Délkelet-Európa határvidéki kulturális központjának ötletévé forrta ki magát. Az urbanisztikai stratégia a nemzetközi kulturális városfejlesztési tapasztalatok hatására változott meg. Míg másutt a kulturális városfejlesztést inkább pontszerűnek tűnő építészeti akciók soraként értelmezték, a pécsi pályázat az urbánus kultúra telítését ajánlja: a közterek sokoldalúbb használatát, a belváros bővítését és a lakótelepi környezetek emberbarát átformálását. Az új kulturális háromszög ötlete - amit egy ezer fős zenei és konferenciaközpont, a Zsolnay-gyár területe mint új kulturális negyed és egy új kiállítótér alkot -­ a városon belül is folytatja a decentralizációt. Mindemellett a programnak nem a 2010-es nagy durranás a célja, hanem egy hosszú távú folyamat elindítása a "felvezető évek" nemzetközi kapcsolatteremtési eseményeivel. A program megvalósítására Pécs 44 milliárdos költségvetést tervezett.



A legszilárdabb pécsi és a legszínesebb budapesti koncepció keletkezését összehasonlítva feltűnik, hogy míg Pécsett civil, Budapesten városházi kezdeményezésre indult meg a kidolgozása. Budapest valahogy túlélte az első fordulót, aztán -­ már a második kör hajrájában - Bojár Iván András művészettörténészt bízták meg a projekt igazgatásával. A budapestiek utólag a honlapról és a hirdetésekből értesülhettek a pályázatról, ami a legnagyobb jóindulattal sem értelmezhető a városlakók bevonásaként a város jövőjének alakításába. Az eredmény egy csapongó szöveg lett, amit sztárallűrökkel pózoló látványtervek és százmilliárdos költségvetés kísért. A projekt kidolgozására az önkormányzat nagyvonalúan százötvenmillió forintot költött el (ez nem tartalmazza a kampány költségeit). Budapesti szemmel ezt a kudarcot nehéz másképpen látni, mint intő jelet: Budapest gyenge regionális szerepe, bénító városfejlesztési terve és egyre használhatatlanabb közterei aligha jogosítanak fel nagy reményekre.

A pécsiek számára a kulturális főváros cím már a grazi évben, 2003-ban nagy esélynek tűnt, és civil értelmiségi körökben már akkor -­ amikor még Magyarország szerepeltetése sem volt biztos -­ elkezdődött a gondolkodás Pécs lehetőségeiről. A pályázatot elkészítő csapat idővel, bár nem konfliktusoktól mentesen választódott ki, miközben a koncepció a városi fórumokon tovább csiszolódott. A város hírhedten erős MSZP-s vezetése a második pályázat kidolgozására elkülönített százmillió forintból hagyta a pályázati központot dolgozni. "Szerencsés lenne, ha az eddigi autonómiánk továbbra is megmaradna. Nyugat-Európában általában not-for-profit menedzsmentközpontok szervezték a programot, remélhetőleg így lesz ez nálunk is" -­ mondja Takáts, sejtetve a buktatók lehetőségét is.

Akárhogyan is lesz, a pécsi kezdeményezés a múlt szerda óta már nem a város belügye, hanem az unióban Magyarországot reprezentáló hivatalos pályázat. Takáts József reméli, hogy a cím elnyerése "az ország kulturális decentralizációs folyamatának csak a kezdő lépése volt. A folytatása szükséges lesz ahhoz, hogy a kulturális főváros-év sikeres legyen." A legtöbb város is úgy nyilatkozott, hogy a fejlesztések egy részét így is megkísérli megvalósítani, ami azért sem meglepő, mert a pályázatok az önkormányzatok városfejlesztési koncepcióiból indultak ki; Pécs pedig 2010-ben bevonja a programsorozatba a többi induló várost is.

A tanácsadó testület tagjai:

  • Liz Barrett újságíró (Nagy-Britannia)
  • Dr. Enyedi György kutatóprofesszor
  • Dr. Garamhegyi Ábel, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkára
  • Julius Horváth egyetemi tanár (Szlovákia)
  • Kovács János Mátyás közgazdász
  • Dr. Ladányi János szociológus
  • Greg Richards, a Tourism Research and Marketing UK partnere (Nagy-Britannia)
  • Dr. Schneider Márta, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára
  • Dr. Somogyi Zoltán, a Magyar Turisztikai Hivatal elnöke
  • Pekka Timonen, Helsinki városának kulturális igazgatója (Finnország)
  • Uj Péter újságíró, szerkesztő
  • Vargha Mihály építész
  • Ingo Weber európai uniós szakértő, kulturális tanácsadó (Németország)
  • Dr. Wessely Anna szociológus, művészettörténész

A Magyar Narancs 2005. október 27-i számában megjelent szöveg helyesbített változata.

A második forduló pályázatai:

A hét város pályázatának részletes bírálata
Pécs város rövid összefoglalója pályázatukról

A vita az Élet és Irodalomban:

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk